Magyarországon egyedülálló az a helyzet, hogy a szülő akár a gyerek hároméves koráig otthon maradhat úgy, hogy valamennyi juttatást (gyes) kap az otthon töltött évek alatt. A kisgyerekes szülők nagyjából két táborra oszthatók a bölcsőde-kérdésben: az egyik elképzelés szerint a gyereknek az a legjobb, ha az óvodáig a családjában nevelkedik, azaz nem jár bölcsődébe és annak előnyei nem, káros hatásai annál inkább vannak. Az érvek sokfélék és nyilvánvalóan döntő szerepet játszik a gyakorlati megvalósításban az, hogy az anya (döntően ők vannak otthon a gyerekekkel, noha már egyáltalán nem ritka az sem, hogy az édesapa marad otthon) vissza akar-e térni a munkájához vagy anyagi kényszerből dolgoznia kell.
Szél Dávid pszichológus, egy korábban, az Üvegplafonon megjelent cikkében úgy fogalmaz, hogy noha a nemzetközi szakirodalomban a 80-as évek vége óta jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek arról számolnak be, hogy nincs szignifikáns összefüggés a korai, 6-12 hónapos korban megkezdett bölcsődei gondozás és a biztonságos kötődés kialakulása között, addig a hazai pszichológus szakma még mindig erősen bölcsődeellenes. Még azok a pszichológusok, akik nem utasítják el a bölcsődét sem javasolják annak megkezdését a gyerek másfél, de még inkább két éves kora előtt. A témával foglalkozó szakemberek szerint egy éves kortól egyre kevésbé kockázatos, ha a gyerek ideje egy részét kortársi közösségben tölti. A szeparáció akkor káros hatású, ha nincs rendszeres napi kapcsolat a szülővel, derül ki Vajda Zsuzsanna és Kósa Éva Neveléslélektan c. könyvéből.
A bölcsődei szocializáció kedvező hatással lehet a gyermekek értelmi és érzelmi, kommunikációs és szociális képességeinek fejlődésére. A járjon-e a gyerek bölcsődébe vagy nem kérdés az adott család körülményeitől és igényeitől függ a legnagyobb mértékben.
Ross és munkatársai kutatásukban úgy találták, hogy az anyák négyféleképpen érezhetik magukat, ha a munka-család egyensúlyáról van szó: szeretne dolgozni, de nem dolgozik / szeretne dolgozni és dolgozik / nem szeretne dolgozni és dolgozik / nem szeretne dolgozni és nem dolgozik. Az anya munkával kapcsolatos attitűdje befolyásolhatja a hatásokat: ha szeretne és tud is dolgozni, akkor kiegyensúlyozottabb lehet a gyerekkel töltött időben, melegséget, figyelmet és teljes jelenlétet tud biztosítani, ez pedig - ahogy a fentiekből láthattuk - a lehető leglényegesebb a szülő-gyerek kötődés/kapcsolat szempontjából.
És a képletből ne felejtsük ki a gyereket sem: nem minden gyerek érik meg varázsütésre a bölcsőde (ahogy később az óvoda, iskola sem) attól, hogy a szülőnek kényszerből, szükségből vagy vágyból dolgoznia kell. Néha anyagi okokból szükséges, néha azonban enélkül is felmerül, hogy nem lenne-e hasznos bölcsődébe adni a másfél-2 éves vagy 2-3 év közötti kisgyereket, mondván társaságra van szüksége és sok mindent megtanul a bölcsiben, önállóbbá válik.
De vajon tényleg hasznos a kicsinek a bölcsőde? A kisgyermek számára az elsődleges és legjobb hely a család. Mindent, amire szüksége van az egészséges fejlődéshez, megkaphat otthon is. Amennyiben anyagi okokból szükséges visszamennünk a munkába, akkor is lányoknál legalább 1, fiúknál, másfél éves korig jobb, ha családi környezetben maradnak, pl. a nagymama vigyáz rájuk napközben, felváltva a két szülő vagy babysitter. Ha ez nem megoldható, akkor pedig a családiasabb felügyeleti formák a legjobbak, amikor pl. Miért? Azért, mert az anya és a gyermek közötti korai kötődés nem csak az első néhány hónapban határozza meg a kicsi lelkiállapotát (a biztonságosan kötődő gyerekek kiegyensúlyozottabbak) és fejlődési ütemét (a nem megfelelően kötődő babák lassabban fejlődnek), hanem később is.
