A csecsemőcsoport játékos eszközei és a bölcsődei fejlesztés

A csecsemők életében a játék rendkívül fontos szerepet tölt be, hiszen nemcsak szórakoztató, hanem a pszichomotoros fejlődésüket is elősegíti. A bölcsődékben a legkisebbek számára kialakított csoportokban, mint például a "Tipegő Bölcsi", az egyéni bánásmód a gondozási tevékenység lényege, így minden kisgyermekkel a saját igényei szerint foglalkoznak. Elegendő időt biztosítanak a játékra, mozgásra és pihenésre.

A pszichomotoros fejlődés fő területei és a játék szerepe

A pszichomotoros fejlődés során 4 funkcióterületet különböztetünk meg: nagymozgások, szenzomotoros koordináció, beszéd, valamint éntudat és szociabilitás. A csecsemők a játék segítségével sajátítanak el számos olyan készséget, amelyekre egész életük során szükségük lesz.

Szociabilitás és éntudat fejlesztése

Az első igazi, „kézzel fogható” játék többnyire a baba saját keze - azt nézegeti, harapdálja, hadonászik vele. Az első pár hónapban a csecsemő nagy alvásigénnyel rendelkezik, így viszonylag kevés alkalom nyílik a játékra. Szemkontaktust 40 cm-es távolságon belül lehet velük felvenni, ezáltal lehetőség nyílik a szülők arcának megismertetésére, a kapcsolatteremtésre, illetve már ekkor is érdemes a csecsemőnek beszélni, énekelni, dúdolni, hiszen a szülő hangja, beszédének ritmusa megnyugtatja a gyermeket. 1 hónapos korában mozgó tárgyakat követ a tekintetével, ekkor színes figurákat helyezhetünk a látóterébe, amelyek szórakoztathatják.

A barátkozás, személyes érintkezés (szociabilitás) készségei fejlődésével 2 hónapos korban egy csecsemő már képes visszamosolyogni, 6 hónapos korára pedig megkülönböztet számára ismerős személyeket. 8 hónapos korban már visszajelzéseket ad, és hangjelzésekkel felhívja a figyelmet számára fontos dolgokra. Ebben a korban kezdődik az utánzás, amely a tanulási folyamatnak egy igen fontos része. Rendkívül fontos, hogy a szülő, ha kapcsolatot teremt gyermekével (szemkontaktust vesz fel, ölébe veszi), kommunikáljon, mind szóban, mind a metakommunikáció eszközeinek felhasználásával (pl. mimika). A játékok során érdemes kérdéseket feltenni (pl. Hol van Gréti baba?), hiszen 9 hónapos korától már felfigyel a nevére, így a gyermek éntudata is fejleszthető.

Nagymozgások fejlődése

A csecsemő 2 hónapos korban a fejét mozgatja, amelynek irányát a végtagjai is követik (vívóállás), fejét hason fekve ekkor 45 fokosan képes megemelni. 3-4 hónapos korában már 90 fokig képes megemelni a fejét hason fekve, segítség nélkül oldaláról a hátára fordul. Féléves kor után ajánlott a játékteret az ágyon kívüli térbe helyezni, hogy a nagymozgások fejlődésére is elég helye legyen a babának. 4-6 hónapos korában a gyermek már képes hasra fordulni, 6 hónaposan támasztékkal ül, 7-10 hónapos korban kezd kúszni, és 1 éves korában támaszkodva fel tud állni. Ezek a mozgásfejlődési mozzanatok is sokban támogathatók játékkal.

Hason fekve a fej biztos tartását elősegíti, ha érdekes, színes játékokat mozgatunk a gyermek előtt, ami felkelti az érdeklődését, és ösztönzi a fej minél hosszabb ideig való megtartását. Utóbbiban segíthetnek a kiságyban vagy a kiságy felett elhelyezett játékok is. A kor előrehaladtával a játék kecsegteti a csecsemőt arra, hogy közelebb kerüljön hozzá, amit csak a kúszás útján valósíthat meg. A nagymozgások fejlődését továbbá babatornával, babamasszázzsal is segíthetjük. Emellett a babaúszás jótékony hatása vitathatatlan, erősíti az izmokat, az úszás elsajátításának első lépései, valamint a vizes környezettel való ismerkedés mellett a szülő-gyermek kapcsolat is erősödik az úszások alkalmával.

