A várandósság kilenc hónapja alatt minden édesanya fejében megfordul a gondolat, vajon mi történik odabent, a méh biztonságos falai között. A magzat fejlődése egy olyan láthatatlan csoda, amely során napról napra újabb képességek birtokába jut a kicsi. Az egyik legizgalmasabb mérföldkő az érzékszervek, különösen a hallás kialakulása, amely kaput nyit a külvilág és a baba közé. A zenehallgatás ebben az időszakban nem csupán egy kellemes kikapcsolódás a kismama számára, hanem az első tudatos kapcsolódási pont is lehet.
Azok az anyák, akik beszélnek a még meg sem született babájukhoz vagy zenét hallgatnak vele közösen, mindenesetre igennel válaszolnak a kérdésre - bármit is mond erről a tudomány. De valójában mit hall a magzat az anyaméhben? Nehéz kérdések ezek, melyekre talán senki nem tudja a biztos választ. Most görgess lejjebb, és nézzük, mi az igazság arról, mit, mikortól és hogyan hall a baba az anyaméhben.
Mikor kezd el hallani a magzat?
Ahhoz, hogy egyáltalán értelme legyen arról beszélni, hogy a magzat reagál-e a környezetéből jövő hangokra, jó lenne előbb azt tisztázni, hogy mikor is alakul ki a baba hallószerve. A fejlődéstani vizsgálatok azt mutatják, hogy a hallórendszer fejlődése a terhesség 18. hete körül indul meg, és nem is fejeződik be a megszületésig, csak úgy 5-6 hónapos kor körül. Ekkorra a baba már képes arra is, hogy hang észlelésekor a hang forrása felé forduljon tekintetével.
Maga a hallószerv külső része, a fül a terhesség második hónapjában alakul ki a fej oldalán lévő kis bőrredőkből. A fentiek egyben azt is jelentik, hogy a baba már az anyaméhben képes a hangok érzékelésére. Ahogyan a magzati fejlődés előrehalad, úgy képes a baba egyre többféle hangot megkülönböztetni egymástól. A magzat már a 22−24. héttől kezdve érzékeli a külvilág hangjait is, így a környezeti zajokat (például a sziréna hangját), az emberi beszédet és a zenét is.
Az anyaméhben eltöltött kilenc hónap még mindig egy misztikus, titokzatos időszaknak számít. Szerencsére számos eredményes kutatás áll rendelkezésünkre, hogy mélyebben megismerjük, mi és hogyan történik velünk és gyermekeinkkel, mielőtt megszületünk. A hallás szervrendszere elsők közt alakul ki, a kezdetleges fül már az egyhetes magzatokon is látható. Az auditív érzékelés ugyan csak a terhesség ötödik hónapjára fejlődik ki teljesen, ám a hangok rezgésként történő érzékelése és az ezekre való reakció sokkal korábban megjelenik.
A baba alvása közben nem szükséges a beszéd, és zene kizárása, mivel alvásidejük felét töltik mélyalvással, a másik fele REM-alvás, így aközben is érzékelik a hallottakat, élvezik a zenét, a beszéd ritmusát.
Mit hall a magzat az anyaméhben?
A babák méhen belül a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem egy csöndes, hangszigetelt helyen élnek. Az anya vérkeringésének zaja és belső szerveinek morajlása egy körülbelül olyan hangos háttérzajt biztosít, mint egy közlekedő autó utastere. Ezekből a zajokból a legismerősebb az anya szívdobogása lesz. Ennek ritmusából az anya - és rajta keresztül a saját - lelkiállapotára következtet. Továbbá az anya és az apa beszédhangját, amiket születése után azonnal felismer, elkülönít más hangoktól. Az egyéb külső hangokat sem tompítja le teljesen a magzatvíz, így a külvilágból érkező zene, ritmus és dallamok eljutnak a fejlődő babához.
A tudomány mai állása szerint a magzat nem csupán passzív szemlélője az anyaméhen kívüli eseményeknek, hanem aktív befogadója a hangoknak. A hallószerv fejlődése már a várandósság első harmadában megkezdődik, de a valódi áttörés a második trimeszterben következik be. Körülbelül a tizenhatodik hét környékén a belső fül szerkezete már felismerhető, és a huszadik hétre a baba képessé válik az első belső zajok észlelésére. Az anya szívverése, a vér áramlása és az emésztőrendszer morajlása alkotják az első „zenekart”, amellyel a kicsi találkozik. A huszonnegyedik hét környékére a magzat már érzékenyen reagál a külvilágból érkező hangokra is, így a zene beemelése a mindennapokba ekkor válik igazán aktuálissá.