Az első 3 év során a kicsi akkor érzi magát teljes biztonságban, ha olyasvalaki vigyáz rá, akihez kötődik. Ha számára nehezen megoldható helyzetbe kerül, anyára néz, kíváncsi rá, ő mit szól. Magabiztosan indul neki a játszótéren a játéknak és talán úgy tűnik, nem is törődik velünk, hátra se néz - de valójában azért ilyen bátor, mert tudja, hogy ott vagyunk a közelben és számíthatunk rá. Amikor bölcsődébe kerül a beszoktatásának kulcsa, hogy sikerül-e kötődést kialakítania a gondozóhoz. Nagy csoportban, intézményesített környezetben ez nehezebben valósul meg, mint egy kisebb, családiasabb csoportban. Fontos, hogy állandó gondozók legyenek a csoportban, ne legyen nagy a fluktuáció, valamint, hogy hazatérve minél többet babusgassuk, ölelgessük a kicsit, az első hetekben az együtt töltött időben több figyelmet kapjon, mint a megszokott, ezáltal nyugodtabbá válik majd.
Több kutatás is kimutatta, hogy a lányoknál 1 éves, a fiúknál 1,5 éves az a kor, amikor szükség esetén már lehet bölcsődei csoportba járni, de 3-4 éves korig jobb a kis csoport, a családias környezet. A bölcsődében számtalan új történés és helyzet van, ami túlterheli a kicsit. Felnőttként úgy látjuk „csak játszik”, nincs semmi gond. Valójában az gyerekek egész napos nyüzsgése fárasztó a számára, a többiek viselkedése agressziót vagy félelmet vált ki belőle. A másik gond, hogy az ilyen korú gyerekek még nem kommunikálnak ügyesen, nincsenek társasághoz szokva, ezért sok közöttük a konfliktus. A kicsik azonban nem képesek jól kezelni és nehezen dolgozzák fel a konfliktusokat (magukban még nem képesek erre, segítségre van szükségük a számukra nehézséget okozó szituációk feldolgozásához). Családi környezetben ilyenkor anyához szalad a kicsi, nála sírja ki magát, tőle kér segítséget. A bölcsődében viszont nincs kihez futni és a vigasztalás sem érkezik azonnal.
A túl korai beszoktatás növeli a viselkedészavarok előfordulását is (esti hisztik, alvászavarok, szorongásos tünetek pl. ujjszopás, cumizás, hiszti, agresszió, körömrágás, parancsolgatás, túlzott ragaszkodás dolgokhoz, sztrájkok pl. nem eszik a bölcsiben, nem iszik a bölcsiben). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha anyagi okokból bölcsibe adod a gyermeked, akkor rosszat teszel, azonban fontold meg, nem éri-e meg valamilyen családiasabb vagy rövidebb ideig tartó gyermekfelügyeleti módot keresni a számára. Azt is kimutatták, hogy a beszoktatás sikere attól is függ, mennyire van békében azzal a döntéseddel, hogy visszatérsz a munkába.
De mi a helyzet azzal, amikor valaki nincs rászorulva, mégis bölcsibe adná a gyermekét? Érdemes? Valóban vannak olyan gyerekek, akik nagyon szociálisak, egész nap ellennének a játszótéren vagy a játszóházban, ám otthon, kettesben nem lehet lekötni őket, unatkoznak. Jó lehet nekik a bölcsőde? Kielégíti a társas igényeiket? Korántsem biztos! Az ilyen korú gyerekek még nem játszanak egymással csak egymás mellett. Az átlagnál szociálisabb kisgyerekek valójában legszívesebben felnőttekkel és náluk idősebb gyerekekkel játszanak és tőlük tanulnak a legtöbbet, ez azonban a bölcsiben, vele egykorú gyermekekkel pont nem valósul meg. Ha társaságot szeretnél a gyerekednek, menjetek naponta játszótérre, játszóházba, foglalkozásokra, hívjatok vendégeket, látogassátok meg a nagymamát, barátkozzatok a szomszédokkal vagy hívjatok át más kisgyerekes családokat!
