Miért nem jön össze a baba a ciklus 14. napján? – A meddőség okai és kezelései

A gyermekvállalással kapcsolatos problémák világszerte egyre több párt sújtanak. Egyesek számára a probléma megértéséhez és megoldásához vezető út tele van kérdésekkel és bizonytalansággal. Meddőségről akkor beszélünk, ha egy párnak egy év rendszeres, védekezés nélküli közösülés után sem sikerül teherbe esnie. Ha a nő 35 év feletti, ez az időszak fél évre csökken. A meddőség ma már egyfajta népbetegségnek tekinthető, és különböző okokból kifolyólag a jövőben egyre több párt érinthet majd. Magyarországon jelenleg mintegy 100 párból legalább 18-at érint a probléma, tehát ilyen sokan vannak, akiknél a rendszeres nemi élet ellenére sem fogan gyermek. Számszerűsítve ez több mint 300 ezer párt jelent csak hazánkban. Világszerte azonban sokkal rosszabb adatokról van tudomásunk.

A terhesség az egyik legnagyobb átalakulással és extra megterheléssel járó folyamat, amihez nagyon sok belső rendszernek kell makulátlanul és összehangoltan működnie. Ilyen többek között a hormonrendszer is. Az áldott állapothoz ugyanis nagyon sok hormon összjátékára lesz szükség, így elegendő mennyiségben kell jelen lenniük a megfelelő időben ahhoz, hogy a terhesség kialakuljon. Ha csak egyetlen hormon sincs a helyén, az egyensúly azonnal felborul. Mivel a meddőségnek számos oka és tényezője van, mindig az adott problémát szükséges kezelni.

A női meddőség lehetséges okai

A női meddőség hátterében számos tényező állhat, melyek hormonális, anatómiai vagy életmódbeli eredetűek lehetnek. Fontos, hogy ne csak akkor kezdjünk el kivizsgálással foglalkozni, amikor már régóta sikertelen a próbálkozás. A női szervezet sok apró jelet küldhet arról, hogy valami nincs egyensúlyban, és ha ezeket időben felismerjük, sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy a megfelelő kezeléssel sikeres legyen a családtervezés.

1. Hormonális egyensúlyhiány és cikluszavarok

• Rendszertelen vagy kimaradó menstruáció: A ciklus hossza változhat, és az ovuláció nem feltétlenül minden hónapban ugyanakkor jön el. A nagyon fájdalmas menstruáció vagy a közösülés közbeni fájdalom is problémát jelezhet.
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): Ezt a betegséget az androgének (férfi nemi hormonok) megnövekedett szintje jellemzi, szabálytalan menstruációs ciklusokkal kombinálva. PCOS esetén a petefészkek nem mindig termelnek egészségesen fejlődő petesejteket, így nehezebb lehet a fogantatás. Az agy ovulációt szabályozó területének rendellenes működése is hozzájárulhat ehhez.
• Magas prolaktin szint: A prolaktin hormon serkenti az anyatej termelődését, amennyiben magas a szintje, gátolja a petesejt érését, csökkent ösztrogéntermeléshez, így sajnos meddőséghez vezethet. Ritka menstruáció vagy a menstruáció teljes hiánya jellemzi. Bizonyos gyógyszerek is megemelhetik ezt a szintet, vagy jelezhet a hipofízis daganatos megbetegedését.
• Pajzsmirigyproblémák: A pajzsmirigy hormontermelésének zavara, akár alul- vagy túlműködése felborítva a menstruációs ciklust, kihatással lehet a fogamzóképességre. Gyakran áll a meddőség hátterében pajzsmirigy-alulműködés, amelynek fáradékonyság, vérzészavar, hajhullás, száraz bőr, és sajnos a túlsúly tartozik a tünetei közé.
• Progeszteronhiány: A progeszteronnak kiemelt szerepe van a ciklus szabályozásában, valamint a terhesség létrejöttében és megtartásában. Amennyiben nem mutat pozitívat a terhességi teszt, úgy előfordulhat, hogy progeszteronhiány áll fenn.
• Inzulinrezisztencia (IR) és cukorbetegség: A szénhidrát-anyagcsere zavarai ronthatják a sikeres terhesség esélyét: a nőknél a peteérést gátolhatja. A 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia gyakran lappangva alakul ki, ezért igen sokszor a meddőségi kivizsgálás során derül fény a problémára.

