A szoptatás az anya és a baba közötti különleges kötelék, azonban számos kihívással járhat. Gyakori probléma a mell túltelítődése, a tejcsatorna elzáródása, vagy az elapadt tej. Ezek a problémák nemcsak fizikai, hanem lelki megterhelést is jelenthetnek az édesanya számára. Fontos, hogy megismerjük ezeknek az okait és a lehetséges megoldásokat, hogy a szoptatás harmonikus és sikeres legyen.
Mellproblémák a szoptatás alatt
A szoptatás alatti mellproblémák közül gyakori a mell túltelítődése és a tejcsatorna elzáródás. Megfelelő kezelés nélkül mellgyulladás, ritka, súlyos esetekben pedig melltályog alakulhat ki. Fontos tudni, mi a teendő mellproblémák esetén.
Mell túltelítődése
Mind a két mell duzzadt, fájdalmasan feszül, a bőr fényes, feszes, erősen látszanak az erek. A szoptatást nem szabad korlátozni, sőt, segít a túltelítődés megszüntetésében a gyakori szoptatás. Szoptatások előtt, illetve alatt tegyünk meleg borogatást a mellre, vagy zuhanyozzuk le meleg vízzel. A folyadékfogyasztást nem kell mérsékelni. Két szoptatás között jegelhetjük is a mellet, ha nagyon duzzadt, ödémás és a szoptatás után sem enyhül. Erre a célra legjobb előkapni a fagyasztóból egy zacskó mirelit borsót vagy kukoricát. A jegelés hatására csökken az ödéma és a fájdalom, jobban megindul a tej (a túltelítődött emlőből nehezebben ürül).
Tejcsatorna elzáródás
A mellben fájdalmas vagy érzékeny pont, illetve csomó alakul ki, amely kissé meleg. A tejcsatorna elzáródása következtében az elzáródás mögött pang a tej, ez vezet a fájdalmas csomó kialakulásához. Enyhe, lokalizált fájdalommal jár. Láz is kísérheti. Közvetlenül szoptatás előtt tegyünk nagyon meleg, majdnem forró borogatást arra a területre, ahol az elzáródás van, mindössze 2-3 percre. A meleg hatására kissé kitágul a tejcsatorna és jobban ki tud ürülni a tej. Szoptatás előtt masszírozzuk át a mellet: a gyulladt folt mögött kezdjük, öt ujjal, körkörös mozdulatokkal, és fokozatosan haladunk a mellbimbó felé.
Mellgyulladás
Bakteriális fertőzés: hirtelen alakul ki, mindkét mellet érintheti, sebes vagy fertőzöttnek tűnik a mellbimbó, vér vagy genny van az anyatejben, vörös csíkok jelennek meg a gyulladt terület környékén. Mellgyulladás ideje alatt a szoptatás folytatható, sőt, segít a tünetek enyhítésében a mell kiürítésével. Ha elzáródás miatt alakult ki, akkor az elzáródás helyére tegyünk 2-3 perccel szoptatás előtt meleg borogatást (olyan meleg legyen, amit még éppen elbír a bőr, nem langyos!), és kezdjük a szoptatást a gyulladt mellel. Váltogassuk a testhelyzeteket, így alaposan ki tudja üríteni a baba a mell minden részét. Két szoptatás között jegelhetjük is a mellet, ha nagyon duzzadt, ödémás és a szoptatás után sem enyhül. Erre a célra legjobb előkapni a fagyasztóból egy zacskó mirelit borsót vagy kukoricát. Pihenjünk sokat és igyunk sok folyadékot. Ha 24 órán belül nem enyhülnek a tünetek, nem múlik el a láz, orvoshoz kell fordulni, aki szükség esetén ír fel antibiotikumot.
Melltályog
Gennyes üreggé növekedett fertőzés a mellben. A kezelés a tályog felnyitása, kitisztítása. Ambulánsan megoldható, csak néhány órát vesz igénybe. Ha a felnyitott tályog a mellbimbó környékén van, a másik mellből kell szoptatni, és az érintett mellet kézzel ki kell fejni, mivel a túltelítődés nem segíti a gyógyulást.
Az elapadt tej okai és visszahozása
Több anyukától hallottam már, hogy egyik napról a másikra elapadt a teje. Mi lehet ennek az oka, és hogyan lehet megelőzni? Ahhoz, hogy a tej termelődése fönnmaradjon, kétféle hormon szükséges: a prolaktin és az oxitocin. Mindkettő a szoptatás hatására termelődik az anya szervezetében. A prolaktin a tej elválasztását serkenti, míg az oxitocin a sima izmok összehúzódását váltja ki. Amikor a baba szopni kezd, a legtöbb anya kis idő múlva érzi, hogy a melle egy kicsit feszesebb lesz, enyhén fáj vagy bizsereg. A baba ilyenkor szaporábban nyel, mert az izmok összehúzódásának hatására a tej szinte ömlik a szájába. Ez a tejkilövellő reflex. Ha ez a reflex nem működik, a gyermek kevés tejhez jut.
