Támogató hozzáállás a meddőséggel küzdő nők felé: Mit mondjunk és mit kerüljünk?

A gyermekvállalás vágya sok nő életében természetes és mélyről fakadó érzés. Ha mégsem jön össze a baba, a környezet gyakran kínos, rosszul időzített vagy bántó mondatokkal reagál. Pedig ilyenkor nem tanácsra, hanem együttérzésre és érzelmi támogatásra van szükség. A meddőség embert próbáló szituáció, ezt senki sem vitatja. Nemcsak a nőket, a férfiakat is megviseli, lelkileg és fizikailag egyaránt. Kutatások szerint érzelmileg ugyanakkora stresszt jelent, mint egy rákos megbetegedés. A meddő pároknak nem csupán a kedvezőtlen egészségügyi állapottal kell megbirkózniuk, hanem az érzelmi hullámvasút különféle fázisaival is.

Előfordulhat, hogy bűntudatot érez a nő, míg párja a sikertelen teljesítménye miatt aggódik. A teherbeesés, illetve a gyermeknemzés kudarca pedig kihathat a szexuális és közösségi életükre, valamint az önbecsülésükre is, sőt, akár depresszióhoz is vezethet.

Amikor a jó szándék rosszul sül el: kerülendő mondatok

Feladni azonban nem szabad! Ilyenkor leginkább érzelmi támogatásra van szükségetek, egymástól és környezetetektől is. De valljuk be, a „Nyugi, ne görcsölj rá!”; „Majd jön a baba magától!”; „Miért nem fogadtok örökbe?” és hasonló, kéretlenül érkező jótanácsok és kérdések nem segítenek a helyzeten, sőt.

1. Ne adj tanácsot, ha nem kérik

• „Csak várj türelmesen, és ne stresszeld magad!” - Ez olyan, mintha azt mondanád: ne gondolj a fehér elefántra! Azon kívül, hogy gyakori tévhit, miszerint egyedül a stressz felelős azért, ha egy párnak nehezen lesz gyermeke, egyúttal az egyik legfájdalmasabb tanács is, mert azt sugallja, hogy aki meddő, az tehet róla, vagy legalábbis a hozzáállásával változtathatna a helyzetén. Persze nem így van.
• „Majd, ha nem gondoltok rá, akkor sikerülni fog.” - Ez a kijelentés lekicsinyli a fájdalmat és a bánatot, amit a pár átélhet. A stressz minimalizálása nem helyettesíti a szakorvosi segítséget.
• „Miért nem próbáljátok meg a lombikot?” - Sokan hiszik, hogy a lombikprogram mindenre megoldás. Az igazság viszont az, hogy ez nem egy „gyors és biztos út”. Fizikailag és lelkileg is kimerítő lehet, nem beszélve a költségekről és az esélyekről. Ha nem tudjuk a pontos orvosi hátteret, jobb elkerülni az ilyen javaslatokat.
• „Miért nem fogadtok örökbe?” - Ez a kérdés elsőre ártatlannak tűnhet, de valójában két szempontból is problémás. Egyrészt leegyszerűsíti az örökbefogadás összetett valóságát - hiszen ez egy érzelmileg, pénzügyileg és logisztikailag is komoly folyamat. Másrészt azt sugallja, hogy az örökbefogadás csak egyfajta „pótlék”, egy B-terv azoknak, akiknek nem lehet saját gyermekük.
• „Próbáltad már az xy nevű csodavitamint/pózt/gyógyteát/tornát/spirituális szakembert/fejen állást/egy lábon ugrálást kacsaszájas csücsörítéssel/stb.?” - Az ilyen "jótanácsok" gyakran azt az érzést kelthetik a meddő párokban, hogy ők maguk nem tettek meg mindent, holott valószínűleg már számtalan dolgot kipróbáltak.

2. Lekicsinylés, humor, összehasonlítás - Érzéketlen és káros

• „Nekem van három, elvihetsz egyet.” - Lehet, hogy viccnek szánják, de egy termékenységi gondokkal küzdő nő számára ez cseppet sem nevetséges. Inkább úgy hat, mintha a gyerekvállalás iránti vágya jelentéktelen lenne.
• „Én két hónap után estem teherbe, tudom, min mész keresztül.” - Ez a mondat akaratlanul is érvényteleníti a másik fájdalmát. Két hónap és két év próbálkozás között óriási a különbség. Minden ember más, minden meddőségi út más és más.
• „Az ismerősöm ismerősének a szomszédjának a nagyanyjának a keresztlányának 324312. próbálkozásra sikerült, ne add fel!” - Ezek az anekdoták, bár jó szándékúak, gyakran elkeserítőek, mivel a meddő pár már valószínűleg rengeteg hasonló történetet hallott.
• „Mindig lehet rosszabb.” - Bár jó szándék vezérel, valójában nem segít. Azt az érzést keltheti, hogy az illető fájdalma nem jogos vagy nem elég „súlyos”. A fájdalmat nem lehet rangsorolni.

3. Kerüld az ezoterikus magyarázatokat és a hibáztatást

• „Biztos lelki oka van, hogy nem jön a baba.” - Nem elég, hogy a meddőség fizikai ténye is elég önképromboló, akkor még érezze azt is, hogy a mentális egészségével is gond van.
• „Minden okkal történik.” - Ez egy tipikus „semmitmondó” mondat. Ritkán nyújt valódi vigaszt, és inkább azt érezteti, hogy a fájdalma kevésbé számít.
• „Fogadd el, talán nem neked való az anyaság.” - Ez az egyik legkeményebb mondat, amit hallhat valaki, aki évek óta harcol a gyermekáldásért. Nem a realitás elfogadásában segít, hanem az álmait rombolja le.
• „Lehet, hogy egy másik férfitól már rég teherbe estél volna!/Egy másik nőt már rég teherbe ejtettél volna!” - Ez a személyes támadás a párkapcsolatra is káros lehet, és mélyen bántó.