2. Anatómiai és szervi elváltozások

• Endometriózis: A méhnyálkahártyához hasonló szövetek a méhen kívül, például a petefészkeken vagy a petevezetékek körül is megjelennek. Az ilyen diagnózissal rendelkező nők körülbelül egyharmadánál ezek a problémák a termékenység károsodásához vezetnek. Leggyakoribb tünete az erős, görcsös kismedencei fájdalom, amely jelentkezhet a menstruáció idején, de a ciklus közepén is.
• Petevezeték-elzáródás vagy összenövések: A petevezeték-elzáródás az esetek többségében már inkább egyfajta szövődménynek nevezhető probléma, hiszen általában gyulladások vagy nemi betegségek következtében alakul ki, azonban a meddőség egyik elsőszámú kiváltójának tekinthető.
• Méhüregi rendellenességek: Ilyen lehet például a méh fejlődési rendellenessége vagy mióma (jóindulatú méhdaganat).
• Petevezeték károsodása: Elsősorban a petevezeték gyulladásos megbetegedése eredményezi.
• Korai menopauza: Ha a petefészek korán kimerül, a menopauza 40 éves kor előtt is bekövetkezhet.

3. Genetikai és egyéb tényezők

• Genetikai rendellenességek: A meddőség gyakran figyelmen kívül hagyott, de széles körben elterjedt okai. Ezek mind a sikertelen terhességi kísérletekben, mind az ismételt vetélésekben megnyilvánulhatnak.
• Szexuális úton terjedő betegségek (STD-k): Különösen a Chlamydia fertőzés nagyon veszélyes, mert gyakran egyáltalán nem okoz semmiféle tünetet, és a leginkább a 18-25 éves korosztály körében terjed, akik gyakran váltják partnereiket és élnek nemi életet védekezés nélkül.
• Autoimmun betegségek: Például SLE (szisztémás lupus erythematosus) vagy Antifoszfolipid szindróma (fokozott trombózishajlammal járó autoimmun betegség).
• Hematológiai okok: A vérképző- és a nyirokszervek betegségei.
• Környezeti szennyezés: Általánosságban rontja a teljes népesség termékenységét.

4. Életmódbeli és pszichológiai tényezők

• Kései gyermekvállalás: Napjainkban az életkor az egyik legfőbb tényező a meddőségben. Az évek előrehaladtával nem csak a petesejtek száma, de különösen a minősége is csökken. „Biológiai szempontból a családalapítás ideális életkora 25 és 30 éves kor között van.”
• Túlsúly, mozgásszegény életmód: A szervezetben található zsírszövetek az ösztrogénháztartás egyensúlyában nagyon fontos szerepet játszanak, így a túlzott soványság vagy a túlzott elhízás a mozgáshiányos állapottal társulva alaposan megnehezítheti a megtermékenyülést.
• Stressz, kimerültség, depresszió: Ezek mind-mind negatívan befolyásolja a teherbeesést.
• Bizonyos gyógyszerek: Vannak olyan készítmények, amelyek átmeneti vagy tartós terméketlenséget okozhatnak.
• Síkosító használat: Egyes síkosító gélek negatív hatással vannak a spermiumok motilitására, vagyis mozgásképességére.
• Dohányzás és alkoholfogyasztás: Ezek a kockázati tényezők mindkét nem esetében fennállhatnak.
• Lisztérzékenység (cöliákia): A vékonybél bolyhainak pusztulásával jár, gyomor-bélrendszeren kívüli tünetekkel társul.

