A bölcsődei fejlődés mérföldkövei és a sikeres beilleszkedés támogatása

A bölcsőde kiválasztása nagy jelentőséggel bír, hiszen kisgyermekünk a napja nagy részét ezentúl itt fogja tölteni. Rendkívül fontos tehát, hogy jól érezze magát, és mi is biztonságban tudjuk őt. A bölcsőde kihat gyermekünk testi, szellemi, érzelmi fejlődésére és szocializációjára egyaránt. A beszoktatás senkinek sem könnyű időszak, sem a kisgyermek, sem a szülők számára. Sok esetben ez az első igazi elválás időszaka, ami gyakran megviseli az egész családot.

A bölcsődében, óvodában dolgozó szakembernek olyan feladatot jelent, amelyben azt kell végiggondolnia: hogyan teremtse meg a gyermek köré azt a közeget, amely a szükségleteihez leginkább illeszkedik és támogatja optimális fejlődését. Az ingergazdag környezet támogatja a kisgyermekek fejlődését.

A bölcsődei beszoktatás dilemmái: Mikor és hogyan?

Azt, hogy mikor jön el a bölcsődei beszoktatás ideje, sok minden befolyásolja. Mikor érdemes elkezdenünk a bölcsődét? Járjon-e bölcsődébe gyermekünk, vagy inkább maradjunk otthon vele? Van, aki korábban, van, aki később adja bölcsődébe gyermekét, sokan pedig az óvodában kerülnek először közösségbe. Ezt a gyakorlati szempontokon túl (pl. anyagi okok) számos lelki tényező is meghatározza. Nincs egyetemlegesen jó válasz arra, hogy mikor ideális egy gyermek számára közösségbe kerülni, hiszen ez sok mindenen múlik, többek között a gyermek személyiségén, illetve az édesanya hozzáállásán is.

Manapság egyre gyakoribb, hogy az anyák a gyermekvállalás mellett karriert építenek, és eljön az az idő, amikor visszavágynak a munka világába. Hogy kinél mikor érkezik el ennek az ideje, változó mintát mutat, azonban az, ha az anya csak azért otthon marad, mert „így illik”, a társadalom ezt az üzenetet közvetíti, ez az elfogadott, azzal sem önmagának, sem gyermekének nem kedvez.

Külföldön a gyermekekkel otthon tölthető idő általában jóval kevesebb, mint hazánkban, így a közösségbe kerülés is előbbre tolódik, sok helyen ezt tekintik természetesnek. Itthon azonban gyakori az a nézet - akár szakmai körökben is -, mely elítéli a bölcsődét, így azok a szülők, akik valamilyen okból mégis ezt a megoldást választják, sokszor rosszul érzik magukat emiatt. Anyaként gyakran élhetünk meg kontroll-vesztettséget, bűntudatot és lelkiismeret-furdalást ezen időszak alatt. Mindez könnyen vezethet szerepkonfliktushoz, amikor nehezünkre esik összeegyeztetni az anya szerepünket a dolgozó nőével. Fontos azonban, hogy idővel megtaláljuk e kettő egyensúlyát, hiszen gyermekünk könnyen átveszi lelkiállapotunkat. A „mikor” kérdésre röviden úgy lehet talán válaszolni, hogy amikor anyaként készen állunk erre a változásra, és úgy érezzük, hogy mi magunk és gyermekünk is megérett rá.

A korai kötődés jelentősége és a bölcsőde

A kisgyermek számára az elsődleges és legjobb hely a család. Mindent, amire szüksége van az egészséges fejlődéshez, megkaphat otthon is. Amennyiben anyagi okokból szükséges visszamennünk a munkába, akkor is lányoknál legalább 1, fiúknál másfél éves korig jobb, ha családi környezetben maradnak, pl. a nagymama vigyáz rájuk napközben, felváltva a két szülő vagy bébiszitter. Ha ez nem megoldható, akkor pedig a családiasabb felügyeleti formák a legjobbak.

