Szülőként különös izgalommal figyeljük, ahogyan kisbabánk folyamatosan változik és növekszik. Az emberi növekedés ugrásokkal tarkított, a növekedés hirtelen felgyorsulását olyan időszakok választják el, melyekben nem mérhető növekedés.
A kisbaba születésekor csak néhány létfontosságú reflexszel és készséggel rendelkezik, utána azonban hihetetlenül gyorsan tanul. A csecsemők növekedésének nyomon követése fontos dolog, hiszen a különböző adatok folyamatos vezetésével az egészségi állapot és a fejlődés menete is megfigyelhető.
Reflexek és érzékelés
Az első hetekben a baba ösztönösen reagál a környezetére. A szopóreflex révén az újszülött születése után nem sokkal szopni próbál. A nyelő és köhögő reflex alapvető fizikai reakciókat tesz lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek szoptatáskor vagy köhögési inger esetén.
A Moro vagy átkaroló reflex, ha az újszülöttet hirtelen a hátára fektetik vagy valamitől megijed, karjait széttárja, ujjait pedig szétnyitja. Azért fontos ez az újszülött reflex, mert lehetővé teszi az első lélegzetvételt, és támogatja a légcső tágulását. A fogóreflex lehetővé tette őseink számára, hogy erősen kapaszkodjanak az anyjukba. Manapság ez akkor figyelhető meg, ha a tenyérre nyomást gyakorolva a kisbaba erősen megfog tárgyakat vagy megfogja az ujjunkat.
Látás és hallás
A szemek születéskor már teljesen kifejlettek. Az agynak azon területei, amelyek a képek feldolgozásához szükségesek, még nem fejlődtek ki tökéletesen, ezért az újszülöttek az arcokat és a tárgyakat legfeljebb 25 cm távolságban látják élesen.
3-5 hónapos korában a csecsemő képes felismerni az arckifejezéseket, és érzékelni az örömöt, a szomorúságot és a meglepettséget. Ekkor már jó a térlátás, és a csecsemő a távolba is élesen lát.
Az újszülöttek hallása a felnőttekéhez hasonló, talán csak egy kicsit gyengébb. Az anyaméhből már ismerős a szülők és a testvérek hangja. Körülbelül két hónapos korban, a kisbaba elkezd az érdekes zajok felé fordulni.
A szaglás már a kezdetektől nagyon fejlett, és segíti a babákat, hogy megtalálják anyjuk mellét és szopni kezdjenek közvetlenül a szülés után. A csecsemők képesek anyjuk illatát is felismerni. Az orruk még „érintetlen” - ezért, ha kisbaba érzékeny a parfümre, kezdetben jobb elkerülni a használatát.
Súly- és hosszfejlődés
Egy újszülött érkezésének örömhíréhez szinte mindig társulnak a kérdések: Mikor született? Mennyi volt a hossza? És a súlya? Az időre született babák átlagos születési súlya körülbelül 3,2 kg, míg testhosszuk átlagosan 50 cm. Természetesen ezek csak statisztikai adatok - a babák súlya és hossza sok különböző tényezőtől függ.
Az újszülöttek egészsége az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmét is élvezi - a WHO által kidolgozott táblázatokat és növekedési grafikonokat a legtöbb gyermekorvos használja. 2010 óta az USA-ban is a WHO által kidolgozott növekedési táblázatok használatát javasolják két éves kor alatt, attól függetlenül, hogy szoptatott vagy tápszeres csecsemő súlyára vagyunk kíváncsiak.
Súlyvesztés és súlygyarapodás
Sok újdonsült szülő meglepetésére a baba a születés utáni első napokban veszít a születési súlyából (akár 10%-ot is). Ennek oka, hogy az újszülöttek felesleges mennyiségű folyadékkal jönnek a világra, amit a születést követően gyorsan kiürítenek a szervezetükből. A születéskori súlyt a második hét végéig kell visszaszereznie a csecsemőnek. Amennyiben a súlyvesztés túlzott mértékű, vagy két héttel később még nem sikerült visszaszereznie azt a csecsemőnek, a védőnő tájékoztatást nyújt a lehetséges okokkal és a további teendőkkel kapcsolatban.