Gyakori hibák a babatervezés során

Amikor egy párnak sehogy sem jön össze a babaprojekt, a legtöbben (beleértve magát a párt is) automatikusan azt feltételezik, hogy a nővel van valamilyen probléma. A férfiak sokkal kevésbé gondolják, vagy kevésbé hajlandóak azt gondolni, hogy náluk nem stimmel valami. A meddőség oka az esetek kb. 50%-ában a nő, 40%-ában a férfi, míg 10%-ában mindkettejük vagy egyikük sem.

1. Nem szeretkeztek eleget: Sokan úgy gondolják, hogy ha csak ritkán szeretkeznek és „spórolnak” a spermiumokkal - vagy csak az ovuláció napján bújnak össze - akkor könnyebben megy a teherbeesés. Ez a stratégia azonban könnyen visszafelé sülhet el.
2. Túl sokat szeretkeztek: Habár a gyakori szeretkezés nem csökkenti jelentősen a spermaszámot, azaz a megtermékenyítő képességet, kiégéshez vezethet, és egy idő múlva lehet, hogy már csak kötelezettségként tekintetek a szexre.
3. Mindig ugyanabban a pózban szeretkeztek: Az ejakuláció után a spermiumok másodpercek alatt úsznak a hüvelyi váladékba és a petevezetékekbe, póztól függetlenül.
4. Rosszul időzítettek: Az ovuláció napját pontosan meghatározni nem egyszerű feladat. Sok nő a „nagy könyvben” megírtakat követi, vagyis azt feltételezi, hogy a ciklus 14. napján következik be az ovuláció. A ciklusok hossza azonban változhat, és az ovuláció nem feltétlenül minden hónapban ugyanakkor jön el.
5. Csak az ovuláció napján szeretkeztek: Az ovulációt követően a petesejt csak kb. 24 óráig marad életképes. Mivel a spermiumok 3-5 napig is életben maradnak, ezért érdemes már az ovulációt megelőző néhány napban is szeretkeznetek, ezzel megnövelve a teherbeesés esélyét.
6. Rögtön specialistához rohantok: Két-három hónapnyi próbálkozás után érthető, ha frusztrálttá váltok. De ez még nem ok arra, hogy egyből termékenységi specialistához menjetek segítségért. Ha 35 évesnél fiatalabb vagy, rendszeres a menstruációs ciklusod, és nincs semmilyen egészségügyi problémád, ami hatással lehet a termékenységedre, akkor elég egy évnyi próbálkozás után szakemberhez fordulnotok.
7. Nem kértek időben segítséget: Ha 35 év feletti vagy, akkor 6 hónap sikertelen próbálkozás után ajánlott specialistához fordulnotok. Ha fiatalabb vagy, de rendszertelen a menstruációd, korábban elkaptál valamilyen szexuális úton terjedő betegséget, méhen kívüli terhességed, akut kismedencei gyulladásod volt, vagy bármilyen egyéb egészségügyi problémád van, ami hatással lehet a termékenységre vagy a terhességre, akkor érdemes orvoshoz fordulnod.
8. Elhanyagoljátok az általános egészségeteket: Nagyon fontos az általános egészségi állapotra is ügyelni, mivel pl. a túlsúly, a dohányzás, a stressz és a különböző gyógyszerek is hatással lehetnek a termékenységre. Mielőtt belevágnátok a babaprojektbe, érdemes egy általános egészségügyi állapotfelmérésre elmenni, illetve a háziorvossal átbeszélni a termékenységet vagy terhességet befolyásoló tényezőket.

Diagnosztikai módszerek és kivizsgálás

A meddőség gyanúja esetén az első és legfontosabb lépés a kivizsgálás. A valóságban a modern orvostudomány számos fájdalommentes és gyors módszert kínál. Az első konzultáción az orvos részletesen kikérdezi a páciens kórtörténetét, menstruációs ciklusát, korábbi nőgyógyászati problémáit és életmódját.

