A bizonyítási teher és a bizonyítási kötelezettség két különböző fogalom. Míg utóbbi a bizonyítással kapcsolatos feladatokat szabályozza (kinek mit kell bizonyítania), addig a bizonyítási teher szabályai azt állapítják meg, hogy a bizonyítatlanságnak a következményei melyik félnek a terhére esnek. Más szóval, ha valamilyen, a per eldöntése szempontjából fontos tényt nem sikerül bizonyítani, az melyik félnek a hátrányára szolgál.
A bizonyítási teher megosztása rendszerint a bizonyítási kötelezettség szabályához igazodik, azonban a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher nem mindig esik egybe, azaz a bizonyítási kötelezettség sikertelensége nem mindig eredményez bizonyítatlanságot.
A bizonyítási teher jogi háttere és történeti fejlődése
A polgári perbeli bizonyítás a leglényegesebb ismérveit tekintve napjainkra nem jutott sokkal messzebb római jogi előzményeinél, habár az európai jogtörténet folyamán számos vargabetűt írt le és vadhajtást növesztett.
Római jog
A tipikus bizonyítási eszközök már kétezer éve is a tanúk, az okiratok, a szemle és az eskü voltak, bizonyító erejük, mérlegelésük nem volt szabályokhoz kötött. A római per tisztán szóbeli volt, a bizonyítékokat az ítélő bíróság közvetlenül vizsgálta meg.
Germán jogok
A germán jogok nem tették lehetővé a megengedett főbizonyítással szembeni ellenbizonyítást, így a bizonyító fél bizonyításának engedélyezése esetén a bizonyítás kockázatainak nem volt kitéve. Ez a szemlélet a saját tényeit legjobban ismerő becsületes ember jelleméhez fűzött bizalomból eredt. A bizalom azonban nem járt automatikusan mindenkinek. A becsületességről való meggyőződéshez eskütársakra is szükség volt. Ők nem a vitás tényre vonatkozó tanúvallomást tettek, hanem azt bizonyították, hogy az eskütevő felet a hamis eskü tételére képtelennek tartják. A becsületességgel szembeni bizalom foka a peres fél társadalmi állásához mérten különbözött.
Kánoni perjog
A kánoni perjog visszaszorította az irracionális bizonyítási módokat. Viszont egyfelől írásbelivé tette a pert, ezáltal az nemcsak rendkívüli módon elhúzódott, de az ítélőbíró(i tanács) részben vagy egészben el is szakadt a bizonyítástól. Másfelől kötötté vált a bizonyítás. Előre meghatározott volt a bizonyítási eszközök alkalmazhatósága, megkívánt számaránya, súlya, értéke. Ezzel a bírói önkény érvényesülését igyekeztek korlátozni, miközben a bizonyítékok mérlegelése életidegenné vált.
Modern polgári per
A modern polgári per kialakulásának kezdetei a XVII-XVIII. századra nyúlnak vissza. A XIX. század második felében a német perjog a bizonyítást a felek rendelkezési hatalma alá helyezte. A szocialista perjogok ezt a bírói szerepkört a végletekig felerősítették, a felek perbeli szerepvállalását a háttérbe szorítva a bizonyítási eljárásban a hivatalbóliság elvét tették általánossá. A szocialista államberendezkedés európai megszüntetése óta a volt szocialista országok a korábbi liberális-szociális perjogi modellhez visszatérés útjait keresik, közöttük Magyarország is. Hazánkban ennek legújabb jogalkotási eredménye a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.).
A bizonyítás fogalmi megközelítése
A bizonyítás fogalmi megközelítésének két útja ismeretes a polgári perjogtudományban: az egyik a bizonyítás általánosabb, logikai aspektusát, a másik a specifikusabb, eljárási szempontját emeli ki. A logikai irányzat a kifejezés jelentéstartalmából az állítás helyességének, valósághűségének a kimutatását ragadja meg, azt a mozzanatot, amikor a bíróság az elé tárt jelenbeli bizonyító tényekből a feltárandó múltbeli bizonyítandó tényekre következtet, és megállapítja a bizonyításra szoruló tényállítás tényszerűségét vagy annak hiányát. A processzuális irányzat arra a tevékenységsorozatra koncentrál, amellyel a felek kívánják a bírót a bizonyító eszközeik előterjesztése útján meggyőzni a saját tényállításuk tényszerűségéről. A szintetizáló iskola egyesíti a két elméletet. Lényeges fogalmi elemként emeli ki a feleknek azt a külső tevékenységét, amellyel a bíróság meggyőzésére törekednek, de nem feledkezik meg arról sem, hogy ebben a bíróság is tevőlegesen részt vesz, nemcsak passzív szemlélője a bizonyítás folyamatának, hanem aktív foganatosítója is.