Az 1-3 éves gyerekek kis örökmozgók és vannak köztük olyanok, akik bizony képesek egész nap rohangálni, de még a nyugodtabbak sem feltétlenül foglalják el magukat huzamosabb ideig semmivel. A folyton rohangáló, nyüzsgő, állandóan új ötletekkel előálló totyogó valójában nem unatkozik, hanem felfedez. Élvezi a mozgást, a környezete felfedezését, a világ sokszínűségét. Nem kell mindenáron szórakoztatnod vagy lekötnöd a figyelmét. Elég, ha biztonságos környezetet teremtesz neki, ahol szabadon közlekedhet, minden nap sokat mozoghat a szabad levegőn és bevonod őt a saját tevékenységeidbe. Persze lesznek „matrica” napjai, de ilyenkor nem unatkozik, csak átmenetileg anyásabb. Az unatkozás oka gyakran az, hogy túl sok játék van elől, túl sok az inger (mesenézés, számítógép, tablet stb.). A kevesebb játék, a kevesebb inger és a kicsivel töltött változatos és minőségi játék, foglalkozás inspirációt ad neki az önálló játékhoz.
Egyáltalán nem szerencsés a kicsi érkezését a bölcsődekezdéshez kötni, hiszen a testvérke születése eleve nagy változás a kicsinek. „Otthon nem eszik önállóan, de majd a bölcsiben megtanul.”, „Még nem szobatiszta, de a bölcsiben majd rászoktatják.” Sok anyuka gondolja azt, hogy amit otthon nem sikerült elérni, azt majd a bölcsőde megtanítja a gyereknek. És ez gyakran így is van, hiszen a muszáj nagy úr. De érdemes emiatt kitenni a bölcsőde negatív hatásainak a kisgyereket? A bölcsődében számos negatív viselkedésmintát kialakítanak a gyerekek, az itt szerzett szociális élmények és az ebből fakadó megküzdési stratégiák pedig egy egész életre meghatározzák a kicsi emberekhez való viszonyát. Annak, akinek hangoskodással sikerül magára felhívni a figyelmet, az később is megtartja ezt a szokását, akinek agresszióval, az később is agresszív lesz.
Az elválás ideális menete az lenne, ha kezdetben csak rövidebb ideig, heti 1-2 alkalommal lenne nélküled a gyermek és a korral előrehaladva nőne a külön töltött idő mennyisége. Ez a megoldás viseli meg legkevésbé a kicsit és jár a legkisebb maradandó negatív érzelmi lenyomattal. Ha van rá mód, akkor így, apránként is be lehet szoktatni a kicsit.
Gyerekpercek felnőtteknek Deliága Évával - Óvodai és bölcsődei beszoktatás
Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a bölcsőde kiválasztásakor, illetve a beszoktatás megkezdésekor? Mire fordítsunk kiemelt figyelmet? Milyen hatásai lehetnek a bölcsődének gyermekeinkre? Milyen viselkedésbeli változásokra érdemes odafigyelnünk? Cikkünk ehhez hasonló kérdéseket jár körül.
A bölcsőde kiválasztása nagy jelentőséggel bír, hiszen kisgyermekünk a napja nagy részét ezentúl itt fogja tölteni. Rendkívül fontos tehát, hogy jól érezze magát és mi is biztonságban tudjuk őt. A bölcsőde kihat gyermekünk testi, szellemi, érzelmi fejlődésére és szocializációjára egyaránt.
