Az emlősök az emlősszerűek utolsó leszármazottai, ami a hüllőszerűekkel együtt a magzatburkosok kládot alkotja. A magyar emlősök elnevezést Földi János alkotta 1801-ben, a latin mammalia szó szerinti fordításával. A Linné által 1758-ban megalkotott Mammalia tudományos elnevezés a latin mamma (emlő, mell) szóból származik.
Az emlősök főbb jellemzői
A hüllőkkel és a madarakkal szemben megkülönböztető a neocortex, a szőr, a középfül három hallócsontocskája és a tejmirigyek. Közös jellemzőjük, hogy a nőstények az újszülötteket erre a célra módosult mirigyeik, a tejmirigyek váladékával, tejjel táplálják. A legtöbb emlősnél a tejmirigyek emlőkhöz csatlakoznak, ám a tojásrakó emlősöknek nincsenek emlőik, hanem a tejmirigyek egy hosszanti bőrredőbe nyílnak.
Mindezek ellenére az emlősök osztályán belül igen nagy fokú sokféleség jellemző, mind evolúciós, mind ökológiai értelemben. Az emlősök között egyaránt akadnak talajlakó, fán élő, siklórepülő, aktív repülő, ásó, sőt vízi életmódot folytató, vagy két lábon járó formák is. A legtöbb emlősfaj intelligens, nagy méretű aggyal rendelkezik, öntudatos és eszközöket használ.
Az emlősök méretbeli szélsőségei
| Emlős típusa | Példa | Jellemző méret |
|---|---|---|
| Legkisebb | Dongódenevér | 30-40 mm |
| Legnagyobb | Kék bálna | 30 méter |
Evolúciós eredet és rendszertan
A karbon kor végén a Synapsida csoport eltávolodott a hüllőszerűek vonaltól, ahonnan a mai hüllők és emlősök származnak. A Kemp szerinti emlősök 225 millió évvel ezelőtt jelentek meg, a késő triászban. Az éjszakai rovarevők szerepét töltötték be, de már a jura közepén kezdtek egyre változatosabbakká válni.
A geológiai idő rövid története
Az emlősök az alábbi három fő fejlődési irányt képviselik:
- Tojásrakók (Prototheria): A tojásrakók öt fajának kivételével az összes emlős elevenszülő.
- Erszényesek (Metatheria): Az erszényesek megőrizték a közös ősök több jellemzőjét, melyek a méhlepényesekben elvesztek.
- Méhlepényesek (Eutheria): A legtöbb emlősfaj méhlepényes, ide tartozik a hat legnagyobb rend is, mint a rágcsálók, az evezőszárnyúak és a cickányalakúak.
Az emlősök környezeti szerepe és az ember kapcsolata
A háziasított emlősfajok nagy szerephez jutottak a neolitikus forradalom alatt, amivel az emberi társadalom is átalakult, kialakultak az első civilizációk. Segítették és segítik az emberek munkáját, közlekedését, és ellátják gyapjúval, tejjel, hússal és bőrrel. Az ember környezet-átalakító tevékenysége az emlősök elterjedését is megváltoztatta, ugyanakkor az ember számos módon ábrázol különböző emlősfajokat, megjelennek az irodalomban, a képzőművészetekben, a vallásokban és a mitológiákban.
Vaclav Smil cseh-kanadai kutató szerint a szárazföldi emlősök testtömegének 97 százaléka jut az emberre és haszonállataira, tehát mindössze három százalék a vadon élő állatokra. Emlősöket használnak modellszervezetként tudományos kutatások céljára, és vannak olyan fajok is, amelyeket versenyeztetnek.