A mozgásfejlődés a gyermek egyik legfontosabb fejlődési területe, amely az első éveiben hatással van az idegrendszer érésére, a beszédfejlődésre és a későbbi tanulási képességekre. Bár minden kisgyermek saját ütemben fejlődik, mégis vannak olyan életkorhoz kötött mozgásfejlődési szakaszok, amelyeket érdemes figyelni. A mozgásfejlődés nemcsak az izomzat megerősödéséről és a motoros képességek kialakulásáról szól, hanem az egész idegrendszer fejlődésének egyik alapvető eleme.
A mozgás segítségével fejlődik a térbeli tájékozódás, a finommotorika, valamint az egyensúlyérzék is, amelyek kulcsfontosságúak a későbbi iskolai teljesítményben. A fizikai aktivitás serkenti az agy fejlődését, mivel a mozgás közbeni szenzoros tapasztalatok segítenek az idegpályák megerősödésében. A mozgásfejlődés követése és az esetleges eltérések korai felismerése kulcsfontosságú.
A mozgásfejlődés és a beszédfejlődés összefüggése
A mozgásfejlődés és a beszédfejlődés szorosan összefügg, mivel mindkét terület az idegrendszeri érés eredményeként fejlődik ki. A mászás fejleszti a két agyfélteke közötti kapcsolatokat, ami elősegíti a beszédértést és a későbbi olvasási képességeket. A finommotorika fejlődése, például az ujjak és a kéz izmainak megfelelő használata, szorosan kapcsolódik az artikulációs képességekhez.
Az egyensúly és a mozgáskoordináció zavara gyakran együtt jár a figyelemzavarral és tanulási nehézségekkel. A megfelelő mozgásfejlődés tehát nemcsak a gyermek testi fejlődése szempontjából lényeges, hanem az értelmi és nyelvi fejlődését is jelentősen befolyásolja.
A csecsemők születésüket követően elsőként (a beszédet megelőzően) a mozgásukkal kommunikálnak. Erre épül a későbbiekben a többi kommunikációs forma is. A mozgásfejlődési szakaszok egymásra épülnek, a nagymozgások egy megadott sorrendben követik egymást a normál fejlődés során (pl. a mászás megelőzi a járást).
A kezdeti nagymozgások vezetnek később ahhoz, hogy a gyermek a finomabb, precízebb mozdulatokat is sikeresen kivitelezze, ezek a készségek szükségesek a beszéd, az artikuláció, a (helyes) ceruzafogás, vonalvezetés megfelelő fejlődéséhez. Az izmok mozgása összetett neurológiai folyamat, ezért az idegrendszer bizonyos fokú érettsége szükséges hozzá. Ahogy fejlődik az idegrendszer, úgy hozza az egyre magasabb szintű, bonyolultabb mozgásokat, emiatt a normál fejlődés során az egyre összetettebb mozgásfolyamatok egymásra épülve jönnek létre. A különböző mozgások (ülés, kúszás, mászás) a csecsemőkor egy meghatározott idejében kell, hogy bekövetkezzenek, nem maradhatnak ki és nem cserélődhetnek fel.
A mozgásfejlődés és a beszédfejlődés szorosan összefügg. Éppen ezért gyakori, hogy a megkésett beszédfejlődés előfutáraként már pár hónapos, akár pár hetes korban a mozgásfejlődéssel kapcsolatos elmaradások tapasztalhatók. Ebben az esetben fontos résen lenni, szintén jobb inkább feleslegesen szakemberhez menni, mint túl sokat várni. Az időben megkezdett mozgásterápiával ugyanis a majdani beszédkésés akár meg is előzhető, de mindenképp nagyobb eséllyel korrigálható.
A normál mozgásfejlődés szakaszai és mérföldkövei
A gyermek mozgásfejlődése meghatározott szakaszokban zajlik, de az egyéni eltérések természetesek. Ha egy fontos mozgásfázis kimarad vagy jelentősen késik, érdemes figyelni és szükség esetén szakemberhez fordulni. Az interneten számos oldalon megtalálhatóak a táblázatos, vagy egyéb formában elrendezett mozgásfejlődési szakaszok. Amit fontos tudnunk, hogy az első 6-7 hónap az úgynevezett alapozás.