Az anyaméh egy elég zajos hely. Azt leszögezhetjük, hogy az anyaméhben eléggé nagy zaj van, hiszen onnantól, hogy a magzat képes a hallásra, az anya szervezetén belül minden zajt hall, például a szívverést, a légzés hangját vagy azt, ha a mama éhes, és korog a gyomra. Ezek a zajok ott benn sokkal erősebben hallhatók, mint azt innen kívülről képesek lennénk elképzelni.
Más vizsgálatok szerint a külső környezetből érkező zajok mintegy 20 dB-es erővel, míg az anyából származók 35 dB-es erővel érik el a magzatok hallószervét. Ez is bizonyíték arra, hogy az anya hangjának speciális jelentősége van a magzatára nézve.
Milyen zenét szeret a magzat?
Azt tartják, hogy a hallás méhen belüli normális fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a babát már az anyaméhben érjék hangok. Újabb kérdésként merülhet fel, hogy jó-jó zene, de milyen zene legyen? Bár sokan hisznek benne, hogy a klasszikus zene kedvez az agyi fejlődésnek és növeli a gyerek IQ-ját, a tudományos kutatások nem erősítették meg, hogy az egyik zenestílus bizonyítottan jobb hatású lenne a másiknál, azaz például a klasszikus zene okosabb gyerek születését eredményezné, mint a pop, a jazz vagy éppen a lakodalmas mulatós.
A kutatók megfigyelték, hogy a babák szívverése lelassul, amikor egy ismerős zeneművet hallanak, ami a figyelem és a felismerés jele. Ezzel szemben az ismeretlen, zavaró hangokra gyorsabb szívveréssel és fokozott mozgással reagálnak. Ez a megkülönböztető képesség alapvető fontosságú a túlélés és a későbbi tanulás szempontjából.
A szakemberek azt is kiderítették, hogy a zene különösen jótékony hatással van a magzat, később pedig a baba fejlődésére. A magzatkorban történő zenehallgatás elősegíti a születendő gyermek kreativitását, csemeténk később jobb nyelvi és matematikai készségekkel rendelkezik majd, ha gyakran hallgatunk együtt zenét.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülés alatti zenehallgatás megóvhat minket a nagyobb fájdalmaktól, az endorfin termelés jobban beindul, és csodák csodájára a zene enyhíti a szülési görcsöket. A zene harmóniát sugároz, és ha módjával használjuk fel a magzat fejlesztésének céljára, csodálatos eredményeket érhetünk el.
A kutatások szerint a nyugtatásra a barokk klasszikus zeneszerzők a legalkalmasabbak: Bach, Mozart, Vivaldi, mivel zenéjük hatvan-hetven taktust tartalmaz percenként, ami közel áll az emberi szívverés nyugalmi állapotához. Az agyban alfahullámokat kelt, kikapcsol, relaxál.
A zeneterápia iránti igény nagy számban megnövekedett, egyre többen hisznek jótékony hatásukban. Bármely fejlődési szakaszban alkalmazhatóak a terápiás foglalkozások, a komoly-vagy könnyűzenei közösségi programok egyre elterjedtebbek. Azok az anyák, akik csemetéjükkel közösen tartottak zenés foglalkozásokat, rengeteg fejlődéshez segítették hozzá a magzatot.
Altató -Kismama zene - terhesség alatti szellemi táplálék a magzatnak
Állítólag az ilyesfajta zenéket különösen szeretik hallgatni a pocakban a babák, ezt a videót például kifejezetten magzatok számára állították össze. Görgess a videó alá, így most már lágy, megnyugtató zeneszó mellett olvashatod tovább a posztot.
Ártanak-e az erős hangok a magzatnak?
Sok szülő aggódik amiatt, helyesen teszi-e, ha várandósan elmegy egy rockzenekar koncertjére csápolni vagy zajos munkahelyen dolgozik a terhessége alatt is. Bár az esetenként rövid ideig ható erős hangok nem ártanak a magzatnak, a kutatások azt jelzik, hogy hozzájárulhat halláskárosodás kialakulásához, ha a baba már az anyaméhben tartósan, hosszú ideig intenzív hanghatásnak van kitéve.
