A szarvasmarha tejfehérje-tartalma és a tejelő fajták jellemzői

A tejtermelés az emberiség egyik legősibb mezőgazdasági tevékenysége, amelynek célja a tápláló és értékes tej előállítása. Az idők során a tejtermelő szarvasmarhák tenyésztése jelentős fejlődésen ment keresztül, különösen az iparszerű állattartás terjedésével.

Magyarországon az 1972. évi kormányprogram hatására a magyartarka fajta átkeresztezése mind tejelő, mind húsirányban megkezdődött. Ekkor már világszerte jelen voltak a specializált tejelő fajták, amelyek közül hazánkban szinte csak a holstein-fríznek van jelentősége.

Tej összetevők és minőségi jellemzők

A tej nemcsak víz, hanem tejzsír, tejfehérje, tejcukor, vitaminok és ásványi anyagok komplex keveréke. A tej zsír- és fehérjetartalma kulcsfontosságú a tej minősége és feldolgozhatósága szempontjából.

A tej zsírtartalma a fajták között jelentős eltérést mutat, és függ a takarmány összetételétől is. A rosttartalom például növeli a zsírtartalmat. A tejfehérje-tartalom szintén fajtafüggő, és a nagy tejtermelő fajták és egyedek tejének fehérjetartalma általában magasabb.

A tejzsír mennyisége, amelyet zsír kg-ban fejezünk ki, fontos szelekciós kritérium a tenyésztésben. A tejmennyiség és a tejzsír, illetve fehérjetartalom között negatív korreláció van, ami azt jelenti, hogy a magasabb tejhozam általában alacsonyabb zsír- és fehérjetartalommal jár együtt. Ezért nem célszerű csak a tejmennyiségre vagy a %-os zsír- és fehérjetartalomra szelektálni, hanem a zsír- és fehérjemennyiségre való szelektálás (kg-ban kifejezve) a legoptimálisabb.

A tejtermelés élettana és mechanizmusa

A tejmirigy, vagy tőgy, már magzati korban fejlődésnek indul, de a tényleges tejtermelés az elléskor kezdődik meg, és az elapasztásig tart. Ezt az időszakot nevezzük laktációs időnek.

A tőgy vérerekben, nyirokerekben és ideghálózatban gazdag. A tejelő tehenek tejmirigyei az emlősök testtájékához képest rendkívüliek, a tőgy négy negyedből tevődik össze, amelyek külön-külön nyílnak a külvilágra. A tejtermelés a mirigyhámsejtek működésének köszönhető, amelyek a vérből származó táplálóanyagokat alakítják át tejdé.

A tejtermelés szabályozása

A tejtermelést a prolaktin hormon indítja meg és tartja fenn. A tej leadását az oxitocin hormon váltja ki, amely a tőgy körüli simaizmok összehúzódását eredményezi, kipréselve a tejet. Fontos megjegyezni, hogy stressz esetén, például a fejés zajai miatt, az adrenalin közömbösítheti az oxitocin hatását, és az állat visszatarthatja a tejet.

A laktációs görbe

A laktációs időszakot három szakaszra bonthatjuk:

1. Első szakasz (elléstől a 60. napig): a tejtermelés növekszik.
2. Második szakasz (61-250. napig): a tejtermelés mérsékelten csökken.
3. Harmadik szakasz (251. naptól): a tejtermelés gyorsabban csökken.

A perzisztencia, vagyis a tejtermelés fenntartásának képessége, gyengén öröklődő tulajdonság.

A tejelő fajták bemutatása

A modern tejtermelésben számos specializált fajta játszik kulcsszerepet, amelyek eltérő tulajdonságokkal és tejösszetétellel rendelkeznek.

Holstein-fríz

A holstein-fríz fajta az észak-európai síkvidéki legelőkön kialakult lapály fajtacsoportból ered. Őse, a "feketetarka marha" már a XIV. században feltűnt magas tejtermelésével. A fajta tenyésztése Amerikában kezdődött el az 1860-as években, ahol a nagyobb típusra és a tejelő tulajdonságra szelektáltak.

Ez a fajta a világon első a tejtermelésben, a nagy tejmennyiség egy közepes hasznosanyag-tartalommal párosul. Iparszerű tartásra alkalmas, fejhetősége kiváló, és a technológiai tűrőképessége is nagyon jó. Testalakulása hátrafelé szélesedő, ún. körte formát mutat, ami a specializált tejelő fajták jellemző sajátja.

Magyarországon a fajtaátalakító keresztezés eredményeként ma már a holstein-fríz populáció 250.000 tehén átlagában 87,5%-ot meghaladó génhányadot jelent. Az állomány átlagtermelése jelentősen emelkedett, nem ritkák a 30-40 kg napi tejtermelésű tehenek, vagy a 8.000-8.500 kg laktációs átlagtermelésű állományok sem.

