Szülés esetén szinte már elvárt a hálapénz, melyet kérdés nélkül fizetnek is az anyukák abban reménykedve, hogy a nagy pillanatkor minden a lehető legjobban zajlik majd. A zsebbe dugott tízezreseknek olyan komoly, és mélyen gyökerező tradíciója van Magyarországon, hogy annak "illemtanát" már írásba is foglalták. A beavatkozás sikeréért a szakorvosnak, majd a kórházban tartózkodás ideje alatt az ápolóknak jattolunk, hogy a lehetőségekhez képest emberséges körülményeket remélhessünk, így pedig máris súlyos tízezreket fizettünk azért az egészségügyi ellátásért, amit adónkból amúgy is finanszíroztunk. Saját egészségünknél talán még fontosabb szeretteinké, nem is beszélve gyermekünkről. Az ő egészsége, biztonsága minden pénzt megér, ezért a legtöbb kismama komoly összegeket is kifizetne azért, hogy a nagy pillanatban minden a lehető legjobban alakuljon. Szüléskor jattolni már szinte kötelező: nem csak a tehetősebb réteg hagy ott súlyos összegeket az orvosnál, de a rászorulók is kispórolják valahogy ezt a pénzt - mondta egy vidéken dolgozó, neve elhallgatását kérő védőnő a HáziPatika.com kérdésére.
Az állami rendszerben mind a terhességgondozás, mind pedig a szülés OEP-támogatott. Az anyukának el kell döntenie, hogy rábízza-e magát az ügyeletes orvosra, vagy pedig szeretne felfogadni egyet, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a folyamatokat, és rendelkezésére áll bármilyen esetben. Míg az előbbinél nem szükséges borítékban kifejezni a "hálánkat", az utóbbi esetében ez gyakorlatilag elvárt, hiszen az összeggel a szakember figyelmét vásároljuk meg. Hogy ez az extra törődés mennyibe kerül, azt számos tényező befolyásolhatja.
A hálapénz évtizedek óta kényes kérdés a politikában, hiszen súlyos szankcionálása a teljes egészségügy átalakítását szükségessé tenné. Bár az orvosok is próbálnak fellépni ellene, a kenőpénzek hagyománya mély gyökereket eresztett a társadalomban, bizonyos helyeken már a hálapénz melletti plusz juttatásokkal versengenek az orvosok figyelméért. Hogy melyik orvos milyen arányban részesül ezekből a juttatásokból, azt számos cikkünk is elemzi.
A hálapénz mértéke és összetevői
Az általános havi vizitdíj tízszeresében szokták meghatározni egy szülés díját - mondta el egy védőnő. Ez egy nagyjából 50-150 ezer forintig terjed attól függően, hogy ki az orvos, hol van a kórház, az milyen felszereltségű, vagy hogy átlagban mennyit hagy ott a többi kismama. Legtöbbször az orvos határozza meg a tarifát, aki ha nem is mondja ki kerek-perec, hogy mennyit vár egy szülésért, de a páciensek mindig a meghatározott összeget adják neki. Tovább emelheti a díjat, ha az anyuka előre eldönti, hogy császárral szeretné világra hozni a gyermekét.
Elvileg a császármetszést csak indokolt esetben hajtja végre az orvos, ezt bármiféle kényelmi, vagy "esztétikai" okból előre kérni szabályellenes. A védőnő szerint ugyanakkor vannak olyan klinikák, ahol ezt le lehet beszélni, a papíron ugyanis könnyen ki lehet magyarázni, hogy miért volt szükség a sebészeti beavatkozásra.
Nagy divatját éli a védőnő szerint az, hogy a párok szülésznőket fogadnak a gyermek világrajöveteléhez. Ha nem lépnek fel komplikációk, a vajúdás 6-8 óráját az anyuka úgyis a szülésznővel tölti, az orvos legtöbbször csak a végén, a kitolási szakaszban, vagy gátvarráskor jön be. Ha valaki nem ragaszkodik ilyenkor sem az orvos jelenlétéhez, választhat szülésznőt is, akik jóval olcsóbban, 30-40 ezer forintos díjért is elvállalják a kicsi világra segítését.