A beszoktatás senkinek sem könnyű időszak, sem a kisgyermek, sem a szülők számára. Sok esetben ez az első igazi elválás időszaka, ami gyakran megviseli az egész családot. Azt, hogy mikor jön el ennek az ideje, sok minden befolyásolja. Mikor érdemes elkezdenünk a bölcsődét? Járjon-e bölcsődébe gyermekünk, vagy inkább maradjunk otthon vele? Van, aki korábban, van, aki később adja bölcsődébe gyermekét, sokan pedig az óvodában kerülnek először közösségbe. Ezt a gyakorlati szempontokon túl (ld. anyagi okok) számos lelki tényező is meghatározza. Nincs egyetemlegesen jó válasz arra, hogy mikor ideális egy gyermek számára közösségbe kerülni, hiszen ez sok mindenen múlik, többek között a gyermek személyiségén, illetve az édesanya hozzáállásán is.
Manapság egyre gyakoribb, hogy az anyák a gyermekvállalás mellett karriert építenek, és eljön az az idő, amikor visszavágynak a munka világába. Hogy kinél mikor érkezik el ennek az ideje, változó mintát mutat, azonban az, ha az anya csak azért otthon marad, mert „így illik”, a társadalom ezt az üzenetet közvetíti, ez az elfogadott, azzal sem önmagának, sem gyermekének nem kedvez. Külföldön a gyermekekkel otthon tölthető idő általában jóval kevesebb, mint hazánkban, így a közösségbe kerülés is előbbre tolódik, sok helyen ezt tekintik természetesnek. Itthon azonban gyakori az a nézet - akár szakmai körökben is -, mely elítéli a bölcsődét, így azok a szülők, akik valamilyen okból mégis ezt a megoldást választják, sokszor rosszul érzik magukat emiatt. Anyaként gyakran élhetünk meg kontroll-vesztettséget, bűntudatot és lelkiismeretfurdalást ezen időszak alatt. Mindez könnyen vezethet szerepkonfliktushoz, amikor nehezünkre esik összeegyeztetni az anya szerepünket a dolgozó nőével. Fontos azonban, hogy idővel megtaláljuk e kettő egyensúlyát, hiszen gyermekünk könnyen átveszi lelkiállapotunkat. A „mikor” kérdésre röviden úgy lehet talán válaszolni, hogy amikor anyaként készen állunk erre a változásra és úgy érezzük, hogy mi magunk és gyermekünk is megérett rá.
Min múlik a sikeres bölcsődei beilleszkedés? A bölcsődéhez való sikeres alkalmazkodás sok tényezőn múlik. Először is a kisgyermek természetén, személyiségén. Nem könnyű életkor ez a kisgyermekek - és környezetük - számára, hiszen a bölcsődés korosztályra jellemző az önállósodási vágy, az autonómia erősödése, valamint a leválási törekvések, ugyanakkor a dackorszak is ekkor tombol. Sok mindent kell megszoknia a kisgyermeknek, úgy mint az önállóságot, a szociális helyzetek és konfliktusok kezelését, az idegrendszeri túlingerlést, valamint az új szabályokhoz való alkalmazkodást.
A bölcsőde elkezdéséhez fontos szempont, hogy gyermekünk mennyire társaságkedvelő, mennyire szociábilis. Ezt az első időszakban megsegíthetjük, ha sokat visszük gyermekek közé, sok időt töltünk a játszótéren - mely az alapvető szociális szabályok elsajátításának színtere is -, valamint ha különböző babás programokra járunk vele. Ez különösen elsőszülött gyermekek esetében jelentős, akik otthon csak felnőttek társaságában töltik a mindennapjaikat. Fontos szempont továbbá, hogy mennyire kommunikatív, mennyire tudja kifejezni akaratát, igényeit, vágyait. Ezt nem kell feltétlen a szavak szintjén tennie - bár az megkönnyíti a helyzetet -, elegendő, ha metakommunikációval elég egyértelműen fejezi ki magát. A beszédfejlődésre amúgy is jótékony hatással van a bölcsődei légkör. Fontos lehet, hogy mennyire szófogadó, szabálykövető a kisgyermek, bár ez az időszak inkább a határok feszegetéséről szól. A bölcsődei szabályokat idővel minden kisgyermek megérti és elsajátítja. Továbbá szempont lehet az agresszió és frusztráció kezelésének módja, melyet szintén ebben az időszakban tanulnak a kisgyermekek. Általánosságban elmondható, hogy a lányoknak, illetve a testvérrel rendelkező gyermekeknek könnyebben megy a beszoktatás, de a kivételek erősítik a szabályt.