Ennek oka, hogy az anya és a gyermek közötti korai kötődés nem csak az első néhány hónapban határozza meg a kicsi lelkiállapotát (a biztonságosan kötődő gyerekek kiegyensúlyozottabbak) és fejlődési ütemét (a nem megfelelően kötődő babák lassabban fejlődnek), hanem később is. Az első 3 év során a kicsi akkor érzi magát teljes biztonságban, ha olyasvalaki vigyáz rá, akihez kötődik. Ha számára nehezen megoldható helyzetbe kerül, anyára néz, kíváncsi rá, ő mit szól. Magabiztosan indul neki a játszótéren a játéknak és talán úgy tűnik, nem is törődik velünk, hátra se néz - de valójában azért ilyen bátor, mert tudja, hogy ott vagyunk a közelben és számíthat ránk.

Amikor bölcsődébe kerül, a beszokásának kulcsa, hogy sikerül-e kötődést kialakítania a gondozóhoz. Nagy csoportban, intézményesített környezetben ez nehezebben valósul meg, mint egy kisebb, családiasabb csoportban. Fontos, hogy állandó gondozók legyenek a csoportban, ne legyen nagy a fluktuáció, valamint, hogy hazatérve minél többet babusgassuk, ölelgessük a kicsit, az első hetekben az együtt töltött időben több figyelmet kapjon, mint a megszokott, ezáltal nyugodtabbá válik majd.

Több kutatás is kimutatta, hogy a lányoknál 1 éves, a fiúknál 1,5 éves az a kor, amikor szükség esetén már lehet bölcsődei csoportba járni, de 3-4 éves korig jobb a kis csoport, a családias környezet. A bölcsődében számtalan új történés és helyzet van, ami túlterheli a kicsit. Felnőttként úgy látjuk „csak játszik”, nincs semmi gond. Valójában a gyerekek egész napos nyüzsgése fárasztó a számára, a többiek viselkedése agressziót vagy félelmet vált ki belőle. A másik gond, hogy az ilyen korú gyerekek még nem kommunikálnak ügyesen, nincsenek társasághoz szokva, ezért sok közöttük a konfliktus. A kicsik azonban nem képesek jól kezelni és nehezen dolgozzák fel a konfliktusokat (magukban még nem képesek erre, segítségre van szükségük a számukra nehézséget okozó szituációk feldolgozásához). Családi környezetben ilyenkor anyához szalad a kicsi, nála sírja ki magát, tőled kér segítséget. A bölcsődében viszont nincs kihez futni, és a vigasztalás sem érkezik azonnal.

A túl korai beszoktatás növeli a viselkedészavarok előfordulását is (esti hisztik, alvászavarok, szorongásos tünetek pl. ujjszopás, cumizás, hiszti, agresszió, körömrágás, parancsolgatás, túlzott ragaszkodás dolgokhoz, sztrájkok pl. nem eszik a bölcsiben, nem iszik a bölcsiben). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha anyagi okokból bölcsibe adod a gyermeked, akkor rosszat teszel, azonban fontold meg, nem éri-e meg valamilyen családiasabb vagy rövidebb ideig tartó gyermekfelügyeleti módot keresni a számára. Azt is kimutatták, hogy a beszoktatás sikere attól is függ, mennyire van békében azzal a döntéseddel, hogy visszatérsz a munkába.

A ragaszkodás fejlődésének szakaszai Bowlby szerint

A csecsemőkor egyik legfontosabb eseménye a ragaszkodás kialakulása: a gyerekek 7-9 hónapos koruktól sajátos kötődést mutatnak az őket gondozó felnőttek (elsősorban anyukájuk) iránt, mely a későbbi társas, morális és személyiségfejlődés fontos meghatározója.

A fizikai szükségletek kielégítése (etetés, melegítés) önmagában nem elegendő az egészséges fejlődéshez. Erre Harlow, híres pszichológus és viselkedéskutató jött rá, majmok vizsgálatával. Arra a kérdésre, hogy miért alakul ki ez a sajátos kapcsolat a gyermek és gondozója között, Bowlby, másik híres kutató, a következő választ adja: az élővilágban egy bizonyos fejlettségi szinten túl minden utód rászorul a felnőtt egyedek segítségére. Azonban a többi fajtól eltérően az embercsecsemő nem képes helyváltoztatással biztosítani a felnőtt egyedek közelségét, hanem mosolygással, sírással tartja magához közel őket, hiszen gondoskodásuk a túlélést jelenti számára. Ezért a kölcsönös érzelmi kötődés kialakulása számára létfontosságú.