A súlygyarapodás vizsgálatánál mindig a legalacsonyabb súlytól számoljunk. Az újszülött- és csecsemőkorban heti 150-250 gramm súlygyarapodás számít egészségesnek. A csecsemők megkétszerezik a súlyukat négy hónapos korukra, de legkésőbb féléves korukra és megháromszorozzák egy éves korukra. Az első hónapokban a fiúk általában gyorsabban híznak, mint a lányok, de az ő növekedésük később lelassul.
Növekedési ugrások
A növekedési ugrás egy intenzív növekedési szakasz jellemzően 3 és 6 hetes, illetve 3 és 6 hónapos korban. Jellemző rá, hogy ilyenkor a baba több tápanyagot igényel, nem szabad tévesen a tejelapadás kezdetének tulajdonítani ezt a jelet, mert csak egy átmeneti igénytöbblet jelentkezett, melyet gyakoribb mellre-tétellel szépen fel lehet hozni. Bizonyos időszakokban (10-14 napos, 5-6 hetes, 3 hónapos, 4 hónapos korban) jellemző, hogy a csecsemő hirtelen sokat nő. Ezt nevezzük növekedési ugrásnak, ez akár 1 hétig is eltarthat. Ilyenkor a csecsemő nagyon nyűgös lehet, rosszul alszik, és rendkívül sokszor kérhet enni.
Növekedési ugrások csecsemőknél - Jelek és tippek a kezelésére
Percentilis görbék
Az orvosok által vizsgált paramétereket növekedési görbéken követhetjük, ezek a percentil görbék. Ha például egy gyermek a 75-ös percentil vonalon halad, az azt jelenti, hogy a korosztályában a gyermekek 25%-ának nagyobb, 75%-ának kisebb a súlya. A súlyfejlődés ütemének megállapítására ún. percentilis görbéket alkalmaznak. Ennek segítségével pontos kép kapható arról, hogy a gyermek súlya hogyan viszonyul azonos nemű kortársai súlyához képest, illetve hogy a rendszeres mérések fényében a gyermek növekedése milyen tendenciát mutat.
Az a tény, hogy a csecsemő alacsonyabb percentilisben van, még nem jelenti azt, hogy lemarad a kortársaihoz képest, vagy hogy egész életében alultáplált lesz. A gyermekorvos elsősorban azt fogja figyelni, hogy a baba idővel nem csúszik-e le egy alacsonyabb percentilisbe - ez különösen az alacsony születési súlyú csecsemőknél jelezhet fejlődési elmaradást vagy táplálkozási problémát. Ugyanakkor a percentilisben való hirtelen emelkedés sem ideális, mert ilyenkor növekedési ugrás történhet, ami később egészségügyi problémákhoz vezethet. Éppen ezért nem szabad elhanyagolni a rendszeres gyermekorvosi ellenőrzéseket.
Mérés gyakorisága
A csecsemők súlyát az első két hétben szorosan, napról napra nyomon kell követni a születés utáni fogyás, majd gyarapodás megfigyelésére. Ezt követően azonban elég ritkábban mérni a csecsemőt.
A csecsemő súlyának mérésére az első két hetet követően az ideális gyakoriság az alábbi:
- Féléves korig először kéthetente, majd havonta.
- Fél- és egyéves kor között kéthavonta.
- Az első születésnapot követően háromhavonta.
Az egészséges csecsemőt általában a második hét után már csak havonta egyszer mérik, egészen féléves koráig. A 6. és 12. hónap között a mérés ritkábban, körülbelül kéthavonta történik, majd az első születésnap után háromhavonta ajánlott a súlyellenőrzés.
A testsúlyt befolyásoló tényezők
A csecsemők testsúlyát és annak változását sok tényező befolyásolja. Teljesen normális, ha a csecsemő súlya nem egyenletesen változik - vannak időszakok, amikor hirtelen ugrásszerűen nő, máskor pedig lelassul a növekedés.
A csecsemő születéskori testsúlyára több tényező is hatással van:
- Genetika: a szülők testi adottságai (testsúly, magasság). Ha mindkét szülő magas, a baba is lehet hosszabb és nehezebb.
- A terhesség hossza: a várthoz képest előbb vagy később születés.