Szenzomotoros koordináció fejlődése

A szenzomotoros koordináció az érzékelés és a mozgások közötti összhang kialakulását jelenti, ami az idegrendszer fejlődésével alakul ki. E tekintetben 3 hónapos kortól a kezek ökölbe szorítása oldódik, és a csecsemő 5 hónapos korában már a pontos nyúlásra, 6 hónapos kortól a tárgyak egyik kézből a másik kézben tartására is képes. 8 hónapos korban a hüvelykujját szembefordítja, így a tárgyak megfogása biztosabbá válik. 9 hónapos korban a mutatóujját kezdi el használni, 1 éves korára az ujjbegyek közötti csippentő fogásra is képes.

A finommozgások fejlődését segíti, ha a csecsemő közelében elhelyezünk különböző anyagokból készült játékokat, amelyeket elérhet és megtapogathat (taktilis inger), egyik kezéből a másikba teheti, szájába veheti. A csörgővel is szívesen játszanak ebben a korban, amely nemcsak vizuális, hanem auditív ingert is ad, ami a gyermek agyának és hallásának fejlődését segíti. Fontos, hogy a játék során mindig olyan tárgyat válasszunk, amely nem törékeny.

A vízben való játékok nagyban segítik a csecsemő finommozgásainak fejlődését, ehhez lehet gumikacsát, kishajót vagy bármi egyebet használni, számos esetben a legkönnyebben elérhető tárgyakat tartják a legizgalmasabbnak a gyermekek (pl. üres tusfürdős flakon, szivacs). Fontos viszont, hogy a gyermek soha ne maradjon egyedül egy percre sem a vízben, ugyanis korai életszakaszban bármilyen kevés vízben is fennáll a fulladás veszélye.

Beszédfejlődés

A csecsemők beszédfejlődésének elengedhetetlen része a hallás. A gyermek 2 hónaposan kezd egyre több hangot hallatni, 4-6 hónaposan gagyog, 8 hónaposan egy szótagú szavakat ismétel, 1 évesen pedig már egyszerű szavakat is kimond. A beszéd fejlődését segíti a gyerekdalok éneklése, a mesék olvasása és a szülő szóbeli kommunikációja a gyermekkel. A mesék olvasása során a gyermek és szülő közti kapcsolat is erősödik, emellett a gyermek szókincse bővül, és új ismeretekre is szert tehet az illusztrációk és történetek segítségével. A történetmesélés egyben a lelki stabilitás kialakítását is elősegíti.

A játéktevékenység a bölcsődében

A "Tipegő Bölcsiben" fontos szerepet kap a szabad játék, ami ennek a korosztálynak elsődleges feladata. Kezdetben a manipulációs játékok vannak előtérben: sok az üreges tárgy (vödrök, kosarak, tálak), hogy a kicsik kedvükre pakolhassanak, de a bölcsődei alapjátékok is helyet kapnak: labda, baba, játszókendő, mesekönyv, mozgásfejlesztő eszközök. Ahogy nőnek, fejlődnek, természetesen változik a játékkészlet is. Nagy hangsúlyt fektetünk a szabad mozgásra, így a terek úgy lettek kialakítva (kint és bent is), hogy a kicsik könnyen elérhessék a játékokat és biztonságos környezetben mozoghassanak. Mozgásfejlődésüket támogatjuk, de nem siettetjük.

A "Tipegő Bölcsinek" nagy kertje van (teljesen külön a másik csoporttól). Mivel a szabad levegő nagyon lényeges a bölcsődés korosztálynak, ezért tavasztól őszig szinte egész nap a kertben vannak, ősztől pedig a délelőtti órákat töltik a kertben. Csak akkor nem mennek ki, ha szakad az eső, kánikula, vagy szmogriadó van. A kertben is sokféle játék van, homokozó, mászóka, csúszda, kismotorok és természetesen a benti játékok is rendelkezésre állnak kint.