A ragaszkodás fejlődésében Bowlby négy szakaszt különböztetett meg:

• 0-3 hónap: A csecsemő nyitott a szociális helyzetekre, de eszközei mindenki felé irányulnak, mindenkire egyformán reagál.
• 3-7 hónap: A szociális mosoly megjelenésével kezdődik. Kiváltója specifikusan szociális inger, de még itt sem válogat, hanem mindenkire egyformán mosolyog. A szakasz második felétől kezdi preferálni az ismerős személyt, de barátságos az idegenekkel is.
• 7-24 hónap: Már barátságtalan az idegenekkel, egyértelmű jelét adja, hogy a specifikus személy közelében akar lenni; már kialakult a ragaszkodás közte és gondozója között.
• 24. hónaptól: A kisgyerek lassan kezdi figyelembe venni és elfogadni mások szempontjait is.

A második életév vége felé a dacosság, akaratosság gyakoribbá válik. A gyerek, bár még kezdetlegesen, de irányadó normákat és mércéket sajátít el; már van fogalma róla, hogy mi a jó és a rossz. Azonban ezeknek az összefüggéseknek a felismerése még bizonytalansággal jár. Ebben a korban már célokat állítanak fel maguknak, nem törődve azzal, hogy hogyan reagálnak ezekre a szülők. Ezek olyan ügyességi mércék, melyek azt próbálgatják, hogy mit képesek megtenni. E jelenségek mögött egy jelentős fejlődési változás, az „éntudat” kialakulása áll. Bowlby szerint a csecsemő egy belső modellt alakít ki magában a gondozójával való tapasztalata alapján az emberi kapcsolatokról általánosságban. Biztonságos viszony esetén a jövőbeli kapcsolatokba is nyitottan, bizalommal lép.

Szerinte, az első életévekben tapasztalt érzelemszegénység és szeretethiány pszichikailag és biológiailag ugyanolyan végzetes, mint csontrendszerünkre az angolkór. A fent leírtakból egyértelműen látszik, hogy milyen alapvetően fontos szerepe van ezekben az években annak, hogy állandóan egy és ugyanaz a személy - úgynevezett „anyafigura” - gondozza a gyermeket. Ez a személy nem feltétlenül kell, hogy a biológiai anya legyen, de az biztos, hogy a gyermek fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges az anyai szeretet.

A bölcsődei önállóság fejlődése

Az önállóság fejlődése a gyermek életének első három évében, tehát bölcsődés korban, különböző mérföldköveken keresztül bontakozik ki. Minden egyes szakaszban újabb és újabb képességek jelennek meg, amelyek egymásra épülve egyre nagyobb függetlenséget biztosítanak a gyermek számára. A csecsemőt gondozó személy válaszkészsége - például amikor reagál a csecsemő sírására, mosolyára vagy egyéb jelzéseire - segít a gyermeknek abban, hogy megtanulja, számíthat a körülötte lévő világra.

A csecsemő körülbelül 6 hónapos korától kezdve egyre jobban képes aktívan felfedezni a világot. A forgás, a kúszás, a mászás és végül az állás és a járás megjelenése lehetőséget ad neki arra, hogy új perspektívából lássa és tapasztalja meg a környezetét. Az exploráció (felfedezés) során a csecsemő megismeri a környezete tárgyait és szabályait, közben megtapasztalja a cselekedetei következményeit is. Például amikor elér egy játékot, azt megérinti, szájba veszi, vagy felborítja, akkor közvetlen visszacsatolást kap a cselekedeteiről. Ezek a tapasztalások segítik a problémamegoldó képesség és az önálló kezdeményezés kialakulását és fejlődését.