A mozgás már a születés előtt elkezdődik, a gyermekek életének első 10-12 évében pedig igazán intenzíven fejlődik. A születést követően általában legkorábban megjelenő tudatos mozgásforma a fejnek a hang vagy fény felé fordítása, amit a mozgások szemmel követése és a tárgyak megmarkolása követ. A fej emelése is fontos lépés a mozgásfejlődés során, melyet a babák általában három hónapos koruk körül tesznek meg. Nagyjából ekkortájt a tárgyak megmarkolása is tudatossá válik. Ezután már a hátról oldalra fordulás következik. Az öt hónapos babáknál, hason fekvő helyzetben gyakran már a kéztámasz is megfigyelhető. Ezt követően a hasról hátra fordulás általában a gyermekek hat hónapos kora körül történik meg, amit a kúszás követ.
Az alapozó szakasz (0-6 hónap)
- 0-1 hónap: reflexmozgások, akaratlagos mozgás még nincs.
- 2-3 hónap: fejemelés, alkartámasz.
- 3. hónap: csecsemőreflexek fokozatos elhagyása.
- 4-5. hónap: megindul a fordulás.
- 6-7. hónap: elkezd kúszni.
Ebben az időszakban a baba még erősen függ a reflexeitől, de fokozatosan elkezd tudatosabban mozogni. A fejemelés segíti a nyaki izmok megerősödését és az egyensúlyérzék fejlődését. A fordulás az első testhelyzetváltoztató mozgás, amely a törzsizmokat fejleszti.
Egy időre született, egészséges újszülött - ha már a köldökcsonk is leesett - napközben, felügyelet mellett hason altatva képes a fejét egyik oldalról a másikra átfordítani, és ébredésnél piciket, „bólogató kutyaként” emelgetni. Ahogy fokozatosan hétről hétre erősödik babánk, ezt a szakaszt követi az alkar támaszban fejemelés, fejfordítás, majd a nyújtott karral fejemelés, az ún. kobrázás. A biztonságos fejemelésre, és az alkartámaszra épül a hasról hátra átfordulás, a hason körbefordulás, és a hátról oldalra, majd később hátról hasra fordulás is. Ahogy az „alapozó szakasz” vége felé közeledünk megfigyelhető, hogy a baba soha sincs ott, ahol hagytuk. Nincs még itt az ideje az önálló ülésnek.
A kiteljesedő szakasz (6-12 hónap)
- 8-9. hónap: négykézlábra áll és hintázik.
- 9-10. hónap: elkezd mászni, ülni.
- 11-12. hónap: feláll, kapaszkodva lépeget.
- 12-18. hónap: önállóan jár (elesés után egyedül, kapaszkodás nélkül feláll és továbbjár).
Ebben az időszakban a gyermek mozgása egyre koordináltabbá válik, kialakul az önálló ülés és a mászás. A mászás fontos az idegrendszeri érés szempontjából, mert segíti a két agyfélteke közötti kapcsolatokat. A gyermek először támaszkodva, majd egyre stabilabban ül. Normális esetben a babák kilenc hónapos korukig elkezdenek kúszni, amely mozgás fokozatosan mászássá alakul. A babák stabil ülése is kialakul eközben. A gyermekek nagy része ezt követően először kapaszkodva, majd önállóan is feláll. Kapaszkodás mellett oldalazva járni kezdenek, majd nagyjából az első életévük betöltése körül megteszik első önálló lépéseiket is. Ezek a lépések azonban még igen bizonytalanok, a babák az egyensúly megtartásához kezüket használják. Mivel ez az új mozgásforma igen megterhelő a gyermeknek, gyakran előfordul, hogy egy-két hétig bizonyos területeken megváltozik a viselkedése - például nyugtalanabbul alszik.