Mindenesetre eddig még nem sikerült meghatározni egy olyan határértéket, mely alatt a hanghatás még biztosan ártalmatlan a méhben lévő babára nézve, míg afelett biztosan károsodást okozna. Mindazonáltal azt javasolják, hogy a várandós lehetőség szerint kerülje a zajos helyeket. A hang erősségét 115 decibel felett tekintik nemkívánatosnak a magzat számára - ez körülbelül egy láncfűrész hangjának felel meg.
Ha durva rockzenét választunk, abban az esetben a baba nyugtalanná válhat, és erősebben kezd verni a szíve. A tartósan nagyon hangos és diszharmonikus zajok stresszreakciót válthatnak ki a magzatnál.
Beszéd és zene: az anya szerepe
Az anyai beszéd az egyik legfontosabb információforrás a magzat számára anyja érzelmi állapotáról, ugyanis a beszéd érzelmi tartalma - öröm, belső béke, düh, nyugtalanság stb. Az anya beszéd- és énekhangja, a klasszikus zene, illetve a természetes hangok (madarak, tenger stb.) lejátszása stimulálja a magzat agysejtjeit és idegpályáit ezzel elősegítve az agy növekedését és az érzelmi intelligencia fejlődését, valamint az anya és a magzat közötti szeretetet és kötődést.
Nem számít, hogy nem találjuk szépnek a hangunkat, esetleg még hamisan is éneklünk. Ezért van az, hogy az anya bármilyen jellegű zenei aktivitása a terhesség alatt befolyásolja a baba muzikalitását. A magzat számára az édesanyja hangja a legfontosabb és legszebb hang a világon. Az anyai énekhang egyedülálló, mert egyszerre hordozza a zeneiség élményét és az anya biológiai közelségét.
Ha ölbe vesszük a ringatás nyugtató hatását a bölcsődal éneklése tovább fokozhatja, tegyük ezt minél többször, hordozzuk, öleljük. Szoptatás közben könnyebben és jobban szopnak azok a babák, akik közben zenét hallanak. Ha nyugtalanabb a baba, érdemes lehet bal mellből szoptatni, így az anyai szívverés is segíti őt a megnyugvásban.
A zenehallgatáshoz hasonlóan jótékony hatást ér el a kismama, ha minél gyakrabban énekel a magzatának. Nem kell félni attól, hogy a hamis énekével tönkreteszi a gyerek hallását! Ezzel erősíti kettejük kapcsolatát, és jótékonyan fejleszti a baba idegrendszerét.
A neurohormonális kapcsolat révén az örömöd és nyugalmad a baba első fejlődési üzemanyaga. Ne érezzük kötelezőnek a zenehallgatást, ha éppen csendre vágyunk. A csend is fontos része a fejlődésnek, hiszen hagyja, hogy a baba feldolgozza az eddigi ingereket. A túl sok inger, a folyamatosan szóló háttérzaj éppen az ellenkező hatást érheti el: a baba agya védekezésképpen „lekapcsolhat” az ingerekről.
Az apukák sem maradhatnak ki a folyamatból! Bár az édesapa hangja kívülről érkezik, a mélyebb tónusok gyakran jobban áthatolnak a hasfalon. Ha az apa rendszeresen beszél vagy énekel a pocakhoz, a baba felismeri és megjegyzi a hangját. Ez segít abban, hogy a születés után az édesapa is képes legyen megnyugtatni a kicsit, hiszen a hangja már ismerős és biztonságos lesz a számára.
A zene hatása a magzati agy fejlődésére
A zenehallgatás vitathatatlanul fejleszti a magzat kognitív képességeit. A zene komplexitása arra kényszeríti az agyat, hogy folyamatosan elemezzen és rendszerezzen. Ez a fajta mentális tréning javítja az emlékezőképességet és a koncentrációt, ami a későbbi életévek során, az iskolai tanulmányok alatt is kamatoztatható.
A ritmusérzék megalapozása is ebben az időszakban történik. Az anya szívverése az első metronóm, amelyhez a zene ritmusa társul. A ritmus és az ütem felismerése alapvető a matematikai gondolkodáshoz, hiszen mindkettő logikai sorrendeken alapul.
