A csecsemő alapvető természete és táplálása

Egy új baba érkezése izgalmas és örömteli élmény, amely alapjaiban változtatja meg a család életét. A szülők egyik legfontosabb feladata a csecsemő alapvető igényeinek megértése és kielégítése, legyen szó a babaszoba kialakításáról, a táplálásról vagy a gyermek egyedi személyiségének támogatásáról.

Amikor a karjainkban tartjuk az újszülöttünket, gyakran azt gondoljuk, hogy a szülői feladatok egy univerzális kézikönyv szerint zajlanak. Aztán hamar rájövünk, hogy ez a kis ember már a kezdetektől fogva egyedi személyiség, saját ritmussal, igényekkel és reakciókkal érkezett a világra. A kulcs abban rejlik, hogy ne a gyermekünket akarjuk megváltoztatni, hanem megértsük, milyen a veleszületett baba természete, és ahhoz igazítsuk a gondoskodásunkat.

A babaszoba kialakítása és alapvető felszerelések

A kényelmes és praktikus babaszoba kialakítása hozzájárul a baba jó közérzetéhez és a szülők nyugalmához. A bútoroktól és ágyneműtől kezdve a dekorációig és kiegészítőkig számos dologra érdemes odafigyelni.

• Baba ágynemű: Ha puha és gyengéd baba ágyneműt keres, akkor a 100% organikus muszlin pamutból készült termékek tökéletes választást jelentenek. A muszlin szuper puha, légáteresztő és tartós anyag.
• Textilpelenkák: A muszlin textilpelenkák elengedhetetlenek a mindennapi babaápoláshoz. Segítenek feltakarítani a bukást büfiztetéskor, használhatók pelenkázó alátétként, vagy akár előkeként is. A felhasználási lehetőségek száma szinte végtelen!
• Pólya: A pólya segít a babának biztonságban és védelemben érezni magát, amíg megszokja az életet az anyaméhen kívül. Ez sok gyermek számára biztonságérzetet nyújt. A pólyázás újszülöttek esetében 0-3 hónapig különösen ajánlott, de egyes babáknak akár 6 hónapos korukig is előnyös lehet.
• Cumik: A különböző cumifej-típusokkal (kerek, szimmetrikus és anatómiai) és anyagokkal (természetes gumilatex és szilikon) rendelkező cumik segítenek a baba igényeinek megfelelő választásban.
• Cumisüveg: A boroszilikát üvegből készült cumisüveg, amely hőmérséklet- és hősokkálló, különösen praktikus. A cumifejet úgy fejlesztették ki, hogy hasonlítson a népszerű cumik cumifejéhez és az édesanya puha mellbimbójához.
• Játszószőnyeg és takaró: Egy steppelt takaró tökéletes játszáshoz és használható hasonfekvős játszószőnyegként is. A külső anyaga 100% organikus pamut, gyönyörű mintával.
• Játék karikák: A játék karikák rugalmasak, könnyen levehetők, praktikusak, kreatívak és játékosak egyben. Tökéletesek függőjátékként babakocsira vagy ágy fölé rögzítve, használhatók babakocsi láncként vagy az autóülés fölött, a pelenkázóasztalon vagy játszószőnyegen is. Fontos, hogy 100% biztonságos, élelmiszeripari minőségű anyagból készüljenek, BPA- és ftalátmentesen.
• Kapucnis törölköző: A 100% prémium minőségű, OEKO-TEX® tanúsítvánnyal rendelkező organikus pamut frottírból készült kapucnis törölköző tökéletes a kicsi bebugyolálásához fürdés után, megtartja a kellemes meleg érzést és lehetőséget ad egy kis ölelkezésre és közös játékra.

A csecsemő táplálása: Anyatej, tápszer és hozzátáplálás

A csecsemő táplálása, újszülött baba etetése, a tápszer adagolás odafigyelést igényel. A növekedés és fejlődés szempontjából legfontosabb cél a kiegyensúlyozott táplálkozás, amely minden szükséges tápanyagot tartalmaz.

Az anyatejes táplálás

Az anyatej az újszülött baba etetésének legtermészetesebb formája, ideális táplálék a csecsemők életének első hat hónapjában, mivel minden szükséges tápanyagot tartalmaz. A szoptatás biztosítja kicsi számára az összes szükséges tápanyagot, ráadásul erősíti a baba és a mama közötti köteléket is. Kezdetben a kolosztrum, azaz az előtej tartalmazza az újszülött számára elengedhetetlen immunanyagokat, vitaminokat és fehérjéket, amelyek az első napokban kulcsfontosságúak. Amennyiben valamilyen okból a baba nem lehet az anyja mellett, akkor is célszerű a kolosztrum pár cseppjét is kifejni, és a babának adni.

