A bölcsődéskorú gyermekek számára gazdag játéklehetőséget adnak egyszerű hangszerek, leginkább ritmushangszerek és effekt hangszerek, vagyis érdekes hangot kiadó, különleges hanghatást keltő hangszerek. A kisgyermekek számára a hangszerek játékszerek, olyan tárgyak, melyek hangot adnak ki, és ugyanúgy, mint más játékeszközök, a gyakorlás, a funkcionalitás, a mozgás és a kísérletezés lehetőségét rejtik. A hangszerekkel, hangkeltő eszközökkel történő játék a bölcsődések fejlődését több területen is támogatni képes.
A kisgyermekek természetes kíváncsiságát könnyen felkeltik a hangok létrehozására alkalmas tárgyak. A kisgyermeknevelő a bölcsődében, egy a hangszerek kipróbálására lehetőséget adó kezdeményezés alatt, szabad, önkéntes játéklehetőséget tud biztosítani a bölcsődések számára, ahol multiszenzoros tapasztalatszerzésre nyílik lehetőségük. A hangszerekkel történő ismerkedés során ritmusok, hangzások, hangok stimulálják a gyermekek idegrendszerét, tréningezik az idegpályáikat, egyszerre éri őket auditív, vizuális, taktilis és mozgásos inger. Ösztönösen kísérleteznek, saját mozgásukat összehangolják, kontrollálják, reagálnak az önmaguk által keltett ritmusokra, hangokra, hangzásokra.
A hangszerekkel történő explorációs játékok során megvalósul az autonóm kiteljesedés, de mások utánzása is, a nonverbális kapcsolatfelvétel másokkal, vagy bekapcsolódás mások tevékenységébe. A hangszerek próbálgatása során tapasztalatokra tesznek szert, szenzoros élményeket dolgoznak fel, ami a tanulásnak, ismeretszerzésnek olyan megvalósulása, ami élményt adó tanuláshoz vezet.
A gyermekek hangszerekkel történő manipulálásának, expolációs játékának figyelemmel kísérése során erőteljes érzelmi hullámzást lehet nyomon követni az egészen finom, még bizonytalan próbálgatásoktól a magabiztos, feszültséglevezető hangszerhasználatig. A hangzások, tapintásos, mozgásos élmények kellemes és kellemetlen élménye hatással lesz a fejlődő személyiségekre. Affektív téren megerősítést kap énképük, önismeretük. Az önálló, saját hangszerrel, mégis csoportos hangzásba illeszkedő tevékenység sikerélményhez juttatja őket, akarati és együttműködő képességeiket is pozitívan befolyásolja. Érzelmi önkifejezésüket, érzelmi azonosítási képességeiket is fejleszti.
A gyermekek ösztönösen összehangolják mozgásaikat, hangadásaikat, hangszerhasználatukat, jól láthatóan kommunikálnak egymással akár nonverbális formában is, sőt saját maguk kezdeményezik a hangszerek cseréjét, mikor a másiknál lévő hangszert is ki szeretnék próbálni. A rendszeres hangszerekkel történő tevékenykedés megtanítja a gyerekeket arra, hogy egymásra figyeljenek, alkalmazkodjanak a másikhoz, és vigyázzanak az eszközökre.
Természetesen érdemes olyan hangszereket összeválogatni, amik valóban ideálisak a gyermekek számára. Biztonságos a használatuk, nem törékenyek, könnyen lehet hangot kelteni velük. Érdemes egy-egy hangszerfajtából többet biztosítani, hogy elejét vegyük az eszközön való vitának.
A gyermeki fantázia határtalan. Például a füles vihardobot táskaként hordozgatják és úgy rázzák, vagy elgurítják, mint egy úthengert, és hallgatják a távolodó hangját. Érdekessége ezeknek az „újraértelmezéseknek”, hogy továbbra is fontos marad a gyermekek számára a hangszer hangja.
Amikor a gyerekek a hangszerek megszólaltatásával próbálkoznak, komoly mozgásos, gondolkodási funkciók indulnak be. Ha integrált szemléletű koncepcióból tekintünk a hangszerekkel történő játékra, megállapíthatjuk, hogy motoros és szenzoros funkciók szoros összefüggésében vannak jelen, megragadható a hangszerekkel történő kísérletezésben a mozgásos és észleléses tapasztalatszerzés egyidejű jelenléte, ami ennek a tevékenységnek a pszichikus fejlődésben betöltött szerepét hangsúlyozza.
A sokoldalú hangszerhasználat, hangszeres játékhelyzet elősegíti a koordinált, ritmikus mozgást, a gyerekek mind ügyesebben használják az eszközöket, mind jobban gazdálkodnak erejükkel, mind lazábban, rugalmasabban tartják meg hangkeltés során azokat. A hangkeltés egyre kevesebb tudatosságot, koncentrált figyelmet kíván, így egyre felszabadultabban mozognak a hangszerjáték alatt, akár sétálnak, áthelyezik testsúlyukat egyik lábukról a másikra (billegnek, dülöngélnek, táncolnak), helyet vagy testpozíciót változtatnak. A hangszerjátékuk tempóján egyre flottabbul tudnak változtatni, legyen szó akár dörzsölésről, ráütésről, összeütésről.