Bár a „zseniképzés” kifejezés túlzás, a rendszeres zenei stimuláció vitathatatlanul fejleszti a magzat kognitív képességeit. A zene komplexitása arra kényszeríti az agyat, hogy folyamatosan elemezzen és rendszerezzen. Ez a fajta mentális tréning javítja az emlékezőképességet és a koncentrációt, ami a későbbi életévek során, az iskolai tanulmányok alatt is kamatoztatható.
A zeneterápia egyre elterjedtebb, és számos kutatás támasztja alá jótékony hatását. A terhesség alatt alkalmazott zenei foglalkozások nagyban hozzájárulhatnak a magzat fejlődéséhez.
A zene és az anya-magzat kapcsolat
A várandósság alatti zenehallgatás egyik legfontosabb, mégis gyakran alulértékelt előnye az anya-magzat kötődés elmélyítése. Amikor egy kismama leül pihenni és elindítja a kedvenc nyugtató dallamait, a teste relaxált állapotba kerül. Ez a fizikai ellazulás közvetlenül hat a hormonháztartásra: csökken a stresszhormonként ismert kortizol szintje, és felszabadul az oxitocin, amelyet gyakran szeretet- vagy kötődéshormonnak is neveznek.
A közös zenehallgatás rituáléja egyfajta védőburkot von a kismama és a baba köré. Ebben az időszakban az édesanya figyelme befelé fordul, tudatosabban érzékeli gyermeke mozgását, és érzelmileg is ráhangolódik a kicsire. Ez a szinkronitás elengedhetetlen a biztonságos kötődés kialakulásához.
Sok édesanya számol be arról, hogy a terhesség alatt sokat hallgatott dalok a születés után is különleges jelentőséggel bírnak. Amikor az újszülött meghallja az ismerős dallamot, gyakran azonnal megnyugszik, abbahagyja a sírást, és figyelni kezd. Ez nem véletlen, hiszen a zenei memória már az anyaméhben működik.
A magzati korban létrejött érzelmi kapcsolat pedig nem szűnik meg a születés után sem. A zene mindig is közel állt az emberek szívéhez, nincs ez másként a magzat és anya kapcsolatában sem. Vitathatatlan tény, hogy a magzat is érzékeli a külvilágot. Már a korai szakaszban kimutatható, hogy a megfelelő zenétől a baba és az anya is ellazul és boldogság hormonokkal töltődnek fel.
A zene segít ritmust adni a légzésnek, ami a vajúdás alatt kulcsfontosságú. Egy lassú, egyenletes ütemű dal segít abban, hogy ne kapkodjuk el a levegőt, és ne feszítsük meg feleslegesen az izmainkat. A baba számára is könnyebbé válhat az érkezés, ha ismerős hangok fogadják. A külvilág hirtelen zaja, a fények és az idegen környezet sokkot jelenthet az újszülöttnek. Ha azonban a szülőszobán ugyanaz a zene szól, amit odabent is oly sokat hallott, az egyfajta akusztikai hidat képez a régi és az új világ között.
Mit kerüljünk?
A várandós anyukák olykor elkövetik azt a hibát, hogy fülhallgatót helyeznek közvetlenül a hasukra, abban a hitben, hogy így jobban hallja a baba a zenét. Ez azonban kerülendő gyakorlat. A magzatvíz, bár tompít, egyben fel is erősíthet bizonyos frekvenciákat, és a baba nem tud elhúzódni a túl erős inger elől. Az ideális módszer a szobában, normál hangerővel történő zenehallgatás.
Érdemes odafigyelni a baba reakcióira is. Ha egy bizonyos típusú zene hallatán a magzat hevesen rugdosni kezd, az nem feltétlenül a tetszés jele; lehet, hogy az adott hangfrekvencia zavarja őt. Ugyanígy, ha elcsendesedik és megnyugszik, valószínűleg élvezi a dallamokat. A baba számára a zene nem hangerő, hanem rezgés és érzelem kérdése.
Érdemes kerülni a túl agresszív, diszharmonikus vagy nagyon hangos zenét, például a heavy metalt vagy bizonyos techno irányzatokat. Ezek a stílusok növelhetik a kismama adrenalinszintjét, és a baba is nyugtalanná válhat tőlük.