Az anyatej a baba első hat hónapjában minden szükséges tápanyagot tartalmaz, beleértve a fehérjéket, szénhidrátokat, kalciumot, vasat, A- és C-vitamint, valamint a folyadékot. Az igény szerinti szoptatás - a baba jelzéseire válaszként anyja megszoptatja őt, függetlenül attól, hogy mikor és mennyit evett utoljára - esetén általában a 6. hét körül kialakul egyfajta napirend.

Néhány baba ügyesen megtalálja a mellbimbót, míg másoknak idő kell, hogy összehangolják a szopási, nyelési és légzési reflexeket. Ha nehézségekbe ütközünk, kérjünk segítséget egy szoptatási tanácsadótól, aki segíthet a helyes technika elsajátításában. A korai gyermekágyas időszakban mindkettőjüknek előnyös, ha sokszor vannak testközelben, együtt pihenik ki a szülés/születés fáradalmait. Újszülött korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, a fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. A sírás már az éhség késői jelzése, ilyenkor a babát sokszor előbb meg kell nyugtatni, csak utána lehet mellre tenni.

Arról, hogy a baba elegendő anyatejhez jut-e, nem ad feltétlenül információt, hogy milyen gyakran vagy hosszan eszik. Általában azt lehet mondani, hogy naponta legalább 8-szor egyen, legyen meg a napi 6 pisis, és a napi 3 kakis pelenka (4 napos kortól kb. 6 hetes korig). A súlyváltozás jellemzői: az első napokban max. a születési súly 10%-át veszti el, és legkésőbb a 14. napra visszanyeri a születési súlyát, majd egyenletesen gyarapodik.

Három hónapos kortól már nem tekinthető jellemző éhségjelnek az ököl rágása. Több szoptatás is lehet olyan, amikor nem szopik nagy mennyiséget a baba, éppen hogy kortyol párat; máskor hosszasan, sokat kér. Ez a tejtermelésnek és az anya-baba kommunikációnak is jót tesz. Az időre etetett babák jellemzően megtartják a hosszabb szopásokat. Az erősebb külső ingerek elterelhetik a figyelmét, ezért fontos az éjszakai szoptatás lehetősége, amikor a baba kiegészítheti a napi elfogyasztott tejmennyiséget.

Tápszeres etetés

Előfordulhat, hogy az anyatejes táplálás nem megoldható, vagy kiegészítésre van szükség. Az újszülött tápszeres etetése ma már teljesen biztonságos, hiszen a modern tápszerek összetételükben igyekeznek minél jobban megközelíteni az anyatejet. Ha a szoptatás valamilyen akadályba vagy nehézségbe ütközik, ideális esetben az édesanya - vagy egy másik szoptatós anyuka - lefejt tejével történik a pótlás, ezek hiányában jöhet szóba tápszer.

Ha nem csak eseti pótlásról beszélünk, hanem átmeneti időszakra, de rendszeresen igényel pótlást a csecsemő, akkor ideális a szoptanít (avagy Mendela SNS eszköz) használata. Kis mennyiségű átmeneti pótláshoz ideális az ujjetető is, melynek célja, hogy a babát rávezesse a megfelelő szopási technikára. Ilyenkor etetés közben a csecsemő a szülő ujján vákuumot képez, ezáltal szívóerőt fejt ki, így a másik kézzel adagolható számára a száj sarkába illesztve a tej egy vékony szilikoncső vagy fecskendő segítségével.

Előfordulhat, hogy a szoptatás valamilyen oknál fogva lehetetlenné válik, vagy az édesanya úgy dönt, hogy cumisüvegből szeretné táplálni gyermekét. A cumisüveg és az etetőcumi kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy anatómiailag megfelelő kialakításúak legyenek a baba számára! Sokféle típus közül választhatunk: léteznek kifejezetten hasfájós babák számára kifejlesztett etetőcumik és cumisüvegek, valamint az anyamell bimbójához hasonlóan kialakított szívókák. Reflux esetén is praktikus megoldás lehet a cumisüveges etetés.

