Csecsemő alvászavarai: Okok, tünetek és kezelési lehetőségek

Az alvás a test és az elme természetes pihenési fázisa, amely ellazít és energiával tölt fel. Az agyunk álmunkban dolgozza fel a különböző napi benyomásokat és élményeket, többek között a traumákat is. Amennyiben keveset alszunk éjszaka, fáradtak, feszültek és stresszesek lehetünk, míg egy átaludt éjszaka után kipihenten ébredhetünk, nyugodtak és energiával teltebbek lehetünk egész nap. Ez érvényes a felnőttekre, a gyerekekre és a csecsemőkre is. Ezért fontos, hogy a szülők odafigyeljenek arra, hogy a kisbabák eleget és jól aludjanak.

Az alváshiány életkortól függetlenül általános problémát jelent a fejlett világban. Egy néhány évvel ezelőtti kutatás eredménye szerint a gyermekek nagyjából fele küzd valamilyen alvászavarral. Ennek hátterében számos dolog állhat a növekedéssel járó, életkori sajátosságoktól a szorongáson át egészen bizonyos betegségekig. Fontos ezért, hogy felismerjük a probléma okait, és megoldást találhassunk rájuk.

Az alvás jelentősége a csecsemők fejlődésében

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nagyon fontos szerepet játszik a csecsemők, kisgyermekek fejlődésében. Az alvás fontos biológiai funkciója a regenerálás, az energiaszint helyreállítása. Alvás alatt egyes élettani folyamatok lelassulnak (pl. szívritmus), a vérnyomás és a testhőmérséklet csökken, a szervezet paraszimpatikus, azaz nyugalmi túlsúlyba kerül, ami az előzőeken kívül az emésztés optimális működéséhez is szükséges.

Az a kisgyerek, aki nem tud elég mennyiségben, vagy minőségben aludni, túlingerlődik, ami nem kedvez az idegrendszer érésének. A pihenés hiánya gyakran a nappal egyre nagyobb méreteket öltő dührohamokban nyilvánul meg. Minél fáradtabb a gyerek, annál több az akár önkívületi dühöngés. Jó, ha beteg gyereket hagyunk aludni, még ha kicsit borul is a megszokott napi ritmus. Alvás közben gyógyul ugyanis, a korábban is említett gyógyulási folyamatok felerősödése miatt. Ugyanez igaz kicsiknél a fejlődési ugrásoknál.

Alvásigény gyermekkorban és az egyéni különbségek

Az alvásigény az életkor előrehaladtával változik. Egy újszülött még napi 14-16 órát alszik. 1 éves korban napi 13,5 óra tekinthető ideálisnak, már döntően éjszaka, folyamatosan, kiegészülve néhány kisebb, azonos időpontban jelentkező napközbeni alvással. Óvodás korban a szükséges alvásmennyiség 11-13 óra, általános iskolásoknak napi 10-11 óra, kamaszkorban 8-10 óra. Csak fiatal felnőttkortól, a pubertás lezárultával elegendő a napi 7-8 óra alvás.

A tudományos kutatások egyértelművé teszik, hogy az alvás minden életkorban elengedhetetlen. Az amerikai Nemzeti Alvás Alapítvány (National Sleep Foundation) irányelve szerint korcsoportra lebontva a következőket ajánlja:

A táblázatban közölt adatok iránymutatók, ha például egy baba „eleget” alszik, akkor utána vidám, ébredés után aktív, képes nyűgösködés nélkül fennmaradni a következő alvásig. Fontos arra gondolni, hogy az alvás, és így az alvászavar meghatározása nagyon erősen kultúrafüggő. Arról, hogy egy kisbaba mennyit és hogyan aludjon, hogy altatjuk-e, vagy csak úgy „szőrmentén” elalszik, óriási kulturális különbségek vannak. Szerencsére azonban haladó szemléletű összefoglalók most már inkább csak hozzávetőlegesen adják meg, mennyi a gyerekek átlagos alvásigénye, figyelembe véve az egyéni különbségeket is.