Játékválasztás és biztonság

Fontos, hogy a játék kiválasztásakor nem szabad éles, nehéz tárgyakat a csecsemő környezetében hagyni! A harmadik hónaptól lehetnek mellette kis tárgyak vagy egy kendő, amibe könnyedén belemarkol. A negyedik hónaptól ugyanez lehetséges, de most már külön játszóhelyen, a földön, ahol könnyen lehet tárgyakat tenni köré. Fontos szempont, hogy a tárgyak könnyen megfoghatók legyenek, és hogy többféle anyagból készüljenek. Lehetnek fából, fémből, műanyagból és rongyból. Az ötödik, hatodik hónapban megtanul célirányosan nyúlni és fogni. Azzal, hogy a kicsi megtanulja azt, hogy a tárgyak kézbe vehetők, és hogy mindegyikkel mást lehet csinálni, igazi kutatóvá válik, s kíváncsisága a mozgásfejlődését is elősegíti majd.

Közös játék és önállóság

A közös játék számtalan tényező miatt fontos: erősíti a szülő és a gyermek közötti köteléket, a gyermek tanulását és pszichomotoros fejlődését elősegíti. Az együtt töltött idő egyben visszaigazolást nyújt a szülőnek a gyermek fejlettségéről, és szórakoztató is. Érdemes minél több időt szánni a játékra. A csecsemő korának előrehaladtával azonban célszerű rövid időre egyedül is hagyni játszani (pl. kedvezően hathat, ha 5 hónapos korában már 10-15 percet egyedül is tud a gyermek játszani), felügyelet mellett, hogy megtanulja lekötni önmagát. Amikor a szülő és kisbabája túl vannak az az első, közösen eltöltött heteken, eljön az idő, amikor felmerülnek a következő kérdések: vajon mikortól adhatok a gyerek kezébe játékot? Hagyjam őt körülnézni, tapogatózni, nyúlkálni, markolászni, vagy játsszak inkább vele?

Régebben a szülők nem foglalkoztak a baba lehetséges játéktevékenységével, együttjátszással, megfelelő játékszerekkel, sőt nagyobb gyerek játékával sem. A kisbabát szoptatás után ringatták, dajkálták valamelyest, majd visszatették őt a bölcsőbe, vagy a kiságyba. Egy átlagos családban legfeljebb egy csörgőt adtak a csecsemő kezébe. Ma már a szülők a kezdetektől fontosnak tartják a játékot, keresik a megfelelő játékszereket, melyekből hatalmas kínálat van a bababoltokban. A gondos szülőkből tudós szülők lettek, akik semmit sem akarnak kihagyni a gyermekük optimális fejlődése érdekében. Már nem csak megfelelően gondozzák és táplálják a kicsit, hanem szellemi fejlődéséért és érzelmi szükségleteiért folyamatosan felelősnek érzik magukat. Ha valahol meghallják, vagy meglátják, hogy babájuk attól még okosabb vagy boldogabb lesz, ha ezt, vagy azt veszik neki, már keresik is a boltokban a „csodaszert”. De szükség van-e valójában erre?

Jó esetben a csecsemő első játéka a saját keze. Hadonászik vele, anélkül hogy tudna róla, hogy ezek a nyúlványok hozzátartoznak, hogy a keze is ő. Nem minden csecsemő a kezét fedezi fel elsőnek. Olyan családokban, ahol a csecsemő ágya központi helyen van, ahol zajlik körülötte az élet, és mindig van mit követni a szemével, kimaradhat ez az állomás, a játékfejlődés kezdete. Jó ez így? Jól gondolják ezt a szülők? Sok pszichológusnak az a véleménye, hogy a korai „tanítás” elvesz a szülők és gyerekek közötti kapcsolatnak a spontaneitásából és melegségéből, amely körbe kell hogy lengje őket akkor is, amikor közel vannak egymáshoz, de nem egymással vannak elfoglalva. A gyógypedagógusok és a pedagógusok közül néhányan nem értenek ezzel egyet. A pedagógusok szinte minden gyereket egy bizonyos átlaghoz viszonyítanak, majd ez alapján megállapítják, hogy jól fejlődik-e a gyerek, vagy netán egy kicsit el van maradva. Ha egy baba nem felel meg az általuk elképzelt átlagos fejlődési szintnek, ráveszik a szülőket arra, hogy rendszeresen foglalkozzanak így vagy úgy a gyerekükkel, játsszanak vele. A csecsemő fejlődése során rendszeresen tanul magától új dolgokat, nem kell vele külön játszani, csak élvezni kell az együttléteket. Hiszen mikor legyen a leginkább ilyen önfeledt kapcsolat a kicsivel, ha nem a csecsemőkorában?

