Életünk első évei vitathatatlanul a legfontosabb időszakot jelentik lelki egészségünk, jóllétünk és megküzdőképességünk kialakulása szempontjából. Ebben a korai életszakaszban szerzett traumák egy életen át feldolgozhatatlanok maradhatnak, mély nyomokat hagyva a személyiségfejlődésben.
Sokan vallják, hogy a gyermeknek 0-24 órában az anyja mellett van a helye (vagy fordítva), ami nem is teljesen alaptalan. Ugyanakkor fontos látni, hogy az egészséges lelki fejlődéshez nem a végletekig kizsigerelt szülőn keresztül vezet az út; az anya is ember, és egyensúlyra van szüksége. A bölcsikezdés az egész család életében egy jelentős mérföldkő, amely merőben új helyzetet teremt mind a szülők, mind a kisgyermekek számára. Fontos, hogy a család egyéni preferenciái alapján döntsünk, számos szempontot figyelembe véve.
A bölcsőde önmagában nem árt
Kuna-Várhelyi Gábor szerint a bölcsőde önmagában nem káros. A gyermekkori fejlődés - és benne a gyermeknevelés - egy hosszú távú, többszereplős és soktényezős folyamat. Egy ilyen komplex rendszerben lehetetlen egyetlen dologról egyértelműen megállapítani, hogy káros vagy hasznos. Minden jelenség és esemény egy hosszú történet egy-egy elemét képezi.
Ha a teljes fejlődési folyamatot nézzük, a szülői szerep meghatározása is könnyebb: stabil és biztonságos érzelmi légkör megteremtése, ahol a gyermek folyamatosan tapasztalja, hogy a szülő szeretete tartósan, minden feltételtől mentesen elérhető. Biztonság, stabilitás és feltétel nélküli szeretet. Ha ez megvan, vajon károsítható-e azzal, hogy a gyermekre néhány órában egy biztonságos és barátságos környezetben kedves gondozók vigyáznak, és a kortársaival játszik?
A bűntudatos szülő hatása
Egy dolog egész biztosan nem használ a gyerek fejlődésének: a bűntudatos szülő. Ha bölcsődébe kellett adni a gyereket, és ez szenvedést okoz, az frusztrálttá tesz, és rombolja a szülői alkalmasság érzését. A bűntudatos szülő szenved, görcsössé válik, és túlkompenzál. De azzal sincs kisegítve a gyerek, ha a szülő otthon marad, miközben retteg attól, hogyan fognak megélni, vagy hogy oda az eddig felépített karrier, és veszni látszanak a fontos személyes célok. Egy rettegő, aggódó, szenvedő szülő nem képes teljes biztonságot és ideális érzelmi légkört biztosítani a gyermeke számára.
Mindettől függetlenül a bűntudat fenntartásáról, ha más nem, a társadalom gondoskodik majd. A kultúránkban még mindig nagyon erősen él az az alapelv, hogy a gyereknek legalább három évig otthon van a helye.
Szeparáció és kötődés: A bölcsőde kihívásai
A bölcsődébe kerülés a gyermek számára szeparációs helyzet. Okozhat-e a szeparáció, a szülőtől való kényszerű elszakadás túlzott érzelmi megterhelést a gyermek számára? Igen, okozhat. Járhat ez a szülő-gyermek kapcsolat, a kötődés károsodásával? Igen, járhat. De ez közel sem törvényszerű.
Hogy a szeparáció végül jár-e túlzott terheléssel és károsító hatással, az addig kialakított kötődés biztonságától függ. Ha ez megvan és stabil, egy pillanatra meginoghat (lásd beszoktatás), de hamar várható a rendeződés. Szerencsés az, aki megengedheti, hogy 3, vagy akár több évig otthon maradhasson a gyermekével. De tegyük hozzá újra: ez önmagában nem érték. Akkor válik azzá, ha ezt az ajándék időt a gyermek érzelmi biztonságának megerősítésével tudjuk tölteni. És ne tartsa magát bűnösnek, aki ezt nem tudja, vagy nem szeretné megtenni.
Magyarország elég egyedülállóan kezeli az anyák szülés utáni otthon maradását, kivételesen hosszú ideig tart a szülési szabadság, majd az azt felváltó egyéb lehetőségek. Ez már több mint fél évszázada így van, és a gyakorlat mellett kulturálisan is nagyon hangsúlyos vélemény az, hogy a gyereknek hároméves koráig az anyja mellett van a helye. De legalább kétéves koráig. Na de minimum egy évig! Elég széles körű társadalmi konszenzus van ma itthon arról, hogy mondjuk a gyerek egyéves kora előtt az anyának visszamenni dolgozni minimum felelőtlenség.