A másik fontos tényező a beszoktató szülő hozzáállása. Ezt általában az édesanyák vállalják magukra, de egyre gyakrabban látni beszoktató apukákat is. A bölcsődék azt szokták javasolni, hogy az a szülő szoktassa be a kisgyermeket, akihez aktuálisan kisebb mértékben kötődik a gyermek, hogy könnyebb legyen az elválás. Ez természetesen időszakonként változik és az elválás így sem válik könnyűvé. A beszoktatás kifejezés talán a szülőre legalább annyira érvényes, mint a kisgyermekre, hiszen mindkettőjük számára új ez a helyzet, mindkettőjüknek meg kell barátkoznia vele. Fontos, hogy a szülő biztonságban érezze gyermekét a bölcsődében, hiszen az ő érzéseit, attitűdjét gyermeke is megérzi, átveszi. Kiemelt jelentőséggel bír, hogy minden elválásnál - legyen az rövid vagy hosszú - jelezzük ezt egyértelműen a gyermekünk felé, sose hagyjuk ott őt szó nélkül, ne tűnjünk el és végig legyünk elérhetőek a beszoktatás ideje alatt, ha szüksége lenne ránk.
A sikeres beszoktatás kulcsa az édesanya munkával kapcsolatos attitűdje, hogy szívesen megy-e vissza dolgozni, vágyik-e a szellemi kihívásra vagy az anyagi kényszer motiválja. Befolyásoló tényező lehet továbbá a szülők anyagi helyzete és végzettsége, azt találták ugyanis, hogy a bölcsőde pozitív hatásai jobban érvényesülnek alacsonyabb szocioökonómiai státusszal rendelkezők esetén. Ilyenkor az intézmény igyekszik pótolni azt a kellőképpen ingergazdag környezetet és pedagógiai hozzáállást, mely a kisgyermekek fejlődését megsegítheti. A harmadik számottevő szereplője az egyenletnek maga a bölcsőde és a kisgyermeknevelők. Erre van a legkisebb kihatásunk, ezért fontos, hogy jól válasszuk meg az intézményt, ahol gyermekünk megkezdni oktatási pályafutását. Ha tehetjük, nézzük meg személyesen az intézményt, beszélgessünk el a szakmai vezetővel és törekedjünk arra, hogy időben és gondosan válasszuk meg az intézményt! A tárgyi feltételeken túl kiemelt jelentőséggel bír a bölcsőde szemlélete, valamint a nevelők személye. Ideális esetben valamelyik nevelőhöz kötődni fog gyermekünk, mely mindenképpen kedvező jel. Hagyjuk, hogy távollétünkben megpróbáljanak pótolni bennünket, örüljünk, ha gyermekünk megszereti a nevelőjét és ne legyünk rá féltékenyek!
Szinte minden területen, de ebben az életkorban kiemelt fontossággal bír a fokozatosság elve, ideális, ha kisgyermekünk napról napra egyre több időt tölthet a bölcsődében, időt hagyva ezzel az új környezet és azok szereplőinek feltérképezésére. A fizikai környezetnél, a játékoknál, de még a társaknál is fontosabb ebben az életkorban a kisgyermeknevelővel való bizalomteli kapcsolat és kötődés kialakulása. Ez az, ami valódi biztonságérzetet tud nyújtani a kisgyermek számára, mely jótékony hatással van önbizalmára. A szabadjáték hozzájárul a testi, értelmi és érzelmi fejlődéshez egyaránt.
