Esettanulmány: A Ceglédi Kistérség Bölcsődéinek és Oktatási Intézményeinek Működése

Ez az esettanulmány a Ceglédi kistérségben működő bölcsődék és oktatási intézmények, különösen a többcélú kistérségi társulások keretében megvalósuló feladatellátás, valamint a család és az intézmények közötti együttműködés aspektusait vizsgálja. A gyermekkori fejlődés, az egészséges szokások kialakítása, a környezettudatos magatartás és a szülői bevonódás kiemelt szerepet kap a vizsgálatban.

A Kistérségi Társulások Szerepe és Működése

A többcélú kistérségi társulások 2004. évi bevezetése jelentős fordulatot hozott a magyar önkormányzati rendszerben, ösztönözve az együttműködést és igyekezve orvosolni a szélsőséges decentralizáció következményeit a települési önkormányzatok működésében és kapcsolatrendszerében. A kutatás mintája területi eloszlását illetően a problémás aprófalvas kistérségekből nagyobb merítést biztosítottunk. Az ellátásszervezés szempontjából kulcsfontosságú, hogy a mobil, általában nem roma szülők iskolaválasztását az etnikai szegregáció léte vagy csupán veszélye is döntően meghatározza. Ez az érintett iskoláknak a kistérség intézményei között elfoglalt helyét, a rájuk kiosztott szerepeket, társulási lehetőségeiket, s ezzel a fenntartás lehetséges módját, költségvetési támogatásának elérhető mértékét is befolyásolja.

A Társulások Kialakulása és Kihívásai

A tíz vizsgált kistérség példája azt mutatja, hogy első körben, 2004-ben az aprófalvas térségek közül is csak az átlagosnál sikeresebb együttműködési előtörténetet felmutató kistérségek alakultak többcélú kistérségi társulássá. Az önálló intézményfenntartásra képes települések által szervezett kistérségek közül egy sem volt az úttörők között, és az aprófalvasok közül is kimaradtak azok, ahol volt más menekülési ösvény, így a települések többsége nem látta értelmét a sietségnek. Nem sikerült továbbá megállapodásra jutni azokban a kistérségekben, amelyekben kisebb-nagyobb konfliktusok feszültek a központi és a környező települések között vagy/és a települések több pólus köré szerveződtek. A következő évben a működésre felhasználható normatívák ösztönző hatására azonban egy kivétellel az összes vizsgált kistérség csatlakozott.

A társulási tanácsok nem mindenütt működtek felhőtlenül, ahol zavar volt, azt rendszerint a központi település és a környező falvak közötti nyílt vagy rejtett konfliktusok okozták. A munkaszervezetek súlya, amelyeken keresztül a kistérségi feladatellátás megvalósult, más és más volt a kistérségekben, s alapvetően az határozta meg, hogy milyen volt a többcélú társulás fontossága a kistérség döntéshozói, különösen a kulcstelepülések vezetőinek szemében. Ez nem nyilvánult meg abban, hogy önálló költségvetési szervként vagy a központi település polgármesteri hivatalába integráltan működtek-e a munkaszervezetek.

A Bölcsődék és Oktatási Intézmények feladatai a Kistérségi Társulásban

A többcélú kistérségi társulási formula jelentőségének megítéléséhez a feladatellátás tartalmából érdemes kiindulni. Ami mintánkban 2010-ben mindenütt jelen volt - hiszen (az egyetlen) kötelező feladatról van szó -, az a területfejlesztés. Az esettanulmányokat olvasva nyilvánvaló, hogy noha a megalakuláskor kritérium volt, az egészségügyi ellátás szervezése a legtöbb társulásban (már) nem volt jelen 2010-ben a többcélú kistérségi társulások feladat-struktúrájában.

Lényegében érintetlenül maradtak a korábbi, települési vagy településközi együttműködésben megvalósított ellátási formák (házi- és gyermekorvosi ellátás, hétvégi és központi ügyelet). Több tanulmányban is olvashatjuk, hogy a kistérségi társulás a szociális és gyermekvédelmi alapellátások megszervezésében volt a legeredményesebb, nyilvánvalóan főként azokban a kistérségekben, ahol a közoktatás-szervezésben nem túl sok történt, így elsősorban alföldi terepeinken.

A fenti feladatokon kívül az aprófalvas vidékeken és a tanyás térségek közül a ceglédiben bevezették a mozgókönyvtári szolgáltatást és szinte mindenütt közösen oldották meg a belső ellenőrzés feladatát is. Ezeken a - rendszerint a társulási megállapodásban rögzített - feladatokon túl a munkaszervezetek bekapcsolódtak közmunkapályázatok megvalósításába és - besorolásuk és regionális hovatartozásuk függvényében - széles körű fejlesztő tevékenységet folytattak, amely különösen a leghátrányosabb helyzetű 33 kistérségben volt látványos.

E vállalásokat vagy a célszerűség indokolta - mint a belső ellenőrzés esetében, ahol két-három munkatárs az egész kistérség számára elegendő a feladat ellátására -, vagy az, hogy ab ovo területi vonatkozású feladatról volt szó (mint a területfejlesztés esetében).