Ez a nézet a pszichológia tudástárából is táplálkozik, lehet hivatkozni a kötődéselméletre, a korai fejlődés fontosságára, arra, hogy nagyjából minden eldől 1-3-6 éves korig. Itt van a szoptatás is, amiről azt gondoljuk, hogy nagyon fontos a gyerek számára, és minél tovább tart, annál jobb - ezzel alapozzuk meg az immunrendszer ellenálló képességét.
A biztonságos kötődés szerepe
A biztonságos kötődés a kisbaba elsődleges gondozójához (figyelem: nem anya, hanem elsődleges gondozó; egy olyan személy, aki biztonságot adón folyamatosan jelen van a baba életében, lehet apa, nagymama, dadus is), jelen tudásunk szerint valóban kialakít egy belső munkamodellt a gyerekben arról, hogy milyen a világ, és milyenek ebben a világban az emberek, illetve mennyire kompetens, cselekvőképes ember ő. A kötődési stílus kb. egyéves korra alakul ki, így, mivel általában az anya az elsődleges gondozó, valószínűleg jót tesz a babának, ha ebbe a folyamatba nem rondít bele az, hogy egyszer csak elszakítják az anyjától. Ugyanakkor, ha az anya megfelelő érzékenységgel bánik a babájával, akkor még egy ennél korábbi „elszakadás”, napi több külön töltött óra is belefér, ha a maradék időben harmonikus a kapcsolat.
Az sem lényegtelen kérdés, hogy az otthon maradó anya hogyan bánik a gyerekével. Sajnos attól, hogy valaki anya, és mindennél jobban szereti a gyerekét, még nem biztos, hogy igazán jól tud bánni vele. Posztós Réka pszichológus hívja fel a figyelmet arra, hogy a 3 év alatti kisgyermek fejlődésére az ideális hely az a családi környezet, ahol megfelelő figyelem irányul rá, ahol biztonságban és szeretve érzi magát. Ebben az időszakban az elsődleges kötődési személy számára főként az anyukája. Gyakran felmerülnek olyan érvek a bölcsi mellett, hogy a gyerkőc otthon már unatkozik, társaságot igényel vagy így hamarabb válik önállóvá, azonban a szülőknek mindig alaposan át kell gondolniuk, hogy mindez valóban egyezik-e a gyermekük valódi igényeivel.
A bölcsődei beszoktatás és a szülői felkészülés
A szülőknek minél előbb tudatosítaniuk kell magukban, hogy nem elegendő a megfelelő bölcsőde és gondozó kiválasztása, hiszen a gyermek élményeit, az új helyzethez való hozzáállását nagy mértékben meghatározzák az ő érzelmeik, reakcióik. Nekik ugyanúgy fel kell készülniük a beszoktatás időszakára, mint ahogyan a gyerekeket is érdemes már előre az új élethelyzetre hangolni.
„Ilyenkor jó ötlet lehet a gyerekkel bábozni és mesét mondani a bölcsődéről, illetve a témában írt mesekönyveket nézegetni” - mondta el Posztós Réka. „A legideálisabb, ha a beszoktatás fokozatosan történik. A gyermek számára is biztonságot ad, ha az anyukájával vagy apukájával közösen ismerkedik az új helyszínnel, a felnőttekkel és a gyerekekkel. Majd először rövidebb, később egyre hosszabb időt tölt a bölcsődében nélkülük. Kiemelten fontos és meghatározó azonban, hogy a gyermeknek sikerüljön kapcsolatot kialakítania a gondozójával, ugyanis ez meghatározó lehet a beszoktatás sikerességében” - tette hozzá a pszichológus. Ha a gyermek azt érzi, hogy az édesanyja nyugodtan hagyja a bölcsődébe, ő maga is nagyobb bizalommal fordul majd a gondozója és társai felé.
A biztonságérzet megőrzése a bölcsődében
A bölcsőde elkezdése új környezettel, új gyermekek és felnőttek megismerésével jár együtt, tehát nagyon sok változással, miközben a gyermek számára nagyon fontos az állandóság. Így a szülők feladata elérni, hogy a kisgyerek akkor is biztonságban érezhesse magát, amikor ők nincsenek vele. „A legfontosabb, hogy a gyerek olyan gondozó társaságában legyen, akiben a szülők is megbíznak. Emellett mindenképpen érdemes a bölcsődébe beküldeni velük a kedvenc játékukat, vagy egy olyan tárgyat, amelyhez ragaszkodnak és megnyugtatja őket. Azt is fontos kiemelni, hogy ez nem az új termékekkel való kísérletezés ideje.