A bizonyítási eljárás alapelvei és szabadsága
A bizonyítási eljárásban is érvényesülő perjogi alapelvek: a rendelkezési elv, a tárgyalási elv, a szóbeliség, a közvetlenség és a nyilvánosság elve. Ezek a polgári peres eljárás egészét átható princípiumok.
A pervezetési szabadság a bizonyítási eljárás során
A bíróság szabadon határozza meg a bizonyítási cselekmények körét és sorrendjét. Ez a pervezetési szabadság kiterjed a már meghozott döntés megváltoztatására is.
A bizonyítási szabadság korlátai
A bizonyítási szabadság semelyik aspektusában sem korlátlan. Bizonyos korlátokat maga a Pp. állít fel, például a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználásának általános tilalmával. Bizonyítási korlátokat felállítanak olykor más, jellemzően anyagi jogi jogszabályok is. A bizonyítási szabadság korlátozása nem áll a felek rendelkezési hatalma alatt.
A bizonyítási teher megoszlása a felek között
A bizonyítási teher arra ad választ, hogy a bizonyítatlanság következményei melyik fél terhére esnek, azaz, ha valamilyen, a per eldöntése szempontjából jelentős tényt nem sikerül bizonyítani, az melyik félnek a hátrányára szolgál. Az ebből adódó hátrány rendszerint a bíróság érdemi döntésében jut kifejezésre.
A polgári per egyik általános tétele, hogy ha a fél vitatja az ellenérdekű fél által állított tényt, akkor a bíróságnak bizonyítást kell elrendelnie. A bizonyítás legfőbb kérdése, hogy amennyiben egy tényt bizonyítani kell, akkor ez melyik fél feladata. Az Országgyűlés 2016. november 22-én elfogadta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt, amely a bizonyítás terén új fogalmakat vezetett be, többek között a bizonyítási érdek terminológiát, amely a bizonyítási kötelezettség fogalmát váltotta fel.
A törvényben azonban bizonyítási teher általános szabályán felül voltak olyan esetek, amikor speciális szabályokat kellett alkalmazni.
Bizonyítási teher
Esettanulmány: A Kúria BH 2015. 232. számú határozata
A Kúria BH 2015. 232. számon közzétett határozatában rámutatott arra, hogy amennyiben a munkavállaló a bizonyítási kötelezettsége alapján indítványozta a nyilatkozatai alátámasztására megfelelően alkalmas, de kizárólag a munkáltató birtokában lévő bizonyítékok beszerzését, a munkáltató nyilvántartási kötelezettségébe tartozó adatszolgáltatás teljes körű hiánya nem eshet a munkavállaló terhére.
Tényállás
A felperesek személy- és vagyonőr munkakörben álltak az alperes alkalmazásában a mindenkori minimálbérnek megfelelő személyi alapbér megfizetése mellett. Az alperes munkaidő-keretben foglalkoztatta a felpereseket 24-48 órás beosztás szerint. Tevékenységüket ténylegesen a részükre kiadott szolgálati vezénylés szerint látták el. A felperesek munkaviszonyuk megszűnését követően keresetet terjesztettek elő, amelyben azt állították, hogy a munkaidő-kereten felül jelentős túlmunkát végeztek, aminek ellenértékét az alperes nem fizette meg a részükre.
Az alperes védekezése és a bírósági eljárás
Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy részükről rendkívüli munkavégzés nem történt. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresete szerint elmarasztalta az alperest. Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Kúria döntése
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak. Megállapítható, hogy a felperesek teljes körűen eleget tettek a Pp. 164. §-ában rögzített kötelezettségüknek, és indítványozták a nyilatkozataik valóságának alátámasztására megfelelően alkalmas, de kizárólag az alperes birtokában lévő bizonyítékok beszerzését. Az alperes az iratok csatolására vonatkozó kötelezettségének azonban a felhívás ellenére sem tett eleget. A Kúria szerint nem eshet a munkavállalók hátrányára az, ha a munkáltató nem tett eleget az anyagi jogszabályban foglalt kötelezettségének, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentációt nem bocsátotta felhívás ellenére a bíróság rendelkezésére. Ez esetben a munkáltató megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem tett eleget a bizonyításnak. Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, így a Kúria azt jogszabálysértés hiányában fenntartotta.
Bizonyítás az adóigazgatási eljárásban
A bizonyítás szabályainak, a kapcsolódó adóhatósági kötelezettségeknek és adózói jogoknak az ismerete alapvető fontosságú egy adóellenőrzés esetén. A bizonyítás szabályait az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvényben, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi. CXL. törvényben találjuk.
Az adóellenőrzés során alapvetően ún. szabad bizonyítással szembesülünk, ez egyrészt azt jelenti, hogy az Art. a NAV a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékeli, és az ezen alapuló (szabad) meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A leggyakoribb bizonyítás az adó megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, nyilvántartások összevetése és értékelése. Emellett az adóhatóság nyilatkozattételre idézheti be az adózót, tanúkat hallgathat meg, kapcsolódó vizsgálatot indíthat. Természetesen az adózónak is joga van ahhoz, hogy bizonyítási indítványokat terjesszen elő. Fontos, hogy az adóhatóságnak a felajánlott, de mellőzött bizonyításról, illetve a mellőzés indokairól számot kell adnia határozatában.
