A csecsemő hangészlelése és a beszédfejlődés mérföldkövei

Minden újszülött nagy utat tesz meg, amíg a sírástól eljut az értelmes beszédig. Talán nem is gondoljuk, hogy az éppen világra jött újszülöttnek azonnali igénye, hogy kommunikáljon velünk. Ez a folyamat nem csupán a kommunikáció elsajátítása, hanem az emberi elme hihetetlen rugalmasságának és fejlődőképességének bizonyítéka. Minden gyermek a saját ritmusában halad, de a tudományos kutatások pontosan feltérképezték azokat az univerzális szakaszokat, amelyeken minden kisgyermek áthalad, mielőtt igazi beszélővé válna. A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat, amely több egymásra épülő fázisból áll.

A prenatális hallás és a hangok felismerése

A nyelvi fejlődés valójában már jóval a születés előtt elkezdődik. A terhesség harmadik trimeszterében, amikor a magzat füle már kellően fejlett, az anya beszédének intonációs mintáit a magzatvízen keresztül képes érzékelni. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor valakit például egy medencében a víz alatt hallunk beszélni: az önálló hangokat kihallani szinte lehetetlen, de a ritmus és intonáció tisztán hallható. A babák már magzati korban is hallják a hangokat, a születésük előtti utolsó hetekben különös figyelmet fordítanak a külvilágból érkező hangokra, különösen a magas tónusúakra, és azokra, amelyek már ismerősek a számukra, például az édesanyjuk hangjára, vagy egy-egy ismerős dallamra.

A méhben a magzatok nagyjából fele olyan hangosan hallják a kívülről érkező hangokat, mint ahogyan mi. A babák reagálnak is ezekre a hangokra: felgyorsul vagy lelassul a szívverésük, annak megfelelően, hogy milyen tempójú és hangerejű a hallott hang. Az erős vagy gyors hangokra a baba szívverése gyorsul, a lágy és lassú hangokra pedig lassul. A baba születése után is emlékszik a méhben hallott hangokra, ezt számos vizsgálat bizonyította már. A születés pillanatában hallott zenére vagy hangokra, ha azokat a későbbiek során lejátsszák neki, különösen emlékszik, és erősen reagál rá. Ez a prenatális tanulás fontos hatással van a nyelvtanulásra, és mire a csecsemő megszületik, máris előnyben fogja részesíteni anyukája hangját. A kisbaba ebben a szakaszban az intonációs mintázat alapján képes a beszélt nyelv felismerésére.

A dajkanyelv jelentősége a csecsemők beszédfejlődésében

Amikor elindul a nyelvi tanulás folyamata, a babák először nem az önálló szavakra, hanem a beszéd ritmusára és az intonációra figyelnek, vagyis a magas és alacsony hangmagasság váltakozására, a szótagok ritmusára és hangerejére. A szülők pedig gyakran éppen ezekben a nyelvi jellemzőkben „túloznak”, amikor a kicsikhez dajkanyelven kezdenek el beszélni.

A dajkanyelv, vagy „baba beszéd”, jellemzően a normálisnál magasabb hangot jelent, a hanglejtés széles skálán mozgó, eltúlzott változtatásaival. Kutatások pedig azt mutatták, hogy a csecsemők jobban figyelnek erre a túlzó dajkanyelv típusú beszédre, mint a normál felnőttes hanghordozásra. Tehát sokkal inkább felkelti az érdeklődésüket, ha a szülők - a felnőtt beszéd kevésbé szélsőséges intonációjához képest - magasabb hangon és szélesebb hangtartományt használva beszélnek hozzájuk.