Az 1 és 2 éves kor közötti időszakban a gyermek kezdi felismerni azt az alapvető tényt, hogy ő maga különálló személyiség, saját vágyakkal, igényekkel és preferenciákkal. Ezzel párhuzamosan, ennek a szakasznak a második felében kezdődik a „dackorszak”, amely gyakran az önállóságért való harc időszakaként jelenik meg. Az önállóság ezen a ponton leginkább a mindennapi tevékenységekben nyilvánul meg. A gyermek egyre ügyesebben próbálkozik a kanalazással, a pohárból ivással, öltözködéssel, és gyakran ragaszkodik ahhoz, hogy önállóan végezze ezeket a tevékenységeket. A játékok területén is megfigyelhető az önállóság előrehaladása. A gyermek ebben a korban már képes egyedül játszani rövid ideig, és önállóan kiválasztani a játékot, amivel játszani szeretne.

Kétéves kor körül a gyermekek elkezdenek aktívabban részt venni a másokkal való szociális interakciókban, ami az önállóság egy új dimenzióját nyitja meg. Az ilyen interakciók során a gyermek megtanulja, hogy saját döntései és cselekedetei hogyan hatnak másokra, ami a felelősségtudat és az empátia alapjainak kiépítésében is szerepet játszik. A 2-3 éves korosztályban az önállóság már az alapvető önellátási készségek területén is megjelenik. A gyermekek ebben az időszakban már aktívan próbálkoznak az egyedül öltözködéssel, például felvenni a kabátjukat vagy lehúzni a cipzárjukat. A szobatisztaság kialakulása ebben az időszakban szintén fontos mérföldkő. Ez a folyamat nemcsak fizikai kontrollt, hanem az önálló cselekvés és felelősségvállalás képességét is fejleszti.

A kisgyermeknevelő az attitűdjével, a környezet kialakításával, a rutin és a napirend kialakításával egyaránt hozzájárul a gyermek önállóságához. Világosan kirajzolódik, hogy a gyermek autonómiájának fejlődésében a kisgyermeknevelők szerepe kulcsfontosságú, hiszen közvetlen hatással vannak arra, hogy hogyan és milyen ütemben alakulnak ki a gyermekek alapvető készségei és képességei. A bölcsődében a gyermekek a kisgyermeknevelők irányítása alatt kezdik el felfedezni a körülöttük lévő világot, saját képességeiket és határaikat. Legfontosabb feladat bátorítani a gyermekeket az önálló próbálkozásra és pozitívan megerősíteni a próbálkozásait, még akkor is, ha nem végezte el tökéletesen.

A sikeres bölcsődei beilleszkedés kulcsa

A bölcsődéhez való sikeres alkalmazkodás sok tényezőn múlik. Először is a kisgyermek természetén, személyiségén. Nem könnyű életkor ez a kisgyermekek - és környezetük - számára, hiszen a bölcsődés korosztályra jellemző az önállósodási vágy, az autonómia erősödése, valamint a leválási törekvések, ugyanakkor a dackorszak is ekkor tombol. Sok mindent kell megszoknia a kisgyermeknek, úgy mint az önállóságot, a szociális helyzetek és konfliktusok kezelését, az idegrendszeri túlingerlést, valamint az új szabályokhoz való alkalmazkodást.

A bölcsőde elkezdéséhez fontos szempont, hogy gyermekünk mennyire társaságkedvelő, mennyire szociábilis. Ezt az első időszakban megsegíthetjük, ha sokat visszük gyermekek közé, sok időt töltünk a játszótéren - mely az alapvető szociális szabályok elsajátításának színtere is -, valamint ha különböző babás programokra járunk vele. Ez különösen elsőszülött gyermekek esetében jelentős, akik otthon csak felnőttek társaságában töltik a mindennapjaikat. Fontos szempont továbbá, hogy mennyire kommunikatív, mennyire tudja kifejezni akaratát, igényeit, vágyait. Ezt nem kell feltétlen a szavak szintjén tennie - bár az megkönnyíti a helyzetet -, elegendő, ha metakommunikációval elég egyértelműen fejezi ki magát. A beszédfejlődésre amúgy is jótékony hatással van a bölcsődei légkör. Fontos lehet, hogy mennyire szófogadó, szabálykövető a kisgyermek, bár ez az időszak inkább a határok feszegetéséről szól. A bölcsődei szabályokat idővel minden kisgyermek megérti és elsajátítja. Továbbá szempont lehet az agresszió és frusztráció kezelésének módja, melyet szintén ebben az időszakban tanulnak a kisgyermekek. Általánosságban elmondható, hogy a lányoknak, illetve a testvérrel rendelkező gyermekeknek könnyebben megy a beszoktatás, de a kivételek erősítik a szabályt.

