Testi betegségeink intő jelek, melyek arról árulkodnak, hogy lelkünkben megszűnt a harmónia. Betegség pedig akkor következik be, ha ez az egyensúly felborul. A hármas egység csúcsán gondolatvilágunk áll, amely mint egy "irányító központ" hatással van az érzelmeinkre.
Ha egy negatív érzelem kibillent minket az egyensúlyunkból, és ez az állapot tartósan fennáll, akkor a szervezetet átjáró energiák nem tudnak megfelelően áramlani. A betegségtünetek figyelmeztetnek arra, hogy felfogásunkon, hozzáállásunkon, életmódunkon változtatnunk kell. Ahogy a tudat képes megbetegíteni a testet, ugyanúgy meg is tudja gyógyítani, ha megengedjük neki. A gondolat ereje segíthet visszanyerni egészségünket.
A testi betegségek lelki okai
Minden betegségnek van lelki üzenete, ami segít megérteni, mi zajlik bennünk. Fontos megfigyelni, hogy a tünetek melyik oldalon jelentkeznek, mivel a jobb oldal az apával, a férfiakkal, a világgal, a társadalmi szerepekkel és karrierrel való kapcsolatot, a bal oldal az anyával és a nőkkel való viszonyra utal. A bal oldal az anyával való kapcsolatot és a múltban meg nem oldott problémákat, míg a jobb oldal az apával és a világgal való kapcsolatot jelképezi, amely árnyként vetítődik ki a jelenünkre is.
Nézzünk néhány példát a testi tünetek és a mögöttük rejlő lelki okok összefüggéseire:
- Alkoholizmus: Talajvesztettség, értéktelenség tudata. Lelkiismeret furdalás. Az Én elutasítása.
- Allergia: Az allergén által szimbolizált tulajdonságot elutasítjuk. Kire vagyunk allergiásak? Bárminemű allergiás reakciók mögött félelmek, fóbiák, rögeszmék húzódnak meg.
- Szénanátha: A megtermékenyülést és szaporodást szimbolizáló virágporral szembeni allergia, mely a szexuális téren jelentkező, többnyire öntudatlan elutasításra utal.
- Állatszőr allergia: Általában az emberben meglévő anális vonások elutasítását jelzi.
- Házi por allergia: Az élet bizonyos területeit tisztátalannak tekintjük, ezért elutasítjuk.
- Álmatlanság: Félelem, nyugtalanság, bűntudat, görcsös önkontrol. Félelem a szellemvilágtól, a haláltól.
- Asztma: Az életben sok sérelmet nyeltünk le, és egyszerre szeretnénk megszabadulni tőlük, illetve többet szeretnénk kapni.
- Balesetek: Magatehetetlenség, kitörni vágyás, agresszivitás. Nem a helyes úton járunk, túl merevek vagyunk, változásra van szükségünk.
- Bénulás: Mélygyökerű félelem, szellemi-lelki mozdulatlanság. Nem engedjük önmagunkat érvényre juttatni.
- Bőrkiütés: Felhívás, hogy többet foglalkozzunk önmagunkkal.
- Cukorbaj: Visszafogottság, mély fájdalom, szeretethiány, sóvárgás a múlt emlékei iránt. Csalódottság, csökkent értékűség érzete.
- Depresszió: Menekülés az aktivitástól.
- Elhízás: Boldogtalanok vagyunk, úgy érezzük, nem vagyunk fontosak, kilátástalannak látjuk a jövőt, esetleg plusz kilók mögé próbálunk elbújni.
- Emésztési problémák: Valamit nem tudunk megemészteni, lenyeljük a mérget. Szellemi túltápláltság, a bírálat megemésztésére való képtelenség vagy vonakodás.
- Fájdalom: Erőteljes figyelmeztetés, hogy meghalljuk a test üzenetét, ugyanakkor lehetőség az átalakulásra.
- Fejfájás, migrén: Kemény önkritika. Az én alábecsülése. Kitörési vágy. Ellenállás az élet természetes menetének, szexualitás keltette szorongások.
- Fogfájás: Jel és az sem mindegy, melyik fog és milyen beavatkozást igényel. Ha már gyökérkezelés jön szóba, ott nagyon mélyen a gyökerekig le kell ásni.
- Gerincoszlop görbülése: Merevség, kitartás a régi elképzelések mellett.
- Gyomorfekély: Önbizalomhiány.
- Látásproblémák: Ha valakinek romlik a látása, vagy egyre erősebb szemüveg kell, mit nem akar meglátni. Itt is jelentősége van külön-külön mindkét szemnek is.
- Mandulagyulladás: Félelem elfojtott érzelmek és ambíciók, önkifejezés hiánya. Nem tudok, vagy nem vagyok többé hajlandó valamit lenyelni.
- Nátha: Zavarodottság, sok minden zajlik egyszerre. Érzelmi zaklatottság, kisebb sérelmek. Torkig vagyok valamivel, a dolgok megindultak.
- Pajzsmirigy: Sértődöttség. Soha nem tehetem azt, amit akarok. Elfojtott agresszív és elutasító érzelmek. „Riadókészültség”, túlfokozott belső aktivitás.
- Rák: Feldolgozatlan személyes tragédia idézi elő, mely az egyén belső elszigetelődését vonja maga után. Neheztelés régi sérelmek miatt. Titkos bánat emészti a testet.
- Szédülés: Csapongás, szétszórtság, szemlélődés elutasítása. Külső ingerek elutasítása. A belső egyensúly hiánya, mintha nem kapnék elegendő figyelmet.