Az első életév második szakaszában ugrásszerű változások következnek. Ebben az időszakban egy igazi „felfedezővel” állunk szemben. Beindul a kúszás, ami annyira jól megerősíti a törzs izmait, hogy nemsokára képessé válik gyermekünk az ülésre, ami az önálló felüléssel kezdődik (7-8 hónaposan). A rengeteg felülési kísérletnek köszönhetően az egyre tovább erősödő törzsizmok lassanként alkalmassá válnak az önálló ülés rövid, majd egyre hosszabb ideig történő megtartására (8-9 hónaposan). Figyelemfelhívó, ha kilenc hónapos korban, még nem ül, és nem kúszik a baba, ilyenkor érdemes felkeresnünk egy szakembert.
A kúszás megjelenését követően a babák folyamatos mozgásukkal mintegy önmagukat fejlesztik. Mind az izomzatuk, mind pedig az idegrendszerük fejlődés alatt áll az újabb és újabb mozgásfajták elsajátítása során. Ezek a kezdeti nagymozgások vezetnek később ahhoz, hogy a gyermek a finomabb, precízebb mozdulatok mozgások irányításában is jeleskedik, azaz jól hajtja végre azokat, ami mind a beszéd, az artikuláció, mind pedig a ceruzafogás, vonalvezetés szempontjából elengedhetetlen lesz számára.
Csecsemőnk, amikor már kúszik és ül, rengeteg lehetősége van, hogy „világot lásson”. Ezért újabb igényként jelenik meg az, hogy egyre gyorsabban jusson el a következő célig, így a kúszás-felülés átmeneti pillanatában elkezdi gyakorolni a térdkézláb - kutya pozíció - állást. Egy jól fejlődő, egészséges csecsemőnél a 8-9-10 hónap körül ezek a változások egyik napról a másikra történnek meg, nem kizárt, hogy sokszor azt tapasztaljuk a picurkánk mindent egyszerre kezd el csinálni. Tipikusan igaz ez, amikor beindul az önálló mászás, ami után már következik is a feltérdelés, felállás kombináció. Figyelemfelhívó, ha gyermekünk a mászással nem boldogul, érdemes legkésőbb 11 hónapos koráig szakembert felkeresnünk, aki segíthet ennek a beindításában. Ha beindult a mászás is, kicsiny felfedezőnk hamarosan a legtöbb tárgynál feltérdel, és észreveszi, ha minden erejét beleadva próbálkozik, akár állásba is fel tudja húzni magát. Rengeteg tapasztalatot szerez, napról napra jobban ura lesz önmaga testének. Ennek a sok-sok kitartó fejlődési „munkának” az eredménye lesz az önálló járás is, ami rendkívül szórtan, a legkülönfélébb korban (11 hó-15 hó) indul be.
Egyéves kor utáni fejlődés
- Egyensúlyérzék fejlődése: A gyermek egyre stabilabb lesz járás közben, elkezd futni és ugrálni.
- Finommotorika: A ceruzafogás, a gombolás és az apró tárgyak megfogása ekkor alakul ki.
- Koordináció és egyensúly: A gyermek lábujjhegyen jár, egy lábon áll, és lépcsőzik.
Mivel nagyon sok területen is, a járás elkezdésében is nagy egyéni különbségek mutatkoznak a babáknál, de amennyiben a gyermek 14 hónapos koráig nem jelennek meg az első önálló lépések, vagy nem kezd el ezt követően járni a baba, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.
Fontos, hogy ne erőltessük a csecsemő mozgásfejlődését, legyünk türelmesek. Ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel a gyermek fejlődésével, akkor érdemes a korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez fordulni. A mozgásfejlődés minden szakasza összefügg az idegrendszeri érés folyamatával.
A megkésett mozgásfejlődés gyanújelei és okai
A megkésett mozgásfejlődés akkor áll fenn, ha a gyermek nem követi a természetes mozgásfejlődési lépcsőfokokat, például későn kezdi el a kúszást, mászást vagy járást. A mozgásfejlődés elmaradása az idegrendszer érésének tünete, de egyúttal azt is befolyásolja. Amennyiben egy éretlenség tünet áll az okok hátterében, ez később tanulási, viselkedési és figyelmi nehézségeket is okozhat. A kóros mozgásfejlődés viszont nem feltétlenül megkésett, így a szülőknek egyáltalán nincs könnyű dolguk.