Terhességgondozás és egyéb költségek
Régiónként jelentős különbségek vannak a szülés mellett a terhességgondozás díjaiban is. Utóbbit a legtöbben már magánrendelőkben végzik el, amely alkalmanként egy néhány tízezres kisvárosban 8-10 ezer forint között megúszható, Szegeden és az ahhoz hasonló nagyságú településen már 20-25 ezer forint, míg a fővárosi klinikákon ennél is magasabbra rúghat ez az összeg.
A két legfontosabb ultrahangvizsgálatot a 12. és a 20. héten végzik el, amelynek kiterjesztett változatait (kombinált, illetve integrált vizsgálatok) a nagyvárosok magánintézményeiben végzik el, nagyjából 38-45 ezer forint közötti összegért.
Ha a legtöbb ajánlott vizsgálatot egy átlagáron dolgozó, hazai magánintézményben végezteti el a kismama, a szülésig 200 ezer forintot is kifizethet - számolt egy védőnő. Ebben ráadásul még nincsenek is benne az olyan extra szolgáltatások, mint a 4D ultrahang, esetleg saját szoba a szülészeten, melyek további tízezrekkel növelhetik az összeget.
A hálapénz kivezetése és annak következményei
Januártól életbe lépett a hálapénz megszüntetését szolgáló törvény - csakhogy ez gyakorlatilag illegálissá tette a választott orvossal való szülést, ami eddig a rendszer elfogadott része volt. Nagy port kavart a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Központjának posztja, amelyben jelzik, hogy a jogi háttér tisztázódásáig tilos lesz az intézményben az orvosválasztás. A múlt csütörtöki Kormányinfón elhangzottak alapján hamarosan kiegészítő rendeleteket hoznak, amelyek az átmeneti időszakban mégis megengedik a szülészválasztást, de hosszú távon az a kormány és a Magyar Orvosi Kamara célja, hogy megszűnjön az orvosválasztás.
A hálapénztörvény már életbe lépett, és hamarosan elindul a magán- és állami egészségügyi szféra működésének szétválasztása is, de a nőgyógyászok kivételes helyzetének jogi keretei még mindig nem születtek meg. Ez azt jelenti, hogy több szülészeten tájékoztatták az év elején arról a kismamákat, hogy - legalábbis átmenetileg - megszüntetik a választott orvos és/vagy a választott szülésznő jelenlétének lehetőségét.
A választott orvos és szülésznő intézményének megszüntetése önmagában előremutató lenne hosszú távon, hiszen a felmérések szerint választott szakszemélyzet nélkül jelentősen alacsonyabb a beavatkozások, így a császármetszések aránya is. Egy 2017-ben publikált felmérés szerint azonban a bánásmóddal kapcsolatos, nem ritkán igen rossz élmények jóval magasabbak az ügyeletben szülők esetében (62 százalék), mint a választott egészségügyi személyzettel szülők esetében (42 százalék), bár utóbbi sem alacsony.
A rendszer problémái és a jövőbeli kilátások
Ma Magyarországon a szülészorvosok és szülésznők körében a tudásmegosztás rendkívül alacsony szinten jár. A jelenlegi állapot teljesen lerombolja a szülő nők esélyegyenlőségét, és komolyan hozzájárul a magas, 40 százalék feletti császármetszés arányához. Magyarországon a szülészetben nagyon sok intézményben véleményalapú, és nem bizonyítékalapú orvoslás (evidence-based medicine) működik. Bár már növekvő számban vannak azok a szakemberek, akik a voksukat az utóbbi mellett teszik le, még mindig elképesztően le van maradva a kutatási eredményekre és a legfrissebb, teljeskörűen dokumentált szülések tapasztalataiból levont következtetésekre épülő szemléletmódban a szülészek egy része.