Csecsemők alvási szokásai és a "felcserélt ciklus"

Alvás tekintetében a kisbabák máshogyan "működnek", mint a felnőttek. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kisbabák pont olyanok, mint mi, alvási szokásaik azonban jelentősen eltérnek. Ez téves konklúziókhoz vezethet, és olyan dolgok tűnhetnek szokatlan jelenségnek, melyek valójában egyáltalán nem azok. A szülői segítség legjobb módja, ha kitapasztaljuk gyermekünk alvási ritmusát - ez ugyanis nemcsak összetett, de folyamatosan változik is, különösen az első időszakban. Ekkor az apróságok alvási ciklusa még fejlődő szakaszban van. Míg mi felnőttek könnyedén váltogatunk e ciklusok között, a kisbabák gyakran felébrednek. Emellett nem tudnak különbséget tenni az éjszakák és nappalok között, így éberebbek a kelleténél éjszaka. Ezt nevezzük felcserélt ciklusnak.

A babákat és éjszakai alvásukat számos félreértés övezi: amíg a felnőttek nyolc órás alvási szakaszokban gondolkodnak, addig egy újszülött ritkán alszik egybefüggően négy óránál többet. Ezen a tényen fejlődésük miatt nem lehet változtatni, szervezetük ugyanis nem képes nagyobb mennyiségű élelem elraktározására, így gyakrabban jelentkezik náluk az éhségérzet. A csecsemők számára az éjszaka átalvása egyetlen alvási szakaszt jelent tehát, nem pedig egy teljes éjszakát. A jó hír az, hogy ezek a szakaszok idővel kitolódnak, és fél év elteltével 6-8 órásra is bővülhetnek. Egyébként mi magunk is felébredünk az alvási szakaszok között, annyi különbséggel, hogy azonnal vissza is alszunk. A babák esetében ez máshogyan működik: minél kisebbek, annál kevésbé képesek önmaguk megnyugtatására. Ahhoz, hogy el tudjanak aludni, gyakran a mi segítségünkre szorulnak.

Egy újszülöttnek még nincsen kialakult alvási-ébredési ritmusa. Eleinte az anyaméhben megszokott ritmust követi, nem tudja mi a különbség a nappalok és éjszakák között, és nem tud alkalmazkodni semmilyen rutinhoz. Ritmusa természetes szükségleteken alapszik: a felriadáson, a táplálkozáson, az ébrenléteken, a pihenésen és az elalváson. Az alvással töltött órák száma esetükben 16-18 órára tehető, de 9 és 19 óra alvás között bármi előfordulhat. Ennek körülbelül a fele nappal történő alvás. Egy babánál fokozatosan alakul ki az alvási-ébrenléti ritmus. Ekkor a babák alvási szakaszai rendszeresebbé válnak. Már csak nagyjából 14-15 órát alszanak, és egyre többet az éjszaka folyamán. A kicsik ekkor körülbelül 14 órát alszanak, ebből 11 órát az éjszaka folyamán, de még 6-8 órás egybefüggő alvás is előfordulhat, napközben két-három rövidebb szunyókálással egybekötve. Az első születésnap közeledtével a babák nagyjából 14 órákat alszanak.

A kisbaba éjszakai felébredései és a táplálás szerepe

Az újszülött fokozott táplálékigénye miatt teljesen természetes, hogy két-három óránként felébred, éjszakánként is. Normál esetben idővel nő az alvás intervalluma. Általában öt-hat hónapos korára hozzászokik a nappal-éjszaka ritmushoz. Azonban sok csecsemő éjszaka szopik a legszívesebben. Ellentmondásos vélemények vannak - még a szakértők között is - azzal kapcsolatban, hogy egy kisbabát le kell-e szoktatni az éjszakai etetésről. Véleményünk szerint nem szükséges erről leszoktatni a kisbabákat, abban az esetben, ha ők ezt igénylik. A legfontosabb tanács, hogy a gyermek egyéni igényeihez alkalmazkodjunk. Fontos például látnunk, hogy „a megszakítás nélküli alvás nem azt jelenti, hogy a gyerek nem ébredt fel éjjel egyszer sem, hiszen minden ember, felnőttek is, többször felébred az éjszaka folyamán az alvásciklusok között, csak éppen legtöbbször olyan gyorsan visszaalszunk, hogy nem is emlékszünk erre. A megszakítás nélküli sokkal inkább azt jelenti, hogy a gyerek csak rövid időkre ébred meg, és képes önállóan visszaaludni a szülei segítsége nélkül.