- Magzatok száma: az ikrek általában kisebbek, mivel osztozniuk kell a méhen belüli térben és tápanyagokon. Ikrek esetében, mivel a születési súlyuk általában alacsonyabb a születés után mért növekedési sebesség magasabb. Ennek ellenére az ikrek testtömeg, testhossz és BMI értéke az első két és fél évben általában alacsonyabb, mint az egyke gyermekeké.
- Az anya táplálkozási és életmódbeli szokásai: az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószer-használat is hatással van a csecsemő súlyára.
- A gyermek neme: a fiúk általában nagyobb súlyúak.
- A csecsemő egészsége: veleszületett betegségek is befolyásolhatják a csecsemő súlyát.
- Az anya várandósság alatti betegségei: pl. terhességi cukorbetegség, magasvérnyomás.
- A testvérek száma: az elsőszülöttek általában kisebb súlyúak.
Súlygyarapodás változásai
Vannak időszakok, amikor a csecsemő testsúlya hirtelen, szinte egyik napról a másikra gyarapszik, vagy a növekedés lelassul. A csecsemő súlygyarapodásának változását okozhatják az alábbiak:
- A gyermek többet alszik, és ritkábban eszik.
- Az anya vagy a csecsemő megbetegszik.
- Az anya stresszesebb a megszokottnál, ami hatással lehet a szoptatásra is.
- Fogamzásgátló tabletta szedése vagy egy következő terhesség is szerepet játszhat.
A csecsemők súlygyarapodási nehézségeinek számos oka lehet. Ha a baba túl lassan hízik, az orvos többféle megoldást javasolhat. Ilyen lehet a gyakoribb etetés, tápszeres babáknál esetleg a tápszer kiegészítése vagy cseréje.
Amennyiben azt tapasztalja, hogy gyermeke nem tud elegendő táplálékot magához venni (pl. kifárad evés közben), vagy kifejezett haspuffadást, hasfájást, hasmenést tapasztal, vagy megfelelő étkezés mellett sem gyarapszik, mindenképpen keresse fel házi gyermekorvosát.
A csecsemő hosszfejlődése
Csecsemőkorban a gyermek hosszáról szokás beszélni, és nem a testmagasságáról. A csecsemő hosszát a feje tetejétől a sarkáig mérjük. Egy átlagos újszülött hossza általában 50 cm körüli, de ez tág határok között mozoghat (45,7-60 cm).
A hossznövekedés megítélésére is percentilis görbéket alkalmaznak, amellyel figyelemmel követhető, hogy miként alakul a gyermek hossza a vele azonos korban lévő, azonos nemű társaihoz képest, valamint a rendszeres vizsgálatokból kapott tendencia alapján nyomon követhetjük növekedésének ütemét is. 3-6 havonta érdemes fekve megmérni a gyermek hosszát.
Csecsemőkorban tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékű növekedést, ami akár 25 cm is lehet. Átlagosan az első 6 hónap során a csecsemők havonta 1,5-2,5 cm-t nőnek, 6-12 hónapos kor között pedig 1 cm-t.
A gyermek hosszát befolyásolhatják öröklött tényezők (az anya és az apa testmagassága), illetve a táplálkozás és számos hormonális tényező (pl. a növekedési hormon szintje) is. A magzati növekedés is hatással van a csecsemő hosszára és a várható testmagasságra. Méhlepény-elégtelenség, terhesség alatti dohányzás, alkoholfogyasztás, fertőzések esetén nem minden esetben hozza be a gyermek a lemaradást. Elmondható azonban, hogy a kétéves kor körüli testmagasságból már nagyjából következtetni lehet a végső magasságra.
Ritka esetekben, amikor a gyermek nem olyan ütemben növekszik, mint kellene, az orvos pajzsmirigy-alulműködés, növekedésihormon-elégtelenség vagy Turner-szindróma kizárására kérhet vizsgálatokat. Amennyiben gyermeke növekedési üteme lelassul, vagy jelentősen felgyorsul, keresse fel gyermekorvosát.
Védőnői szolgálat
Ebben segítséget nyújt az anya számára a várandósság alatt, majd a szülést követő első időszakban a nemzetközi gyakorlatban is egyedülálló hazai védőnői szolgálat. A védőnők kulcsszerepet töltenek be a magzat-, a gyermek- és az anyavédelem területén. Elsődleges feladatuk ebben az időszakban az egészséges csecsemő és gyermek fejlődéséhez szükséges környezeti feltételek megteremtése, az ezt akadályozó tényezők felismerése, betegség vagy környezeti veszélyeztetettség esetén pedig fokozott gondozás és látogatás.