A lelkiállapot hatása a tejtermelésre
Az oxitocin termelődését befolyásolja az anya lelkiállapota is. Sokan azt tapasztalják, hogy ha gyermeksírást hallanak vagy a gyermekükre gondolnak, folyni kezd a tejük. Ennek az ellenkezője is igaz: aki azt meséli, hogy hirtelen "elment a teje", legtöbbször hozzáteszi azt is, hogy ez előtt nem sokkal nagy lelki megterhelés érte vagy komoly, kimerítő betegség kerítette hatalmába. Sajnos ebben az esetben könnyen gátlódhat a tejkilövellő reflex működése. Mivel az anya nem érzi, és a gyermek valóban keveset tud szopni, legtöbben azt hiszik, hogy végképp elapadt a tejük, és teljesen abbahagyják a szoptatást. Szerencsére a helyzet nem ilyen drámai. Amint a feszültség elmúlik, az oxitocin újra akadálytalanul működni kezd, és a kicsi, ha elég gyakran mellre teszik, elegendő tejhez fog jutni.
BABA SZOPTATÁSA 🤱🏼 5 hiba, amit el kell kerülni
Sajnos, maga a reflex hiánya is szorongást okoz, és ez még rontja az anya állapotát. A reflex visszatéréséhez gyakran elég, ha szoptatás közben az anya lazít, relaxál, valakivel beszélget, olvas, tévét néz: ezek a dolgok mind elterelik a figyelmét arról, hogy szinte görcsösen a gyermeket és a mellét figyelje. Segíthet, ha nyugtató gyógynövényteát iszik, ha megosztja valakivel a problémáját, ha felhív egy szoptatási tanácsadót, aki bizonyára megnöveli az önbizalmát. A tapasztalat ugyanis az, hogy nincs reménytelen eset, amíg a gyermek szívesen szopik.
Szoptatási tanácsadó szerepe
„Az elapadt tejet vissza lehet-e hozni úgy, hogy a mellszívás ne fájjon? Vagy ez ezzel jár együtt? 3 hét után összesen kb. 3-4 ml jött ki a két mellemből, másnap megint semmi. És nagyon fájt a mellszívó használata. Szülés után pár nappal volt egy nagyon csúnya fertőzésem, amire antibiotikumot szedtem, ráadásul akkor volt mellgyulladásom is. Akkor még pár napig cicizett a lányom, de utána nem akart. Mellszívóval se sok jött, a mennyiség szinte egyenlő volt a nullával. Nem tudom, van-e köze hozzá, de azóta a bal lapockámnál folyamatos bizsergést, zsibbadást érzek - ez normális? A szoptatási tanácsadó egyéni stratégiát, szoros együttműködést javasol a szakértő segítséggel azokban az esetekben, amikor az édesanya serkenteni szeretné az anyatej termelődését.”
„Nincs olyan egységes séma, általános tanács, ami mindenkinél beválik” - mondja Rózsa Ibolya, laktációs szaktanácsadó. „A szoptatási tanácsadó a személyes találkozás alkalmával felveszi az anamnézist, tehát feltérképezi azokat az előzményeket, amelyek a kialakult helyzethez vezettek. A változtatás előtt fontos tudni, eddig hogyan működött a szoptatásmenedzsment, ezért az anyával együtt visszatekintenek arra, hogyan folyt a szoptatás. Megvizsgálja, van-e valamilyen anatómiai akadály - például van-e elegendő tejmirigy - vagy betegség, pszichés ok a háttérben, ellenőrzi a baba szopási technikáját. Előfordulhat az is, hogy a baba lenőtt nyelv vagy cumizavar, esetleg más okból nem szopik hatékonyan, nem ad kellő ingert a mellbimbónak. Ezután az anyával közösen felállítanak egy egyéni stratégiát arra, hogyan hozható vissza, fokozható a tejtermelődés. Egy-másfél hét múlva aztán meg kell vizsgálni, milyen eredményt hozott a javasolt módszer. Lehet, hogy változtatni kell rajta, mert a gyakorlatban nem vált be, idővel pedig azért is, mert a baba gyors fejlődésével változnak az igényei, szokásai is.”