„A legtöbb újszülött éjjel-nappal nagyjából azonos időközönként, 1-3 óránként megéhezik. Ha a baba kis súllyal született, vagy besárgult születése után, a gyermekorvos előírhatja az óra szerinti etetést. Ilyenkor a szülőnek kell a babát felébresztenie megadott időközönként (általában 3, vagy 4 óránként). A cél az, hogy az éjszakai etetések idővel egyre ritkábbak legyenek, a baba a kalóriái nagy részét nappal fogyassza el. A hajnali ébredések szoktak legtovább megmaradni. Amíg a babának éjszaka is szüksége van táplálékra, addig nem várhatjuk el, hogy átaludja az éjszakát, azonban az éjszakai ébredéseknek nem csak az éhség lehet az oka - hangsúlyozza Fedor. - nyugtat meg a szakértő, hiszen legtöbbször olyankor fognak felébredni, amikor egyébként is felületes alvásban vannak. „Ugyanakkor a szülők már nem ilyen szerencsések, hiszen az ő alvási ciklusuk nincs szinkronban a babáéval, vagyis nagy valószínűséggel az ébresztés nem pont jókor fog jönni, így a szülők alvásának a minősége jelentősen romolhat akár csak egy-két ébresztéstől is.

Az alvászavarok típusai és jellemzői csecsemőkorban

Az alvászavarok a gyermekeket és a serdülőket is érintik, sőt némely formája kifejezetten életkori sajátosság. Legtöbb esetben a zavarok normál életkori jelenségek, amik idővel maguktól megszűnnek, ennek ellenére a szülőknek fel kell ismerniük, hogy mikor szükséges segítséget kérniük a probléma megoldásához. Az alvászavarok két fő kategóriába sorolhatóak. Az első a disszomnia, amikor az alvás mennyisége okoz gondot, súlyos esetben alváshiányos állapotot eredményezve. Ez a típus magába foglalja az elalvási nehézségeket, a korai ébredést, vagy a mikroébredésekhez vezető horkolást, alvási apnoét. A gyermek sokszor nem akar lefeküdni, vagy nem engedi el ágya mellől a szülőt, ezért nem sikerül kipihennie magát, alvás után is fáradt marad. A másik típusú alvászavar a paraszomniák csoportja, amikor alvás közben fellépő mozgások vagy negatív élmények akadályozzák a nyugodt alvást. Ezek legjellemzőbb előfordulási formái az alvajárás, az éjszakai felriadás, a rémálmok, ritmikus mozgászavarok (pl. fejrázás, rángatózás). Kisgyermekkorban, iskoláskor előtt jellemzőek az elalvási problémák, a gyakori éjszakai felriadás, már ekkor megjelenhet az alvajárás. Iskoláskorban gyakoriak a rémálmok, és ilyenkor a leggyakoribb az alvajárás. A normál életkori jelenségként fellépő zavarok 10-12 éves korra legtöbbször megszűnnek. A serdülőkor kezdetétől az alvásfázis eltolódása okoz gondot, amikor a kamasz este még nem álmos, reggel viszont fáradt, nehezen ébred. Vannak olyan alvászavarok, amelyek életkortól függetlenül jelentkezhetnek.

A gyermekek idegrendszere még gyors fejlődési fázisban tart, gondoljunk csak arra, hogy az életkor növekedésével milyen gyorsan alakul át az alvásigény, annak hossza és ritmusa (a cirkadián ritmus) is. A gyermek életkörülményei és napirendje is változik az óvoda- és iskolakezdéssel, iskolán kívüli foglalkozások megjelenésével. A pubertás kor kezdetén a hormonális változások hatására a szervezet ismét jelentős átalakuláson megy keresztül. Mindezek hatással vannak az alvásra is. Az esetek többségében az alvással kapcsolatos gyermekkori problémák bizonyos mértékben normál jelenségnek számítanak, ugyanakkor ha túlzottan gyakori, a gyermek biztonságát fenyegeti, vagy napközbeni panaszokat okoz, akkor már foglalkozni kell a problémával. Heti 1-2 epizód teljesen normális, azonban a hónapokon keresztül, hetente többször ismétlődő alvászavaros esemény (akár elalvási nehézség, akár más zavar) már vizsgálatot igényel. Bizonyos paraszomniáknál (alvás közbeni viselkedészavarok, mint pl. az alvajárás) fennáll a baleset és az önsértés veszélye, ebben az esetben is érdemes intézkedéseket hozni és szakemberhez fordulni. Ha az elégtelen alvás kihat a gyermek napközbeni teljesítményére, viselkedésére. Ilyen a tartós fáradtság, koncentrációs zavar, az iskolai teljesítmény romlása, figyelmetlenség, ingerlékenység, gyakori fejfájás. Az alvászavarral küszködő gyerekek sokkal hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásos betegségekre is.