Fontos, hogy a szülő, amikor együtt van a babájával, teljes mértékben önmagát tudja adni. Szinte minden szülő beszél csecsemőjéhez, amikor az kézben van, és ez így helyes. Nem jó, ha egy csecsemő minden perce be van osztva és soha nem hagyják egyedül. Időt kell adni a babának, hogy magában, nyugodt körülmények között ráébredhessen arra, hogy kicsoda is ő, hova is született. Az egyik baba kezdettől szemlélődő és az is marad, idővel megfontoltan, célirányosan nyúlni fog a tárgyakért, miközben egy másik csemetét azonnal izgalomba hoznak a közelébe kerülő tárgyak. Az egyik gyerek hosszan tanulmányozza a feje mellé tett apró tárgyat, mielőtt érte nyúlna, a másik picinek a keze azonnal a tárgy irányába lendül, mihelyst meglátja. A tárgyakkal történő találkozás a harmadik és az ötödik hónap közé tehető. Tanácsunk tehát az, hogy ne foglalkozzon állandóan a gyerekkel! Egy állandóan foglalkoztatott baba folyamatos szórakoztatást igényel és nem tud majd koncentrálni a játékszerekre. Amikor egy csecsemő fejlődésével nincs különösebb gond, amikor - gyorsabban vagy lassabban, de folyamatosan fejlődik, ne elsősorban az együttjátszásra koncentráljunk. A kicsik nagyon szeretik önállóan felfedezni a környezetüket. Már a harmadik hónaptól lehetnek mellette kis tárgyak vagy egy kendő, amibe könnyedén belemarkol. A negyedik hónaptól ugyanez lehetséges, de most már külön játszóhelyen, a földön, ahol könnyen lehet tárgyakat tenni köré.

Mi felnőttek, a gondozásokon kívül leginkább akkor játsszunk vele, ha utána egy másik programpont is következik. Például ha már nyűgös, de még egy picit várni kell a fürdetésre vagy a vacsorára. Nem lehet ötletszerűen egy babával játszani, pl. úgy, hogy jól „feldobjuk” őt, aztán izgatott állapotában otthagyjuk hirtelen, mert más dolgunk is van. Ilyenkor jogosan sírni fog. Tartsuk tiszteletben a gyerek ébrenlétét úgy, hogy azt az ő munkaidejének tekintjük. Bízzuk az önálló játékfejlődésében. Ez konkrétan azt jelenti, hogy élete negyedik, ötödik hónapjától tegyük le őt a földre játszani néhány jól fogható játékszer kíséretében, s nyugodtan hagyjuk őt magára, hallótávolságon belül. A csoda magától bekövetkezik majd: játszani fog!

Képernyőidő és fejlődés

A babákat vonzzák a fények, a színek, a hangok, így már egészen kicsi kortól érdeklődnek a tévé, az okostelefonok és tabletek iránt is. Ezek viszont, bár lekötik és szórakoztatják őket, nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben járulnak hozzá a szükséges tapasztalatszerzéshez. A gyermek elkényelmesedhet ezek miatt az eszközök miatt, ami akár lassíthatja is a fejlődését. Ezért a nemzetközi ajánlások szerint kétéves kor alatt lehetőleg egyáltalán ne töltsön időt a baba képernyő előtt.

Bölcsődei ellátás és csecsemőétkeztetés

A bölcsődei ellátás keretében a gyermekek számára biztosítandó étkeztetés jogszabályi kötelezettség, amelynek során a bölcsőde köteles a gyermekek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelő, mennyiségileg és minőségileg megfelelő táplálkozást biztosítani. A bölcsődébe érkező csecsemők étkezési háttere jelentősen eltérhet. Egyes gyermekek kizárólag anyatejes táplálással érkeznek, hiszen nem ritka, hogy hat hónapos korukig kizárólag anyatejet kapnak. Más csecsemők tápszeres táplálásban részesülnek, míg vannak olyanok is, akiknél az anyatejes vagy tápszeres táplálás mellett már megkezdődött a hozzátáplálás. A csecsemők táplálása fokozott figyelmet, egyéni tervezést és gyakran egyedi megoldásokat igényel.

