A bölcsődés gyermek jellemzése és a sikeres beilleszkedés titkai

A bölcsődei élet számos kihívással és örömmel jár mind a gyermek, mind a szülők számára. Az alábbiakban egy részletes jellemzést olvashat Patrikról, egy 33 hónapos kisfiúról, aki a Jósika úti módszertani bölcsődében töltötte mindennapjait, kiegészítve a bölcsődei beilleszkedés általános szempontjaival és tanácsokkal.

Patrik, a 33 hónapos bölcsődés kisfiú

Patrik, egy 33 hónapos kisfiú, a megfigyelések során kifejezetten nyitott, kedves, érdeklődő gyermeknek mutatkozott. Érzelmi állapotát tekintve kiegyensúlyozott, derűs és optimista. A környezetében lévő felnőttekkel és gyerekekkel barátságos, sokat nevet, mosolyog, örömét hangos kacagással fejezi ki. Játék közben könnyen teremt kapcsolatot társaival, és a velük folytatott tevékenységek során a legvidámabb.

Érzelmi állapot és felnőttekhez való viszony

Patrik gondozónőjével való kapcsolata szeretetteljes, bizalmon alapul. Láthatóan szívesen van a társaságában, és a gondozási műveletek alkalmával segítő, támogató megerősítéseit szívesen fogadja, figyel rá. Az öltözködésben, fürdőszobai teendőkben és evésben önálló, rutinos, ritkán szorul segítségre. A kéréseket elfogadja és teljesíti azokat.

A közvetlen testi érintéseket, öleléseket nem igényli állandóan, de a simogatásokat, érintéseket szemkontaktussal nyugtázza. Nem jellemző, hogy segítséget kér, mert a csoportban kialakított stabil napirendet már jól ismeri, eligazodik benne, tevékenységében ezért önálló.

A csoportban dolgozó társgondozónővel kevésbé közvetlen, de őt is elfogadja, ismeri. Könnyen felismerhető, hogy ki a saját gondozónője, vele közlékenyebb, először neki mutatja meg a műveit, elmeséli élményeit, játék közben néha keresi tekintetét, megerősítését várja és kapja.

Étkezési szokások

Az étkezéseket türelemmel várja, ismeri a gondozási sorrendet, és nyugodt, amíg a gondozónő az ő tányérjába is szed ételt. Az asztalhoz mindig ugyanarra a helyre ül, érdeklődéssel figyeli az ételt. Jóízűen, szívesen és sokat eszik, örömét leli az étkezésekben, nem válogatós. Általában kér még repetát.

Reggel a középre helyezett tányérból önállóan vesz, tízórai vagy ebéd közben a gondozónő kérdésére bólint, válaszol, hogy kér-e még. A poharát két kézzel tartja, szájához emeli, és nagy kortyokkal iszik. Ha kér még innivalót, türelmesen várja meg, amíg gondozónője megtölti újra poharát. Ivás után szalvétával törli meg száját.

Ebédnél a kanalat lazán marokra fogja, könyökét magasra emeli, kanalát befelé fordítja. Nagy falatokat merít, és nagyra nyitja száját. Kifejezetten jó ízűen eszik, de néha sok ételt töm be a szájába. Nem válogat az ételben, az ebédből több alkalommal is kért még. A főétel elfogyasztása után szalvétával megtörli száját, tányérját félreteszi. A gyümölcsből is szívesen fogyaszt, marokra fogva jóízűen eszi meg. A gyümölcsöt magasra nyúlva veszi el, vigyázva, hogy az előtte lévő poharat ne üsse le. Étkezés közben nyugodt, láthatóan örömét leli benne, lekötötte figyelmét. Evés közben nem beszélget. Étkezés után száját alaposan megtörli, feláll, székét betolja a helyére.

Öltözködés és fürdőszoba használat

Patrik teljesen önállóan képes levetkőzni és felöltözni. Az öltözködésben szívesen részt vesz, élvezettel veszi le és veszi fel a ruhadarabokat, sikerélménye van a tevékenység közben. A gondozónő kérésére, például udvarra menetel előtt, azonnal elindul a fürdőszobába WC-zni. A WC-ülőkéjét felhajtja, egyedül letolja a harisnyáját, majd az alsónadrágot is. Állva pisil, majd önállóan felöltözik. Nem volt szüksége a gondozónő irányítására, segítségére, esetleg csak a ruháját kellett megigazítani.