A hangszerhasználat kezdetben teljesen leköti figyelmüket, képesek a környezetből érkező egyéb ingereket is kizárni, annyira koncentrálnak, például ezért nem alkalmazkodnak a nevelő vagy mások éneklésének tempójához, azonban fokozatosan képesek lesznek megosztani figyelmüket, sőt mind tudatosabban alkalmazkodni külső impulzusokhoz.
A hangszerjáték a rutinszerzés nyomán körkörös, önmagába visszanyúló folyamattá válik: Képes lesz a gyermek észlelni, meghallani a saját maga alkotta hangzásokat és ritmusokat, arra reflektálni, vagyis azon változtatni, sőt tervet, belső képet alkotni arról, amilyen elképzelése van, és kivitelezni a „megálmodott” változtatást.
Hangszerek csoportosítása és fejlődési szerepük
A hangszerek csoportosítása a történelem során és kultúránként is változott. A hangszerek legrégebben ismert osztályozása az ősi Kínából származik, 3.000 évvel ezelőttről. Egy másik ismert hajdani osztályozási mód i.e. 3-400 évvel ezelőttről, Indiából származik. Mahillon felosztása azonban szinte csak a nyugati zenében használt hangszerek csoportosítására volt alkalmas, a világ különféle népi hangszerei nem fértek bele ezekbe a kategóriákba.
Az ún. IDIOFON hangszerek: a hangot rugalmas, de merev test rezgése kelti.
AEROFON hangszerek: a hang levegő rezgése révén keletkezik.
KORDOFON hangszerek: a megfeszített húr rezgése kelti a hangot.
MEMBRANOFON hangszerek: a kifeszített hártya rezgése révén keletkezik a hang.
ELEKTROFON hangszerek: elektromosság kelti a hangot.
A hangszerek csoportosítása számtalan módon történhet, és nem létezik olyan osztályozás, amivel egyértelműen minden hangszer besorolható egy csoportba. Itt van például a mi kedvencünk, a handpan: ütős hangszer, de nem ritmust ütsz vele, mégis az ősi dobokhoz hasonlóan játszhatsz rajta. Pengetéssel megszólaltatott húros hangszer.
Konkrét hangszerpéldák és jellemzőik
Ütős hangszerek
Az ütős, vagy perkusszív hangszerek a legősibb hangszercsoport, számos fajtájuk Afrikából származik. Lehetnek ritmushangszerek, ezeket nem lehet hangolni. Azonban az ütős hangszerek között is vannak dallamhangszerek.
- Hangolt ütős hangszerek
- Hangolatlan ütős hangszerek
- Idiofon
- Membrafon
- Kordofon
- Aerofon
Az ütős hangszerek közül különlegesség a handpan, ami egyben idiofon hangszer is, ráadásul igen fiatal, 2001-ben találták fel. Mi azért szeretjük, mert az ősi, afrikai dobhoz hasonlóan kézzel kell megszólaltatni, mégis modern, magával ragadó a hangja, ráadásul mindenféle zenei előképzettség nélkül megtanulható.
Vonós hangszerek
A vonós hangszereken a vonó dörzsölésével játszanak, de vannak kivételek. A vonós hangszerek feltételezhetően Közép-Ázsiából származnak, ahol a lovas népek lantjaikon vonóval zenéltek.
- Kelta zenék
Pengetős hangszerek
A pengetős hangszerek általában kordofon és idiofon hangszerek. Asszír-perzsa eredetű hangszerek.
- Gitárok
Billentyűs hangszerek
A billentyűs hangszerek közös vonása, hogy billentyű megnyomásával szólaltathatók meg. Levegőáramoltatással megszólaltatott (szívással, illetve fúvással).
- Orgona (a modern templomi orgona elődje az ún.
Egyéb hangkeltő eszközök
Ezek megszólaltatása rendkívül sokféle lehet: rázással, kaparással, ütéssel, pörgetéssel, forgatással lehet velük muzsikálni.
Elektronikus hangszerek
Az elektronikus hangszerek esetén a hangot árammal keltik, például hanggenerátorok, oszcillátorok, szűrők révén. Ide tartozik a szintetizátor, az elektromos gitár, hegedű és a theremin is. Léteznek ún. elektroakusztikus hangszerek is, melyek átmenetet képeznek a hagyományos és elektromos hangszerek között.
Hangszerhangok gyerekeknek (27 hangszer)
Dr. Forrai Katalin mindig időszerű gondolatait idézve: „Az óvodai zenehallgatás feladata, hogy a gyermeket a zene figyelmes hallgatására nevelje és felkeltse a zene iránti érdeklődését. Ismertessük meg különböző jellegű dalokkal és zenei hangulatokkal, hangszerek sajátos hangszínével és játékával. Természetesen hasonló módon lehetnek részesei az óvodai zenei életnek mindazon hangszerek, melyeken az óvodapedagógus biztos technikával, élményt nyújtóan képes játszani. A gyermekek hangszerhasználatával kapcsolatban elsősorban az óvodában előforduló gyermekhangszereket kell megemlítenünk, melyek közül klasszikusnak mondható a dob, a fém háromszög (triangulum), a ritmusbotok és a csörgő(k). Ebbe a körbe sorolhatjuk azokat a hangkeltő eszközöket is, amelyeket a gyermekekkel közösen hozunk létre hangszerkészítés során. Ezek „kézbe kerülhetnek” a szabad játéktevékenység (zenesarok) és a szervezett zenei alkalmak (foglalkozások) során.
tags: #bolcsodes #hangszerek #nevei