Bodócs Erzsébet védőnő neve a szülészeti ellátás és az anyák mentális egészségének támogatása kapcsán merül fel, bár a részletes információk hiányosak a megadott szövegben. Azonban a védőnők munkája rendkívül fontos szerepet játszik a várandósság és a szülés utáni időszakban a nők támogatásában.
A szülés utáni időszakban nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van megerősödésre: kevésbé ismert, hogy a szülés utáni depresszió mellett szülés utáni poszttraumás stressz is jelentkezhet, és korábban rejtve maradt mentális betegségek, például bipoláris zavar is aktiválódhat. Az anyák mentális támogatása azonban nem sok figyelmet kap Magyarországon.
„Bár a klinikai diagnosztika máshogyan alkotja meg ezt a fogalmat, azt gondolom, hogy a szülés utáni PTSD jelentős része összefüggésben van a szülészeti erőszakkal. A méltatlan bánásmódtól a tájékoztatás hiányáig, a durva, felesleges beavatkozásokig sokféle formában jelen van az intézményes ellátásban” - emeli ki Dr. Székely Zsófia pszichológus, az ELTE PPK adjunktusa.
„Ha az anya nem tapasztalja meg a szülésnél a saját erejét, ha kifejezetten bántják, az kihathat az anyai kompetenciaérzésre is. Amikor később nehézségek jönnek - például nem alszik a baba, nehezen megy a szoptatás -, a pozitív, erőteljes tapasztalatból tudna erőt meríteni. De ha ez hiányzik, a kezdeti összehangolódás akadályokba ütközhet, bizonytalanabbá válhat” - mondja a lehetséges következményekről.
Magányos anyák és a hiányzó rendszerek
Online kérdőívünkben 325 anya válaszolt arra, hogyan érezte magát a várandósság és a szülés utáni időszakban. A terhesség alatt 85 százalék boldognak érezte magát, de a szülés után a túlterheltség és a szorongás vált a két vezető érzéssé.
„Azt tanultam bábáktól és perinatális szakemberektől is, hogy amit a kisbabának meg kell kapnia a szülés utáni hónapokban, azt meg kellene kapnia az anyának is” - mondja Székely, aki pszichológusként ezzel teljesen egyetért. „Évtizedek óta dolgozom anyákkal, és a terápiás munkámon keresztül láttam, hogy a nők szülés körüli tapasztalatainak feltérképezése sokáig tulajdonképpen hiányzott a pszichológia tudományából. Nagyon más volt a valóság, mint amit tanítottak róla az egyetemen a pszichológusoknak.”
A pszichológus szerint legalább két dolgot lenne jó mindenkinek tudni a szülés utáni időszakról. Egyrészt, hogy sok minden belefér ilyenkor az anya érzelmi állapotába. „Nagyjából ugyanannyi idő kell a szüléstől a visszarendeződésig, mint amennyi idő eltelik a fogantatástól a szülésig, azaz közel egy év. A támogató, elfogadó társas közeg a legjobb gyógyír ezekre az érzelmi hullámzásokra.” A másik fontos dolog pedig, hogy mennyire meghatározó tényező maga a szülés, illetve ami ott történik.
Az EMMA Egyesület munkája
„Belépő segítség vagyunk. Az ítélkezésmentes meghallgatás a legfontosabb eszközünk” - mondja az 1995-ben alakult EMMA Egyesületről Iványi Anna, a szervezet nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa. Az EMMA kezdetben az otthonszülés jogi elismeréséért küzdött, később a teljes szülészeti ellátás emberibbé tételét tűzte ki célul. Civil érdekérvényesítőként részt vettek a 2011-ben elfogadott otthonszülés-rendelet előkészítésében és az azt erősítő szülésmozgalomban is. Azonban „sok visszajelzés érkezett nőktől, anyáktól, hogy nemcsak az otthonszülés problematikus, hanem az egész ellátórendszert átszövik a nehézségek, problémák, traumatikus szülésélmények, szülészeti erőszak. Így kibővült a tevékenységünk” - meséli az egyesület indulásáról.
A Mamakör alapítói: Köhler Kata és Roszik Linda.