A szülők szerepe a beszoktatásban

A másik fontos tényező a beszoktató szülő hozzáállása. Ezt általában az édesanyák vállalják magukra, de egyre gyakrabban látni beszoktató apukákat is. A bölcsődék azt szokták javasolni, hogy az a szülő szoktassa be a kisgyermeket, akihez aktuálisan kisebb mértékben kötődik a gyermek, hogy könnyebb legyen az elválás. Ez természetesen időszakonként változik, és az elválás így sem válik könnyűvé. A beszoktatás kifejezés talán a szülőre legalább annyira érvényes, mint a kisgyermekre, hiszen mindkettőjük számára új ez a helyzet, mindkettőjüknek meg kell barátkoznia vele. Fontos, hogy a szülő biztonságban érezze gyermekét a bölcsődében, hiszen az ő érzéseit, attitűdjét gyermeke is megérzi, átveszi. Kiemelt jelentőséggel bír, hogy minden elválásnál - legyen az rövid vagy hosszú - jelezzük ezt egyértelműen a gyermekünk felé, sose hagyjuk ott őt szó nélkül, ne tűnjünk el és végig legyünk elérhetőek a beszoktatás ideje alatt, ha szüksége lenne ránk.

A sikeres beszoktatás kulcsa az édesanya munkával kapcsolatos attitűdje, hogy szívesen megy-e vissza dolgozni, vágyik-e a szellemi kihívásra vagy az anyagi kényszer motiválja. Befolyásoló tényező lehet továbbá a szülők anyagi helyzete és végzettsége, azt találták ugyanis, hogy a bölcsőde pozitív hatásai jobban érvényesülnek alacsonyabb szocioökonómiai státusszal rendelkezők esetén. Ilyenkor az intézmény igyekszik pótolni azt a kellőképpen ingergazdag környezetet és pedagógiai hozzáállást, mely a kisgyermekek fejlődését megsegítheti.

A bölcsőde és a kisgyermeknevelők szerepe

A harmadik számottevő szereplője az egyenletnek maga a bölcsőde és a kisgyermeknevelők. Erre van a legkisebb kihatásunk, ezért fontos, hogy jól válasszuk meg az intézményt, ahol gyermekünk megkezdi oktatási pályafutását. Ha tehetjük, nézzük meg személyesen az intézményt, beszélgessünk el a szakmai vezetővel és törekedjünk arra, hogy időben és gondosan válasszuk meg az intézményt! A tárgyi feltételeken túl kiemelt jelentőséggel bír a bölcsőde szemlélete, valamint a nevelők személye. Ideális esetben valamelyik nevelőhöz kötődni fog gyermekünk, mely mindenképpen kedvező jel. Hagyjuk, hogy távollétünkben megpróbáljanak pótolni bennünket, örüljünk, ha gyermekünk megszereti a nevelőjét és ne legyünk rá féltékenyek!

Szinte minden területen, de ebben az életkorban kiemelt fontossággal bír a fokozatosság elve, ideális, ha kisgyermekünk napról napra egyre több időt tölthet a bölcsődében, időt hagyva ezzel az új környezet és azok szereplőinek feltérképezésére. A fizikai környezetnél, a játékoknál, de még a társaknál is fontosabb ebben az életkorban a kisgyermeknevelővel való bizalomteli kapcsolat és kötődés kialakulása. Ez az, ami valódi biztonságérzetet tud nyújtani a kisgyermek számára, mely jótékony hatással van önbizalmára. A szabadjáték hozzájárul a testi, értelmi és érzelmi fejlődéshez egyaránt.