A bölcsődei csecsemőétkeztetés megszervezésében kiemelt szerepet kapnak a szülők, és szükség esetén a védőnő, valamint a gyermekorvos együttműködése is elengedhetetlen. A gyermek étkezésének tervezése nem korlátozódik kizárólag a bölcsődében eltöltött időszakra, hiszen a csecsemő napi teljes étrendje az otthoni és az intézményi étkezések összességéből áll össze. Ezért elengedhetetlen, hogy a bölcsőde pontos információval rendelkezzen arról, milyen ételeket kapott már a gyermek, milyen alapanyagok kerültek bevezetésre, és milyen tapasztalatok születtek ezekkel kapcsolatban.

Az élelmezés tervezése

A csecsemőétkeztetés tervezése során a fokozatosság elve meghatározó. A hozzátáplálás kezdetén elsősorban pépes állagú zöldség- és gyümölcspürék adása javasolt, majd az étrend fokozatosan egészül ki gabonafélékkel, fehérjeforrásokkal és további alapanyagokkal. Egy-egy új étel vagy alapanyag bevezetése nem egyetlen alkalommal történik, hanem többszöri kínálással, a mennyiség lassú növelésével. A csecsemőétkeztetés tervezésénél javasolt legalább tíznapos élelmezési ciklusokban gondolkodni, hasonlóan az egy-három éves korosztály gyakorlatához, miközben kiemelt figyelmet kell fordítani az étrend változatosságára. Ez nemcsak a megfelelő tápanyagellátás, hanem az ízpreferenciák alakulása szempontjából is jelentős.

Ételkészítés és italválasztás

Az ételek elkészítése során alapvető elv, hogy a csecsemők számára készített ételek ne tartalmazzanak hozzáadott sót, cukrot, ízfokozókat vagy erőteljes fűszereket. Az ízesítéshez ugyanakkor bátran alkalmazhatók enyhe, friss zöldfűszerek, amelyek anélkül gazdagítják az ízélményt, hogy megterhelnék a csecsemő szervezetét. A fehérjebevitel biztosításakor fontos szempont, hogy a tejtermékek bevezetése ne natív tej formájában történjen, ez kiváltható joghurt, túró vagy reszelt sajt felhasználásával. Az italválasztásnál egyéves kor alatt elsődleges az anyatej, a tápszer, valamint a tiszta ivóvíz. A tehén- vagy kecsketej nagyobb mennyiségben történő adása egyéves kor előtt nem javasolt, mivel növelheti a vashiány kockázatát. A növényi italok szintén nem alkalmasak a csecsemők táplálására, mivel tápanyag-összetételük nem fedezi a csecsemő szükségleteit, és nem helyettesítik sem az anyatejet, sem a tejtermékekből származó fehérjeforrásokat. A gyümölcslé adása tizenkét hónapos kor alatt általánosságban nem javasolt. Kivételt képezhetnek az orvos által indokolt esetek, például székrekedés vagy vaspótlás céljából. Ilyen esetekben is kizárólag 100%-os gyümölcslé adható, legfeljebb napi egy deciliter mennyiségben.

Az ételek állaga és biztonság

A csecsemő étrendjének tervezése során az ételek állaga fokozatosan változik: a folyékony, pépes ételektől el kell jutni a darabos, majd a puha szilárd falatokig, figyelembe véve a gyermek fejlődését, a szem-kéz koordináció alakulását, a csippentőfogás megjelenését és az evőeszköz-használat ügyesedését. A darabos ételek adásánál kiemelt szempont a biztonság. A fulladás kockázatát jelentő ételeket - például diófélék, mogyorófélék, egész szőlőszem, egészben felkínált nyers répa vagy kemény húsdarabok - a bölcsődei csecsemőétkeztetés során kerülni szükséges, illetve csak megfelelően előkészített, életkornak megfelelő állagban adhatók. Amennyiben a főzőkonyha nem tudja biztosítani készétel formájában a főétkezést, ez vásárolt bébiétel formájában kiváltható. Az étlaptervezést e szerint szükséges adaptálni.

Az étvágy figyelembevétele

Az étel minőségének és mennyiségének helyes megválasztása mellett a csecsemő étvágyára is figyelni kell a csecsemőtáplálás során. Nem kényszeríthetjük a csecsemőt semmilyen elutasított táplálék vagy mennyiség elfogyasztására. Ennek a gondozási hibának nemcsak közvetlen, hanem hosszú távú káros következményei lehetnek. Ez a módszer megszünteti az étkezéshez csatlakozó „örömélményt”, és helyette kellemetlen élményeket kondicionál. Az erőszakkal táplált gyermek csecsemőkorban, majd a későbbi életszakaszaiban is ellenáll, következésképpen magatartási zavarok, dac-reakciók és legrosszabb esetben neurosis tünetei is jelentkezhetnek nála.

