A nőgyógyászati daganatok előkelő helyen szerepelnek a statisztikákban, ennek ellenére még mindig kevesen járnak méhnyakrákszűrésre. Kiemelten fontos a korai felfedezés, mivel a betegségnek kezdetben nincsenek tünetei. A méhnyaki kenetvételből már az esetleges rákmegelőző állapotokra is fény derülhet. A terhesség alatti számtalan orvosi találkozás kiváló alkalmat kínál a méhnyakrákszűrésre, hiszen ez az időszak ugyanúgy szól az anya, mint a születendő gyermek egészségének folyamatos ellenőrzéséről is. A szűrés teljesen biztonságos a magzatra és az anyára nézve is, így elvégezhető a terhesség alatt is.
A méhnyakrák és a HPV kapcsolata
A méhnyakrák hátterében csaknem mindig (hosszabb ideje fennálló) magas kockázatú humán papillomavírus (HPV) fertőzés áll. A méhnyakrákot a Humán Papillomavírus okozza (HPV), amely szükséges, de önmagában nem elégséges oka a méhnyakráknak. Az esetek 80-90 százalékában a fertőződés kimutatható. A HPV-nek több mint 100 fajtája van, ezekből megközelítőleg 15 rákkeltő. A méhnyakrák több mint 60 százalékát a HPV 16-os váltja ki, a maradék közel 40 százalékon pedig osztozik a 18-as, a 45-ös, a 31-es, a 33-as, a 39-es, az 51-es, az 52-es és az 58-as törzs. Az emberek négyötöde élete során legalább egyszer megfertőződik valamely HPV törzzsel. A fertőzés egészséges immunrendszer esetén spontán gyógyul, azonban a vírus az esetek kis részében a fertőződés után körülbelül tíz évvel hámelváltozást okozhat.
A HPV terjedése és kockázati tényezői
A HPV főként nemi érintkezés útján terjed, de bőrkontaktus útján is könnyen átadható szexuális tevékenység során. A gumióvszer nem véd meg teljesen a HPV fertőzéstől, csökkenti az esélyét annak, hogy a HPV-t elkapja, de nem zárja ki teljesen a kockázatát. Fontos tudni, hogy a HPV nemcsak a nőkre jelent veszélyt, a férfiak is könnyen megfertőződhetnek, és gyakran ők a vírus hordozói. A HPV-vel való fertőződés kockázata már a legelső szexuális aktusnál is fennáll és végigkíséri a nő életét. A rákkeltő HPV-típusokkal fertőződött nők többségének szervezetében nem képződik elégséges ellenanyag, amely meggátolhatná a következő fertőződést, így ezek a nők sem védettek a vírussal való későbbi találkozáskor.
A méhnyakrák leggyakrabban a 40-es és 50-es korosztályban jelentkezik. A legnagyobb kockázatúak azok a nők, akik soha nem vettek részt szűrővizsgálaton, korán kezdik a szexuális életet, több szexuális partnerrel közösülnek vagy olyanokkal, akiknek több szexuális partnerük van, illetve akik dohányoznak. Ha hosszú időn keresztül élnek fogamzásgátlóval, mérsékelten veszélyeztetettek lehetnek, ezért az ő esetükben különösen fontos, hogy szűrővizsgálaton rendszeresen részt vegyenek. A dohányzás segíti a vírus bejutását a sejtekbe, mert rontja azok mikrocirkulációját és így a HPV elleni ellenanyagok eljutását a sejtekhez.
A méhnyakrák előfordulása és tünetei
A méhnyakrák a második leggyakoribb a nőket érintő daganatos betegségek között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az új méhnyakrákos betegek számát évi 500 ezerre becsülik. Európában 60 ezer nő megbetegedésével és 30 ezer halálával számolnak évente. Európában minden 18. nő megbetegedésével számolnak, a méhnyakrák több 45 év alatti nőt érint világszerte, mint bármely más rosszindulatú daganatos betegség az emlőrákon kívül. A méhnyakrák a legtöbb nő esetében hosszú időn át, nagyrészt tünetmentesen növekszik a szervezetben. Amikor a tünetek észlelhetők, már egy kialakult betegséget jeleznek. A méhnyakrák leggyakoribb tünete a bővebb hüvelyi folyás, valamint a szexuális együttlét után jelentkező vérzés, alhasi fájdalom. Ilyenkor a mechanikai behatás miatt keletkezik vérzés a tumor felszínéről. A daganat növekedésével párhuzamosan, már spontán vérzés is kialakulhat.
Méhnyakrák: okok, tünetek, kezelés és HPV megelőzés | Brigham tábornoki tanács
Méhnyakrákszűrés és citológiai vizsgálat
A méhnyakszűrés célja a méhnyakrák megelőzése, korai felismerése, a tüneteket és panaszokat még nem okozó méhnyakrák illetve rákmegelőző állapot felismerése a későbbi, súlyosabb következmények megelőzése érdekében. Szűrés alkalmával a méh alsó részének, a méhnyaknak az állapotát ellenőrzik. Kenetvizsgálatnak is hívják, mivel a méhnyak felületéről egy kis adag sejtmintát vesznek és a sejtekben történő elváltozásokat keresik. Az eljárás nemcsak a daganatsejtek kimutatására, hanem más betegségek - gyulladás vagy fertőzés -észlelésére is alkalmas.