Jersey

A jersey fajta a La-Manche csatornában fekvő hasonló nevű szigetről származik, és a világ legkisebb tejelő fajtája. Nemesítésében elsősorban a tejtermelés gazdaságosságára törekedtek, ezért kis testtömege mellett, koncentrált, ipari feldolgozásra kiválóan alkalmas tejet termel.

A jersey a tejösszetevők tekintetében világelső, a tej hasznosanyag-tartalma (tejfehérje, tejzsír) rendkívül magas értékeket vehet fel. A tej sárgás színű, karotinban és A-vitaminban, ásványi anyagokban gazdag. Jellemzője, hogy 18%-kal több fehérjét (kappa-kazeint), 20%-kal több kalciumot, 25%-kal több zsírt tartalmaz, mint az „átlagos” tehéntej.

Dánia tehénállományának 13%-át adja a fajta, ahol az ellenőrzött állomány tavalyi (2004.) termelése, átlagosan 6.088 kg tej, 361 kg tejzsír (5,93%), illetve 249 kg tejfehérje (4,09%) laktációnként.

Guernsey

A guernsey fajta a jerseyhez hasonló környezeti feltételek között alakult ki, a La-Manche csatornában fekvő Guernsey szigetén. Erősebb testalkatú, mint a jersey, de szintén kistestű, szarvalt, finom csontozatú tejelő fajta.

Ez a fajta is ipari tejet termel, a jerseyhez képest némileg nagyobb tejmennyiség, azonban egy jóval szerényebb hasznosanyag-tartalommal párosul. A relatíve magas zsír- és fehérjetartalom mellett, a tej nagy béta-karotin tartalma értékes, ettől enyhén sárga, ún. „aranyszínű” a tej.

Az állományszinten 60 százalékos kappa-kazein "B" allél előfordulásának köszönhetően a tej sajtgyártásra különösen alkalmas.

Ayrshire

Az ayrshire fajta Délnyugat-Skóciából származik, Ayr tartományból. Közepes nagyságú, az ipari tejet termelő fajták közül a legnagyobb. A fajta tőgyalakulásában világelső, a rámásság és a tőgy kapacitása nagy tejhozamot, a bimbóhelyeződés kiváló gépi fejhetőséget, a jó függesztés pedig hosszú termelést tesz lehetővé.

Kiváló legelőkészséggel rendelkezik, ezért az olyan országok, mint Ausztrália, Új-Zéland, Skandináv államok univerzális fajtának tartják, mert legelőn is nagy mennyiségű, ugyanakkor tejtermékek gyártására kiválóan alkalmas (ipari) tejet termel. Tejét hazájában nem elsősorban közvetlen fogyasztásra, hanem vaj és sajtgyártásra használják.

Az alábbi táblázat összefoglalja a bemutatott fajták tejtermelési és tejösszetételi adatait:

A környezeti tényezők hatása a tejtermelésre

A tejelő teheneknél a környezeti körülmények, mint az átlaghőmérséklet, a páratartalom és a légsebesség, jelentős hatással vannak a tejtermelésre, fertilitásra és szaporaságra. Az optimális környezeti hőmérséklet 5 és 15 °C között van. 25 °C fölött a hőstressz már jelentősen rontja a termelési eredményeket, csökkenti a szárazanyag-felvételt és a tejtermelést.

Nagy melegben a nagymértékű vízveszteség pótlása miatt különösen fontos a megfelelő vízellátás biztosítása. A test hűtésének hatékonysága a páratartalom növekedésével csökken. Minél rövidebb ideig van kitéve az állat hőstressznek, annál kevésbé viseli meg, azonban már a mérsékelt hőstressz is negatívan befolyásolja a termelést.

Az innovatív takarmányozás és a tejminőség

Az Innovatív takarmányozás című kötet célja, hogy megválaszolja azt a kérdést, hogyan lehet a nehezebbé váló feltételek között nemcsak elegendő mennyiségű, hanem megfelelő minőségű, biztonságos és nyomon követhető élelmiszert hatékonyan előállítani, a környezet lehető legkisebb terhelésével.

A takarmányozás a tej minőségére és mennyiségére is rendkívül nagy hatást gyakorol. Például a lenmag etetése hozzájárulhat ahhoz, hogy a tehenek sokkal kevesebb metángázt bocsássanak ki, ami a környezetvédelem szempontjából is előnyös. Ezenkívül a lenmagban található omega-3 zsírsav tartalma a tehénen keresztül egy az egyben átmegy a tejbe, növelve annak élettani értékét.

A tejtermelő tehenészetekben a takarmányozás optimalizálása, a természetszerű technológiák alkalmazása (például legeltetés a szárazonálló tehenek esetében) elengedhetetlen a magas minőségű tej előállításához és az állatok egészségének megőrzéséhez.

tags: #atlag #tejfeherje #tartalom #szarvasmarha