Inszomnia (álmatlanság, elalvási vagy átalvási nehézség)

Az inszomnia az alvási ciklus zavara, mely magába foglalja az elalvási nehézséget, az ébrenléti nehézséget, a hajnali ébredéseket. Gyermekkorban ez néhány éjszakás vagy akár sok héten át tartó is lehet. Minden életkori szakaszban jelentkezhet, ide sorolják azt is, ha a gyermek csak a szülő jelenlétében tud elaludni. Normális lehet a szeparációs szorongás időszakában, a napi rutin megváltozásakor, azonban ha az álmatlansággal járó időszak hónapokig elhúzódik, akkor érdemes foglalkozni a problémával, mert a tartós alváshiány fokozhatja a stresszt, a fáradtság pedig viselkedési problémák, figyelmetlenség, ingerlékenység, tanulási zavarok és koncentrációzavar formájában jelentkezik. Magatartási problémák esetén sokszor hamarabb gondol a szülő hiperaktivitásra, mint a jóval gyakoribb álmatlanságra. Ha gyermeke alvászavarban szenved, alakítson ki egy lefektetési szertartást, mely segít a gyermeknek ellazulni lámpaoltás előtt. Próbálja meg megkeresni a stressz okát, ami lehet családi, iskolai probléma, barátokkal fennálló nézeteltérés. Egyes esetekben a koffeintartalmú italok fogyasztása okozza. Ha mindez nem segít, kérjen tanácsot gyermekorvosától, mivel komolyabb betegségek és pszichés problémák is járhatnak álmatlansággal!

Késleltetett alvásfázis szindróma

A cirkadián ritmus későbbre tolódása, ami különösen gyakori jelenség kamaszkorban. Okozhatja egyéni hajlam és a napirend (pl. esti képernyőhasználat), de serdülőkorban a hormonális változásokkal és a melatonin termelésének szabálytalanságával összefüggésben egyébként is gyakori életkori jelenség. A kamasz késő éjjel előtt nem álmos, reggel viszont nehezen ébred. Az összes alvásidő megfelelő lenne, amennyiben hagyják aludni a gyereket (pl. hétvégén), de hétköznapokon a korai ébredés miatt nem alszik eleget, napközben fáradt, ingerlékeny, nehezen koncentrál.

Horkolás és alvási apnoe

A gyerekek majdnem 10 százaléka rendszeresen horkol. Horkolás során azok az izmok, melyek segítik a levegő áramlását a felső légutakban, relaxált állapotban vannak. A szájpadlásban és a nyelvcsapon (a mandulák közötti kis darab) lévő szövet minden lélegzetvétellel vibrál. Ez a vibrálás okozza a horkoló hangot. Egyes gyerekeknél előfordul, hogy leszűkül a levegő útja, ami erőteljes turbulenciát okoz, nagyobb mértékben rezegtetve a horkoló hangot kiváltó szövetet. A horkolás lehet ártalmatlan, és a felső légúti megbetegedésekhez kötődő, átmeneti horkolás esetén sincs ok aggodalomra. A tartósan fennálló horkolás azonban okozhat problémát azáltal, hogy rontja az alvásminőséget, a nem pihentető alvás és a gyakori ébredések következtében pedig csökken a nappali figyelem, hangulatingadozások léphetnek fel. Az alvás közben jelentkező légzéskimaradást alvási apnoénak hívjuk. Gyakori probléma, a felmérések szerint a lakosság 4 százaléka szenved súlyos apnoéban, 10 százaléka pedig enyhébben. Erre a problémára utalhat, ha a gyermek hangosan horkol, nyitott szájjal alszik és napközben túlzottan álmos.

Egyes esetekben a horkolás már egy komoly betegség, az ún. obstruktív alvási apnoe jele. Ez a kórkép az alvás közbeni légzéskimaradás, veszélyét az oxigénhiányos állapot gyakori ismétlődésének következményei jelentik. Az alvási apnoe eredményezheti a növekedés és fejlődés elmaradását, összefügg az ágybavizeléssel, viselkedési és tanulási problémákkal. Gyermekkorban a leggyakoribb ok a megnagyobbodott mandula. Sokan az érintett közül elhízottak és/vagy allergiások. Az alábbi jellemzők alapján ismerhető fel:

• Éjszakai horkolás időszakos szünetekkel, felhorkanásokkal.
• Időszakos lélegzetmegállás, csuklás, zihálás.
• Az ébredés többnyire rövid ideig tart, a gyermek nem is emlékszik rá, de olykor tartósabb ébredés is történhet.