A Közoktatás és a Bölcsődék Specifikus Kérdései a Ceglédi Kistérségben

A témánk fókuszában álló tevékenység, a kis- és mikrotérségi oktatásszervezés ügyében a pedagógiai szakszolgálatokat említhetjük. Ez egyáltalán nem egyszerű és nagyon is kockázatos feladat, mert értelmezési vagy számszaki hiba esetén visszafizetési kötelezettséggel jár. Emellett mindenütt készült közoktatási intézkedési terv. A szakmai együttműködés és továbbképzés fórumai, az igazgatói vagy egyéb szakmai munkaközösségek, kollégiumok működéséről azonban csak itt-ott szereztünk pozitív tapasztalatokat, több helyen létrejöttek, de idővel elhaltak (mint a Ceglédi kistérségben) vagy működésbe sem lendültek.

A szakmai szolgáltatások szervezése szinte sehol nem a kívánt mértékben és minőségben zajlott: miközben önkormányzati szinten megszűnt az e célra felhasználható normatíva összege, kistérségi szintre sem került. Jellemző, hogy azokban a térségekben, ahol korábban voltak sajátos megyei modelljei a szakmai együttműködésnek, kifejezetten visszaesésről számoltak be az érintettek. Azt mondhatjuk, hogy e tevékenységek sorában igen nagy egyenetlenség mutatkozott a kistérségek között, fele részben inkább volt jellemző a „lanyha”, mint a széles körű aktivitás.

Az aktívnak tekinthető kistérségek között találunk olyat, ahol bár három társulás működött, ezek közül csak egy volt organikusnak tekinthető. Külön ki kell emelnünk a Kiskőrösi és a Lengyeltóti kistérségeket: előbbi iskoláinak túlnyomó többségét, utóbbi összességét kistérségi fenntartásban, a centrumtelepülés kitüntetett iskolája alá szervezve működtette. Kiskőrösön ezen felül - köszönhetően egy szakképző intézmény jelenlétének - az egységes iskola modellje is megvalósulhatott.

Az utazó tanári szolgálatot az intézmények vagy a mikrotérségek egyrészről a szakos ellátás javítása érdekében, másrészről azért szervezték meg, hogy a lehető legtöbb pedagógust tarthassanak alkalmazásban az iskolák átszervezése után is. Ahol viszonylag kevés panaszról számolnak be az esettanulmányok, az a Kiskőrösi és a Sárvári kistérség.

Normatívák és Források Felhasználása

Mindeme egyenetlen közoktatási aktivitás mellett mégis ez az ágazat vált a legnagyobb normatívafelhasználóvá a kistérségi társulások számára allokált költségvetési források vonatkozásában, amennyiben országos átlagban a kötött felhasználású normatívák valamivel több, mint felét „vitte el” fennállása óta. A normatívákra való jogosultság regionális eltéréseit tekintve a nagy felhasználók azok az aprófalvas térségek, amelyekben az intézményfenntartás társult formái általánosak; közülük is legnagyobb a Dél-Dunántúl, ahová a vonatkozó források negyede jutott.

Érthetően alacsony a Közép-Magyarország és a Dél-Alföld régió részesedése, ugyanakkor meglepően magas az észak-alföldi felhasználás aránya, különösen a nyugat- és közép-dunántúli normatívafelhasználáshoz képest.

A közoktatás túlnyomó részesedése a kistérségekhez allokált források között az intézményfenntartáshoz kötődik, amely - mint említettük - csak két iskola esetében jelentett kistérségi társulási fenntartást; az egyikben a 2007/2008-as tanévtől, a másikban 2010/2011-től. Országosan sem következett be áttörés ebben a tekintetben: 2008-ban az iskolák 4%-a, 2010-ben 5%-a működött kistérségi fenntartásban. S bár ezt a formát a döntéshozó a konstrukció megjelenésétől fogva ösztönözte, összességében csekély az ilyen mértékben integrált intézmények részesedése a fenntartásra átadott pénzeszközök arányában. Ebből egyenesen következik, hogy az ún. „iskola-összevonási normatíva” elnevezés sem fedte a valóságot. Ugyancsak új, intézményi koncentrációt indukált a tagintézmények támogatása. Eme erős ösztönzők mellett - paradox módon - a kistérségi támogatások logikája egy ponton „emlékeztetőként” megőrizte a kistelepülési intézményfenntartók kedvezményezését: 2007-től kezdődően - igaz, hogy nagyon csekély összegű támogatással - kistelepülési tagintézményi normatíva támogatja az 1500 fősnél kisebb településeket.

Az Együttműködés Jelentősége a Bölcsődékben és Óvodákban

A bölcsőde és a család együttműködése, a korai kötődés és támogatása a bölcsődében, valamint az egészségnevelés a bölcsődében mind kiemelten fontos témák. Az egészséges táplálkozási szokások kialakítása a kisgyermekkorban, az egészséges környezet - egészséges gyermek elve, valamint a szobatisztaságra nevelés szintén meghatározó tényezők a gyermekek fejlődésében. A szülői bevonódás folyamatának gyakorlata és színterei a 21. századi családok és óvodák együttműködésének alapkövei.

tags: #bolcsode #cegled #esettanulmany