A magyar irodalom történetében sokáig nem fordítottak kellő figyelmet a népköltészetre, ami hatalmas veszteségeket okozott. Sehol a világon nem tékozoltak annyit, mint itt. Az érdeklődők, a feljegyzők, a gyűjtők nem jelentkeztek sehol. A XVI. században kezdett a figyelem a nép felé fordulni, ám vezérférfiaink éppen az ellenkező csapáson haladtak. Sajnálkozásunkat fejezzük ki, hiszen a magyar lélek fogékonyabb lett volna a hatások befogadására, mint sok más nemzeté.
Kiben mégis égett az isteni szikra: magára hagyatva égett. Így történt a mi nyelvünkkel is, hogy erőforrásaitól nem vártunk semmit, nem éreztük azok használhatóságát, változatosságát. Mégis! Amikor elkezdtünk fűhöz-fához kapkodni, kiderült, hogy érintetlenül tiszta, erős nyelvünk van.
A Népköltészet Érdemei és Hatása
A népköltészet egyik főérdeme a valóság. Ami ebben található, az mind igaz tény. Ha történet, az történet; ha erkölcsre vonatkozik, az erkölcs; ha ízlésre, az ízlés. A népköltészetből kell a nemzeti poézist újjáalkotni! Ezáltal köszönheti a magyar irodalom is virágzását. Új világ, új élet pompázott előttünk. A világ zsongta, a magunk örömét ujjongta. Bimbóba szökken a rügy és kicsordul a fák gyantája. Az eredetiség rózsás színe jelenik meg, mely mivoltunk egészét és teljességét mutatja. Igen, ez mi vagyunk! Ez a mi levegőnk. Minő áldás ez a fordulat! Minő érték ennek az önismeretnek!
A népköltészet magába foglalja a valóságot, az életet, a lélekre és meggyőződések mibenlétére, a gondolkodásra vallókat. Működésének főmozgatója és irányítója.
A Gyűjtés Útja
A figyelmet végre a nép felé fordítani szükség, valami erős törvényszerűség nyilatkozik meg bennünk. Egészségesebb légkör után vágyunk, kedélyünk dalos termékeit szeretnénk látni. A kifejtése tényleg egészen tőlünk függ. Csak egy-két lépést! Az egy-két lépés csakhamar meg is történik, és hozzá is fog rögtön a kivitelhez a gyűjtemény összeállításával.
A magyar olvasó közönség húsz nap alatt elkapkodta a népköltészeti gyűjteményt. Szükségből fordult egészen a nép felé, hogy végre csakugyan megtaláljuk - magunkat.
Kiemelkedő Gyűjtők és Műveik
Számos jeles személyiség járult hozzá a magyar népköltészet megőrzéséhez. Itt röviden összegezzük a legfontosabbakat:
- Balladák és énekek: hatalmas szerkezetű, ősidők óta fennmaradt balladákban is.
- Vitézi énekek: két kötete (1864) a XVI., XVII. és XVIII. századi anyagokat tartalmazza.
- Népdalgyűjtemények: több kötetben is megjelentek, például 2 kötet 1877-ben, mely Szeged népének dalait tartalmazza.
- Népmesék és mondák:
- Arany László: Eredeti népmesék.
- Benedek Elek: Magyar mese és mondavilág (1894-97).
- Sajóvölgyi és dunamelléki népmesék.
- Közmondások és szólások: Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve, szólások (1897).
Ezek a gyűjtemények beérkezett gyűjtések új és nem kevésbé értékes sorozatát képviselik. Az időközökben négy vaskos kötet jelent meg e gyűjteményből, melyek a különböző dallamokat is tartalmazzák. Ez a folyamat a régebbi, elhanyagolt állapotokhoz képest jelentős előrelépést jelentett a magyar népköltészet megőrzésének követelményeinek teljesítésében.
A Népköltészet Tematikája és Hangulata
A magyar népköltészet rendkívül gazdag és sokszínű. A verseket, dalokat, meséket különböző csoportokba lehet rendezni tematikájuk szerint. Az alábbiakban néhány példát mutatunk be, amelyek a forrásanyagból származnak:
Szerelmes dalok és érzések
A szerelem, a vágyakozás, a hűség és a hűtlenség örök témái a népköltészetnek.
- „Csili-csalárom! bujdossunk el ketten!”
- „Hogy szerelmes vagyok! páromat. nagyon? világosan.”
- „Mondjad, hogy rab vagyok. fecském! rózsafa galyba!”
- „Elmész úgy-e? én. Itt hagysz úgy-e? én.”
- „Soha sem szerettél. Istenem!”
- „Mért bántsz? Űr a lelkem. kéken alvad.”
Betyár- és katonadalok
A szabadság, a küzdelem, a harc és a sors elfogadása jelenik meg ezekben a dalokban.
- „Ha betyár volt, meg kell annak szenvedni.”
- „Én nékem. ruhát, sej, haj! megtagadott. oldalára!”
- „Reczecze! kapitány, Reczecze! paripán.”
- „Nem engedjük soha! Hazánkat akarjuk!”
- „Künn az esőn állni. jaj! jaj! jaj!”
Pásztor- és paraszti élet
A mindennapok, a munka, a természet és az állatok szeretete tükröződik ezekben a dalokban.
- „A legény mellett Ihajnár!”
- „Csikót, tinót lopok én, Csak ugy éldegélek én.”
- „Hű ne! ne! nefelejtsbokortól.”
- „Farkasok? báránykát? Futottál-e utána?”
- „Viszem az irhámat.”
Bordalok és mulatók
Az öröm, a vidámság, a gondok elűzése, és persze a bor szeretete kap főszerepet.
- „Veres bort megittam én.”
- „Iszom. gondom!”
- „Borral kell élni. részegedni.”
- „Ej, haj, csuhajna! csuhajna!”
- „Huzd rá czigány! muzsikádban! tánczban! mindhalálig!”
Gúnydalok és tréfás versek
A humor, a szatíra és a mindennapi élet fonákja jelenik meg bennük.
- „A kutyám. ugat. ugat.”
- „Fattyú! tokjuh! fattyú!”
- „Kakas kukukkolgat. borzas a szőre.”
- „Lyuk hátul, elől, Lyuk mindenfelől.”
- „Miskolczi lányok, Ej, huj, ej, huj!”
A népköltészet témái a korabeli társadalom minden aspektusát lefedik, a legmélyebb emberi érzelmektől a mindennapi élet humoros pillanataiig.