A bizonyítási teher megfordulása az adóeljárásban
A nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére nem értékelhető, ez alól kivételt a becslési eljárás képez. Néhány esetben megfordul a bizonyítás terhe, így például mikor az adózót kedvezmény, vagy mentesség illeti meg. Ha erre hivatkozik, akkor ezen jog fennállását ő köteles bizonyítani. Akkor is az adózót terheli az ellenbizonyítás, ha az adóhatóság becslést alkalmazott. Becslésre akkor kerül sor, ha az adó alapja nem, vagy például a szükséges bizonylatok hiányában, illetve az adózó valótlan hiányos vagy elmulasztott nyilatkozata miatt nem állapítható meg. Becslésre van szükség akkor is, ha az adóhatóság úgy látja, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel kiadásai nem állnak összhangban a bevallott jövedelemmel.
Fogyasztói jogok és a bizonyítási teher
Gyakran előfordul, hogy a megvásárolt termék a rendeltetésszerű használat ellenére meghibásodik, szétesik, vagy nem úgy működik, mint ahogyan az a felek szerződése, a mellékelt jótállási feltételek, illetve a használati és kezelési útmutató alapján elvárható lenne. Magyarországon a fogyasztók minden meghibásodott termék esetében - a hibás teljesítés miatt - élhetnek kellékszavatossági jogaikkal, ezen felül vannak olyan termékek, amelyekre kötelező jótállás (köznapi elnevezése szerint garancia) is vonatkozik.
Kellékszavatosság
A kellékszavatosság az eladó hibás teljesítésért való helytállását jelenti. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el, amelyből az első 6 hónapban a bizonyítási teher a vállalkozás oldalán van, speciális szabály vonatkozik az áruk adásvételére, hiszen ilyen esetben az első 1 évben a bizonyítási teher a vállalkozáson van. A bizonyítási teher alatt azt értjük, hogy ki „cipeli” azt a terhet, hogy bizonyítja, hogy a termék hibája már az áru teljesítésének időpontjában fennállt.
Kellékszavatossági jogok
A fogyasztó a hibás teljesítés miatt két lépcsőben, összesen négyféle kellékszavatossági jogot érvényesíthet:
- A fogyasztó a termék kijavítását vagy kicserélését kérheti, amelyek közül - főszabály szerint - választhat. A vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb 15 napon belül elvégezze.
- A fogyasztó árleszállítási vagy elállási jogával élhet. Ezen igények érvényesítésére a fogyasztónak akkor van lehetősége, ha a kijavítást vagy kicserélést az eladó nem vállalta, vagy nem végezte el megfelelő határidőn belül a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül, vagy a fogyasztó kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
Termékszavatosság
Kiemelendő még a termékszavatosság, amely a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen, szavatossági természetű helytállása a fogyasztóval szemben. A fogyasztó termékszavatossági igényként csak kijavítást vagy kicserélést követelhet. A gyártót a termékszavatosság az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított két évig terheli.
Jótállás
A jótállás a hibás teljesítésért való fokozottabb helytállást jelenti: aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal (önkéntes jótállás) vagy jogszabály alapján jótállásra köteles (kötelező jótállás), a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.
Jótállási határidők és a bizonyítási teher
A jótállási határidő a termék eladási árától függ, tehát a sávos jótállás időtartama a következőképpen alakul:
- 10 000 forintot elérő, de 250 000 forintot meg nem haladó eladási ár esetén két év,
- 250 000 forint eladási ár felett három év.
Jótállás esetén a bizonyítási teher a jótállás teljes ideje alatt végig a vállalkozáson van.
A kötelező jótállás alá tartozó tartós fogyasztási cikkek körének meghatározásáról szóló 10/2024. (VI. 28.) IM rendelet tartalmazza azon tartós fogyasztási cikkeket, amelyekre kötelező jótállás vonatkozik, ideértve bizonyos új tartós fogyasztási cikkeket, ha azok eladási ára eléri a 10 000 forintot.
A kötelező jótállás hatálya alá tartozó termékek esetében is alapvetően a fenti - kijavítási, kicserélési, majd árleszállítási és elállási - jogok illetik meg a fogyasztót, azonban további, speciális szabályok is megfogalmazásra kerültek.
| Termék eladási ára | Jótállási időtartam | Bizonyítási teher |
|---|---|---|
| 10 000 Ft - 250 000 Ft között | 2 év | Vállalkozáson |
| 250 000 Ft felett | 3 év | Vállalkozáson |
tags: #bizonyitasi #teher #a #kereskedelemben