Ma már sokrétű az EMMA tevékenysége: női és anyai jogokról osztanak meg tudást, roma nőknek tartanak dúlaképzést, valamint egy ingyenes, anonim segélyvonalat is működtetnek - az idén tízéves EMMA Vonalat, ahol 35 önkéntes fogad évente mintegy ötszáz megkeresést. A működést adományokból tartják fenn, mert állami támogatást eddig egyszer sem kaptak.
Szülészeti ERŐSZAK- férjöltés és társai
A bűntudat szerepe és az anyacsoportok ereje
Sok anya marad bezárva ebbe az állapotba. A hozzájuk telefonáló anyák közül sokan magukat hibáztatják, amiért nincsenek jól, inkompetensnek és magányosnak érzik magukat. „Néha súlyos mentális állapotban lévő anyák is hozzánk fordulnak - ez mutatja, mennyire nincs körülöttük megtartó közeg” - mondja Iványi, aki szerint az EMMA Vonal lényege, hogy „bármit el lehet mondani, és senki nem fog megbélyegezni”.
Az EMMA Egyesületet egyébként apák is keresik, akik érzik, hogy párjuk nincs jól, de nem tudják, hova fordulhatnának - „nagyon sok anya azért nem kér segítséget, mert szégyelli, hogy nincs jól”. Ebben szerepet játszik a környezetből érkező nyomás is: „De hát ez valami csodálatos, megszületett a gyereked, milyen szép, nézz bele a szemébe, és akkor látod, hogy minden rendben van.” A biztatónak szánt mondatok bűntudatot kelthetnek, hiszen felszólításra nem tudja magát jobban érezni az, aki esetleg traumatizálódott a szülésben. Sok anya marad így bezárva ebbe az állapotba” - mondja erről Székely Zsófia.
A kérdőíves kutatásunk alapján is ez volt az egyik legerősebb érzés: míg a terhesség alatt az anyák 21 százaléka érzett bűntudatot, a szülés után már 72 százalékuk.
Az EMMA Egyesület 2016-ban indította el az EMMA Műhelyeket, ahol az anyák sorstárscsoportban, biztonságos térben dolgozhatják fel saját élményeiket. A program jelenleg szünetel, pedig a felmérésünk szerint nagy igény lenne rá: a válaszadók 44 százaléka magányosnak érezte magát a szülés utáni időszakban.
A bűntudat fenntartja a rendszert
Azzal, hogy az állam az anyákat magukra hagyja a szülés körüli időszakban, szociológusok is foglalkoztak a közelmúltban. Takács Erzsébet, az ELTE TÁTK docense tanulmányában arra jutott, hogy az egészségügyi és szociális rendszer egyre kevésbé nyújt kiszámítható támogatást a kismamáknak. A szolgáltatások széttöredezettek, a család mint támasz is gyengül, így a piaci szereplők, civil és informális hálózatok pótolják a hiányt.
Egy másik kutatásban Csányi Gergely és Kerényi Szabina szociológusok a „jó anya” mítoszát vizsgálták. A szocializmus idején az volt a jó anya, aki dolgozott és gyereket nevelt. A rendszerváltás után ez az elvárás összekeveredett: ma egyszerre kell a nőknek romantikus, önfeláldozó anyáknak lenniük - a régi polgári ideál szerint -, és miközben minden „tudományosan bevált” terméket meg kell venniük a gyereknek, a gazdaságban is olcsó munkaerőként kell helytállniuk.
Mivel ezeknek az ellentmondó elvárásoknak lehetetlen megfelelni, az anyák állandó bűntudatban élnek - pont ez tartja fenn a rendszert, mert a bűntudat miatt még többet dolgoznak és még többet vásárolnak - derül ki a kutatók munkájából.
Szülészeti ERŐSZAK- férjöltés és társai
Felnőtt embernek felnőtt társaság kell: a Mamakör
„Nagyon meg lehet könnyíteni ezt a kezdeti időszakot, és nagyon el is lehet mérgesíteni” - osztja meg Roszik Linda klinikai szakpszichológus, a Mamakör egyik alapítója.