Mikor kell aggódni?
„Amennyiben a gyermek nem eszik, iszik, vagy alszik a bölcsiben, amennyiben gyakoribbá válnak az esti hisztik, vagy nehézségek alakulnak ki az éjszakai alvásban, érdemes újragondolni, hogy biztosan minden rendben megy-e a gyermek körül a bölcsis életében” - mutat rá a szakember.
Az anyai munkavállalás és a gyermek fejlődése
A kisgyermekes anyukák számára a munkaerőpiacra való visszatérés sok kétséget kelthet. Vajon nem túl korai visszamenni, tartogat ez a változás negatív következményeket a gyermek számára? Ez a dilemma egyes szülőknek nagyon nyomasztó lehet, ezért fontos megvizsgálni, melyek azok a tényezők, amelyek pozitívan és negatívan befolyásolják ezt a nagy változást a család életében.
Hazánkban korai anyai munkavállalásról beszélhetünk, ha az anya gyermeke 3 éves kora előtt megy vissza munkába. Ez a gyakorlat nagyon eltér a többi országhoz képest, hiszen Magyarország kiemelkedik abban, hogy ilyen hosszú idő biztosított az anyukáknak - vagy manapság már akár az apukáknak -, hogy otthon maradhassanak gyermekükkel. A magyar gyakorlat szerint az anyukák átlagosan 4,7 évig maradnak otthon gyermekeikkel. Ezáltal külföldi viszonylatban alacsony a kisgyermekes anyukák munkavállalása itthon. Ez a szám növekedést mutat a bölcsődék és családi napközik által biztosított növekvő férőhelyek számának és 2014-től a gyermekgondozási támogatások által nyújtott lehetőségeknek köszönhetően. Ezért kiemelkedően fontos megvizsgálni, hogy az anyai munkavállalás milyen hatással van a gyermek fejlődésére.
Külföldi szakirodalmak bővelkednek az anya munkaerőpiacra való visszatérésének hatásait vizsgáló kutatásokban. Ezeket az eredményeket Magyarországon csak megfelelő körültekintéssel általánosíthatjuk, hiszen ilyen kérdések esetében szem előtt kell tartanunk az adott ország társadalmi értékeit, szabályozásait, igénybe vehető gyermekgondozási intézmények minőségét, a gyermeknevelést támogató juttatásokat és az anyai munkavállalás elfogadottságát.
Konfliktus vagy előny a munka által?
A kisgyermekes anyukák növekvő jelenléte a munkaerőpiacon együtt jár azzal, hogy szülői és munkavállalói szerepben is helyt kell állniuk. A több szerep és főleg ezeknek az összehangolása nagy stresszt okozhat az anyáknak. Jó hír, hogy nem csak negatív következménye lehet annak, ha egy szülő több szerepben van jelen a mindennapjai során. Kutatók azt találták, hogy a munka-család kapcsolatnak lehetnek pozitív hatásai is. Ilyenkor a szülők a munkahelyük által több szociális támogatást kaphatnak, növekednek az interakciók és a készségtanulási lehetőségek is, amelyek a családi életben pozitív hatást gyakorolnak annak ellenére, hogy ezekben az esetekben kevesebb idő jut a családra.
Baruch és Narnett kutatásukban jobb egészségügyi állapotot és mentális jóllétet találtak a több szerepet képviselőknél. De a kisgyermekes anyukák esetében mégis valószínűbb, hogy a munka és a gyermeknevelés közötti összeegyeztethetetlenség nagy stresszforrásként jelenik meg. A szerepek közötti konfliktust Greenhaus és Beutell úgy definiálták, mint a munkahelyi és a családi szerepek összeegyeztethetetlen nyomásából kialakuló konfliktusformát. Érdekesség, hogy a pozitív és negatív hatások sokszor egymástól függetlenül is jelen lehetnek a család életében, de egymást ki is olthatják.