A védőnői tanácsadáson az édesanyának gyermekével eleinte havonta, később évente kell megjelennie, ezeken kívül az úgynevezett kötelező státuszvizsgálatokon, amelyek csecsemőknél 2, 3, 4, 6 és 9 hónapos korban esedékesek a szokásos havi méréseken felül.
Motoros fejlődés
Az első hat hónapban a kisbabák összegömbölyödött testtartása kiegyenesedik. A babák kezdetben szorosan behúzzák a karjukat és a lábukat. Később a végtagok és a test kiegyenesednek. Körülbelül 2 hónapos korban a babának tudnia kell a fejét a testével egy vonalban tartani. A csecsemő már bámulatosan megtartja a fejecskéjét és nézegeti a kezeit, mozgatja a tárgyakat és megfogja őket.
Az állás kezdetben csupán mint reflex lehetséges: a csecsemő határozottan kinyújtja a lábát, és úgy tűnik, mintha állna. De ez nem tart sokáig. Nagyjából 6 hónapos korban kezdődik el az önálló állás képességének fejlődése, és a gyermek megtartja saját súlyát, amikor álló pozícióban tartják.
4 hónapos kortól bármikor sor kerülhet rá: a baba segítség nélkül a hasára fordul. Ezért különösen fontos, hogy soha ne hagyd a babát egyedül a pelenkázón! Az első hónapokban a baba még ökölbe szorítja a kezét, és nem képes tárgyakat megfogni. Egyedül a fogóreflexnek köszönhető, hogy például összeszorítja az ujjait. Kezdetben mindkét kezét használja, amikor megfog valamit, és ehhez az egész kezére szüksége van.
A csecsemő már képes teljesen a hasára fordulni és egyedül átfordulni. A mozgástár egyéb készségekkel bővül - kezébe fogja az üveget, egyik kezéből a másikba átteszi a tárgyakat és szülei felé nyújtogatja a kezét, hogy vegyék őt fel. Kevésbé érdeklődik a kezei iránt és lábai felé nyúlkál, azt rakja a szájába.
A csöppség már mindkét oldalára át tud fordulni és szívesen játszik a földön. Támasz nélkül 15 percig tud ülni, némelyik baba már segítséggel a lábán is meg tud állni egy pillanatra. Legtöbben ilyenkor kezdenek négykézláb mászni, ami a pszichomotoros fejlődés szempontjából rendkívül kedvező.
Ez már nemcsak a szórakozást jelenti, ugyanis a gyerek próbálkozik megállni a saját lábán, miközben a körülötte levő tárgyakba kapaszkodik. Sokkal inkább szemmel kell tartania, mint eddig. Bútorokba vagy a felnőttekbe kapaszkodva kezd egyedül járni. Ne legyen türelmetlen, ha még nem tanult meg járni. Ha a baba még nem mászott négykézláb, lehet, hogy ebben a korban egyenesen az első lépésekkel kezdi. Általában érvényes, hogy ha mászott négykézláb, később kezd el járni, mivel a világot megismerő igénye ki van elégítve.
Mindene megvan, ami érdeklődése tárgyának felfedezésére kell - fel tud állni, megkapaszkodni, megtenni egy lépést, ha elfárad akkor visszaereszkedik a földre. Egy év alatt a kis emberke nagyon sok mindent képes elsajátítani.
Kommunikáció és érzelmek
Kommunikációjának egyetlen módja a keserves sírás, mellyel azt akarja kifejezni, hogy: „Éhes vagyok, egyedül érzem magam, fázok, melegem van, ki kell cserélni a pelenkát.“ Vegye őt fel, amikor sír, nem kell attól tartania, hogy elkényezteti. Végre valamilyen emóció! A kisbaba ugyanis mosolyogni kezd, amint meglátja anyukája arcát. Anyu és apu figyelmét az első hangok produkálásával akarja elérni.