Ha például egy anyuka a „kicsikém” szót egy túlzó, „éneklős” hangon mondja, az a szakértők szerint hosszabb ideig fenntartja egy csecsemő érdeklődését, ahhoz képest, mintha monoton, felnőttes hangon tenné ugyanezt. A dajkanyelvre jellemző még a lassabb tempó is és az, hogy a gyerekek szempontjából fontos kifejezések, az úgynevezett kulcsszavak gyakran a mondatok végén jelennek meg. Ez pedig igen előnyös a babák szempontjából. Az a mondat például, hogy „Nézd, ott a kutyus!” a babák szempontjából előnyösebb, mint ha szimplán azt mondanánk nekik, hogy „A kutyus csontot eszik”. A gyerkőcök a szakértők szerint ugyanis sokkal könnyebben fogják megtanulni a „kutyus” szót, ha az a mondat végén tűnik fel.

Ugyanezen okokból, a kihangsúlyozott, a mondat többi részétől rövid szünetekkel elválasztott szavakat szintén könnyebben tudják megtanulni a csecsemők. Egyes kutatások szerint a babák első szavai azok közül kerülnek ki, amelyeket a leggyakrabban hallanak izoláltan a fejlődésük korai szakaszában. Ilyen, nagyon gyakran elkülönülten hallható szavak az „anya”, vagy a „szia”, érthető hát, hogy nagyon gyakran ezek lesznek a babák első szavai. Amikor ugyanis a folyamatos beszédtől elkülönítve mondunk ki egy szót, a kicsiknek sokkal könnyebb eldönteni, hogy hol kezdődik és hol végződik maga a szó.

Ezenkívül azt is megfigyelték, hogy a csecsemők sokkal könnyebben tudták a szavakat felismerni, ha azokat a normális beszédnél lassabban mondták ki. A szavak ismétlése szintén jótékonyan hat a csecsemők nyelvtanulására a fejlődés korai szakaszában. A kisbabák gyakran azokat a szavakat mondják ki először, amiket a szüleik a leggyakrabban mondanak ki, úgy, mint az „mami”, „cumi” vagy éppen „baba”. Minél gyakrabban hall egy szót a csecsemő, annál könnyebben tudja elkülöníteni a folyamatos szöveg többi részétől. Igaz ez az olyan ismétlő hangutánzó szavakra is, mint pl. a „vau-vau”, vagy a „háp-háp”, amelyek tipikusan előfordulnak a dajkanyelvben és amelyeknek szintén jótékony hatásuk van a szótanulás korai időszakában. Vizsgálatok szerint az újszülötteknél erősebb agyi aktivitás mutatható ki, ha szóismétlést tartalmazó szavakat hallanak. A dajkanyelv tehát nem csupán egy fura szülői hóbort, hanem igenis fontos hatása van a nyelvi tanulásra is. A dajkanyelv jellemzői információval szolgálnak a babáknak környezetük nyelvéről és lehetővé teszi a számukra, hogy a folyékony beszédet kisebb összetevőkre bontsák.

A beszédfejlődés szakaszai és mérföldkövei

A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat. Egészséges gyermekek között is nagyon sok egyéni variáció lehetséges a különböző fejlődési szakaszok elsajátítási idejét tekintve, de a folyamat sorrendje általában adott. A beszédfejlődés első lépései az észlelés és a megértés. Ha ezeket elsajátította a gyermek, kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat). Eleinte a gyermek még nem a szavak jelentését érti, csak a környezet és a mimika, gesztus, és hangsúly komplexusában tudja értelmezni a hallottakat.

0-2 hónap: Újszülött sírás és az első hangok

A születés után a baba első kommunikációs eszköze a sírás. Bár kezdetben ez egy reflexszerű válasz a diszkomfortra, hamarosan a szülők megtanulják megkülönböztetni a különböző típusú sírásokat - az éhség sírását, a fáradtságét vagy a fájdalomét. A sírás előkészíti a beszédet, edzi az artikulálást. Az első hetekben a baba hangjai főként vegetatív jellegűek: tüsszentés, böfögés, köhögés, ásítás. A csecsemők a tudomány mai álláspontja szerint képesek megkülönböztetni az egyik sírást a másiktól. A megfigyelések szerint a csecsemő az édesanyja hangját szereti a legjobban. De megkülönbözteti, és előnyben részesíti az emberi hangot más hangoknál.