A munka-család konfliktus együtt járhat a gyermekkel töltött kevesebb idővel és a gyermek rosszabb egészségügyi állapotával. Ha a szerepek közötti konfliktusról beszélünk, akkor a szakirodalom alapján fontos tisztáznunk, hogy melyik fajtájáról esik szó. Két esetet különböztethetünk meg:
- Munka-család konfliktus: A munka hat negatívan a családi életre, például a munkaidő miatt a szülő nem tud egy családi összejövetelen részt venni. Ezt okozhatja a munkahelyi stressz, a munkába való viselkedési és pszichológiai túlzott bevonódás. Ez a konfliktus fajta előrejelezheti a családi élettel való elégedetlenséget és a kimerültséget.
- Család-munka konfliktus: A családi élet hat negatívan a munkára. Ezt a fajta konfliktust okozhatják a családi stresszorok, konfliktusok, valamint az ezekkel való folyamatos foglalkozás és ezekbe való túlzott bevonódás. Ilyenkor láthatunk munkahelyi elégedetlenséget, teljesítménycsökkenést és rendszeres munkahelyi hiányzást eredményül.
Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a kisgyermekes családok esetében a munka családra ható konfliktusa felülmúlja a család munkára ható konfliktusát. Így láthatjuk, hogy inkább a családi életben észlelhetünk változásokat és gondokat, amelyek arra mutatnak, hogy az anyuka a szerepeivel nehezebben birkózik meg. Itt kerülhet képbe a munkahelyi stressz vizsgálata. Rengeteg kutatás szól arról, hogy a munkahelyi stressz miképpen is hat a szülőkre. Például nagyobb stressz esetében csökkent szülői szereppel kapcsolatos elégedettséget és alacsonyabb minőségű szülő-gyerek kapcsolatot találtak.
Az anyai munkavállalás hatása a gyermek fejlődésére - kutatási eredmények
A bölcsődei nevelés minősége, az anyai munkavállalás minősége és mennyisége is fontos tényezők a hatások vizsgálatában. Főleg külföldi szakirodalmak állnak rendelkezésünkre, hogy megvizsgáljuk, milyen változásokat láthatunk a gyermekek fejlődésében, ha az anya gyermeke 3 éves koránál hamarabb visszatér a munkaerőpiacra. Sok vizsgálat ellenére nem tudunk egyértelmű következtetéseket levonni az eredményekből. Nem mondhatjuk ki biztosan, hogy pozitív vagy negatív hatásokat fejt ki az anyai munkavállalás.
Blaskó Zsuzsa gyűjtötte össze azokat a kutatási tapasztalatokat, amelyekkel arra kereste a választ, hogy meddig maradjon otthon az anya. A gyermek fejlődésére gyakorolt hatásokat három területen vizsgálhatjuk:
- Fizikai fejlődés és egészség: A WHO által ajánlott 6 hónapos szoptatás nagyon nehezen tud megvalósulni, ha az anya már a gyermek első életévének első felében munkát vállal. Az ilyen korai munkavállalás arra is ösztönözheti az anyukákat, hogy ne kezdjék el szoptatni csecsemőjüket. Azzal is érdemes számolni a gyermek egészségét figyelembe véve, hogy az 1 és 2 éves kor közötti bölcsődei ellátás során a gyerekek több betegségen szoktak átesni, mint az otthon nevelkedő kortársaik. Így a bölcsődés gyerekek fokozottan ki vannak téve felsőlégúti megbetegedéseknek. De ezek a betegségek az immunrendszer erősítésében is szerepet játszhatnak, amelyek később a kevesebb allergiás megbetegedések okai lehetnek.
- Értelmi fejlődés: Vannak olyan nézetek, amelyek azt hangoztatják, hogy a képzett pedagógusok és nevelők olyan stimuláló közeget biztosítanak, amelyben a kisgyermekek nagyobb kognitív fejlődést mutathatnak. Blaskó egy hazai 2007-es kutatást említ a témában, amelyben jobb eredményeket produkáltak azok a gyerekek, akiket bölcsődében vagy nagymamánál helyeztek el, mint azok, akiket az anyukájuk nevelt otthon. Itt kritikaként megfogalmazódott, hogy nem tudhatjuk ennek pontos okát, hiszen a magasan képzett szülők talán nagyobb mértékben adták bölcsődébe gyermekeiket, és inkább itt a genetikában rejlik az összefüggés. A releváns kutatások a témában nem mutatnak egyértelmű eredményeket, mert egyes kognitív területek vizsgálatánál találtak már pozitív és negatív eredményeket is. Abban viszont nagyjából konszenzus van a kutatók között, hogy az értelmi fejlődésben egy negatív tendencia mutatkozik akkor, ha az anyuka a gyermeke első életévében áll újra munkába. Különbséget láthatunk a szókincs, a matematika és szövegértés területén. Nagyobb negatív hatásokat találtak a bölcsődei nevelésben a rosszabb anyagi helyzetű családok esetében. Itt megemlíthetők okként az anyák rosszabb munkahelyi körülményei (monoton munka, alacsony fizetés) és a rosszabb bölcsődei ellátás.
