A kisgyermek mozgásfejlődése komplex folyamat, amely már születéstől kezdve zajlik, és alapvető szerepet játszik a gyermek teljes személyiségfejlődésében. Ez a cikk a bölcsődés korú gyermekek mozgásfejlődését mutatja be részletesen, korcsoportokra bontva, valamint kitér az egyensúly, a nagy- és finommozgások, a szem-kéz koordináció és az egészséges újszülött jellemzőire. Emellett felveti a kérdést, hogy a szülők elegendő információval rendelkeznek-e a mozgásfejlődés menetéről, és hogy a vidéki családoknak milyen nehézségeik adódhatnak a fejlesztő foglalkozások elérésében.
Az egészséges újszülött jellemzői és a korai mozgásfejlődés
Egy egészséges újszülött kezdetben főként a kiságyban tartózkodik, de ahogy egyre többet van ébren, figyelme a környezete felé fordul. Már ebben a korban is csodálkozva figyeli a kezét és a körülötte lévő tárgyakat. A szülő feladata, hogy biztosítsa a biztonságos és ingergazdag környezetet. Kezdetben elegendő egy egyszerű rongy a baba mellé tenni, később, ahogy a gyermek fejlődik, és csípőjét emeli, vagy akár oldalra fordulna, érdemes egy keményebb felületet biztosítani a számára, például egy lepedőt a szőnyegen.
Fontos megjegyezni: Ép csecsemők feje fölé nem érdemes játéktárgyakat lógatni, mert ez frusztrációt okozhat számukra, mivel nem tudnak érdemben játszani velük. Körülbelül 4 hónapos kor körül, amikor a baba megkapja az első játszóhelyét, annak alapja legyen kemény, hogy könnyen tudjon fordulni az oldalára, és biztonságosan gyakorolhassa ezt a pózt.
A mozgásfejlődés szakaszai és a szülő szerepe
Sok csecsemő nem sieti el a hasra fordulást, hanem előbb az oldalán marad, majd ebből a pozícióból tornázza fel magát félig ülésbe, végül pedig ülésbe. Ezt azonban csak kemény alapon tudja biztonságosan gyakorolni. A kemény alap könnyed és biztonságos mozgást tesz lehetővé. Az ágy lehet puhább, így a csecsemő meg tudja különböztetni a kétféle felületet, és jelezni fogja, ha vissza szeretne menni az ágyába.
Egy csecsemőt kezdetben csak annyi ideig érdemes a földön tartani, amennyi neki jólesik. Például egy tornatanár, aki gyerekkorában csak 8 hónaposan fordult először hasra, mert enyhén hipotón (izomzata kissé laza) volt, de sokat gyakorolta az oldalra fordulást, és végül kiváló tornász lett belőle. A lényeg, hogy a szülő biztosítson gyakorlóteret a csecsemőnek az átmeneti mozgásformák kipróbálásához.
Ebben a korban már fontosak a kis játéktárgyak a hátán fekvő gyermek feje körül, és a színes rongyok is sokáig jó szolgálatot tesznek. Amikor a csecsemő kipihenten kerül a földre, nyúlni fog a tárgyakért, és így akarva-akaratlanul oldalra fordulhat, vagy akár a hasára billenhet. Előfordulhat, hogy erre a mozdulatra ő maga is nagyon meglepődik.
Az első hetekben, amikor a baba már rendszeresen megfordul, előfordulhat, hogy még nem érzi jól magát ebben az új pozícióban, főleg addig, amíg nem tudja kihúzni a karját, ha az a hasa alá kerül. Ilyenkor sírva kérhet segítséget. Fontos, hogy a szülő minden nap egy kicsit később siessen a segítségére. A gyermek megszokja az új pozíciót, megerősödik benne, és nemsokára már nem lesz szüksége segítségre, élvezni fogja az új tudományát, a hasra fordulást. Mindig a hátára fektessük le, hogy ő maga dönthesse el, mikor fordul meg, és melyik pozícióban szeretne lenni.
A szabad mozgás fontossága és a "járóka" dilemmája
Gyermeke válogatja, mennyire lesz utána sokat hasra forduló vagy guruló csecsemő. Amikor a csecsemő már könnyedén fordul a hasára és vissza, vagy gurulva teszi meg az első tempót, ki kell őt venni a hempergőből, a „járókából”, ha eddig ez volt a baba első játszóhelye. Ugyanis szűk játszóhelyen a csecsemő hamarabb felhúzza magát állásba, de ez inkább függő helyzetbe kényszeríti, mint amikor kedvére mozoghat a földön, és egyszerre foglalja el magát mozgással és játékkal.
Vannak szülők, akik ebben a korban az egész szobában engedik a picit mozogni, míg mások inkább elkerítenek neki egy részt, például kétszer két métert. Bár a kívánt méretek nagynak tűnhetnek, megéri a szülőknek. A gurulásból idővel kúszás lesz. Kezdetben, mint az óramutató, úgy mozog a gyermek, mert még csak a karjaival tudja hajtani magát. Később hátrafelé is sikerül elmozdulni a helyéről, majd előre, tempósan.
Sok csecsemő hosszú ideig megelégszik a kúszással, és nagyon élvezi ezt a mozgásformát, amellyel már mindent mellszemlélhet. Az a csecsemő, aki hosszú ideig kúszik, általában rövidebb ideig mászik. Hadd döntsenek ők maguk. Minden gyermek magában hordozza saját mozgásrepertoárját, a saját hangsúlyaival, a saját tempójával.