A sírás jelzései:

• Éhség: Ismétlődő sírás, levegővétellel megszakítva, amíg nem kap enni.
• Tele pelenka: Halkan induló, majd erősödő sírás, izgő-mozgó mozdulatok.
• Fájdalom: Éles, szinte sikító hang, levegő után kapkodás.
• Unatkozás: Kiáltozásra hasonlító sírás, mely a figyelem felkeltésére szolgál.
• Álmosság: Nyafogás, mérgelődés, fej előre bukik, szemet és arcot dörzsöli.
• Betegség: Éles, vagy letargikus, fásult mozgással kísért sírás, mely nem csillapodik.

A csecsemő látószerve és a látáshoz szükséges idegrendszere a születés idejére teljesen kifejlődik. Korábban úgy gondolták, hogy a csecsemő a születése után csak a mozgást érzékeli, de egyre több kísérlet igazolja, hogy a révetegnek tűnő nézelődés mögött felismerések rejtőzhetnek.

2-7 hónap: Gügyögés és gagyogás

2-3 hónapos kor körül megjelenik a gügyögés, vagy más néven a cooing. Ezek a hosszú, lágy, magánhangzó-szerű hangok (pl. „oooo”, „aaaa”) a baba örömének és elégedettségének kifejezései. A beszédfejlődés nem a szavakkal kezdődik, hanem a ritmussal, a hanglejtéssel és a szülő-gyermek közötti nonverbális interakcióval. A beszédfejlődés igazi laboratóriuma a 3 és 9 hónap közötti időszak. Ebben a fázisban a hangok repertoárja drámaian bővül, és megkezdődik a hangképzés tudatosabb irányítása.

Körülbelül 4-6 hónapos korra a magánhangzók mellé már lazább mássalhangzók is társulnak, mint például a /m/, /b/, /p/, /d/. Ekkor még nem beszélünk valódi gagyogásról, inkább hangjátékról, ahol a baba különböző hangmagasságokat és hangerőket próbál ki. Fontos, hogy a baba ebben a korban már aktívan figyeli a szájmozgásunkat, és próbálja utánozni a hangok artikulációját. A gagyogás első fázisáig a nem jól halló gyermek is eljut, majd az utánzás fázisában a hangképzése elsivárodik.

A 6 és 9 hónap közötti időszakban a legfontosabb mérföldkő a kanonikus gagyogás megjelenése. Ekkor a baba ismétlődő, mássalhangzó-magánhangzó párokat kezd produkálni, például „ba-ba-ba”, „ma-ma-ma”, „da-da-da”. A kutatások szerint ez a gagyogás univerzális. Bármely nyelvet beszélő kultúrában a babák nagyjából ugyanazokat a hangokat produkálják ebben a szakaszban. A gagyogás nem csak hanggyakorlat, jelzi azt is, hogy a baba hallása rendben van.

7-12 hónap: Gesztusok és az első szavak

7-12 hónapos korban a baba integet, mutogat és egyre pontosabban reagál a beszédre. Egy-két egyszerű hangcsoport, például a „mama” vagy „baba” jelentőséggel bírhat. Fontos tudni, hogy nem minden baba integet már ebben a korban, nem szabad következtetéseket levonni abból, ha esetleg minden próbálkozásod ellenére sem akar pápázni a babád, ha közben egyébként egyre több mindent megért és más módokon kifejezi magát. Amit tehetsz érte ebben a korban, hogy az utánzási készségét fejleszted, hogy megtanuljon odafigyelni rád és próbáljon utánozni mozdulatokat, mimikát vagy akár hangokat is.

Mikor érkezik az első szó? A babák beszédfejlődésének csúcsán, általában 10 és 15 hónapos kor között, megtörténik a várva várt esemény: elhangzik az első szó. A szakemberek (logopédusok, pszicholingvisták) nem tekintik szónak azt a hangot, amit a baba véletlenül mond ki. Például, ha a baba 12 hónaposan először mondja, hogy „labda”, de ezt a hangot más tárgyra is használja, az még nem feltétlenül az első szó.