A bölcsődei nevelés hatásai
A korai oktatási-nevelési intézménybe kerülésnek számos pozitív hatása lehet, mint amilyen a szocializáció, a szociális készségek fejlődés vagy éppen az önállóság támogatása. Jótékony hatást fejthet ki a kisgyermek értelmi fejlődésére is a logikai gondolkodás, a beszédfejlődés és a szókincs bővítése révén. A szabadjáték hozzájárul a testi fejlődéshez is, mind a nagymozgások, mind a finommotorika fejlődik általa.
Ugyanakkor - mint szinte mindennek - ennek is lehet árnyoldala. Egyik fő negatív hatás lehet a kezdeti szorongás, mely általában magatartászavar, agresszív viselkedés, éjszakai alvászavar, evéssel kapcsolatos problémák vagy vizelet- és székletvisszatartási zavar formájában tör utat magának. A sírás normális reakció ebben a helyzetben, de mivel a bölcsődés korú gyermekek még nem tudják magukat megnyugtatni, ebben a nevelőn kívül segíthet egy átmeneti tárgy (rongyi, plüssállat), ami a biztonságos otthonra emlékezteti őket.
Vannak gyermekek, akik könnyebben veszik az akadályokat, míg másokat jobban megvisel ez a nagy változás. Ebben az időszakban bújósabbá válhat gyermekünk, jobban keresheti testközelségünket, tehát hagyjuk neki, szeretgessük őt sokat! Fontos, hogy adjunk teret gyermekünknek a napközben felgyülemlett feszültségek levezetésére, például térjünk be hazafelé a játszótérre. Ugyanakkor meg kell találnunk az egyensúlyt a mindennapokban, hogy pihenésre is elég idő jusson. Érdemes az estéket, hétvégéket nyugodt programokkal eltölteni.
A mai gyerekek sokkal több ismerettel kerülnek iskolába, mert már a korai időszakban sok információt gyűjtenek tévéműsorokból és filmekből, értenek a számítógéphez, a memóriájukban pedig rengeteg képet tárolnak. Pedig a mozgásészlelésnek, a térérzékelésnek, a kézügyességnek vagy az egyensúly-érzékelésnek a szakemberek szerint kulcsszerepe van a gyerekek teljesítményében. Az ujjak tudatos mozgatása például szerepet játszik az olvasásban, mert az ujjak által szerzett tapasztalatok válnak téri viszonyokká, amely által a betűk, számok, összefüggések felismerhetők. Ugyancsak különbség a mostani gyerekek és a korábbi generációk között, hogy a mostaniak nyelvi képességekben elmaradottabbak. Mivel vizuális világban élünk, a gyerekek fejében kevesebb nyelvi anyag van, de sokkal több kép.
“Nem az a baj, hogy egy gyerek tévét vagy DVD-t néz, a baj a mennyiséggel van. Ha érdeklődnek valami iránt, nézzék meg, de mellette legyen mesélés, felolvasás is. Nem kell hosszan, de érdemes naponta 2-3-szor is felolvasni egy-egy rövid mesét.” A mai gyerekek ráadásul kevesebbet vannak szabad levegőn, többnyire kis helyiségekben bezsúfolódva töltik a napot. Másképp táplálkoznak, kisiskolások már kólát, idegrendszert stimuláló italokat fogyasztanak. Ezek a változások pedig visszahatnak a magatartásra, a tanulásra is.
A gyerekeket rengeteg inger éri, idegrendszerüknek rengeteg információra kell reagálniuk. Miközben az agyuk állandóan pörög, információt dolgoz fel, a módszeres gondolkodás nem alakul ki. A tanulási probléma nagyon tág gyűjtőfogalom. Elképzelhető, hogy egy gyereknek azért vannak nehézségei az iskolában, mert nem lát vagy nem hall jól. De vannak, akiknél általános fejlődési lemaradásról van szó - ők a gyengébb képességű gyerekek. Akadnak, akiknek a környezeti, szociokulturális hátterük miatt vannak nehézségeik, másoknak a várandósság vagy a szülés során fellépett nehézségek miatt gyengébb az idegrendszerük.
