Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) az első Európa-szerte népszerű orosz zeneszerző volt. Nevével Pyotr Ilyich Tchaikovsky írásmódként is találkozhatsz. Életművét sajátos dallamosság, érzelemgazdagság és élénk hangszerelés jellemzi. Oroszország akkori fővárosában, az európai szellemi élet egyik központjában, Szentpétervárott a fiatal Pjotr gondos nevelésben részesült, tanulmányai befejezése után pedig néhány hónapig az igazságügy-minisztériumban dolgozott tisztviselőként, erre a pályára azonban alkalmatlannak bizonyult. Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni. A Szentpétervári Konzervatóriumban tanult. Egy gazdag özvegy, Nagyezsda Meck segítségével, akivel valójában soha nem találkozott, teljesen a zeneszerzésnek szentelhette magát.
Hírnevét elsősorban szimfóniáinak és versenyműveinek köszönhette, de egész estét betöltő balettjei is nagy sikereket arattak (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő). Csajkovszkij a versenyműveiről is ismert. A versenyműben egy kiemelt hangszer "versenyzik", "felelget" a zenekarral - erről a hangszerről nevezik el aztán a művet. Fő művei operák (köztük az Anyegin és Pikk Dáma), balettek (Hattyúk tava, Csipkerózsika, Diótörő), 6 szimfónia, Hegedűverseny, 3 zongoraverseny, kamara-, kórus-, zongoraművek, dalok. Vannak művek, melyekről azonnal a karácsony jut eszünkbe.
A Diótörő mesebalett Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve. A balett 1892. december 18-án mutatták be először a szentpétervári Mariinszkij Színházban, azóta a karácsonyi időszak elmaradhatatlan darabja. A történet alapját E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje képezi, bár teljesen átdolgozták azt. E. T. A. Hoffmann, a német irodalmi romantika egyik vezéralakja (aki mellesleg zeneszerzőként és zenekritikusként is működött) 1816-17-ben írta A diótörő és Egérkirály c. elbeszélését, amelyet saját illusztrációival adott közre. Az eredeti művet valószínűleg kevesen olvasták, annál többen látták, láthatták a mese alapján készült előadásokat a világ színpadain. Az elbeszélés sokrétűbb, mint első pillantásra látszik: gyermekek is élvezhetik, de igazán csak felnőttek értik meg.
A Diótörő című Csajkovszkij balettet 1891-92-ben (az ebből készült hangverseny szvitet 1892-ben) komponálta Csajkovszkij, E. T. A. Hoffmann novellája alapján írt librettóra. A balettszínpadra id. Alexandre Dumas némileg felhígított verziójában jutott el A diótörő; ezt adaptálta tovább Ivan Vszevolozsszkij, a szentpétervári udvari színház igazgatója, Marius Petipával, a színház hírneves, francia származású balettmesterével együttműködve. Amikor Csajkovszkijt felkérték, hogy írjon zenét az új produkcióhoz, kezdetben mérsékelt lelkesedést mutatott, és csak fokozatosan kapott kedvet a projekthez. Komoly fenntartásai voltak a librettóval kapcsolatban; ezenkívül a küszöbön álló, 1891 tavaszi amerikai útja sem engedte meg, hogy azonnal munkához lásson, így a mű csak a következő évre készült el. A bemutató (1892. december 18-án) csak közepes sikert aratott. A kritikusok a drámai cselekményt hiányolták, míg a koreográfia színvonalának határt szabott, hogy a főszereplők gyerekek voltak. Az egyetlen felnőtt balerinát a kritikusok túl kövérnek és kevéssé vonzónak tartották, és azt írták, hogy az egyetlen, ami szép volt rajta, elegáns külföldi neve volt: Antonietta Dell’Era.
Ma már persze könnyebb értékelni a darab drámai ívét, mely egy német polgári ház karácsonyestéjéről vezet egyenesen a fantáziák és álmok birodalmába. Számomra a Diótörő olyan klasszikus értékeket hordozó zenemű, amely az ünnep fontosságát hangsúlyozza és a hétköznapok szürkeségétől való eltávolodást jelenti. Az álmoknak fontos szerepe van mindennapi életünkben úgy gyermekként, mint később felnőttként egyaránt. A darab dramaturgiai szerkesztését humor és finom irónia hatja át, melyek kézenfogva vezetik a mű cselekményét. Az irónia, ha úgy tetszik, háttérként szolgál a romantikus cselekmény kiemeléséhez, melyben az ünnep fogalma kiemelt hangsúlyt kap. A varázslatot, a csodát minden ember képes megteremteni, mint minden gyermekben, ott él bennünk is. Álmaink tesznek gazdagabbá bennünket. Akinek szeretet és béke él a szívében, mindig képes lesz meglátni a csodát... és nem csak ünnep-napokon.