- Szív betegségei: Érzelmi válság, örömtelenség.
- Térd panaszai: Önfejűség, önteltség, hajthatatlanság, félelem, rugalmatlanság.
- Torokfájás: Mit fojt el, mit nem akar kimondani.
A rákbetegség és a lelki tényezők
Dr. Hamer rákkutató orvos a rák kialakulásának kritériumait vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy minden egyes szövettanilag pozitív esetben kimutathatók voltak az alábbi törvényszerűségek: a rákos megbetegedést feldolgozatlan személyes tragédia idézi elő, mely az egyén belső elszigetelődését vonja maga után. Keletkezése annál könnyebb, minél rosszabb az illető általános egészségi állapota.
A rákbetegek pszichés helyzetében sok sokkoló élmény fordul elő. Egy ilyen diagnózist kapni, még a gyanú is sokkoló, borzasztóan meg lehet ijedni. Egy ugrás az ismeretlenbe, miközben folyamatosan döntéseket kell(ene) hozni kezelésekről, kemoterápiáról. Dönteni kell az állapot megosztásáról: kivel, mennyit érdemes megbeszélni róla? Mit mondjon a munkahelyen, mit a családban? Ebben is van egy csomó egyediség: ha valakinek jobb a szociális hálója, többekkel, könnyebben oszthatja meg a betegségét.
Sokan a "kell, hogy legyen oka a betegségnek" gondolat mentén szégyellik a rákjukat, pontosabban nem is a betegséget magát, hanem azt a hibát, amit eszerint - szerintük − elkövethettek. Ez a hozzáállás rendkívül káros, mert a felelősség áthárítása a betegre, mintha ő tehetne a betegségéről, további szorongást és bűntudatot okoz. Fontos megjegyezni, hogy nem minden rákbetegség vezethető vissza egyértelműen pszichés okokra, vannak például genetikailag meghatározott rákok is.
Gyógyítható a rák? Lelki tényezők okozzák? - Hidvégi Máté
A halál gondolata és az elfogadás
A halál gondolata ijesztő, beláthatatlan és ismeretlen, mindig veszteséggel jár. De vajon nem lesz-e mind nagyobb a veszteség, ha továbbra is tabusítjuk a halált és gátakat állítunk az elfogadás elé? Nemcsak félelmetes, de mintha sokak szerint tilos is volna! Mintha morálisan lenne tilos. Nincs persze kimondva, de mintha valaki, aki meghal, nem tenne eleget a gyógyulásáért, életben maradásáért.
A hospice ellátás és a pszichoonkológia
Fontos, hogy beszéljünk a halálról, a hospice ellátásról, egzisztenciális (filozófiai) kérdésekről, az élet és halál értelméről, illetve a végrendelkezésről, felelősségről. A pszichoonkológiai ambulancia azt jelenti, hogy a betegség stádiumától függetlenül, tehát bármikor a rákbetegség folyamán a rákbeteg és a hozzátartozója is kérhet segítséget.
A hospice ellátás keretében nyújtott pszichológiai támogatás célja, hogy a beteg ne pusztán biológiai eseményként élje meg a szervezetének elpusztulását, hanem életeseményként, individuális eseményként, ami bár biológiailag az összes embernél hasonlóan történik, egyébként nem pont olyan, mint másoknál. Hogy hozhasson döntést. Más vágyakkal, örömekkel, elképzelésekkel, félelmekkel bírhasson, mint bárki más.
A halál utáni élet és a gyász
Aki meghal, annak biológiai élete véget ért, de az emberi létünknek ez csak egy része. Isten a teremtéskor lelket lehelt az emberbe, mely által minden ember az örök életre hivatott. Ha meghalunk, ez a lélek visszatér Istenhez. Ő pedig különleges módon fedi fel magát a hozzá térő ember előtt: mint Szeretet és Irgalom.
Az Egyház azt tanítja, hogy a halálunk az Istennel való személyes találkozás pillanata. Ekkor életünket megítéli az Úr, és három helyre kerülhetünk: a mennybe, a tisztítóhelyre vagy a pokolba. A tisztulás az Isten szeretetével való találkozás, bűneinkkel és a velük okozott károkkal való szembesülés „tüze” lesz. A tisztuló lelkeknek segíthetünk imával, szentmise felajánlásával és búcsúval.
A gyász feldolgozása
A gyász egy lelki folyamat, negatív érzések sorozata, fájdalmas tapasztalat megélése, új élethelyzet elfogadása vagy az elengedés iskolája. Az első lépcsőfok a megdöbbenés, a megrázkódtatás, a halál tényéről való értesülés, ehhez kapcsolódóan akár a tagadás. Ezt követi a tudatosulás, az ebből fakadó belső némaság, nagy-nagy ürességérzet, depresszió.
Nagyon változó, ki mikor jut tovább ezen a szakaszon, és kezd bele élethelyzetének helyreállításába, amelyet a gyász okozta bánat szelídülése, oldódása követ. Nem véletlen a gyászév fogalma, mely során minden ünnepet, évfordulót, jeles napot megélünk az elvesztett személy nélkül, az elengedés lelkületével. Az elengedés nem azonos a felejtéssel, mert nem felejteni szeretnénk, hanem emlékezetünkben megőrizni a másikat, méghozzá a feltámadás hitében, annak reményében, hogy találkozunk.
A gyászoló számára komoly támogatást adhat a sorstárssal való megosztás, aki maga is sok mindent megtapasztalt már. Tőle jobban el tudjuk fogadni, hogy a gyász miatt nem kell eltűnnie életünkből az örömnek, a mosolynak, a boldogságnak.