- Pszicho-szociális fejlődés: A kontrollált vizsgálatok azt mutatják, hogy az anya munkavállalása önmagában nem hat negatívan a gyermek fejlődésére. Ezen a területen is azt láthatjuk, hogy inkább az egyéves kor előtti munkavállalás az, amely a nagyobb különbséget eredményezi. Több problémás viselkedés, zavarok az érzelmi és társas viselkedés terén 10 éves kor környékén, 7-8 évesen externalizálási problémák, csökkent frusztrációs tolerancia, 8-9 évesen fokozott acting-out viselkedés, durva rosszindulatú viselkedés figyelhető meg.
A mediáló hatások szerepe
A közvetítő hatásoknak is nagy szerepet tulajdonítanak, ilyenek lehetnek: az anya munkavállalása során szerzett tapasztalatai, a stressz, a munkavégzés beosztása, menete. Ezek befolyásolhatják az anya jóllétét, amely közvetve a gyermek fejlődésére is hatással lehet.
Mi a szerepe annak, hogyan vélekedik az anya a munkáról?
A bölcsődei nevelés és anyai munkavállalás kutatásába egy új tényezőt is bevontak, amely kulcsfontosságú lehet. Ross és munkatársai felmérték, hogy az anyák 4 lehetséges szituáció közül melyikben érzik magukat: szeretne dolgozni, de nem dolgozik / szeretne dolgozni és dolgozik / nem szeretne dolgozni és dolgozik / nem szeretne dolgozni és nem dolgozik. Az derült ki, hogy azoknál, akik szerettek volna dolgozni és dolgoztak volt a legalacsonyabb a kimerültség, míg azok voltak a legjobban kimerülve, akik szerettek volna dolgozni, de nem dolgozhattak.
Reppeti és munkatársai is ebből az aspektusból vizsgálódtak és azt állapították meg, hogy akkor jelent a nőknek fizikailag és pszichológiailag is előnyt a munkavállalás, ha pozitív attitűdökkel állnak hozzá. Azok az anyukák, akik pozitív attitűddel fordultak a korai munkavállaláshoz, kevesebb szülői stresszt, alacsonyabb szerepfeszültséget, és magasabb pszichológiai jóllétet és elégedettséget éltek át a munkával kapcsolatos döntésükkel, mint akik úgy érezték, hogy árt a korai munkavállalás a gyermeküknek. A vágyak és a jelenlegi helyzet közötti kongruencia vagy inkongruencia az, ami meghatározza, hogy milyen hatásokkal számolhatunk.
Az anyai munkavállalás hatását meghatározó körülmények
Összefoglalva azt láthatjuk, hogy önmagában az anyai munkavállalás nem okoz eltérést a gyermek fejlődésében. A munkavállalás tényezőit viszont már érdemesebb vizsgálni. Fontos, hogy mikor történik ez a változás, hiszen 1 éves kor előtti munkavállalás negatívabb következményeket eredményez. Az alacsonyabb szocioökonómiai státusszal rendelkező családok esetében a korai intézményes nevelés pozitív hatásokat is kifejthet, de ezeken kívül fontos az anya munkájának minőségét és mennyiségét is figyelembe venni. A cikk egyik tanulsága lehet, hogy az anya munka iránti attitűdje is befolyásolhatja a hatásokat. Ha az anyuka nagyon szeretne dolgozni, és erre lehetősége is van, akkor nem szabad ennek gátat vetni és az anyukában szorongást kelteni, hiszen pont ezek okozhatnak később problémát.
A gyermek viselkedésváltozásai a bölcsődei élet megkezdésekor
A bölcsődei élet megkezdése ritkán zökkenőmentes, hiszen nagy változást jelent nemcsak a gyerek, de a szülő(k) számára is. Sőt, talán azt is kimondhatjuk, hogy a szülők számára még megterhelőbb, mivel felelősség- és bűntudatuk ritkán hagyja nyugodni lelküket. Elfogadni, hogy nem leszünk ott egész nap a gyerekünknek, hogy más gondoskodásában kell megbíznunk, és elhinni azt, hogy ezzel nem ártunk a kettőnk közötti kapcsolatnak, bizony nehéz. Ekkor pedig még nem is beszéltünk arról, milyen szembesülni bizonyos viselkedésváltozásokkal, amelyeket kellő tájékozottság nélkül, könnyen vélhetünk a saját hibánknak, nem rossz nevelési eszközöknek vagy szimplán a megfelelő mennyiségű jelenlétünk hiányának.