„Az, hogy a jóléti társadalmakban nukleáris családokban élünk, valójában borzasztó rossz az anyáknak. Szinte egész nap egyedül vannak, bezárva a kisbabájukkal - pedig egy felnőtt embernek felnőtt társaságra van szüksége. Bizonyos szempontból ez egy ingerdeprivációs helyzet” - mondja a szakember.
Pszichológus társai, Köhler Katával és Takácsy Mártával 2013-ban indították el az első Mamakör-csoportot, amibe eleinte ismerőseiken keresztül érkeztek az anyák - az ötlet részben Roszik saját élményéből született.
A Mamakör-csoport egyik legfontosabb jellemzője, hogy mindig ketten vezetik, és mindketten pszichológusok. „Ketten tartjuk a csoportokat, ami nemcsak a feladatmegosztás miatt fontos, hanem a mintaadás szempontjából is: megmutatjuk, hogy mi sem csináljuk egyedül. Az anyaságot sem kell egyedül csinálni.
Emellett saját szakmai eszköztárunkkal dolgozunk, tematikus alkalmakon foglalkozunk olyan húsbavágó kérdésekkel, mint a szülésélmény, a hozott családi minták vagy a párkapcsolat változásai. Ezért a Mamakör nemcsak anyatársaság vagy sorstársi közeg, ami önmagában is felbecsülhetetlen értékű, hanem krízisintervenciót is kínál, intenzív prevenciós munkát végez, és segít az anyává válás identitásának alakulásában is” - írja le Roszik a csoportok tevékenységét.
Jelenleg háromféle csoportjuk működik: Várandós Mamakör, Első babás Mamakör és Tesós Mamakör. A csoportjaikba egészen pici, 0-5 hónapos korú babákkal várják az anyákat, így ők a legelső időszakban tudnak támogatást nyújtani.
A várandós csoportokban 5, a kisbabás csoportokban 8 héten át, heti egyszer két órában találkozik ugyanaz az a hat baba-mama páros. Budapest öt kerületében (I., II., XI., XIII., XIV.) működnek, de már az agglomerációban is elérhetők: Veresegyházon és Budakeszin. Emellett online is tartanak foglalkozásokat, ahol egy csoportvezető támogatja az anyákat.
Sikerük látványos: míg az első évben egyetlen működő helyszínükön csupán 5 csoportot indítottak, és elmondásuk szerint szinte úgy kellett becserkészni az anyákat, 2024-ben nyolc helyszínen már 48 csoport indult. A Mamakör 2022-ben alakult alapítvánnyá, ezzel egy időben vezettek be háromféle árkategóriát, amelyek közül minden résztvevő - indoklás nélkül - szabadon választhat a lehetőségeihez mérten, - ezzel is törekednek arra, hogy minél többek számára hozzáférhető legyen a támogatás.
A kérdőívünk alapján is kiemelkedő az anyacsoportok szerepe, hiszen a válaszadók 64 százaléka járt már valamilyen támogató körbe.
Kutatások is bizonyították a hatásukat
A támogató csoportok hatását a kutatások is alátámasztják. Az ELTE-n Dr. Kaló Zsuzsa és Dr. Székely Zsófia vezetésével külön kutatás vizsgálta a Mamakör Alapítvány csoportjainak működését. Eddigi eredményeik alapján a Mamakör-csoportokban való részvétel növeli az anyai önbizalmat, csökkenti az újdonsült anyasággal együtt járó szorongást és erősíti az anya-baba kötődést.
A kutatás kiemeli a társas támogatás szerepét az elszigeteltség csökkentésében, és azt is megállapítja, hogy a részvétel segíti a rugalmasabb, tudatosabb szülői működést. A vizsgálatban félig strukturált mélyinterjúkat használtak, kvalitatív módszerrel tárták fel a résztvevők tapasztalatait.
De szerepet kapnak-e az anyacsoportok az állami ellátásban? A Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumában a nehezített gyermekvállalásban érintett nők esetében folyik kutatás. Az orvosilag asszisztált reprodukcióban részt vevő nők csoportja ugyanis az átlagnál veszélyeztetettebb a perinatális mentális zavarokban.