Anyatej hiányában a tápszerek biztosítják a folyékony, tejalapú táplálékot a kisbaba számára. Amennyiben nem elegendő az anyatej mennyisége, úgynevezett „anyatejpótló” tápszerre lesz szükség az első hat hónapban - ezek a különböző nevű készítmények „HA“, illetve „1“-es számmal jelzett típusai. A csecsemőtápszerek összetétele szigorúan szabályozott, az egyes csoportokon (pl. 6 hónapos kor után következnek az ún. „követő” vagy „elválasztó” tápszerek (a „2“-es típusúak), melyeket a gyümölcsök, főzelékek mellé kiegészítésként adhatunk, ha már nincs, vagy nem elegendő az anyatej. Egyéves kor után javasolják az ún. junior gyerekitalokat.

A tápszer elkészítése előtt mossunk kezet, a fertőzés megelőzése érdekében valamennyi eszközt mosogassuk el, majd ezt követően sterilizáljuk is őket (forralással vagy sterilizáló berendezéssel). Porkészítmények felhasználásakor pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt utasításokat! A tápszer adagolását bemutató táblázat kötelezően feltüntetendő a tápszer csomagolásán, olvassuk el figyelmesen, hogy pontosan mennyi tápszer kell a babának. A tápszer elkészítéséhez használhatunk palackozott babavizet, mely felbontást követően azonnal felhasználható. Csapvíz használatánál mindig (kb. 5 percig) forralt, majd kb. 40°C-ra lehűtött vizet adjunk a babának. Az elkészített tápszert 24 órán belül, hűtőben tartva még felhasználhatjuk.

Hozzátáplálás és szilárd ételek bevezetése

Kizárólag szoptatott csecsemők esetében kb. hat hónapos kortól vezessük be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálást, mivel ekkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a gyermek igényeit. A WHO és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia a kizárólagos szoptatást (ennek hiányában a tápszert) javasolja a születést követő első 6 hónapban. Az ESPGHAN 2017-es iránymutatásai szerint a csecsemők hozzátáplálását nem javasolt a születést követő 4. hónap előtt megkezdeni, és a betöltött 6. hónap (26. hét) utánra halasztani. Kezdetben elegendő kis mennyiségű étellel (pl. ½ teáskanál) próbálkozni, majd az adagot fokozatosan növelni. Ez alól kivételt képeznek a koraszülött babák, akik egyéni elbírálás alá esnek, hozzátáplálásukat javasolt a gyermekorvos által megjelölt időpontban elkezdeni. A szilárd ételek kóstoltatásának megkezdéséhez a legoptimálisabb időpont a születést követő (4-)6. hónap. Egy-egy új íz/alapanyag bevezetéséhez 2-3 napra van szükség.

A hozzátáplálás céljai:

1. Egészség, allergiaprevenció: A gyakori táplálékallergénekkel való találkozás a megfelelő időben, mennyiségben csökkenti a későbbi allergia, atópiás dermatitis kialakulásának esélyét.
2. Fejlődés: Új készségek, képességek elsajátítása, mint a püré nyelvével való továbbítása, kanálhasználat, rágás.
3. Minőségi kiegészítése az anyatejnek/tápszernek: 6 hónapos kor után önmagában ezek már nem nyújtanak elég tápanyagot.

Érdemes mindig a csecsemő fejlettségét, érettségét szem előtt tartani a hozzátáplálás megkezdésének időzítésekor. Érettségre utal, ha egy csecsemő már stabilan ültethető, érdeklődik az ételek iránt, nyúl értük, szájához emel tárgyakat, és a szájába kerülő ételt a nyelvével nem tolja ki. A jelenlegi táplálkozási ajánlás először a folyékony-pépes ételek bevezetését javasolja, majd következhetnek a darabos és szilárd ételek. A rágásra szoktatás általában 8-10 hónapos kor körül kezdődhet el. Nagyon fontos a csecsemő igényeit szem előtt tartani és sohasem erőltetni vagy tömni a gyermeket.

A legfrissebb ajánlások megengedőek az ételek bevezetésének sorrendjével kapcsolatban, a legtöbb tápanyag - gyümölcsök, zöldségek, húsok, olajos magvak, tejtermékek is - fokozatosan bevezethetőek 6 hónapos kortól. Új ízek bevezetésekor mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően alapvető fontosságú a fokozatosság: egyenként, először csak kis mennyiséget adva vezessük be a gyermek étrendjébe az ismeretlen ízeket. Ha nem ízlik, ne erőltessük!