A mozgási nehézségeket okozhatja az izomtónus gyengesége (hypotónia), melynek hátterében állhat szülés körüli oxigénhiányos állapot, vagy különböző idegrendszeri zavarok, melyek már akár méhen belüli korban károsodást okozhattak a magzatnak. A genetikai tényezők, örökletes betegségek, súlyos fertőzések, vagy nem megfelelő táplálkozás is okozhatnak gyenge izomtónust. Ritkán egy igen súlyos kórkép, a spinális izomatrófia (SMA) okozza a gyengeséget, mely az idegsejtek pusztulásával jár, és ezáltal fokozatos izomsorvadást okoz, így nehezítve a mozgások megfelelő fejlődését.
A rendellenes mozgásfejlődés gyanújelei
Az első három hónapban:
- Gyakran megfeszíti magát, túl erős a hajlított kar helyzete.
- Aszimmetria a testtartásban vagy a végtagoknál illetve az arcon.
- Fejét hátra feszíti, ha felemeljük.
- Nehezen szopik vagy nyel.
- Mindig csak az egyik irányba fordítja a fejét.
- Aszimmetrikus redők a combon.
3-6 hónapos korban:
- Nem emeli a fejét sem hason fekve, sem ülésbe húzásnál.
- Fejét mindig egy irányba fordítja.
- Nem szeret hason feküdni, sír, ha hasra tesszük.
- Nem lazult az ökölbe szorult kéz.
- Hason fekve támaszkodva nincs nyitva a tenyere.
- Nem próbálkozik a hátáról az oldalára fordulni.
- Izomtónus problémákra utal, ha a csecsemő szinte szétfolyik, mint a tészta vagy ha mindig túl feszes.
- Nagyon nehéz pelenkázni, annyira feszes vagy épp ellenkezőleg: nincs ellentartása a lábainak.
- Háton próbál közlekedni.
- Hason fekve karjaival repülőzik és nem támaszt.
7-12 hónapos korban:
- Nem fordul magától mindkét irányba.
- Repülőzik hason fekve.
- Háton próbál közlekedni.
- A talaj felé közelítve lábait felhúzza.
- Kúszásnál mindkét kezével egyszerre húzza magát vagy mindig csak az egyik oldali végtagjait mozgatja.
- Nem próbál négykézlábra állni.
- Négykézlábra állva szétcsúsznak a lábai.
- Nem mászik.
- Nem ül.
Egyéves kor után:
- Amikor feláll, lábujjhegyen áll.
- Késői járás: Ha a gyermek 18 hónapos korára sem jár önállóan, vagy nagyon bizonytalanul lépeget, mozgásfejlődési problémára utalhat.
- Kimaradt mozgásfázisok: Ha a gyermek nem mászik, nem kúszik vagy egyes mozgásformákat kihagy, az idegrendszeri éretlenség jele lehet.
- Egyensúlyi problémák és gyakori esések: Ha a gyermek sokat esik, nehezen koordinálja a mozgását vagy oldalirányba dől, érdemes egyensúlyfejlesztő terápiát igénybe venni.
Bármilyen mozgásfejlődési zavar gyanúja áll fenn, forduljunk szakemberhez! A kikezeletlen kötőszöveti eredetű disztorziók ugyanis kóros primitív reflexeket tartanak fenn, amik gátolják a megfelelő mozgásfejlődést, és hatással lehet később a kognitív funkciókra is. Minél előbb megkezdődik a terápia, annál gyorsabban érünk el eredményt, és csökkenthető a következmények kialakulásának a kockázata. Arról se feledkezzünk meg, hogy vannak olyan disztorziók (pl. Happle, C., Hartmann, E.J., Hartmann, E., Lücke, T., Wetzke, M. (2009): Cases against KISS: a diagnostic algorithm for children with torticollis. Klin Padiatr.)