A bölcsődei csecsemőellátás kihívásai és megoldásai

A csecsemőtáplálás a bölcsődében a bölcsődei és élelmezési szakemberek számára kimondatlanul is kardinális kérdés. Az egyik véglet szerint nem látnak el csecsemőket, mert nem tudják az adott korosztály (20 hetes -12 hónapos) élelmezését vállalni, túlzó elvárásokra hivatkozva, mely az intézményben hiátusként jelenik meg. A csecsemő korosztály életkorából adódó érzékenysége miatt érthető a félelem vagy bizonytalanság a csecsemőélelmezéssel kapcsolatban, hiszen kötelességünk a jogszabályi előírásoknak eleget tenni, azaz felvenni a csecsemőkorú kisgyermekeket, és megoldani a felmerülő élelmezési feladatokat. Nehezítő tényező viszont, hogy a közétkeztetésről szóló rendelet az 1 év feletti korosztályok számára nyújtandó élelmezési kötelezettséget írja elő, és az élelmezésvezetők sem kapnak az 1 év alatti korosztály élelmezésével kapcsolatos képzést a szakirányú képesítés megszerzése alatt. Így jelentős problémát okoz úgy kivitelezni a csecsemőtáplálást, hogy az megfeleljen minden előírásnak és a gyermekek fejlődési sajátosságainak, egyéni igényeinek.

A csecsemők bölcsődei ellátása minden szempontból érzékeny terület, amely a család és a bölcsőde szoros együttműködésén alapul, a felvételtől kezdve az ellátás teljes időszakában. A csecsemők táplálása azért is szenzitív szakterület, mert a csecsemőnként eltérő tápanyagigényt központilag, egységesen szabályozni nem lehet. A csecsemők alkalmazkodóképessége is változó, egyéni. Vannak csecsemők, akik például koraszülöttek, atrophiások, enterálisan sérültek, vagy csak érzékenyek, akiknek a toleranciája beszűkült, és ezért kis mennyiségi és összetételbeli változásra is kóros tünetekkel reagálnak. Ilyen tünetek lehetnek az étvágytalanság, fogyás, vagy a súlynövekedés lassulása, esetleg megállása, de előfordulhat hányás, hasmenés és súlyosabb tünetek megjelenése is. A csecsemők eltérő toleranciája nem kizárólag a táplálékra jellemző, megjelenik a környezetből érkező ingerek, ártalmak elviselésében is, melyekre szintén egyénileg, eltérően reagálnak. Ilyenek lehetnek a hangok, fények, taktikus ingerek stb., melyek szintén befolyásolhatják a csecsemő fejlődését. A csecsemők különbözően tolerálják az őket gondozó személyzet (kisgyermeknevelő/bölcsődei dajka) személyét és a gondozás minőségét, módszereit, hangulatát.

Megfelelő előkészítéssel, a szükséges szakmai információk birtokában, valamint a szülőkkel, a védőnővel, a gyermekorvossal és az élelmezés megszervezésében részt vevő szakemberekkel való tudatos együttműködés mellett a csecsemők étkeztetése gördülékenyen, biztonságosan és kiszámíthatóan megvalósítható.

A bölcsődei ellátás típusai

2017. január 1-jétől az új bölcsődei rendszer 2 intézményi (bölcsőde, mini bölcsőde) és 2 szolgáltatási (családi bölcsőde, munkahelyi bölcsőde) formában biztosítja a gyermekek napközbeni ellátását. Jelenleg nagyjából 58.500 bölcsődei ellátott van országosan amelyből mindössze 0,3 % a csecsemő korosztályú gyermekek aránya.

Bölcsőde

Egy bölcsődei csoport működtetéséhez 2 fő kisgyermeknevelő és egy bölcsődei egységben - 1 vagy 2 csoport - 1 fő bölcsődei dajka alkalmazása szükséges. Egy bölcsődei csoportban legfeljebb 12 gyermek nevelhető, gondozható, kivéve, ha a bölcsődei csoportban valamennyi gyermek betöltötte a második életévét - ez esetben 14 gyermek -, valamint ha a bölcsődei csoportban sajátos nevelési igényű, illetve korai fejlesztésre, gondozásra jogosult gyermeket is ellátnak. Sajátos nevelési igényű gyermek bölcsődei ellátás keretében való nevelése, gondozása történhet a nem sajátos nevelési igényű gyermekekkel közös csoportban, vagy speciális bölcsődei csoportban.