A hozzátáplálás gyakorlati szempontjai:

• Gyümölcsök: Az ízekkel való ismerkedéshez nagyon jó lehetőséget biztosítanak a gyümölcsök. Érdemes az adott idénynek megfelelő, friss, hazai gyümölcsöt feldolgozni. Csecsemőkorban ne adjunk aprómagvas gyümölcsöket (eper, málna, szeder).
• Gabonafélék: Hat hónapos kor alatt kerüljük, ezt követően szintén a fokozatosság szem előtt tartásával kínáljuk. Elsőként a zab, a rizs és a búza kerüljön be az étrendbe, majd 9-10 hónapos kortól megismertethetjük a babával a bulgurt, kuszkuszt, hajdinát is. A glutén bevezetése 6-12 hónapos kor között ajánlott, kezdetben szintén kis mennyiséggel.
• Zöldségek: Turmixolni, a héjasakat (pl. zöldborsó) pedig passzírozni ajánlott. Darabosan akkor adhatjuk, ha a gyermek már elég érett a biztonságos fogyasztásra, rágásra! Sűrítésnek használhatunk burgonyát, vagy később fokozatosan rizst, kukoricapelyhet is.
• Húsok és halak: A húsok közül először a baromfi-, majd a sertéshús javasolt, 6 hónapos kortól pedig elkezdhetjük bevezetni a halat is a gyermek étrendjébe (pl. pisztráng, lazac, tőkehal). Alapvető fontosságú az alapos hőkezelés!
• Tojás: Bár a korábbi ajánlás az allergének - köztük a tojás - bevezetését is csak 12 hónapos kor után javasolták, az új szemlélet szerint fontos, hogy a gyermek szervezete időben találkozzék ezekkel.
• Tejtermékek: A savanyított tejtermékeket (túró, pasztörizált sajtok, joghurt, kefir, vaj) 6 hónapos kortól fokozatosan bevezethetjük az étrendbe. Tiszta tehéntejet 1 éves kor előtt nem javasolt adni.
• Növényi olajok: Kis mennyiségben (kb. 1 kávéskanál 1 deci főzelékhez) adhatjuk 7-8 hónapos kortól. A napraforgóolaj mellett használhatunk repce-, olíva- és lenmagolajat is.
• Földimogyoró: Újdonság a korábbi táplálkozási ajánláshoz képest - a földimogyoró allergia elleni megelőzésként - a földimogyoró korai (1 éves kor előtti) bevezetése (4-6 hónapos kortól kezdve).

A babák italfogyasztása és hidratálása

A babák és a víz kapcsolata rendkívül érdekes téma, amit minden szülőnek tudnia kell. Egyértelmű, hogy a víz létfontosságú minden élet számára, de mikor van itt az ideje, hogy a babánk a víz ízét is megismerje? Általánosságban véve, a szakértők azt tanácsolják, hogy a babák csak 6 hónapos kortól kezdve ihatnak vizet. Fontos megjegyezni, hogy a 6 hónapos kor előtti vízfogyasztás komoly egészségügyi kockázatot is jelenthet. A babák szervezete még nagyon érzékeny, és a túl sok víz akár vízmérgezést is okozhat, ami életveszélyes állapot. Az is fontos, hogy a babák számára adott víz legyen tiszta és biztonságos.

Az anyatej vagy a tápszer mellett a babáknak rendszeres vízbevitelre is szükségük van, különösen, ha már szilárd ételeket is fogyasztanak. A kisbabák számára tilos a cukrozott, mesterséges színezéket és tartósítószert tartalmazó italok, mint például az üdítők. Az egészséges és természetes alternatíva a 100%-os gyümölcstartalmú, hozzáadott cukor nélküli gyümölcslé lehet, de fontos, hogy csak mértékkel és hígítva kínáljuk. Fontos, hogy a csecsemő etetés elengedhetetlen része a baba hidratálás, amit leginkább vízzel és nem cukros italokkal kell biztosítani. A szomjoltásra a legmegfelelőbb folyadék a tiszta víz.