Az alvási apnoe mindenképp kezelendő állapot, elsősorban a kiváltó ok terápiájával. Ez lehet a súlycsökkenés, az allergiás tünetek kezelése, a krónikus felső légúti fertőzések kezelése, vagy a mandulák eltávolítása.

Alvajárás és más alvás közbeni mozgások

Az alvás közben jelentkező olyan szokatlan viselkedések, mint az alvajárás, gyermekkorban meglehetősen gyakoriak, leggyakrabban 5 és 12 éves életkor között, fiúknál nagyobb arányban. Az idegrendszer érésével kapcsolatban jelentkezik, egyszerű fáradtság is kiválthatja, családi halmozódás is jellemző. Általában az elalvást követő első vagy második órában jelentkezik, a mély alvás fázisában. Felnőttkorba ritkán húzódik át, általában serdülőkorban magától megszűnik. Mivel az alvajáró könnyen megsérülhet, a szülő legfontosabb feladata a gyermek testi épségének óvása. Fontos, hogy a gyerekszoba biztonságos legyen, nehogy megsérüljön a gyermek. Hasonló mondható el más alvás közbeni mozgásokról (rángatózás, fogcsikorgatás) is. Az alvás közbeni beszéd gyermekeknél ugyancsak gyakori, többnyire ártalmatlan.

Az alvajárás egy viszonylag gyakori gyerekkori alvási rendellenesség, amely a pubertáskor során általában megszűnik. Lényege, hogy az érintett járkálni kezd, vagy valamilyen más, egyszerű vagy összetett cselekvést végez, úgy, hogy közben nem ébred fel. Attól válhat veszélyessé alvajárás, hogy bár a test teljesen jól funkcionál és összetett cselekedetekre is képes, az érzékelés csökkentett üzemmódban van. Érdemes ilyenkor nem felébreszteni, hanem visszakísérni az ágyába. Jó, ha alvajáró gyerek estén biztonságossá tesszük az ágya környékét.

Nyugtalan láb szindróma

A nyugtalan láb szindróma elalváskor jelentkező mozgáskényszer a végtagokban, oka azonban alapvetően más, mint az alvás közben fellépő kényszermozgásoknál. Kellemetlen idegi panaszok jelentkeznek, mint a bizsergés, feszítő érzés, ami mozgás hatására javul. A lábmozgás tehát inkább kompenzáció, ami az elalvást nehezítő tényező, és nem alvás közben jelentkező akaratlan mozgás. Felnőtteknél is jellemző, de gyermekkorban és kamaszoknál különösen gyakori a dopaminrendszer éretlensége, a gyors növekedés hatására, gyakran jár együtt ADHD-val. A nyugtalan láb szindróma nem jelez idegi károsodást, nem veszélyes betegség, de ha jelentős mértékben nehezíti az elalvást, akkor az alvászavarokra jellemző napközbeni panaszokat okozhat. Korábban a nyugtalan láb szindrómát felnőttkori problémának tartották, de a kutatások azt mutatják, hogy néha gyermekkorban is elkezdődik. Az érintettek lefekvés után intenzív késztetést éreznek, hogy megmozgassák a lábukat, rugdaljanak, de ez a furcsa tünet napközben is jelentkezhet.

Ágybavizelés

Az ágybavizelés mind a lányoknál, mind a fiúknál egészen általános iskolás korig előfordulhat. Ugyancsak az idegrendszeri szabályozás érésével függ össze, ami gyerekenként eltérő ütemű lehet. Általában szorongás vagy egyéb érzelmi megrázkódtatás a közvetlen kiváltó ok, ám okozhatja fertőzés is. A már kialakult szobatisztaság után visszatérő ágybavizelést mindig érdemes kivizsgáltatni, pszichés és testi okai is lehetnek.

Éjszakai felriadás és rémálmok

Az éjszakai felriadások során a gyermek hirtelen riad fel álmából, sírás, visítás, szapora szívverés és kitágult pupillák kíséretében, a legtöbb gyermek nehezen nyugszik meg. Ezek a reakciók nem feltétlenül kötődnek rémálmokhoz, hanem önálló jelenség az alvászavarok között. Általában 18 hónapos kor környékén jelentkezhet először, 3 és 8 éves kor között gyakori. Akárcsak az alvajárás, ez is a nem megfelelően fejlett központi idegrendszer következménye, melyet idővel kinőnek. Figyeljünk arra, hogy a lefekvés előtt már ne érje olyan hatás, mely felizgathatja, próbáljunk nyugodt, stresszmentes környezetet biztosítani.