Gyarmathy Éva szerint 8 éves korig nem ajánlott semmilyen tanulási zavarral kapcsolatos diagnózis felállítása, a gyermek agya ugyanis ekkor még különösen képlékeny, a hiányok egy kis odafigyeléssel, segítséggel könnyen korrigálhatók. Nem az a baj, ha a gyerek fejlődése eltér a többiekétől. A baj az, hogy ha valamilyen területen lemarad, nem kap segítséget. Egészen kicsi kortól figyelni kell a gyerek mozgását, és ha valamiben a szülő ügyetlennek látja, a hiányosságot fejlesztéssel kell csökkenteni. A legtöbb tanulási probléma alapja már óvodáskorban is látszik. Kulcsfontosságú, amit a gyerek az első hat évben otthonról hoz, és ebben jól látszik, hogy a mai gyerekeknél hiányosságok vannak. A szülők nem mesélnek, nem énekelnek eleget a gyerekekkel, nem mozognak, nem kirándulnak, helyette leülnek együtt a tévé elé. A szülőknek továbbá szerepük van a gyermek önkontrolljának kialakulásában is.” A belső fegyelem a külső fegyelem eredménye. Ha a szülő nem fegyelmezi a gyereket, nem alakul ki a belső irányítás.
Mivel a gyerek nem csak a szemével, hanem a kezével és a testével is tanulja a látást, megismerést, sok tapasztalatra, mozgásra van szüksége, használnia kell a kezét például labdázással, gyurmázással, rajzolással. A lényeg, hogy megtanulja az irányokat, lépéseket, fejlődjön a gondolkodása.
Jean Piaget svájci pszichológus elmélete szerint a gyerekek tanulási folyamata és értelmi fejlődése négy fontos szakaszra bontható. E szakaszok időbeli elhelyezkedése és tartama ugyan egyénenként változhat, sorrendje azonban meghatározott, és mindenkire egyformán érvényes.
- Szenzomotoros szakasz (0-2. év között).
- Műveletek előtti szakasz (2-7. év között). Intuitív, szemléletvezérlésű gondolkodás és nagyfokú egocentrizmus jellemzi. A művelet ebben az értelemben egy megfordítható, információátalakító mentális szabály, mely még nem alakult ki. Ha például egy vékony, magas pohárból egy vastagabb, alacsony edénybe öntjük át a vizet, a gyerek úgy véli, a víz mennyisége csökkent. Ezt Piaget egydimenziós gondolkodásnak nevezte.
- Konkrét műveleti szakasz (általában a 7-11. év között). Ezt már internalizált, reverzibilis cselekvésekkel megjelenő gondolkodási műveletek jellemzik.
- Formális műveleti szakasz (nagyjából 11 éves kortól). Ez a kombinatorikus gondolkodás, a hipotézisalkotás és a dedukció megjelenésének időszaka. Képesek olyan elvont logikai elemzésekre, kijelentésekre vagy fogalmak használatára, melyek már reprezentációfüggetlenek. Hipotéziseket tudnak alkotni, és azokat ellenőrizni is tudják.
A bölcsődei ellátás önmagában nem gyengíti az anya-gyermek kötődést, különösen akkor, ha az intézményi adaptáció fokozatosan történik, és az anya és a kisgyermeknevelő között bizalomteljes kapcsolat alakul ki. A bölcsődei gondozás minősége, valamint a családi gondozás, az otthon élvezett szeretet és figyelem az, ami igazán meghatározza a gyermek értelmi, érzelmi fejlődését.
A jó életkezdést több tényező befolyásolja, de tág értelemben ez a gyermek és a környezete közti interakciók függvénye. A családi környezet és a jó színvonalú bölcsődei ellátás játszik meghatározó szerepet a pozitív előnyök megteremtésében.
A Magyarországon egyedülállóan hosszú otthon töltött idő (gyes) lehetőséget biztosít a szülőknek a gyermekükkel való szoros kötődés kialakítására, ami alapvető a későbbi fejlődéshez. A bölcsődeválasztás komplex kérdés, mely függ a család anyagi helyzetétől, az anya munkavállalási attitűdjétől, a gyermek személyiségétől és fejlettségi szintjétől, valamint a bölcsőde minőségétől.