Ösztönzésre van szüksége - arra, hogy beszélgessünk vele, megöleljük és minél több szeretetet kapjon tőlünk. Érdeklődik az őt közvetlenül körülvevő tárgyak iránt, a hangok irányába fordul. Legnagyobb figyelmét a vizuális ingerek kötik le: lelkesen figyeli a mozgó tárgyakat és az élénk színeket. Ha ujjával megérinti a tenyerét, a kezét ökölbe szorítja.
Többféle hangot ad ki és ezzel örömmel kísérletezik, szereti önmagát hallgatni. Képes megfogni a tárgyakat, melyeket a szájába rak. Visszamosolyog azokra, akik rámosolyognak, és nem titkolja lelkesedését, ha meglátja a cumisüveget a tejjel. A csecsemő még mindig védtelennek érzi magát és a biztonságérzetet szüleitől várja.
Annak ellenére, hogy szavainak még nincs értelme, mindig többet megért abból, amit mondunk neki, s mivel hallgatni akar minket, mindig válaszolnunk kellene, ha kommunikálni akar velünk. Próbálkozik világosan kifejezni az érzéseit és fél az ismeretlen emberektől, sőt az a normális, ha elsírja magát. Ez a félelem elmúlik akkor, ha az ismeretlen ember lassan közeledik felé, a nevén szólítja és kedves hangon beszél hozzá. A tárgyakat rágcsálja és örömmel dobálja a földre, hogy aztán megkeresse őket.
Beszéde kétszótagú szavakkal bővül - mama, tata, tete. A neki integető embereket kezével utánozva képes üdvözölni. Imádja az egyes tárgyak által produkált hangokat - összegyűri a papírt, ledobálja a tárgyakat, fakanállal veri a fazekat - a szülőknek jó adag türelemre van szüksége és hagyniuk kell, hogy zajongjon. Rövid szavakat mond és ismeri az add ide, vedd el vagy a nem szavak jelentését.
Mimikai jelzések
Az első évben a baba mimikai jelzéseit könnyű megtanulni, felismerni, mivel megfigyelések szerint ekkor még kevesebb arckifejezése van, mint a későbbiekben.
- Elégedettség: Széles mosoly, csillogó szem. Nyugodt arc, halvány mosoly. Legtöbbször evés után láthatjuk rajta ezt a kifejezést, amely azt jelenti, hogy jóllakott, teljesen elégedett.
- Savanyú íz: Arca olyan, mintha valami savanyút kóstolt volna. A száj és a szem körüli izmok megfeszülnek.
- Meglepettség: Szemei tágra nyílnak, szája kicsit nyitva, arcizmai erősen megfeszülnek.
- Ijedtség: Kezeit kinyitja, háta ívben feszül, karjai és lábai hirtelen ölelő mozdulatot tesznek. Arcán az ijedtség félreérthetetlen torzulása látszik. Szemei tágra nyílnak, a szája zárva van, de merev.
- Félelem: A kutatások szerint a kisbabák három hónapos koruktól éreznek félelmet. Szemei szűk résre nyitottak, szája is enyhén nyitott, ajkai kicsit szétválnak, de feszesek.
- Düh: Kisbabánk számos dolog miatt érezhet dühöt, a legjellemzőbb dühforrás, ha korlátozzuk a mozgásában.
- Aluszékonyság: Szája zárt, szemei nyitva, szemöldökét ráncolja. Sok babának alvás előtt ilyen az arckifejezése.
Csecsemő gondozása
Banális problémának tűnik, mégis óriási aggodalmat okozhat, ha az első gyermeked születése után nem tudod, hogyan fogd kisbabád aprócska, törékeny testét. Ha a karodban tartod, érezheted, mennyire pici és hogy még nem képes tartani a fejét, a gerincét. Van, aki egyből biztos kézzel nyúl a csecsemője után. De ha Te nem tartozol közéjük, akkor meg kell tanulnod, hogyan tarthatod biztonságosan. Érdemes ellesni egy tapasztalt édesanya vagy csecsemős nővér mozdulatait. Abban viszont egyáltalán nincs egységes álláspont, melyik a legbiztonságosabb fektetési mód, a hasára, a hátára, vagy az oldalára kell-e fektetni. A legfontosabb szabály: nem kell félni! Az újszülött még sokáig magzati pózban érzi magát a legjobban. A hasához húzza a lábait, karját maga elé teszi, közben melegre és ölelésre vágyik.