Az éjszakai felriadásnak két formája van. Az enyhébb, amit a szakirodalom lidérces álomnak nevez, általában hajnalban, egy rossz álom miatt történő felriadás. A gyerek sír, kiabál, de hamar magához tér, vagy visszaalszik. A másik esetben az ébredés általában éjfél előtt van, rémületben van a gyerek. Leginkább a pánikreakcióra emlékeztető, amit tapasztalhat a szülő: rémült arc, sírás, sikítás, izzadás, erős szívdobogás. A gyerek „nincs magánál”, azt sem tudja, hol van, nehéz megnyugtatni. Általában 10-15 perc alatt megnyugszik, visszaalszik. Másnap nem emlékszik a történtekre. Ilyenkor, szemben az előző zavarral, nem álmodik, mert a mélyalvás fázisában ébred fel. Nem érdemes a felriadás közben ébresztgetni, néhányan még az öleléstől, érintéstől is elzárkóznak. A cél ilyenkor, hogy minél előbb visszaaludhasson a gyerek. Az éjjeli terrorként, vagy éjszakai rémületként is ismert szindróma elsősorban fiatalkorban jelentkezik, és a nevéhez híven sokszor rémisztő tüneteket produkál. Az orvosi kifejezéssel pavor nocturnusként ismert jelenség során a gyermek kiabálni kezd az éjszaka kellős közepén úgy, mintha kínozná valaki. Az ébredést követően rendszerint megnyugszik, és másnap reggel semmire sem emlékszik az ijesztő epizódból.

Rémálomnak nevezzük azokat az álmokat, melyek az alvás REM szakaszában történnek. A legrosszabb rémálmok 6 éves kor környékén jelentkeznek, majd ezek száma fokozatosan csökken, 10 éves kor után csak ritkán térnek vissza. A rémálmok a gyermekkor természetes velejárói, tulajdonképpen a külső hatások érzelmi feldolgozásának és a fantázia fejlődésének része. Okozhatják a mindennapos stresszhelyzetek (vita a barátokkal, szülőkkel) és szorongásos időszakok is. A gyermek rémálma esetén ezért a szülőnek nem kell mindig jelentős okot keresni a hátterében, de ha hetente többször előfordul, nem köthető ismert eseményhez (pl. költözés miatti szorongás), és ha a gyermek napközbeni hangulatát is befolyásolja, akkor érdemes átgondolni - szükség esetén szakember bevonásával -, hogy nincs-e komolyabb pszichés stressz a hátterében.

Félelem a sötétben

A sötéttől való félelem egyike az ősi félelmeknek. A sötétben nem tudunk tájékozódni, elveszítjük azokat a fogódzóinkat, amelyek a biztonságunkat jelentik. A kisgyerek számára a szülő jelenléte adja a biztonságot, ha nem hallja, ha nem látja, ősi félelem uralkodik el rajta, a kiszolgáltatottság iszonyata. Ha a kisgyermek fél a sötétben, éjszakára hagyjon egy apró jelzőfényt felkapcsolva a szobájában.

Mikor kell segítséget kérni?

Az alváskutatásoknak köszönhetően nagyon sok általános ismeret gyűlt már össze a gyerekek alvásával kapcsolatban. De azt is tudjuk, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek esetében nagyon nagy egyéni különbségek lehetnek, ami az alvásigényt illeti. Azonban az biztos, hogy hat hónapos kor alatt, legalábbis szakmai értelemben, nem beszélünk alvászavarról, hiszen az agy érése miatt az alvás szabályozása csak körülbelül ekkorra érik be. Ami persze nem jelenti azt, hogy ekkorra át kellene aludnia az éjszakát. Nem annyira az számít, hogy a saját gyerekünk esetében tapasztalunk-e akár egyet is a felsoroltak közül. Az sem, hogy hány perc alatt alszik el, vagy tudjuk visszaaltatni. Sokkal inkább az, hogyan érezzük magunkat. Ha szülők úgy érzik, hogy az alváshelyzet megterhelő számukra, a szülő-csecsemő konzultáció során minden 0-3 éves korú gyermek esetén gondolkodhatunk azon, miképpen lehetne javítani a helyzeten. Akinek nehezen alszik a kisbabája, nagyon fontos tudnia, hogy a csecsemő/kisgyermekkori alvászavarok a leggyakrabban előforduló, de legnagyobb hatékonysággal kezelhető nehézségek közé tartoznak. Legtöbbször, a gyerekek 15-20%-ánál a gyakori éjszakai ébredés jelent problémát a családoknak. Kicsit nagyobb gyerekeknél (körülbelül két éves korban) pedig inkább az esti altatási nehézségek fordulnak elő gyakrabban (körülbelül a gyerekek 5-10%-ánál).