KISS-szindróma és a megkésett mozgásfejlődés
A csecsemő zavartalan mozgásfejlődése elengedhetetlen, hogy később ne alakuljanak ki további problémák. Az egyik leggyakoribb probléma a KISS-szindróma. 1991-ben Biedermann alkotta ezt a kifejezést (Kopfgelenk=feji ízület, Induzierte=kiváltott, Symmetrie=szimmetria, Störungen=zavarok), tehát ez a fej és a nyakízületek szimmetriazavara miatt kialakuló rendellenes fejtartás. Ez nem egy betegség, inkább egy diszfunkció. Legtöbbször a legfelső két nyakcsigolya blokkja a probléma, de sokszor a teljes nyaki gerincet érinti. Ez a babákban aszimmetrikus fejlődést eredményezhet, rengeteg következményt vonva maga után. A fiú babáknál kétszer annyira gyakori az előfordulása, mint a lányoknál.
A KISS-szindróma típusai
KISS 1-es típus (laterális torziós szindróma)
Az 1. (atlas) és 2. (axis) nyakcsigolya mozgásai blokkolódnak, gátlódnak, ezáltal a fej fordítása és oldalra döntése az egyik irányba korlátozottabb. A babának van egy kedvenc oldala, szinte mindig ferdén tartja a fejét, ugyanabba az irányba eldöntve, valamint csak az egyik irányba nézelődik. Egy idő után ez további következményeket von maga után. Mindig az egyik oldalára fekszik, itt a koponyán sokkal nagyobb a lokális nyomás, így ellaposodhat. A koponyacsontok ezen az oldalon előre tolulnak, létrejön egy aszimmetrikus arckoponya. Az első nyakcsigolya elfordul, a lentebbi csigolyák lekövetik, fordulnak ők is, kialakulhat gerincferdülés. Az aszimmetrikus arckoponya miatt egy nem megfelelő harapási minta jöhet létre, az állkapocs tolódik, később fogszabályozásra lehet szükség. A fül is deformálódik, a hallócsontok is eltolódnak. Gyakran fül- és arcüreggyulladásos lehet a gyermek ilyen esetben. Később akár fejfájás is jellemző lehet, hisz az egész koponyán belüli rendszer tolódik el, zavart szenvedhetnek a szemek, de elcsavarodhatnak a felső légutak is.
KISS 2-es típus (extenziós szindróma)
A kiváltó ok szintén ugyanaz, azonban itt a baba nem oldalra, hanem hátra feszíti a fejét, így próbálja elkerülni a fájdalmat. Fordítani mindkét irányba tudják a fejüket, inkább a fej előre hajtása okoz nehézséget. Sokszor ellapul a koponyájuk szimmetrikusan hátul. A hátrahajtott fejhelyzet a légcső beszűküléséhez vezethet síráskor és ez életveszélyes oxigénhiányt válthat ki. A KISS 2 szindrómás babák sokat sírnak, jellemző rájuk a nyáladzás, a szoptatási és ivási nehézség, a hányás, és a megkésett beszédfejlődés.
Az aszimmetrikus fejtartást fontos minél előbb elkezdeni kezelni, hiszen annál kevesebb kezeléssel érhető el eredmény, és kevesebb következménye lesz. Ha helyreáll a fejízületek és az ottani izmok tónusa, akkor egészen addig nem is indokolt már a rendszeres terápia, amíg újra aszimmetriát nem észlelünk a fejlődésében. Ha nincs kezelve a gyermek szervezete, próbál különféle kompenzációkkal reagálni. Ezekre a gyerekekre egyensúlyzavarok jellemzőek, gyakran elesnek, ügyetlenek, koncentrációs nehézségeik vannak, fejfájósak.
A megkésett mozgásfejlődés kezelése és fejlesztése
Amennyiben a gyermek mozgásfejlődése elmaradást mutat, vagy egyes mozgásformák kimaradnak, érdemes mozgásterapeuta segítségét kérni. A mozgásterapeuták olyan speciális fejlesztőprogramokat alkalmaznak, amelyek segítik az idegrendszer érését, az izomtónus szabályozását és a mozgáskoordináció fejlődését. Az időben megkezdett fejlesztés jelentősen javíthatja a gyermek későbbi mozgásait, tanulási képességeit és koncentrációját.