A citológiai vizsgálat menete
A vizsgált személy nőgyógyászati vizsgálóágyra fekszik, majd egy arra szolgáló eszköznek („kacsa”) a hüvelybe vezetésével a vizsgáló szemmel láthatóvá teszi a hüvely falát és a hüvely boltozatát, így vizsgálhatóvá válik a méhnyak vizsgálat szempontjából fontos része, a hüvelyboltozatba domborodó részének külső felszíne is. A kenetvevő eszköz segítségével sejtmintát, azaz hámsejteket tartalmazó kenetet vesznek a méhnyak hüvelyi felszínéről (porció) és a nyakcsatornából. A kenetet úgy veszik, hogy abban mind a méhnyak felszínét és a külső méhszájat borító, mind a nyakcsatornát bélelő hámsejtek képviselve legyenek. Menstruáló vagy heveny fertőzés jelét mutató nőtől nem lehet kenetet venni. A tárgylemezre kent kenetet fixálják és laboratóriumba juttatják, a kenetet festés után mikroszkóppal vizsgálják. A rákszűrést ajánlott a menstruációs ciklus közepén elvégezni (általában menstruációt követő 10. - 22. napon).
A méhnyakrákszűrés gyakorisága és jelentősége
Minden szexuálisan aktív nőnek évente-kétévente ajánlott részt venni nőgyógyászati szűrővizsgálaton. Hazánkban 2003 óta biztosított szervezett módon, az 51/1997. (XII.18.) NM rendelet alapján a 25-65 év közötti nők számára a méhnyakszűrés. Azon nők, akik (a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nyilvántartása alapján) 3 évnél régebben nem voltak méhnyakszűrésen, postai úton meghívót kapnak a szűrésre. Bizonyítást nyert az is, hogy a 25-65 év közötti nők egyszeri negatív eredményt követő 3 évenkénti szűrővizsgálata megfelelő gyakoriságot jelent. A szűrést az orvos nőgyógyászati szakrendelésen vagy a védőnő végezheti a lakhely szerinti védőnői tanácsadóban. Megdöbbentő a tény, mely szerint a méhnyakrákkal diagnosztizált betegek mintegy 40%-a korábban sosem járt szűrővizsgálaton.
Citológiai lelet értékelése
A Papanicolau-féle beosztás P0 és P5 közötti értékeken osztályozza a szűrés eredményét. A P2-érték már megváltozott sejtképeket jelent, azonban ilyenkor még nem beszélhetünk rosszindulatú elváltozásról. A P3 citológia annyit jelent, hogy nem lehet kimondani sem azt, hogy biztosan nincs kezdődő daganatos elváltozás, sem azt, hogy biztosan kezdődik valamilyen rosszindulatú daganat. Amennyiben az eredmény P4-es értéket mutat, a kenetben rákmegelőző állapotra vagy már kialakult rákos folyamatokra utaló sejtek találhatók. A P5 a legsúlyosabb érték a Papanicolau-féle skálán. A nem-negatív lelet nem azt jelenti, hogy rák áll fenn, hanem azt jelzi, hogy további nőgyógyász szakorvosi vizsgálatra van szükség a rák megállapítása, vagy kizárása céljából.
A citológiai leleten előforduló egyéb jelölések
- Laphám metaplasia: Nem rosszindulatú folyamat.
- Elszarusodás: Elszarusodó laphámsejtek jelennek meg a méhnyakon, nem rosszindulatú.
- Gyulladás: Valamilyen folyamat indult el, ami befolyásolja a kenet kiértékelését.
- Reparáció (reparatio): Kisebb sérülést követő állapotra utaló nyom, nem igényel odafigyelést.
- Leukocytosis: Reaktív sejtelváltozás, indokolatlanul sok fehérvérsejt található a kenetben.
- Atrophia: A méhnyak hámjának sorvadása, változó korban nem kóros.
- Post partum: Szülés utáni állapot.
- Bakteriális vaginosis, Candida, Herpes simplex: Fertőzésekre utaló jelek, kezelést igényelnek.
- LSIL (Low-grade Squamous Intraepithelial Lesion): Enyhe hámsejt eltérés.
- HSIL (High-grade Squamous Intraepithelial Lesion): Súlyos hámsejt eltérések jelenléte.
- AGC-NOS (Atypical Glandular Cells of Undetermined Significance): Kóros mirigyhámsejtek jelenléte, további vizsgálatot igényel.
- AIS (Adenocarcinoma In Situ): A méhnyak mirigyhám eredetű rákmegelőző állapota.
- Laphám carcinoma, Adenocarcinoma: Rosszindulatú daganatos elváltozások.