Amennyiben nem csökkennek a panaszok a stresszhelyzet és az alvást nehezítő külső körülmények kiküszöbölése után sem, beszéljen gyerekorvossal. Figyelje a gyereket alvás közben, hogy meggyőződjön arról, jelentkezik-e légzésszünet, milyen gyakoriak az alvászavarral járó tünetek. Ezek fontos információk az alvászavar súlyosságának és okának diagnosztizálásához orvosa számára is. Ha aggódik, mert a kisbabája nem alszik, vagy rosszul alszik, vagy az az érzése, hogy valami nincs rendben, keresse fel házi gyermekorvosát. Számos betegség okozhat nem megfelelő minőségű alvást, pl. húgyhólyaggyulladás, fülfájás, kólika, megfázás, köhögés. Nehéz szülések, vagy az anyaméhben töltött kedvezőtlen póz miatt csigolya- és porcfájdalom is előfordulhat. Ha ez felmerül, minden esetben egyeztessünk a gyerekorvossal!

Mit tehet a szülő? Gyakorlati tanácsok és módszerek

Általános tanácsok

• Mielőtt a kisbaba vagy a kisgyermek elaludna, énekeljen, olvasson vagy mondjon neki mesét.
• Érdemes átbeszélni a napot, hogy ki mit csinált, hogy érezte magát aznap, kikkel játszott, stb.
• A napi rutin kulcsfontosságú! A lefekvés idejét próbáljuk meg mindig betartani.
• Az ágy soha NE legyen a büntetés helye!
• Javasolt, hogy akkor menjen lefeküdni a kisgyermek, mielőtt túlságosan fáradt vagy nyűgös lenne.
• Amikor a gyerekeket altatjuk, csak halvány fény világítson vagy teljesen oltsa el a lámpát.
• Ha a másik szobában tévét néznek vagy zenét hallgatnak, mielőtt a gyerekek aludni mennek, vegyék lejjebb a hangerőt!
• Ha a kisgyermek valami miatt szomorú, soha ne hagyja, hogy sírva aludjon el! Egy síró gyermeket mindig meg kell vigasztalni!
• Ha a kisgyermek a szülők ágyában alhat, később nehéz lesz leszoktatni róla. Hatékony módszer, ha a gyermeket elaltatják, majd átviszik saját ágyába.
• A pelenka cseréje tökéletes alkalom a cirógatásra és dúdolgatásra. Tipp: Használjon Pampers Aqua Pure törlőkendőt, amely gyengéd még a legkisebb gyermekek bőréhez is.
• A kisbabával egy időben feküdjenek le a szülők is, hogy elegendő idejük legyen a pihenésre!
• Előre beszéljék meg azt is, mikor kezdjék reggelente a napot!

A síró kisbaba megnyugtatása

Egy síró kisbabának mindenképp szüksége van a szüleire. Kizárólag az ő jelenlétükben érzi magát biztonságban! Gyakran egy kis simogatás is elég, hogy megnyugodjon. Egy síró gyermeknek szüksége van a tudatra, hogy nincs egyedül. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gyermeket meg kell etetni. A sírást számos ok kiválthatja. Minden esetben bizonyosodjon meg róla, hogy a kicsi nem azért sír, mert beteg. Ha a kisbaba felébred, gyengéden simogassa meg, takargassa be, és - ha van neki - adja oda neki a cumiját. Ha ismét felébred, újra próbálkozzon az előzőekben leírtakkal. Nagyon fontos, hogy ne erőltessünk semmit! Ha a kisbaba éhes, úgyis jelezni fogja, ezt ne vonjuk meg tőle. Ha a kicsi még ekkor sem nyugszik meg, vegye ölbe, de közben ne kapcsolja fel a villanyt, hozzá halkan beszélhet, énekelhet neki, de a párjával ne beszélgessenek, így a kicsi könnyebben elalszik.