A csecsemő temperamentuma: A veleszületett személyiség

A temperamentum nem más, mint az a veleszületett, biológiailag megalapozott módszer, ahogyan a gyermek reagál a világra és szabályozza az érzelmeit. Ez nem a nevelés eredménye, hanem az a „stílus”, ahogyan a baba viselkedik. A temperamentum megértése nem címkézést jelent, hanem empátiát és hatékonyságot. Amikor tudjuk, hogy gyermekünk miért viselkedik bizonyos módon - például miért sír olyan áthatóan vagy miért idegenkedik minden új helyzettől -, sokkal kevesebb frusztrációt élünk át.

A pszichológiában ezt a jelenséget nevezik „goodness of fit”-nek, vagyis a tökéletes illeszkedés elvének. Ez azt jelenti, hogy a gyermek akkor fejlődik a legoptimálisabban, ha a szülői elvárások, a környezet és a gyermek veleszületett temperamentuma összhangban van. Ha a szülő és a baba természete jelentősen eltér, az állandó súrlódást és stresszt okozhat mindkét fél számára. A temperamentum az a zenei alap, amelyre a gyermek egész életében a személyiségét építi.

A temperamentum kilenc dimenziója

Az 1950-es években Alexander Thomas és Stella Chess vezette a New York-i Longitudinális Vizsgálatot (NYLS), amely mérföldkőnek számított a gyermekpszichológiában. Ők azonosították azt a kilenc dimenziót, amely minden gyermek babaprofiljának alapját képezi, függetlenül a kultúrától vagy a neveléstől.

1. Aktivitási szint: Ez a dimenzió azt írja le, mennyi a gyermek mozgásmennyisége és motoros aktivitása.
2. Ritmicitás (szabályszerűség): Arra vonatkozik, mennyire kiszámítható a baba biológiai funkcióinak (éhség, alvás, ürítés) időzítése.
3. Közeledés/visszahúzódás: Ez írja le a baba kezdeti reakcióját az új helyzetekre, emberekre vagy ételekre.
4. Alkalmazkodóképesség: Azt mutatja meg, milyen könnyen alkalmazkodik a baba a már megkezdett helyzet megváltozásához.
5. Érzelmi intenzitás: Azt jelzi, milyen energiával fejezi ki a baba az érzelmeit, legyen az öröm vagy bánat.
6. Ingerküszöb: Ez a dimenzió azt határozza meg, mennyi stimuláció szükséges ahhoz, hogy a baba reagáljon.
7. Hangulati alaphang: Azt írja le, hogy a baba viselkedésének alapvető hangulata inkább pozitív vagy negatív.
8. Figyelemelterelhetőség: Mennyire könnyen lehet elterelni a baba figyelmét a jelenlegi tevékenységéről vagy nyűgösségéről?
9. Kitartás/figyelem hossza: Ez a dimenzió azt mutatja, mennyi ideig képes a baba egy adott tevékenységre koncentrálni, és mennyire adja fel könnyen, ha akadályba ütközik.

Ezek a dimenziók nem különállóak, hanem együttesen alkotják azt az egyedi babaprofilt, amelyet a szülőnek meg kell ismernie és támogatnia kell.

Temperamentum kategóriák

Thomas és Chess megfigyelései alapján, bár minden baba egyedi, a temperamentum dimenzióinak kombinációja három fő kategóriába sorolható, de sok baba nem illeszkedik tisztán ezek egyikébe sem, ők a vegyes temperamentumúak.

1. A könnyű baba (kb. 40% arányban)

Ők azok a csecsemők, akik viszonylag hamar kialakítanak egy kiszámítható napirendet. Könnyen elfogadják az új ételeket, új embereket, és általában jókedvűek. A ritmicitásuk magas, ami azt jelenti, hogy a szülő pontosan tudja, mikor jön el az alvás vagy az etetés ideje. A könnyű temperamentumú babák nagy ajándékot jelentenek a szülők számára, mivel hamar kialakul a szülő-gyermek közötti harmónia. A legnagyobb veszély a túlkompenzálás hiánya. Mivel ezek a babák nem tiltakoznak hangosan, a szülők hajlamosak lehetnek elnézni apróbb szükségleteiket. Ha egy könnyű baba sír, az már általában azt jelenti, hogy nagy baj van, hiszen a kisebb kellemetlenségeket csöndben tűri.