A kisgyerekekre, bár rendkívül jól tudnak alkalmazkodni, minden változás hatással van. Mivel ennek a korosztálynak a kiszámíthatóság adja a legnagyobb biztonságot, az új dolgok rövidebb-hosszabb időre elbizonytalanítja őket. Ilyenkor pedig gyakran előfordul, hogy bizonyos fejlődési területeken 2-3 hétig visszaesést mutatnak. Ilyen lehet a szülőhöz való nagyobb ragaszkodás, szobatisztaságban való visszaesés, nehezebb (el)alvás, kevesebb beszéd, vagy egyéb önállóságot érintő visszaesés. Sokan ilyenkor megijedünk, hogy talán túl korán tettük ki ennek, vagy valami trauma történt vele, amíg nem mi voltunk vele. Többnyire ritkán ez a valódi magyarázat. A változás önmagában képes arra ösztönözni a gyereket, hogy lépjen egy picit visszább, és ellenőrizze, ami korábban biztonságot nyújtott neki, az a továbbiakban sem vesztette el. Vagyis a korábbi gondoskodást, védelmet továbbra is megkapja, ha szüksége lenne rá.
Elutasító viselkedés a bölcsődében
A másik ijedtséget és bűntudatot ébresztő jelenet, mikor a bölcsődébe visszaérve, örömteli nyakunkba ugrás helyett, a gyerekünk hangosan elutasít minket vagy egyszerűen csak ignorál. Mindent elrontottunk? Ennyit a jó, bensőséges kapcsolatunkról? Hogy lehet, hogy eddig nem akart itt maradni, most meg már nem örül nekünk, és nem akar velünk hazamenni?
Érthető, ha fáj a lelkünknek, azonban ez a viselkedés is várható, és alapvetően nem ellenünk szól. Szülőként meg kell tudnunk érteni, hogy a gyerekek a nap nagy részében ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek. Mi irányítunk, mi döntünk arról, hogy mit, mikor és hogyan. Habár biztonságot nyújtanak nekik a kiszámítható és következetes iránymutatásunk, a fokozatos függetlenedéshez, önállósodáshoz szükségük van egyfajta egyensúlyra. Amikor megjelenünk délután a csoportszoba ajtajában, ezt a mérleget szeretnék egyensúlyba hozni. Egyrészt, szeretnék, hogy mi csak nézzük őket, ahogy ott játszanak (amire persze nincs lehetőség, mert a kisgyermeknevelők érthető módon, hamar kitessékelnek majd), másrészt szeretnék egy kicsit ők irányítani, hogy a fél-egész napos távollét után mit mikor. Nem utálnak, és nem csináltunk semmit rosszul, csak kell nekik egy kis újra-egymásrahangolódás. Ezt is, mindenek előtt, úgy segíthetjük, hogy nem vesszük személyes sértésnek, hanem megértjük, hogy ez normális.
Agresszív viselkedés, hisztik
Kisszé agresszívabbá válhat a gyerekünk mind a bölcsiben, mind otthon, és ez önmagában megintcsak nem jelent nagy bajt. Fel kell rá figyelnünk, élhetünk megoldási/kezelési javaslatokkal, de első sorban tudjuk, hogy csupán az idegrendszeri- és mozgásfejlődés is okozhatja. A kisgyerekek fokozatosan tanulják meg egyre magabiztosabban szabályozni a testüket. Ehhez pedig nem csak időre, de gyakorlásra is szükségük van. Miután a csecsemők a szájukat tanulják meg a leghamarabb irányítani (szopizás, evés, tárgyak felfedezése), a feszültségüket is így tudják a legkönnyebben kifejezni és oldani. A csapkodás pedig ugyanez. Bár utóbbinál inkább gondoljuk, hogy agresszió áll a hátterében, nagyon gyakran csak egy belső késztetés a gyakorlásra.
Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy a gyerekünk harapni vagy csapkodni kezd, próbáljuk megfigyelni, hogy mikor és miként teszi: Amikor feszült, fáradt, éhes? Amikor ki akarna valamit kifejezni, de nincs jobb eszköze? Amikor túl izgatott? Vagy pont, hogy randomnak, váratlannak tűnik?