Számos egészségügyi intézményben a kollégák ferde szemmel néznek azokra az orvosokra és szülésznőkre, akik modern felfogással rendelkezve szeretnék az evidence-based-gyakorlatát követni. Szinte ugyanakkora esély van rá, hogy az orvosa azt tegye, amit 20-30 éve szokás volt, nem pedig azt, amit például Hollandiában vagy az Egyesült Királyságban ma bármelyik másik szülést kísérő személy tenne (és amivel nagy valószínűséggel a legjobban járna mind ő maga, mind a kisbabája). Természetesen a nőknek a szülés során van önrendelkezési joga, ami azt jelenti, hogy amíg nem életmentő beavatkozásról van szó, bármikor mondhatnak bármelyik beavatkozásra nemet, még akkor is, ha a beleegyező nyilatkozatban azt előzetesen aláírták. Sőt, ennél meredekebb helyzetek is előfordulnak, amikor egyenesen feljelentéssel fenyegetnek egy, az aktuális beavatkozásba beleegyezni nem kívánó kismamát, vagy visszanyomják a szülőágyra, amikor a kitolásnál pozíciót szeretne változtatni. Pedig a szülés egy élettani, természetes folyamat, a WHO szerint az esetek 10-15 százalékában indokolt a császármetszés, vagyis a nők az esetek 90 százalékában simán meg tudják szülni a gyermeküket természetes úton.
Csakhogy ehhez többek között a testben természetesen termelődő oxitocinra van szükség, ahhoz pedig meghittségre, szeretetteljes környezetre, otthonos közegre, támogató légkörre és bátorító szavakra. Vajon Hosszú Katinka hány olimpiai aranyérmet szerzett volna, ha a medence felé vezető úton és a futamok alatt Shane Tusup azt duruzsolta volna a fülébe: biztos benne, hogy nem tudja megverni az ellenfeleit, és egyébként is el fog fáradni a célba érkezés előtt?
Egyrészt azért, mert a szülésznők és a szülészorvosok nem kapnak egységes és folyamatos továbbképzést, mi több, nekik saját maguknak kell finanszírozni, ha lépést szeretnének tartani, és meg akarják tanulni a szülés levezetését a háton fekvő pozíciótól eltérő módon - sok más egyéb gyakorlattal együtt. Azok a nők, akik ma szülnek, a szülésről azt hallották a ’80-as, ’90-es években szülő anyukájuktól, hogy étlen-szomjan és háton fekve történik. Óriási probléma az is, hogy az a rengeteg - nap mint nap történő - jogsértés, manipuláció és felesleges beavatkozás, amit a szülő nő engedélye és tudta nélkül, vagy éppen az engedélyével, de erősen hiányos felvilágosítás mellett hajtanak végre, alig kerül napvilágra. Ugyan egyre több nő számol be a szülésélményéről, de az, hogy X. Y. orvos név szerint, napi szinten miket enged meg magának, csak mendemondákban kering, ugyanis a szülő nők nem jelentethetik meg az élményeiket.
Dr. Bálint Balázs lett az országos szakfelügyelő, akinek a császármetszések csökkentése az egyik feladata. A kérdés csak az, vajon fegyvert és paripát is kap-e majd ahhoz, hogy ezt minél hamarabb véghez vigye, hiszen rengeteg változásra van szükség. A mindenkori szülő nők nevében - a bizonyítékalapú ellátás, a megfelelő technikai feltételek és a transzparens információk mellett - nagyon fontos lenne, hogy a szülést kísérő személyzetnek megtanítsák: mit jelent a támogató jelenlét, és hogyan ne kezeljék rossz iskoláslányként a szülő édesanyát. Előremozdítaná ezt a folyamatot, ha Magyarországon is eljutnánk odáig, hogy a szülésznők önállóan vezethetnek szüléseket.