2. A nehéz temperamentumú baba (kb. 10% arányban)

Ez a típus a szabálytalanság, az alacsony alkalmazkodóképesség, a negatív hangulat és a rendkívül magas reakcióintenzitás jellemzi. A nehéz babák szülei gyakran érzik magukat alkalmatlannak és kimerültnek. Fontos, hogy a szülők ne vegyék magukra, ez a temperamentum nem a te hibád, hanem a gyermeked veleszületett tulajdonsága. Bár a nehéz babák utálják a változást (alacsony alkalmazkodóképesség), pont ők azok, akik a leginkább profitálnak egy szigorú, kiszámítható napirendből (magas ritmicitás hiánya miatt). Mivel a reakció intenzitásuk magas, szükségük van arra, hogy kiadják magukból a feszültséget, ez azt jelenti, hogy szükségük van a sírásra. A nehéz babák gyakran nehezen terelhetők el, ezért fontos az időben történő beavatkozás.

3. A lassan bemelegedő baba (kb. 15% arányban)

Ők azok, akik lassan reagálnak az új helyzetekre (visszahúzódás), alacsony az aktivitási szintjük, és lassú az alkalmazkodásuk. Gyakran negatív hangulatúnak tűnnek kezdetben, de ez nem állandó vonás. Gyakran összetévesztik őket a nehéz babákkal, de van egy kulcsfontosságú különbség: a lassan bemelegedő babák intenzitása alacsony. Nem üvöltenek, hanem nyűgösek, csendesen elfordulnak, vagy csak finoman tiltakoznak. A szülői kihívás itt az, hogy ne sürgessük őket. A legfontosabb a fokozatosság elve. Ha új helyzetbe kerülünk, adjunk a babának „felkészülési időt”. Tartsuk ölben, hagyjuk, hogy csendesen megfigyelje a környezetet. Csak akkor lépjen interakcióba másokkal, amikor ő maga kezdeményezi.

A temperamentum és a szülői alkalmazkodás

A baba temperamentuma csak a képlet egyik fele. A másik fele a szülő saját temperamentuma. A cél nem az, hogy a szülő feladja a saját személyiségét, hanem hogy tudatosan alkalmazkodjon a baba igényeihez. A temperamentum dimenzióinak ismerete gyakorlati eszközöket ad a kezünkbe.

• Magas aktivitású baba: Számára a pólya, a szűk helyek vagy a hosszas ölelés feszültséget okozhat. Biztosítsunk számára biztonságos teret a mozgásra, még csecsemőkorban is.
• Alacsony aktivitású baba: Fontos, hogy a szülő aktívan ösztönözze a mozgásra, például játékokkal hívja fel a figyelmét, és segítse a fordulásban, mászásban.
• Magas intenzitású, alacsony ingerküszöbű baba: A környezetnek rendkívül nyugodtnak és kiszámíthatónak kell lennie. Kerüljük a hirtelen zajokat, a túl erős fényeket és a szúrós ruhákat.
• Alacsony intenzitású, magas ingerküszöbű baba: Mivel nehezen jelzik az igényeiket, a szülőnek aktívan ellenőriznie kell a szükségleteiket (etetés, pelenka). Ne várjuk meg a nagy sírást, hanem tartsuk a ritmust.

A nehéz baba és a lassan bemelegedő baba alacsony alkalmazkodóképessége miatt a rutin a túlélés záloga. A rutin nem merev időbeosztás, hanem kiszámítható sorrend: ébredés - etetés - játék - alvás. Amikor változásra van szükség (pl. utazás), vezessük be a változást lassan. A temperamentum a táplálkozási szokásokat is erősen befolyásolja. A közeledő temperamentumú babák örömmel fogadják a szilárd ételek bevezetését. Ezzel szemben a visszahúzódó babák rendkívül válogatósak lehetnek, és hosszú hetekig tarthat, amíg elfogadnak egy új textúrát vagy ízt. Itt a szülőnek türelmesnek kell lennie, és nem szabad erőszakosan próbálkozni.

A temperamentum veleszületett, és viszonylag stabil marad az idő múlásával. Egy nehéz baba nem fog egyik napról a másikra könnyűvé válni. Ahogy a gyermek kognitív képességei fejlődnek, képes lesz jobban megérteni és kezelni a saját reakcióit. Bár a temperamentum kihívásokkal járhat, önmagában nem tekinthető rendellenességnek. Azonban vannak helyzetek, amikor a temperamentum és a környezet közötti illeszkedés annyira rossz, hogy az már veszélyezteti a gyermek fejlődését vagy a szülő-gyermek kapcsolatot. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni.

tags: #csecsemo #alap #termeszete