HPV-fertőzöttség terhesség alatt
Az adatok alapján a kismamák HPV-fertőzöttsége magasabb lehet, mint a velük azonos korú, nem várandós hölgyeké. Az enyhe elváltozások a terhesség alatti hormonális, valamint immunológiai változások következtében gyakran visszafejlődnek és csak megfigyelést igényelnek, ezért az esetleges kimetszéssel érdemes a szülés utáni időszakot megvárni. Megjegyzendő azonban, hogy a (korábban) dohányzó, illetve a magas kockázatú HPV 16-os törzzsel fertőzött betegeknél kisebb az esély a rendellenes állapot visszaalakulására. Frissen felismert enyhébb citológia eltérés esetén (ASCUS, LSIL, AGC-NOS) elegendő a szülés utáni regenerációs folyamatok lezajlása után (nagyjából 6 hét) elvégezni ismét a citológiai és kolposzkópos vizsgálatot, a súlyosabb rendellenességre utaló (HSIL vagy AGC) eltérés esetén 3 hónap múlva kell ezeket megismételni.
Diagnosztikai eljárások terhesség alatt
A kolposzkópos biopszia (melynek során nagyításban átnézik és festékekkel megjelölik a méhnyakat, majd apró szövetmintát vesznek) teljesen biztonságosan elvégezhető terhesség alatt is. A mintavételt követően ritkán fokozott vérzés jelentkezhet, ez azonban nem indokolja a páciensek részéről a szorongást és a művelet elutasítását. Fontos megjegyezni: a kolposzkópos biopszia nem növeli a koraszülés és a vetélés kockázatát! A szakorvosnak azonban gondosan kell megválasztani a mintavétel helyét, mivel a lehetséges vérzés miatt elképzelhető, hogy csak egyszer van lehetőség a biopsziára a várandósság ideje alatt.
Kerülendő beavatkozások terhesség alatt
A szövetmintavétel céljából végzett endocervicális kürettálás (méhnyakkaparás, nőgyógyászati küret) azonban nem elfogadható eljárás terhes páciensek esetében. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a méhben bárminemű kaparóeszközzel végzett eljárás növeli a terhesség elvesztésének kockázatát. Hasonló a vélemény az úgynevezett excíziós biopsziáról, melynek során a méhnyak egy rétegét eltávolítják a daganatmegelőző állapot kivágása céljából. Ezeket a műveleteket tehát javasolt szülés utánra halasztani. Amennyiben a rákmegelőző állapot műtéti kezelésre szorul, az növelheti a vetélés és a koraszülés kockázatát is.
Kezelési lehetőségek és prognózis
A legtöbb méhnyakrák sikeresen kezelhető, ám a mielőbbi gyógykezelés javítja a gyógyulás esélyeit. Igen, gyógyítható, ha még a szóródás megindulása előtt ismerik fel. Műtéti úton távolítják el, vagy sugárkezeléssel pusztítják el a rákos sejteket. A HPV megléte önmagában nem befolyásolja a terhesség folyamatát sem, és az esetleges HPV fertőzés magára a szülés folyamatára nincs jelentősebb hatással, a magzat hüvelyi úton is világra jöhet. A kutatások alapján a szülés módja nem befolyásolja az elváltozás továbbfejlődését. Abban az esetben, ha az orvos nagy kiterjedésű, invazív méhnyakrákot diagnosztizál, ott a daganat továbbterjedésének megakadályozása céljából általában császármetszés ajánlott. Ezekben az esetekben több szakértőt magában foglaló orvoscsapat konzultál a baba és anya egészségének megfelelő leghatékonyabb, ugyanakkor legkíméletesebb megoldás megtalálása érdekében.
A HPV oltás szerepe
A méhnyakrák elleni oltóanyag minden nő számára hasznos és fontos megjegyezni, hogy a vírus fiúknál és férfiaknál is okozhat rákos elváltozásokat. Az oltással elért kedvező terápiás hatás a nők széles életkori csoportjánál kialakul. Az HPV elleni önkéntes védőoltást Magyarországon 2014-ben vezették be a 12. évüket betöltött, általános iskola 7. osztályába járó lányok számára. A védettség kialakulásához két oltásra van szükség, 6 hónap különbséggel. Ajánlott a szexuálisan aktív időszakot megelőzően megkapni a vakcinát. A szexuálisan aktív nők szintén részesülhetnek a vakcina védelméből, viszont a kialakuló védelmet korlátozhatja az éppen zajló HPV-fertőzés. A HPV oltás bár nagyon fontos a méhnyakrák kialakulásának megelőzéséhez, azonban nem nyújt 100 százalékos védelmet. Oltás után is szükséges a rendszeres méhnyakszűrés, mert a szűrésen ugyanis már nagy részben kimutatható a rák előtti állapot is, 20%-ban viszont rejtve marad! A rendszeres méhnyakszűrés és az oltás együtt jelenti a legjobb módját a méhnyakrák elleni védekezésnek.