Mire van valójában szüksége egy meddő nőnek?

Ilyenkor leginkább érzelmi támogatásra van szükségük, egymástól és környezetüktől is. Azonban nem tanácsokra van szükségük, hanem meghallgatásra és empátiára. A hallgatás csak tovább ront a helyzeten: az érzelmi eltávolodás növeli a lelki és fizikai kimerülést, ami pedig tovább csökkenti a teherbeesés esélyeit. Fontos, hogy a negatív gondolatokat próbálják meg száműzni, és őszintén beszélgessenek a félelmekről, kétségekről.

Tippek a támogató hozzáálláshoz:

1. Ne hasonlítsd magad másokhoz! - Fókuszálj magadra és a pozitív gondolatokra!
2. Ne ragadj bele a rutinba! - Szakadj el a naptártól, és éld meg a pillanatokat!
3. A szex ne csak a fogantatásról szóljon! - Csempésszétek vissza a varázst az intim együttlétekbe!
4. Ne hibáztasd magadat! - Tegyél meg minden tőled telhetőt, azzal pedig, amin nem tudsz változtatni, nem érdemes foglalkoznod.
5. Ne zárkózz be! - Beszélj a gondolataidról egy jó barátoddal vagy egy megértő családtaggal. Ha pedig szükséges, szakemberhez is fordulhatsz.
6. Ne várd a csodát! - Ha már több mint egy éve (35 éves kor fölött pedig több mint fél éve) sikertelenül próbálkoztok a fogantatással, keressetek fel egy szakorvost.
7. Ne add fel a reményt! - Ha minden erőfeszítésetek ellenére sem sikerül természetes úton a fogantatás, a mesterséges megtermékenyítés még lehetőséget adhat a teherbeesésre.

A tényleges támogatás formái:

• Egyszerűen légy jelen: „Itt vagyok”, „Sajnálom”, „Gondolok rád”, „Együttérzek”, „Osztom fájdalmadat” - ezek az érzések támogatást nyújtanak elvárások nélkül. Akár hozzá is tehetünk olyan mondatot, hogy „Nem kell róla beszélj, ha nem akarsz”.
• Konkrét segítség: Sokan azt érzik, mintha nekik kellene másokat vigasztalniuk, és nem fordítva. Azt hihetnénk, hogy ha a gyászolónak azt mondjuk, hogy szóljon, ha segítségre van szüksége, az jó, de valójában ezzel rá hárítjuk a felelősséget. Inkább tegyünk fel konkrét kérdéseket: „Van valami módja annak, hogy most támogassalak?” vagy „Van valami konkrét dolog, amire szükséged van, amiben segíthetnék neked?”. Ajánljunk fel vacsorát, bevásárlást, vagy segítséget a háztartásban.
• Hallgassunk és figyeljünk: A leghasznosabbnak az bizonyul, amikor az emberek csak annyit mondtak, hogy „Itt vagyok”. Hallgassuk meg, hogyan írja le valaki a saját tapasztalatait. Ha követjük valakinek a nyelvezetét, akkor ott találkozhatunk vele, ahol a gyászában van.
• Emlékezzünk a veszteségre: Fontos megjegyezni a veszteség dátumát. Amikor eltelik egy év, mondhatjuk, hogy: „Tudom, hogy egy számodra nehéz hónaphoz érkezel”, vagy „Tudom, hogy a jövő héten lesz a veszteséged évfordulója”. A legtöbb ember, aki átélte a veszteséget, mindig gondol rá, ez sosem változik.
• Kíméljük meg őket a „legalább” kezdetű mondatoktól: „Legalább fiatal vagy.” „Legalább már van egy gyereked.” „Legalább korán elvesztetted a babát.” „Legalább több petesejted van lefagyasztva.” A „legalább” mondatok az egyik leggyakoribb és legkíméletlenebb módjai annak, hogy minimalizáljuk és leértékeljük az emberek fájdalmát.
• Adjunk át egy kis ajándékot: Egy növény, egy nyaklánc vagy egy apró, személyes ajándék sokkal többet jelenthet, mint a virágok, és tartós emléket jelenthet.
• Tiszteljük a magánéletet: Ha valaki elárulja, hogy termékenységi nehézségekkel küzd vagy vetélést élt át, akkor az bizalmas információ. Ügyeljünk arra, hogy beszélgessünk olyan dolgokról is, amelyek a termékenységi nehézségeken kívül még fontosak számukra.

A meddőséggel küzdő nők helyzete nemcsak fizikailag, de lelkileg is rendkívül megterhelő. A hormonkezelések, a vizsgálatok, az időzítés és a várakozás mind súlyt raknak a vállukra és a lelkükre. Ehhez jön még a külvilág - legtöbbször nem szándékos - érzéketlensége. Egy-egy rosszul megválasztott mondat mély sebet ejthet. Fontos lenne megtanulnunk, hogyan nyújthatunk valódi támaszt anélkül, hogy akaratlanul is tovább mélyítenénk a fájdalmat. Mert ez nem a jó szándékon múlik, hanem azon, hogyan fejezzük ki magunkat.

tags: #mit #mondjunk #egy #nonek #aki #nem