A reformkori Magyarország - Gyorstalpaló
Az egészségügy kifehérítése mindannyiunk érdeke, de ezt csak úgy szabad megvalósítani, hogy közben átmenetileg sem kerülhetnek a jelenleginél hátrányosabb helyzetbe a várandós nők. A hálapénz kivezetésének következményeként szárnyra kapott a hír, hogy a debreceni szülészeti klinika vezetése és munkatársai a „fogadott” orvos és szülésznő intézményét felfüggesztették, amíg szabályozott nem lesz az orvosfogadás. A hírre reagálva az EMMI úgy nyilatkozott, hogy a szabad orvosválasztás jogát nem korlátozhatja az egyetemi klinika. Az egészségügyi törvény kimondja, hogy a betegnek joga van az ellátását végző orvos megválasztásához. A szabad orvosválasztásnak azonban vannak feltételei.
A szabad orvosválasztás jogának korlátai és értelmezése
A választott orvos egyetértése: az orvosok nem kötelezhetők arra, hogy minden beteget ellássanak, aki ezt kéri. Észszerű indokok alapján (pl. az egészségügyi szolgáltató működési rendje: a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az orvosválasztás alapvetően a tervezhető ellátásokra vonatkozik. Az előre nem látható, sürgős ellátásokat azok az orvosok nyújtják, akik éppen dolgoznak (munkaidő- vagy ügyeleti beosztás szerint). A szabad orvosválasztás joga ilyenkor az éppen dolgozó orvosokra korlátozódik.
A szülészetben nehézséget okoz, hogy mind a tervezhető (várandósgondozás és utógondozás), mind a nem tervezhető ellátás (maga a szülés) jelen van benne. A szabad orvosválasztás jogának korlátaiból viszont az következik, hogy ez csak a szülészeti ellátás tervezhető részére, azaz a szülés előttre és utánra vonatkozik. A szabad orvosválasztás szerint az éppen elérhető orvosok közül a beteg (a szülészeti ellátásban a várandós nő) maga választhatja meg, hogy ki vizsgálja meg, ki lássa el. Ha ehhez az érintett orvos is hozzájárul, akkor kérheti, hogy minden előre tervezhető vizsgálatot, beavatkozást a választott orvos végezzen el a jövőben is. Ezt a jogot semelyik kórház nem korlátozhatja! Tehát a várandósgondozás, szülésfelkészítés során továbbra is lehetővé kell tenni az orvosválasztást. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapodni arról, hogy egy orvos az ellátás nem tervezhető részében, tehát a szülésnél is jelen legyen. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ez nem vezethető le a szabad orvosválasztás jogából. A szabad orvosválasztás csak a szülés tervezhető részére vehető igénybe. Ezért is javasoljuk a „fogadott orvos” kifejezésének elhagyását, amely nem különíti el kellőképpen a két szakaszt.
Ha az orvos vállalja, hogy elérhető lesz a nem tervezhető ellátásokra, azt rendelkezésre állásnak nevezzük. Fontos kiemelni azt is, hogy ez az értelmezés nem jelent kevesebb jogot a várandós nők számára, mint amennyivel eddig is rendelkeztek. A szülészeti ellátásokban a szabad orvosválasztást eddig is biztosítani kellett hálapénz nélkül is, és ezután is biztosítani kell a tervezhető ellátások esetén, azaz a várandósgondozás alatt és a gyermekágyas időszakban. A nem tervezhető ellátásokra, azaz a szülésre pedig megteremthetők azok a feltételek, amelyekkel szabályozni lehet az orvosok rendelkezésre állását.
A rendszer átalakításának szükségessége
1. A szülészetben az tette általánossá az orvosfogadást, hogy az ellátás nagyon egyenetlen, akár még egyetlen kórházon belül is. A cél az lenne, hogy a szülészeti ellátás jóval kevésbé legyen személyfüggő, vagyis ne kelljen feltétlenül orvost választani ahhoz, hogy a szülő nő jogait tiszteletben tartsák.