Kézmosáskor egyedül megnyitja a csapot, a folyóvíz alá tartja a kezét, szappant forgat a kezei között, öblít, majd elzárja a csapot. A törölközőjét leveszi az akasztóról csipeszfogással, megtörli a kezét, majd visszaakasztja azt a helyére. Öltözködéskor a polcról leemeli a csizmáját, mamuszát leveszi, elveszi a gondozónőtől a melegítőjét. Ügyesen egyedül veszi fel a nadrágját. Csizmáját felhúzza, és a kabátját leveszi a fogasról. Sapkáját a fejére húzza, sálát a nyakába teszi. A kabátot is egyedül veszi fel. Cipzárját illesztgetni próbálja, de a gondozónő segít felhúzni. Vetkőzéskor kabátján a cipzárt lehúzza, leveszi azt, sapkáját, sálát az ujjába próbálja dugni. Kabátját visszaakasztja, papucsát előveszi. Csizmáját önállóan leveszi, felveszi papucsát, helyére teszi csizmáját. A tükör előtt előveszi a fésűjét, megfésülködik. Mind a mosdóban végzett teendőkben, mind az öltözködésben ügyes, rutinos, önálló. A feladatokat tempósan, folyamatosan, nyugodtan végzi, nem húzza az időt, örömmel vesz részt benne.

Alvás és mozgás

Étkezés után az asztaltól feláll, mamuszát a matracához viszi, papucsát párban hagyva lefekszik, betakarózik, hasra fordul, és nagyon gyorsan elalszik. Alvókája nem volt. Járásáról a felesleges mozdulatok már lecsiszolódtak, nyújtott derékkal, nyújtott térdekkel, párhuzamos lábfejekkel biztonságosan, szépen jár. Mozgása viszonylag jól koordinált, lépései még egyenlőtlenek, rövidek. Mozgásai sokfélék voltak: járkált, ugrált, kicsit szaladgált, közben néha megpihent, és a puhasarokban hosszabb-rövidebb időre elmélyült játékot folytatott: babát fektetett a babakocsiba, épített, mesekönyvet nézegetett, vagy szituációs játékokat játszott. Nagyon érdeklődő, aktív, tevékeny. Mozdulatai kényelmesek, nem kapkod, de mindig kitalál egy másik játékot, és az újabb játékhelyzetek alkalmával helyét változtatja. A csoportszobában a legtöbb időt a babakonyhában, és a puha sarokban töltötte. A teraszon Patrik nagyon aktív, a kint lét idején leginkább motorozott, néha leszállt motorjáról, szaladgált kicsit, de inkább a motorral játszott tovább. Motorját igen gyorsan hajtja, néha figyelmeztetni kellett, hogy lassabban hajtson. A motort néha páros lábbal, máskor váltott lábbal hajtja.

Értelmi fejlődés és beszéd

Tág érdeklődési körét játékának változatossága tükrözi. „Mintha” játékokat játszik: néha ő a kutya, máskor élményeiből meríti ötleteit, szívesen játszott kislány társával a konyhában, főzött, evett, tüzet „gyújtott”, Tv-t nézett, és kedvenc meséjének főcímdalát végig énekelte. Játéka közben több alkalommal szituációhoz illő dalokat hangicsált. Állandóan figyel, figyelme lankadatlan, észrevesz minden újat, érdekeset. Folyamatosan beszélget, párbeszédet folytat társával, érdeklődik, válaszol, mindenhez tud valami oda illőt fűzni. Csoportszobában, gondozási egységben jól kiismeri magát, otthonosan mozog benne. Amikor újságot vagy könyvet nézegetnek, figyeli a képeket, a kérdésekre jól válaszol. A képekre mutat, és megnevezi az ott látottakat. A színeket felismeri, és megállapításokat tesz: - Ez olyan, mint az én ruhám. - Ez lányos, mert rózsaszín. - Összefüggéseket ismer fel.