Vizsgálati lépések:

1. Hormonális vizsgálatok: Alapvető képet ad a nő termékenységéről. A teszt fő célja az Antimüllerian-hormon vagy AMH szintjének mérése, amely közvetlen kapcsolatban áll a rendelkezésre álló petesejtek mennyiségével. Ilyenkor ellenőrzik többek között az FSH, LH, ösztrogén, progeszteron, tesztoszteron, TSH és prolaktin szinteket, valamint az AMH szintet (anti-Müllerian hormon), amely a petefészek tartalék meghatározására szolgál.
2. Laborvizsgálatok: A hormonvizsgálatokat követően történnek a további laborvizsgálatok.
3. Transvaginális ultrahang: Mely során a nőgyógyász megvizsgálja a méh, a petefészkek és a méhnyálkahártya állapotát.
4. Petevezeték átjárhatóságának vizsgálata: Szükség esetén sor kerülhet a petevezeték átjárhatóságának vizsgálatára is (pl. hiszteroszalpingográfia).
5. Nőgyógyászati vizsgálat: A kórelőzmények, a tünetek megismerése, majd nőgyógyászati vizsgálat, kismedencei, hüvelyi ultrahang következik, néha kismedencei MRI-re is szükség van.

Sokan halogatják az orvosi kivizsgálást, abban bízva, hogy „majd egyszer csak sikerül”. Ha a női meddőség bármelyik jele tartósan fennáll érdemes mielőbb szakemberhez fordulni. A ReproGenesis meddőségi klinika modern diagnosztikai háttérrel, nemzetközi szinten is elismert szakemberekkel és empatikus szemlélettel várja azokat a nőket és párokat, akik nem adják fel az álmukat.

Kezelési lehetőségek

Amikor kiderül, hogy mi okozza a meddőséget, akkor a legfontosabb, hogy az alapbetegség megszüntetésre kerüljön, amihez a legtöbbször elegendő a gyógyszeres kezelés, máskor azonban csak a műtéti beavatkozás.

1. Gyógyszeres terápia és életmódváltás

Az egyik legfontosabb eleme a kezelésének a gyógyszeres terápia, viszont esetenként szükség lehet műtéti beavatkozásra is. A gyógyuláshoz azonban életmódváltás is ajánlott: többek között diéta, rendszeres testmozgás, lelki egyensúly helyreállítása.

• Diéta és mozgás: Speciális, glutén- és tejcukorszegény étrend, a mozgás, az életmód-változtatás jótékony hatású szokott lenni.
• Lelki egyensúly: A stressz, a kimerültség vagy éppen a depresszió mind-mind negatívan befolyásolja a teherbeesést. Ilyenkor a lelki problémák megoldása a kulcs pszichológus szakember segítségével.

2. Asszisztált reprodukciós eljárások

Ha a beteg meggyógyult, tehát minden probléma elhárult a terhesség útjából, de így sem sikerül teherbe esni, csak akkor következik a mesterséges megtermékenyítés. A leghatékonyabb megoldást egy meddőségi klinika és az asszisztált reprodukciós intézmény felkeresése jelentheti.

• Méhen belüli megtermékenyítés (inszemináció): Nagy előkészületeket, illetve a petefészek gyógyszeres stimulációját igényli. Részeként a szakorvos peteéréskor egy katéteren át spermiumokat juttat a méhbe a foganás reményében.
• Lombik program (IVF): Ennek sikertelensége esetén van szükség a lombik programra, ami szintén a petefészek stimulációjával indul, hogy a szervezet sok megtermékenyítésre alkalmas petesejtet termeljen. Ezt követően az orvos ezeket a petesejteket kiemeli, majd laboratóriumi körülmények között elvégzi a megtermékenyítést. Az így keletkező embriók kerülnek aztán vissza a méhbe, ahol optimális esetben több is növekedésnek, fejlődésnek indul.

3. Alternatív gyógymódok

Az ideális kombinációként mutatkozik a kezelés modern, alternatív módszerekkel történő kiegészítése, mint az akupunktúra, a fitoterápia (gyógynövényes kezelés) vagy a reproduktív jóga.

tags: #ciklus #14 #napjan #nem #estem #teherbe