Fejlesztő terápiák
- Dévény-terápia: A Dévény-módszer az izomtónus helyreállításával segíti a mozgásfejlődést. Kifejezetten ajánlott koraszülött babák és olyan gyermekek számára, akiknél izommerevség vagy gyengeség tapasztalható.
- TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning): Ez a terápia mozgássorozatokkal és egyensúlyfejlesztő gyakorlatokkal támogatja a gyermek idegrendszeri érését. Különösen hatékony hiperaktivitás, figyelemzavar, mozgáskoordinációs problémák és tanulási nehézségek esetén. Az egyéni TSMT® célzott, a gyermek igényeihez igazított feladatokkal segíti a mozgáskoordináció, az egyensúly és az izomtónus fejlesztését. A csoportos TSMT® mozgásos gyakorlatai tovább fejlesztik az egyensúlyi reakciókat és a koordinációt is fejlesztik, miközben támogató közösségi élményt nyújtanak.
- Alapozó terápia: Az alapozó terápia azoknak a gyermekeknek ajánlott, akik idegrendszeri éretlenség miatt mozgáskoordinációs vagy tanulási problémákkal küzdenek.
- HRG terápia: A HRG terápia a víz természetes ellenállását és nyugtató hatását használja az izomtónus fejlesztésére, az egyensúly stabilizálására és a szenzoros integráció javítására.
A rendszeres mozgásfejlesztő gyakorlatok segíthetnek az egyensúlyi problémák kezelésében, különösen akkor, ha azokat célzott fejlesztőprogramokkal támogatják. A megfelelő mozgásterápia segíthet abban, hogy a gyermek képességei a lehető legjobban kibontakozzanak. A rendszeres foglalkozások révén nemcsak a mozgás, hanem a beszéd, a figyelem és az érzelmi stabilitás is fejlődik.
Otthoni játékos fejlesztés
A szülők aktívan hozzájárulhatnak gyermekük mozgásfejlődéséhez otthoni játékos gyakorlatokkal. A rendszeres, tudatosan kiválasztott mozgásformák segítik a motorikus készségek fejlődését, erősítik az izmokat és elősegítik a térbeli tájékozódást.
- Hintázás: A hintázás fejleszti a gyermek egyensúlyérzékét és a vestibuláris rendszert, amely elengedhetetlen a biztos járáshoz és a tanulási készségekhez.
- Labdázás: A dobás, elkapás és gurítás fejleszti a kéz-szem koordinációt, amely alapvető az írás és az olvasás előkészítésében.
- Egyensúlyozók és akadálypályák: A különböző magasságú vagy mozgó felületeken való járás fejleszti a térérzékelést és a koordinációt.
A mozgásfejlesztő játékok nemcsak a motoros képességeket javítják, hanem erősítik az önbizalmat és a problémamegoldó képességet is.
Fontos tanácsok szülőknek
Minden szülőnek szem előtt kell tartania, hogy minden csecsemő más ütemben fejlődik, nem mindenki azonos időben sajátítja el a különböző mozgásformákat, emiatt kerüljük a másokkal való összehasonlítást. Mégis, ha már picit magunkhoz tértünk, érdemes a folyamatos védőnői követés mellett, nekünk is jobban megfigyelnünk a babánk mozgásában történt haladásokat. Ha felmerül a gyanú, hogy gyermekünk mozgásfejlődése nem az életkorának megfelelő ütemben halad, érdemes segítséget kérni háziorvostól, védőnőtől, aki segít elindulni a megfelelő irányba.
A megfelelő mozgásfejlődési mérföldköveknél fontos, hogy időre született-e a baba. Ha a 37-40. hétre született, akkor várjuk ezeket a mozgásfejlődési mérföldköveket. Ha a 36. hétre vagy alatta, akkor mindenképpen korrigált korának megfelelően várjuk el, hogy mit kell tudnia mozgásfejlődésileg.
tags: #megkesett #mozgasfejlodes #kovetkezmenyei