Patrik szinte teljesen tisztán beszél, kerek összetett mondatokban, összefüggően. A hallott információt jól értelmezi, a kérdésekre válaszol, ő is képes kérdéseket feltenni. Sokat és összefüggően beszél társaival és gondozónőjével. Volt, amikor társával játék közben beszélgetett, és csak a játékot figyelő személy és a játékosok tudták, miről folyik a csevely, mert nem egész mondatokban beszéltek, szinte fél szavakból is megértették egymást - ez szituatív beszéd. Máskor ugyan csak játék közben figyeltem meg, hogy nem feltétlenül társához beszélt játéka közben, hanem csupán magát irányította beszélgetése közben. Ilyenkor hangosan közölte gondolatait, de nem várta, hogy a gondozónő, vagy a társa válaszoljon neki. Gondozónőjét, társait nevén szólítja. Szókincse gazdag, kívánságát, akaratát, ötleteit szóval is kifejezi. Szófajokat vegyesen használja (főneveket, mellékneveket, igéket, számneveket), és helyesen ragozza.

Játék és társas kapcsolatok

Patriknak valószínűleg az egyik legjobb kapcsolata Trixivel van. A három nap alatt végig vele játszott, nagyon jól össze vannak szokva. Követték egymást, közösen ötleteltek. Ebben a kapcsolatban a kisfiú a dominánsabb, a játékba ő viszi az új ötleteket legtöbb alkalommal. A főzőkonyhában sok időt töltöttek. Patrik az asztalnál üldögélt, és a tányérjába tett ételeket „kóstolgatta”. Folyamatosan csevegett a két gyerek. A konyhában tálakat tettek egymásba, ételeket pakoltak bele, ki-be rakodtak. Kitalálták, hogy mit esznek, kavargatták az ételt. Néha átszaladt a puha sarokba, és egymás mellett üldögéltek. Babáztak, babakocsit tologattak, vagy éppen anyás-apás játékot játszottak. A babakocsiban lévő babát a bölcsibe vitték. A babakonyhába és a puhasarokba több alkalommal visszatértek. A legkedvesebb játéka egy sárga kacsa-táska volt. Ezt sokszor kereste, számon tartotta, hogy hová is tette, telefont rakott bele. Ha nem találta, megkérdezte Trixit, hogy hol van. Együtt megkeresték, majd felakasztotta a konyhába. Szituációkat talált ki, „mintha” játékokat játszott. Pl.: leült a puhasarokba, és hívta Trixit Tv-t nézni. Vagy pl. a puha sarokban ücsörög, párnát igazgat, a fejét rá tette. Alvósat játszott. - Alszok - Felébredtem! Vagy kutyának képzelte magát, tányérból lefetyelt. Utánozza a kutya ivását, hangját, halkan „ugatott”: - Vau-vau, csontot kérek, Trixi!- Trixi a tenyerét nyújtotta, Patrik pedig „evett” belőle. Patrik játékát a változatosság, kreativitás és aktivitás jellemezte.

Patrik a csoportban központi szerepet tölt be. Minden társával jó kapcsolatban van, több gyerekkel is szívesen játszik, de Trixi a legkedvesebb barátja. Vele játszik a legtöbbet, sokat beszélgetnek, néha megsimogatja, kedveskedik vele. Nem került vele még apró konfliktus helyzetbe sem. Volt rá példa, amikor a kislány egy másik kisfiúval játszott, az el akarta venni játékát, és Patrik közbe lépett, óvta Trixit, nem engedte, hogy elvegyék tőle a játékát. Társaival durván egyszer sem viselkedett, de őt sem bántják társai.

Bölcsődei beilleszkedés és fejlődés

A bölcsődei beilleszkedés senkinek sem könnyű időszak, sem a kisgyermek, sem a szülők számára. Sok esetben ez az első igazi elválás időszaka, ami gyakran megviseli az egész családot. Nincs egyetemlegesen jó válasz arra, hogy mikor ideális egy gyermek számára közösségbe kerülni, hiszen ez sok mindenen múlik, többek között a gyermek személyiségén, illetve az édesanya hozzáállásán is.

A sikeres bölcsődei beilleszkedés tényezői

A bölcsődéhez való sikeres alkalmazkodás sok tényezőn múlik. Először is a kisgyermek természetén, személyiségén. Nem könnyű életkor ez a kisgyermekek - és környezetük - számára, hiszen a bölcsődés korosztályra jellemző az önállósodási vágy, az autonómia erősödése, valamint a leválási törekvések, ugyanakkor a dackorszak is ekkor tombol.