2. Ha minden várandós nő megfelelő, egységes színvonalú, a jogait figyelembe vevő ellátást kapna, akkor a szülészorvos személyének jóval kisebb lenne a jelentősége. Így a fogadott szülészorvos jelenléte a többség számára nem kényszer, hanem csupán többletszolgáltatás lenne. Ebben az esetben az orvos rendelkezésre állásáért, tehát azért, hogy a nem tervezett ellátásánál, azaz a szülésnél is jelen legyen, törvényesen lehetne pénzt kérni, a várandós nőnek pedig a szerződés garanciát jelentene, hogy valóban megkapja azt a minőségi ellátást, amiért fizetett. Az összeg a kórház esetleges többletköltségét és az orvos rendelkezésreállási díját is fedezné. Szerintünk a kórházaknak jelenleg is lehetősége van bevezetni a rendelkezésre állás szabályozott, szerződéses viszonyát.
3. Pusztán a hálapénz kivezetése nem oldja meg azokat a problémákat, ami eddig az orvosfogadásra kényszerítette a várandós nőket. A szülészeti ellátás megváltoztatására irányuló javaslatok hosszabb távon javíthatják a rendszert, de a jelenleg várandós, néhány héten, hónapon belül szülő nőknek nem segítenek, sőt, még nehezebb helyzetbe hozhatják őket.
4. A hálapénz kivezetésével a jogalkotó feladatainak nincs vége, nem lehet a helyzet rendezésének felelősségét a kórházakra áthárítani. A lehető leghamarabb ki kellene dolgozni egy új szabályozási keretet a szerződéses orvosfogadással kapcsolatban.
5. A szülészeti ellátásban sokszor már ma is nagyobb szerep hárul a szülésznőkre, mint a szülészorvosokra, és ha javulna az ellátási rend, a jelentőségük még tovább növekedhetne.
| Adat | Százalék (%) | Átlagos összeg (HUF) |
|---|---|---|
| Hálapénzt fizetők aránya | 68 | 111 000 |
| Saját orvossal/szülésznővel való szülés | 55 | - |
| Több figyelem | 30 | - |
| Igények figyelembe vétele | 25 | - |
| Jobb minőségű ellátás | 22.5 | - |
| Jobb körülmények | 15 | - |
A Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkársága szerint a lakosság és az orvosok is jobban érzik magukat a hálapénz nélküli rendszerben, és az orvosok elégedettsége nőtt a bérrendezésnek köszönhetően. Az új hálapénz-szabályozás alapvető változást hozott a magyar egészségügyi kultúrában. A páciensek sokkal nagyobb bizalommal fordulnak az egészségügyi intézményekhez és az orvosokhoz egyaránt. Azt írták, nem igaz az az állítás, hogy a kismamák nem választhatnak orvost a szüléseikhez, várandósgondozás, szülésfelkészítés során továbbra is lehetővé kell tenni az orvosválasztást.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) tapasztalatai szerint egyre több nő tudatosan választja meg a lehetőségei között, hogy milyen helyszínen, milyen körülmények között szeretne szülni, egyre tudatosabban járnak utána a lehetőségeiknek. Nő a kereslet és az igény az alternatív út iránt, és ugyan a szabad szülészorvos választás megszűnt, a kórházválasztás - korlátozásokkal ugyan - de még elérhető, így az a tapasztalat, hogy aki megteheti, messzebbre is hajlandó utazni a jobb szülészeti ellátásért. Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon nagyon medikalizált a szülés jelenleg, magas a rutinszerűen, megszokásból alkalmazott beavatkozások száma. Sok kórházban automatikus például a vénabiztosítás, első szülésnél a gátmetszés, vagy akár a szülésgyorsítás is.