Arra a lágy burokra, ami az anyaméhben is körbevette. Amíg a magzatvízben lebegett, nem kellett megtartania a saját testét és a fejét, de a megszületése után sem képes még erre hosszú ideig. Bármennyire is törékenynek látod a babádat, az a jó, ha nem ijedsz meg a feladattól és nem kezdesz el óvatoskodni. Minél bátrabban és határozottabban nyúlsz felé, annál biztosabban fogja érezni magát. Az óvatoskodástól ugyanis megijednek a kicsik. Ezért széles, kitárt tenyérrel nyúlj utána, széttárt ujjakkal, hogy megtámaszd az egész hátát és jó, ha a nyakát is kitámasztod villaszerűen kitárt ujjaiddal. Gyakran az édesapák ezt ügyesebben csinálják és a biztos tartásban a babák is könnyebben megnyugszanak.
Tartási módok
- Újszülött és fiatal csecsemők tartása (fejet még nem tudják tartani): Úgy vesszük fel őket háton fekvésből, hogy bal kezünket nyitott ujjakkal válluk, illetve nyakuk alá csúsztatjuk, fejük a tenyerünkben talál támaszt. Nyújtott ujjainkkal a tarkót és a vállat is megtámasztva alkarunkra csúsztatjuk a csecsemőt, jobb kezünket oldalról az ülepe alá és így emeljük fel. Amikor már felemeltük, feljebb csúsztatjuk a bal karunkra, könyökhajlatunkkal tartjuk a törzsét, vállát, felkarunkkal támasztjuk alá a fejét, és jobb kezünk felülről karolja át a gyermek medencéjét, combját. Ezt a kezünket pillanatokra szabaddá is tehetjük, hogy valamit kinyissunk, félretehessünk.
- Bölcsőtartás: a legkedveltebb csecsemőtartás szoptatás alatt.
- Hasgörcsoldó fogás: hasfájós babák szeretik ezt a helyzetet.
- Vállhoz támasztás: büfiztetéshez használjuk ezt a fogást, amikor a fejecskéjét még nem tudja tartani a baba.
- Odabújós tartás: a legnépszerűbb fogás az édesanyáknál, amikor is magunkhoz öleljük a babát, egyik kézzel az alsótestét, a másikkal a hátát támasztjuk meg.
- Csípőn ülő tartás: nagyobb csecsemőknél (akik már biztosan tartják magukat) alkalmazható ez a tartás.
Pelenkázás és fürdetés
A babaápolás magába foglalja a pelenkacserét és az ekörüli tisztasági teendőket, a baba fürdetését és az első időszakban a köldökcsonk ápolását. Előre szólunk, pár alapdologból, mint pelenka, popsikrém és babafürdető krém, rengeteg fog fogyni, szóval itt nincs olyan, hogy túl sok.
A pelenkás időszak a legtöbb babánál 3 év, és az első hónapokban akár napi 10 -12 alkalommal kell cserélni. Egy jó pelenkakuka praktikus, higiénikus, 1 másodperc alatt kiiktatja a koszos pelust, és már szabad is mindkét kezünk az örökmozgó öltöztetésére. Minden pelenkázásnál érdemes áttörölni a baba alfelét, hogy elkerüljük a kipirosodást és az irritációt.
Az ideális pelenkázó matrac megvédi a pelenkázót a foltoktól, a kellemetlen balesetek is könnyen feltakaríthatóak, valamint kellemesebb érzés a babának rajta feküdni. Kis hely esetén kapható egyszerűen összecsukható babakád, ami jól jöhet egy esetleges utazás során is. Vagy vásárolhatunk komplexebb állvánnyal együtt kapható kádat, ami megfelelő magasságban tartja a babát, így anya is apa is kényelmesen és biztonságosan elvégezheti a fürdést, valamint az ehhez szükséges kellékek is helyet kaphatnak az állvány polcain. Érdemes beszerezni egy kádtámaszt is a meglevő babakádba, hogy ne kelljen végig stabilan fogni a fürdetés ideje alatt a fürdetés ideje alatt a kisbabánk testét. Fájós hátúaknak is könnyebbség, hogy nem kell görnyedni. Egy jó kádtámasz csúszásmentesen támasztja alá a gyermekedet, és tapadókorongokkal rögzítheted a kívánt felülethez.