Esti rutin kialakítása

Mindenképpen alakítsunk ki egy esti rutint, amihez tartsuk magunkat! Egy nyugodt esti rituálé lehetőséget nyújt a babának arra, hogy elbúcsúzzon a naptól. Az est közeledtével csökkentsük az őt érő impulzusok számát: vegyük lejjebb a fényeket, szüntessük meg a zajforrásokat, tegyük el a játékokat. Ezek a pontok már többször beváltak, egy, két, maximum három hét után már nem lesz probléma az alvás.

A szülői ágy kérdése

Teljesen természetes, hogy a kisbaba a szülők ágyában érzi a legjobban magát, hiszen itt érzi magát biztonságban, érzi a szülők közelségét. Azonban, ha egyszer a kisbaba megszokja, hogy a szülők ágyában alszik, nagyon nehéz lesz később leszoktatni róla. Kimondottan fontos, hogy a helyzet minden velejáróját megbeszéljék. Meddig érzik így jól magukat? És mi lesz a szülők szexuális életével? Elég egyáltalán hármuknak a hely? Mi lesz, ha több gyermekük lesz? Kompromisszumot jelenthet, ha a gyermek kiságyát a szülők ágya mellé teszik, ez mindenképpen tanácsos, legalább az első évben. Így a kicsi a szülőket legalább elérhető közelségben érzi. Csak azt tegyék, amiben ön és partnere egyetértenek, hozzanak közös döntéseket, ami mindhármuknak jó megoldást jelent, de mindig tartsák szem előtt a baba érdekeit!

Különleges módszerek és alternatívák

Sokan esküsznek rá, tőlünk nyugatabbra pedig a gyermekorvosok is ajánlják: ha borostyánláncot teszel a kicsi nyakába, az nemcsak a fogzás ellen jó, de az alvászavarok megoldásában is segíthet. Már több olyan tapasztalatot is olvastam, mely szerint már a következő éjjel jobban alud a baba. A szeparációs szorongás időszakában vagy azon túl is meg lehet próbálni, hogy kap a baba egy alvótársat egy macit, babát, puha figurát, aki ezentúl az álmára vigyáz, akit ölelgethet, akihez hozzábújhat. Volt szerencsém beszélgetni néhány agykontrollos anyukával, akik állították, hogy „programozással” rá tudták venni a babát az alvásra. Amikor este lefektették, valamint napközben pár alkalommal az ölükbe vették és akkor „programozták” bele, hogy jól aludjon. Sok baba, kisgyermek megnyugszik attól, ha anya párnájával, vagy pólójával (!) aludhatnak együtt. A Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler-féle 12 életsó tulajdonképpen 12-féle homeopátiás szert takar, amelyeket alkatilag írnak fel, ebből kettő olyan van, amit ő alvászavarokra ajánl.

Miért nem alszik jól a baba? Lehetséges okok

Az idő nagy részében a babák nem alszanak mélyen, hanem úgynevezett "aktív alvást" folytatnak, különösen a kezdeti időszakban. Sokat mozgolódnak, leginkább a lábukkal rúgkapálnak. A nyugtalan alvás a fejlődés része és nem jelenti azt, hogy a baba rosszul alszik, vagy nem szeretne aludni. Néha egészen egyszerű okai vannak annak, hogy a baba miért nem akar elaludni: például túl meleg van, kényelmetlenül érzi magát, vagy zavarja a pelenka. Gondoskodjunk arról, hogy a szoba hőmérséklete 18 és 20 fok között maradjon, érdemes kitapasztalni, hogy gyermekünk milyen melegben és milyen ruhában alszik a legjobban. Elalváshoz alkalmasabb egy gyengéd fényforrás, mint a teljes sötétség. Reagáljunk bátran babánk szükségleteire, ne féljünk dédelgetni őt, amennyiben ezt igényli, hiszen minél kisebb, annál kevésbé tud igazodni a felnőttek igényeinkhez. Erősítsük a köteléket sok közelséggel és öleléssel! Amennyiben a baba hirtelen növekedésnek indul, valószínű, hogy ez az alvását is negatívan befolyásolja. A fogzás körülbelül három hónap után kezdődik, mely sok babának okoz fájdalmat. Egyeseknek testük növekedése is kellemetlen ingerekkel jár. Ekkor várhatóan több táplálékra is szükségünk lesz, és ezt éjjelente gyakrabban is jelezhetik. Ha a kisbaba nem tud aludni, kólika vagy hasfájás is lehet a háttérben, például étel-intolerancia következtében.

tags: #csecsemo #alvaszavar #orrgarat