Sok mindent kell megszoknia a kisgyermeknek, úgy mint az önállóságot, a szociális helyzetek és konfliktusok kezelését, az idegrendszeri túlingerlést, valamint az új szabályokhoz való alkalmazkodást. Fontos szempont továbbá, hogy mennyire kommunikatív, mennyire tudja kifejezni akaratát, igényeit, vágyait. Ezt nem kell feltétlen a szavak szintjén tennie - bár az megkönnyíti a helyzetet -, elegendő, ha metakommunikációval elég egyértelműen fejezi ki magát. A beszédfejlődésre amúgy is jótékony hatással van a bölcsődei légkör. Fontos lehet, hogy mennyire szófogadó, szabálykövető a kisgyermek, bár ez az időszak inkább a határok feszegetéséről szól. A bölcsődei szabályokat idővel minden kisgyermek megérti és elsajátítja.

Általánosságban elmondható, hogy a lányoknak, illetve a testvérrel rendelkező gyermekeknek könnyebben megy a beszoktatás, de a kivételek erősítik a szabályt. A másik fontos tényező a beszoktató szülő hozzáállása. Kiemelt jelentőséggel bír, hogy minden elválásnál - legyen az rövid vagy hosszú - jelezzük ezt egyértelműen a gyermekünk felé, sose hagyjuk ott őt szó nélkül, ne tűnjünk el és végig legyünk elérhetőek a beszoktatás ideje alatt, ha szüksége lenne ránk. A sikeres beszoktatás kulcsa az édesanya munkával kapcsolatos attitűdje, hogy szívesen megy-e vissza dolgozni, vágyik-e a szellemi kihívásra vagy az anyagi kényszer motiválja.

A harmadik számottevő szereplője az egyenletnek maga a bölcsőde és a kisgyermeknevelők. Fontos, hogy jól válasszuk meg az intézményt, ahol gyermekünk megkezdi oktatási pályafutását. Ha tehetjük, nézzük meg személyesen az intézményt, beszélgessünk el a szakmai vezetővel és törekedjünk arra, hogy időben és gondosan válasszuk meg az intézményt! A tárgyi feltételeken túl kiemelt jelentőséggel bír a bölcsőde szemlélete, valamint a nevelők személye. Ideális esetben valamelyik nevelőhöz kötődni fog gyermekünk, mely mindenképpen kedvező jel. Hagyjuk, hogy távollétünkben megpróbáljanak pótolni bennünket, örüljünk, ha gyermekünk megszereti a nevelőjét és ne legyünk rá féltékenyek!

A bölcsődei nevelés hatásai

A korai oktatási-nevelési intézménybe kerülésnek számos pozitív hatása lehet, mint amilyen a szocializáció, a szociális készségek fejlődés vagy éppen az önállóság támogatása. Jótékony hatást fejthet ki a kisgyermek értelmi fejlődésére is a logikai gondolkodás, a beszédfejlődés és a szókincs bővítése révén. A szabadjáték hozzájárul a testi fejlődéshez is, mind a nagymozgások, mind a finommotorika fejlődik általa.

Ugyanakkor - mint szinte mindennek - ennek is lehet árnyoldala. Egyik fő negatív hatás lehet a kezdeti szorongás, mely általában magatartászavar, agresszív viselkedés, éjszakai alvászavar, evéssel kapcsolatos problémák vagy vizelet- és székletvisszatartási zavar formájában tör utat magának. A sírás normális reakció ebben a helyzetben, de mivel a bölcsődés korú gyermekek még nem tudják magukat megnyugtatni, ebben a nevelőn kívül segíthet egy átmeneti tárgy (rongyi, plüssállat), ami a biztonságos otthonra emlékezteti őket. Vannak gyermekek, akik könnyebben veszik az akadályokat, míg másokat jobban megvisel ez a nagy változás. Ebben az időszakban bújósabbá válhat gyermekünk, jobban keresheti testközelségünket, tehát hagyjuk neki, szeretgessük őt sokat! Fontos, hogy adjunk teret gyermekünknek a napközben felgyülemlett feszültségek levezetésére, például térjünk be hazafelé a játszótérre. Ugyanakkor meg kell találnunk az egyensúlyt a mindennapokban, hogy pihenésre is elég idő jusson. Érdemes az estéket, hétvégéket nyugodt programokkal eltölteni.

tags: #bolcsodei #gyermek #jellemzes