A bölcsődei nevelés hatásai a gyermek fejlődésére

A korai oktatási-nevelési intézménybe kerülésnek számos pozitív hatása lehet, mint amilyen a szocializáció, a szociális készségek fejlődése vagy éppen az önállóság támogatása. Jótékony hatást fejthet ki a kisgyermek értelmi fejlődésére is a logikai gondolkodás, a beszédfejlődés és a szókincs bővítése révén. A szabadjáték hozzájárul a testi fejlődéshez is, mind a nagymozgások, mind a finommotorika fejlődik általa.

Ugyanakkor - mint szinte mindennek - ennek is lehet árnyoldala. Egyik fő negatív hatás lehet a kezdeti szorongás, mely általában magatartászavar, agresszív viselkedés, éjszakai alvászavar, evéssel kapcsolatos problémák vagy vizelet- és székletvisszatartási zavar formájában tör utat magának. A sírás normális reakció ebben a helyzetben, de mivel a bölcsődés korú gyermekek még nem tudják magukat megnyugtatni, ebben a nevelőn kívül segíthet egy átmeneti tárgy (rongyi, plüssállat), ami a biztonságos otthonra emlékezteti őket. Vannak gyermekek, akik könnyebben veszik az akadályokat, míg másokat jobban megvisel ez a nagy változás. Ebben az időszakban bújósabbá válhat gyermekünk, jobban keresheti testközelségünket, tehát hagyjuk neki, szeretgessük őt sokat! Fontos, hogy adjunk teret gyermekünknek a napközben felgyülemlett feszültségek levezetésére, például térjünk be hazafelé a játszótérre. Ugyanakkor meg kell találnunk az egyensúlyt a mindennapokban, hogy pihenésre is elég idő jusson. Érdemes az estéket, hétvégéket nyugodt programokkal eltölteni.

Gyakori tévhitek és valóság a bölcsődéről

„Otthon nem eszik önállóan, de majd a bölcsiben megtanul.”, „Még nem szobatiszta, de a bölcsiben majd rászoktatják.” Sok anyuka gondolja azt, hogy amit otthon nem sikerült elérni, azt majd a bölcsőde megtanítja a gyereknek. És ez gyakran így is van, hiszen a muszáj nagy úr. De érdemes emiatt kitenni a bölcsőde negatív hatásainak a kisgyereket? A bölcsődében számos negatív viselkedésmintát alakítanak ki a gyerekek, az itt szerzett szociális élmények és az ebből fakadó megküzdési stratégiák pedig egy egész életre meghatározzák a kicsi emberekhez való viszonyát. Akinek hangoskodással sikerül magára felhívni a figyelmet, az később is megtartja ezt a szokását, akinek agresszióval, az később is agresszív lesz.

Az elválás ideális menete az lenne, ha kezdetben csak rövidebb ideig, heti 1-2 alkalommal lenne nélküled a gyermek és a korral előrehaladva nőne a külön töltött idő mennyisége. Ez a megoldás viseli meg legkevésbé a kicsit és jár a legkisebb maradandó negatív érzelmi lenyomattal. Ha van rá mód, akkor így, apránként is be lehet szoktatni a kicsit.

Beszoktatás és átmenet a speciális nevelési igényű gyermekek esetében

A Családbarát Magyarország Központ égisze alatt futó A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése (ismertebb nevén „Gyermekút”) projekt keretében megjelent Gyermekút című tréneri kézikönyvben az alábbiak szerint foglalják össze a speciális helyzetet.

Kiemelten fontos a kommunikáció: „A sérült, vagy eltérő fejlődésmenetű gyermek óvodakezdése nagy változás a család életében. A védett családi környezetből egy új közösségbe lép, új szabályokhoz kell alkalmazkodnia, és a nap jelentős részét távol tölti a biztonságot jelentő szülőktől. Ezért a gyermek kora gyerekkori intervenciós ellátásból az óvodába vagy más intézménybe való átmenetét gondosan elő kell készíteni. A sikeres intézményi átmenetet segíti, ha a jelenlegi és az új intézmény szakembereinek és a szülőknek a jó kapcsolata. A törvényi lehetőségeknek megfelelően az integrációs folyamatot - optimális esetben - a korai fejlesztő team tagjai segítik, akik felveszik a kapcsolatot a gyermeket a jövőben ellátó óvoda pedagógusaival. Fontos, hogy a fogadó intézmény szakemberei átfogó képet kapjanak a gyermek addigi életútjáról, a fejlesztés és a fejlődés ívéről, a gyermek erősségeiről, fejlesztendő képességeiről és a család lehetőségeiről. Egy sajátos nevelési igényű gyermek és családja számára az iskolakezdés szintén kihívásokkal teli helyzeteket teremt. Ebben az esetben is fontos az átmenet segítése, a gyermeket fejlesztő gyógypedagógus(ok), a szülők és az osztályban tanító pedagógusok közötti kommunikáció.”