A reális világhoz Csajkovszkij indulóritmusokat társított: nyitányként egy „Marche miniature”-t hallunk, és (a mozgalmas nyitójelenet után) nemsokára felhangzik a híres Induló. A fantasztikus elemek fokozatosan jelennek meg és válnak egyre uralkodóbbá. Közvetlenül az Induló után lép színre a játékkészítő Drosselmayer, akit a zene mint valami különös varázslófigurát állít elénk. Az igazi csodák azután következnek, hogy Klárát ágyba küldik a szülei. Csajkovszkij különleges hangszerelési effektusokkal (fuvola, hárfa, szordinált vonósok) jeleníti meg a leszálló éjszakát, majd - miután éjfélt ütött az óra - kezdetét veszi a gonosz Egerek támadása. Nagyszabású csatajelenet bontakozik ki az egerek és a játékbabák között, melynek tetőpontján Klára az Egérkirály fejéhez vágja a cipőjét, és ezzel eldönti a harc kimenetelét. A zajos csatazene azonnal elhalkul, és egy széles ívű romantikus hegedűdallam jelzi, hogy a Diótörő szempillantás alatt ékes királyfivá változik. Azonnal változik a szín: immár nem Klára hálószobájában vagyunk, hanem egy téli erdőben, ahol a hópelyhek táncolnak. („A hulló hópelyheket elektromos fény világítja meg” - írta forgatókönyvében Marius Petipa.) A keringőt erőteljes széllökés szakítja meg, melyet a két hárfa ellentétes irányú glisszandója érzékeltet; ezután páros ütemű Presto szakasz zárja a jelenetet és az I. felvonást.
A II. felvonásban a hálás Herceg a csodálatos Bababirodalomba vezeti Klárát. A csodapalotában a Tündér üdvözli Klárát és hercegét. A varázslatos hangulatot a hárfák, a szólóvonósok mesterséges üveghangjai, valamint egy vadonatúj hangszer, a francia Auguste Mustel által néhány évvel korábban (1886) feltalált cseleszta érzékelteti. Miután a Herceg elmondta, hogyan mentette meg az életét Klára, a Tündér parancsára kezdetét veszi a nagy táncünnepség. (Itt a fuvolák által alkalmazott különleges, ún. Flatterzunge technikára érdemes felfigyelni, mely szintén új találmány volt akkoriban.)
A Bababirodalom lakói mind táncra perdülnek. A csokoládé kasztanyetta-kíséretes spanyol táncot rop, mivel ez az ínyencség dél-amerikai eredetű. A teljes zenekaron felcsendülő orosz trepak dallama a Csajkovszkij-hegedűverseny (1878) finálé témájának közeli rokona; ezt követi a Fuvolák Tánca, melyet eredetileg „mirlitonok” (játéksípok) táncának hívott a zeneszerző. A Virágkeringő, melyben a Tündér alattvalói hódolnak Klárának, Csajkovszkij egyik legnépszerűbb kompozíciója lett; ezt követi a nagy pas de deux, melyet eredetileg a Tündérrel táncolt a Herceg, mert a Klárát alakító kislány nem rendelkezett elegendő technikai tudással. A zárójelenet egyik csúcspontja a búcsú keringő. A mű végén álló Apoteózis pedig (azaz egy „földöntúli, isteni állapot elérése”) visszahozza a felvonás elejének varázspalota-zenéjét.
Ezeken kívül rengetegféle tánc (kínai, arab, néger, rózsák tánca, hópelyhek tánca, nagyapó tánca, babák tánca, felnőttek tánca stb.) látható, hallható a rendkívül látványos balettben. A színesen hangszerelt, dallami invencióban bővelkedő, hangulatos tánctételek előtt Kis nyitány hangzik fel, amely voltaképpen groteszk bábtáncot reprezentál. Ezután hat karaktertánc következik: Induló, Csokoládétündér tánca, Trepak, Arab tánc, Kínai tánc, Nádsíptánc.
Mutatok belőle két ismert zenerészletet, most nem a hagyományos balettelőadásban: 😉- Virágok keringője - A Cukortündér tánca (- Rousseau)- A Cukortündér tánca (- Pentatonix)
O/Advent 17. – Csajkovszkij: A diótörő – Kínai tánc / Tchaikovsky: The Nutcracker – Chinese Dance
Személyes kedvencem Csajkovszkij egyik kevésbé ismert műve, a Kerubok himnusza. Hallgasd meg! Időpont: 2006. március 13. Pécs, Kodály Központ - 2021.
A Diótörő című balettben szereplő Kínai tánc egyike a zenemű gazdag és sokszínű táncbetéteinek. Ez a tánc, mint ahogy a neve is mutatja, a kínai kultúra elemeit idézi meg zenében és mozdulatokban egyaránt. Bár a balett eredeti koncepciója E.T.A. Hoffmann meséjén alapul, Csajkovszkij zenei világa a különböző kultúrák zenei motívumainak beépítésével teszi teljessé a varázslatos birodalmat.
A Kínai tánc általában gyors tempójú, aprólékos dallamvezetéssel és jellegzetes ritmusokkal rendelkezik, amelyek a kínai népzene hangulatát idézik. Hangszerelése gyakran tartalmazza a fúvós hangszereket, amelyek élénk és játékos hangzást kölcsönöznek a zenének.
A Diótörő balettben a Kínai tánc a Bababirodalom lakóinak egyik tánca, amely a Herceg és Klara bemutatása során következik. Ez a tánc a mesebeli birodalom sokszínűségét és egzotikumát hangsúlyozza, hozzájárulva a darab vizuális és zenei élményéhez.
A Kínai tánc, mint a balett többi tánca is, a zene és a tánc egységét testesíti meg. A mozdulatok és a zene összhangja teremti meg azt a varázslatos atmoszférát, amely Csajkovszkij Diótörőjét az egyik legkedveltebb karácsonyi mesebaletté teszi.
tags: #csajkovszkij #kinai #babak #tanca