A helyes szopási technika és a tejtermelés serkentése
Azt minden kismama tudja, hogy a gyakori mellre tevés, sűrű szoptatás a mellbimbó ingerlésén keresztül serkenti a laktációs hormonok termelődését, de sokan panaszkodnak, hogy a gyakori szoptatás miatt kisebesedik a mellbimbójuk. Vannak, akik „lusta” babájuk mellett mellszívót is bevetnek a gyakori ürítés érdekében, de ezt fájdalmasnak érzik. „Nem a gyakori szoptatás miatt, hanem a rossz technikától sebesedik ki a mellbimbó” - világosít fel a szoptatási tanácsadó. „A mellbimbó érzékenysége természetes, de hámsérülés csak akkor keletkezik rajta, ha nem jól történik a mellre tapadás. A mell gyakori és hatékony ürítése valóban serkenti a tejtermelődést, ezt pedig szoptatással, kézi vagy gépi fejéssel lehet biztosítani, de egyik sem okozhat fájdalmat. Szoptatás előtt helyezkedjen el az anya kényelmesen, hogy a baba a helyes szopási technikához jól szájába tudja venni a mellbimbót. A mellszívót mindig a legkisebb fokozaton kezdjük használni, innen lehet emelni a hatékonyságát, de csak a fájdalomküszöbig. Vannak, akik kézi fejéssel is eredményesen ki tudják üríteni a mellet. Mindenki saját maga tudja kikísérletezni, hogy mi válik be nála, a szoptatási tanácsadó pedig megmutatja a különböző fogásokat.”
A babán is múlik a szoptatás sikere
Amikor azt tapasztaljuk, hogy nem szopik hatékonyan, „cumizik” a mellen, vagy „lusta”, akkor ennek biztosan van oka. A csecsemő életben maradáshoz szükséges, veleszületett ösztöne a szopás, nincs olyan, hogy nem akar szopni, legfeljebb nem tud, vagy nem elég jól. Előfordulhat, hogy anatómia, idegrendszeri, szülési beavatkozásból eredő oka van a gyengébb szopási készségnek, akár olyan enyhe formában, hogy aluszékonyabb, hamar kifárad, vagy a kissé letapadt nyelve akadályozza. Segítse az anya azzal, hogy figyeli a jelzéseit, és már akkor mellre teszi, amikor cuppogni, keresgélni kezd, akár rövid időközönként is. A cumit is használó babáknál a szopási technika átalakul a cumisüvegből iváshoz, és ezzel a technikával a mellből már nem tudja kiszívni a tejet. Kevés az anyatej, a baba cumisüvegből kapja a tápszert, ezáltal nem is szopik jó technikával, így a mell nem kap kellő ingert a tejtermelődéshez, tehát még kevesebb lesz a tej - ördögi kör.
A tejtermelés visszafordítása tápszeres etetés esetén
Hogyan lehet akkor mégis visszafordítani ezt a folyamatot, amikor már szinte csak cseppekben mérhető a mennyiség? „A gyógynövényteák összetevői között valóban van olyan, ami a hormontermelődésre hat - tájékoztat Rózsa Ibolya -, ám önmagában ez nem elegendő. Egyik tejszaporító tea sem emeli a tej mennyiségét olyan jelentős mértékben, csak a többi módszerrel együtt várható bármilyen hatás tőlük, ez pedig egyénileg is változó. Amikor a már nagyobb mennyiségben tápszerrel táplált babát szeretnénk a szoptatásra visszaszoktatni, először az anyatej mennyiségét kell növelnünk, hogy az legalább részben, és majd fokozatosan egyre nagyobb részben fedezze a szükségletét, ezzel párhuzamosan csökkenhet a tápszer. Ha a baba napi táplálékszükségletének jelentős részét a tápszer teszi ki, nem vonhatjuk meg azt tőle hirtelen, nem éheztethetjük, de támogathatjuk a szopási technikáját, ha nem használunk alvócumit, bimbóvédőt, és a tápszert is ivópohárból adjuk. Cél, hogy egyre több időt töltsön a mellen hatékony szopással. Ahogy erősödik a baba, egyre együttműködőbb lesz, és ezzel a szopási készsége is javul. Ne azt tekintsük rövidtávú célnak, hogy a tápszerről leszokjon, hiszen anyatej hiányában az számára életbevágóan fontos táplálék, hanem tejszaporítással, a szoptatás és szopási technika javításával növeljük az egyelőre „kiegészítőnek” mondható anyatejes táplálás arányát. Egyes esetekben nemcsak a tápszer elhagyását, hanem azt is eredménynek fogadjuk el, ha ez az arány javul, vagy megmarad a szoptatás, és a tápszer mennyisége húzódik vissza.”