Mini bölcsőde

A mini bölcsőde olyan bölcsődei ellátást nyújtó intézmény, mely a bölcsőde intézményéhez képest kisebb létszámú csoportban, egyszerűbb személyi, tárgyi és működtetési feltételek mellett nyújt szakszerű gondozást és nevelést. Az új intézménytípus bevezetésével lehetőség nyílik arra, hogy amennyiben a településen legfeljebb 7 kisgyermek - ha valamennyi gyermek betöltötte a második életévét, akkor 8 fő - ellátására jelentkezik igény, abban az esetben egy, a bölcsődétől egyszerűbb létesítési és működtetési formát hozzon létre a települési önkormányzat. A mini bölcsődében csoportonként szükséges 1 fő kisgyermeknevelő és 1 fő bölcsődei dajka alkalmazása. A mini bölcsőde szervezetileg működhet óvoda mellett.

Munkahelyi bölcsőde

A munkahelyi bölcsőde olyan bölcsődei ellátást nyújtó szolgáltatás, melyet a foglalkoztató tart fenn elsősorban a nála dolgozó munkavállaló gyermekei részére. Az ellátható gyermekek száma egy munkahelyi bölcsődei csoportban legfeljebb 7 fő lehet (ha minden gyermek betöltötte a második évét - 8 fő). Az ellátás biztosításához 1 fő szolgáltatást nyújtó személy vagy kisgyermeknevelő szükséges - a fenntartó döntése alapján -, amennyiben pedig ötnél több gyermek ellátása történik, szükséges plusz 1 fő segítő személy alkalmazása is.

Családi bölcsőde

A családi bölcsődében is 20 hetes korától 3 éves koráig nevelhető, gondozható a kisgyermek. Családi bölcsődében legfeljebb 5 gyermek nevelhető, gondozható, kivéve, ha a bölcsődei szolgáltatást nyújtó személy mellett segítő személyt is alkalmaznak - ebben az esetben a meghatározott létszámon felül még 2 gyermek ellátása biztosítható.

A bölcsődei szolgáltatás költségei

A jogszabályban meghatározottak alapján a bölcsődei ellátásért és a gyermekétkeztetésért térítési díjat kell fizetni. A bölcsődében és a mini bölcsődében a fenntartó döntésétől függ, hogy a gondozásra megállapít-e térítési díjat vagy kizárólag a gyermekétkeztetésért kell fizetni. Az önkormányzati fenntartónak lehetősége van arra is, hogy az intézményi térítési díjnál alacsonyabb mértékben állapítsa meg a személyi térítési díjat, illetve egyedi esetekben elengedje.

Mentességek a gondozási díj alól:

• A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek.
• A három- vagy többgyermekes családok gyermekei.
• A tartósan beteg, vagy fogyatékos gyermekek.
• Az átmeneti gondozásban lévő, az ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél, vagy gyermekotthonban elhelyezett, a nevelésbe vett gyermekek.
• A védelembe vett gyermekek.

A kedvezményezetti körön kívül eső családok esetében pedig jövedelemarányosan állapítják meg a személyi térítési díjat, tehát a szabályozás figyelemmel van a szülők jövedelmi helyzetére.

Ingyenes intézményi gyermekétkeztetés

Ingyenes intézményi gyermekétkeztetésre jogosult azon bölcsődei, mini bölcsődei ellátásban részesülő gyermek, aki:

• rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül (a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a szociális vetítési alap összegének 225%-át, egyedülálló szülő, illetve tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek esetében pedig 245%-át),
• tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek, vagy olyan családban él, amelyben tartósan beteg, vagy fogyatékos gyermeket nevelnek,
• három vagy több gyermeket nevelő családban él,
• családjában az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér nettó összegének 130%-át,
• nevelésbe vett gyermek.

A bölcsődében, mini bölcsődében a beíratott kisgyermek 60-70%-a ingyenes intézményi gyermekétkeztetésben részesül.

tags: #csecsemo #csoport #jatekeszkozei