A mászás, ülés és felállás fejlődése
A kicsik, akik már másznak, választhatnak: lesznek, akik mászás közben tanulják meg az ülést, hiszen ilyenkor csak oldalra billennek, és már meg is van az új pozíció. Mások viszont mászás közben, a bútorokba vagy a rácsba botolva előbb a térdükre, majd a talpukra emelkednek, azaz inkább előbb felállnak, minthogy leülnének. Ezek a csecsemők később tanulnak meg ülni, például amikor a kapaszkodva állásban elfáradnak, és remegő kiskaraik elengedik a rácsot vagy a bútordarabot, amelyben átmenetileg biztonságot leltek. Véletlenül kerülhetnek a kis fenekükre tehát, és ők maguk csodálkoznak ezen a leginkább.
A szabad mozgásnevelésben részesülő csecsemők tehát inkább egy éves koruk után indulnak el, mint előtte. Jól érzik magukat a sokféle mozgás közben, különösen, amikor jó játékok is veszik őket körül. Mozgásukat fejleszthetik a kisebb akadályok, a kemény párnák vagy a fordított fadobozok, például az ágyneműtartók.
Az első lépések és a mozgásfejlődés folytatódása
Egy éves kor után lesz az ülő, álló, mászó csecsemőből járó gyerek. Azok a gyerekek, akiket nem siettetnek, 3 hónapon keresztül is variálják az előbb felsorolt mozgásformákat, mire elindulnak. A háton nevelt csecsemők kevésbé sietősök, jobban élvezik a manipuláció időszakát, amikor hónapokon keresztül két kézzel szabadon játszhatnak a hátukon fekve. Tapasztalatok szerint a hason neveltek sajnos nem élnek a lehetőséggel, hogy ők is a hátukra fordulva kényelmesebben tudnának játszani.
Amikor elindulásról beszélünk, nem olyan elindulásra gondolunk, ahol a pici a szülők noszogatására néhány másodpercig elengedi a rácsot, vagy az egyik szülőtől a másikig tesz egy lépést, s beleesik a másik szülő karjába, hanem olyan igazi elindulásra, amikor a pici guggolásból szabadon feláll, és elindul. Az átmeneti mozgásformák időszakában a kicsi ura lett a testének, mozgásfejlődését minden szinten élvezi, és közben előkészíti a szabadon járást.
A fenti módon nevelt csecsemők átlagban 12 és 15 hónapos kor között indulnak el, a kevésbé szabadon nevelt csecsemők valamivel előbb. Soha, de soha ne tegyék a picit un. babykompba, guruló babatartályba. A babykomp alkalmas arra, hogy a fejlődés minden lehetőségétől elzárja a csecsemőt. Az egészséges csecsemő még ezt is túléli, viszont az enyhén sérültet fogva tartja eredeti állapotában, a természetes rehabilitációtól is megfosztva őt.
Fejlődési mérföldkövek könnyedén (a Memory Tool segítségével!)
A mozgásfejlődés és a szenzoros integráció
A mozgásfejlődés egy és oszthatatlan folyamat, amelyben minden fázisnak megvan a szerepe a harmonikus fejlődéshez. A kisebb mozgásegységek egymásra épülésével alakul ki az egyén mozgáskultúrája. A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől a 10-12 éves korig alakul ki.
A szenzoros integráció, amelyet Ayres dolgozott ki eredetileg a tanulási zavarok kezelésére, kiválóan alkalmazható a legkülönfélébb gyermekkori fejlődési problémák (hiperaktivitás, figyelemzavar, finom- és nagymotoros fejlődési zavar, érzelmi zavarok, autizmus, megkésett beszédfejlődés, koraszülöttek, valamint a taktilis és vesztibuláris ingerekre túl- vagy nem reagáló gyerekek) kezelésére. A szenzoros integráció a legősibb érzékek, a tapintás (taktilitás) és az egyensúlyérzék (vesztibuláris) rendszer ingerlésén keresztül éri el az idegrendszer magasabb szintre való jutását, javítva az agyféltekék közötti kapcsolat minőségét.
A mozgásfejlődés és az idegrendszeri fejlődés szigorú hierarchia szerint valósul meg. Ha a hierarchia rendszerébe hiba csúszik, az idegrendszer egyes területei alulszervezetté válnak, kimaradnak egyes mozgásfázisok. A mozgásfejlődés minősége legalább olyan fontos, mint az időzítése. A korai években az idegrendszer rendkívül rugalmas, és ebben az életkorban a mozgás egyre tudatosabbá válik.
A mozgásfejlődés szempontjából fontos megfigyelni a gyermek fejlődését, és ha eltérést tapasztalunk, szakember segítségét kérni. A Pikler Emmi által kutatott és hangsúlyozott szabad mozgásfejlődés menetének és jelentőségének megismerése kulcsfontosságú a szülők számára.
A képességfejlesztő műhelyek, mint amilyen a cikkben említett is, egész évben várják a szülőket és gyermekeket egy vidám, felszabadult légkörben zajló mozgásfejlesztésre, amely a testi és lelki biztonság egyidejű megélésének alap hangulatát biztosítja.