A Gyermekút projekt szakmai vezetője, Dr. Kereki Judit a csalad.hu-nak elmondta, ez a korosztály még alapból befogadó, de a szülők is sokat tehetnek az érzékenyítésért. Létezik olyan jogszabályi lehetősége a bölcsődéknek, hogy 3 hónap elteltével, miután az intézmény vezetője a szülővel együtt értékeli a gyermek beilleszkedését, dönthet a gyermek további neveléséről, gondozásáról, arról, tudja-e vállalni a sajátos nevelési igényű vagy a korai fejlesztésre és gondozásra jogosult gyermek integrált bölcsődei nevelését.

Megbeszélésre javasolt témák:

• Diagnózis/diagnózisok.
• Milyen megsegítést kapott eddig a gyermek?
• A gyermek együttműködési készsége.
• Amit, akit nagyon szeret (személy, tárgy, időtöltés), amivel motiválni lehet.
• Amit nagyon nem szeret, vagy amitől esetleg fél.
• Amivel és ahogyan meg lehet nyugtatni.
• A szülők különleges kívánságai (egyen eleget, igyon, ne hagyják egyedül, stb.).
• Amit fel tud(nak) ajánlani a szülő(k) a gyermek fejlődésének, integrációjának megsegítésére.

Hogyan segíthetjük szülőként a gyermek integrációját?

• Írjunk a gyermekek szokásairól részletes, tematikus leírást a legapróbb részletig egy-egy szituációhoz - például étkezéshez, altatáshoz, megnyugtatáshoz, játéktevékenységhez - köthetően.
• Jól jöhet előzetesen készített fénykép közös nézegetése a kicsivel az intézményről (kívülről), a csoportszobáról, a játékokról, a kisgyermeknevelők fényképének megmutatásával.
• Legyen a gyermeknek saját játéka, kedvenc tárgya.
• Sokat segít egy képes napirend (pl. egy füzetben), amely jelzi, hogy mikor - mondjuk alvás és uzsonna után - érkeznek a gyermekért a szülők.

Milyen játékokkal, játékos feladatokkal támogathatjuk a beilleszkedést?

• A reggeli köszönőkör, egy-két közös mondóka vagy dal, esetleg egy kis labda, illetve babzsák játék sokat segíthet, de nem kell még túlstrukturálni ennek a korosztálynak a játéktevékenységét.
• A köszöntés legyen 5-10 perc, de az rendszeresen minden reggel, miként az is fontos, hogy személyre szóló legyen.
• Ez a korosztály még alapból befogadó: a közös tevékenységekbe legyen mindenki szelíden bevonva, és ilyen módon megtanulnak együtt játszani.

Bölcsődei ellátás típusai és hatásai

Amikor egy család a bölcsőde mellett dönt, a következő nagy kérdés gyakran az, hogy heti hány napot töltsön ott a gyermek. Az alábbiakban összegyűjtöttük a teljesség igénye nélkül a heti 5, 4, és 3 napos bölcsődei jelenlét előnyeit és hátrányait, hogy könnyebb legyen a döntés.

Kérjük, mérlegeljék a családjuk szempontjából, hogy milyen megoldást választanak gyermekük számára bölcsőde tekintetében.

Egy szó, mint száz, a heti 3-tól 5 napig terjedő bölcsődei jelenlét mindegyikének megvannak a maga előnyei és hátrányai.

tags: #bolcsi #vegere #elvarhato #a #kisgyerektol