A kutatások évtizedek óta vizsgálják a csecsemők korai szókincsét, és a minták meglehetősen konzisztensek a különböző nyelvek között:

• Személyek és Tárgyak: A leggyakoribb első szavak a „mama” és a „papa” (vagy ezek variációi, mint „apa”, „tata”).
• Kérések és Tiltások: Gyakran megjelennek a kérések, mint például „kér” vagy „kérem”, illetve a tiltások: „nem” vagy „nana”.
• Állatok és Járművek: A hangutánzó szavak, mint például „vau-vau” (kutya), „miáú” (macska), vagy a „brumm-brumm” (autó) rendkívül népszerűek.

A pszicholingvisztikai kutatások azt mutatják, hogy a korai szókincsben a főnevek dominálnak (50-60%), míg az igék, melléknevek és funkció szavak csak később kezdenek el gyarapodni. Átlagosan a babák 12 hónapos koruk körül mondják ki az első szavukat, de a normál tartomány rendkívül széles: 9 hónapos kortól 18 hónapos korig terjed.

18-24 hónap: Szókincsrobbanás és kétszavas mondatok

Az első szavak megjelenése után a beszédfejlődés ritmusa felgyorsul, de a valódi áttörés általában 18 hónapos kor körül következik be. Míg egy 15 hónapos baba szókincse jellemzően 5-20 szót tartalmaz, a 18 és 24 hónap közötti időszakban a szavak elsajátításának üteme drámaian megnő. Ebben a fázisban a gyerekek akár 5-10 új szót is megtanulhatnak naponta. Ez a robbanás azért következik be, mert a gyermek elméjében megérti a szavak szimbolikus természetét: rájön, hogy minden dolognak van neve.

Körülbelül 18-24 hónapos kor között a gyerekek elkezdenek szavakat kombinálni. Ez a távirati beszéd időszaka, amikor a mondatok rövidek, de már grammatikailag releváns információt hordoznak. Ez a fejlődési szakasz létfontosságú, mert megmutatja, hogy a gyermek már nem csak szavakat gyűjt, hanem kezdi megérteni a nyelv szerkezetét és a mondatok szabályait.

2-4 éves kor: Nyelvtan és hosszabb mondatok

A második életév végére és a harmadik életévben a gyermekek nyelvtani tudása elképesztő sebességgel fejlődik. A magyar nyelv, mint agglutináló nyelv, különösen nagy kihívást jelent a toldalékok (ragok, jelek) elsajátítása miatt. A gyerekeknek meg kell tanulniuk a főnevek esetragjait (pl. -ban, -ben, -hoz, -hez), az igék személyragjait, és a birtokos szerkezeteket. Gyakori jelenség ebben a korban a túláltalánosítás. Ez egy teljesen egészséges jele annak, hogy a gyermek aktívan keresi és alkalmazza a nyelvtani szabályokat. Például, ha a gyermek megtanulta, hogy a múlt idő jele a magyarban gyakran a „-t”, akkor minden igére alkalmazni fogja, még a rendhagyókra is: „evett” helyett „eszettem” vagy „ment” helyett „megyettem”.

3 éves kor körül a gyermekek beszédét a kérdések uralják. A „Mi ez?”, „Miért?” és a „Hová megy?” kérdések állandóan visszatérnek. Ez a szakasz a nyelvi fejlődés mellett a kognitív fejlődés, a világ megismerésének vágyát is jelzi. 36 hónapos korra a gyermekek beszéde általában már 75-100%-ban érthető idegenek számára is. Ebben az életkorban a beszédkészség finomodása és az írott nyelv (olvasás és írás) elsajátítása kerül előtérbe.

A hallás és látás szerepe a fejlődésben

Az érzékszervek fejlődésében, működésében kialakuló hiányosságok, a tipikus fejlődéstől eltérő sajátosságok már néhány hónapos korban észrevehetők. Az érzékszervi eltérések közül a látás és a hallás problémái a legjelentősebbek, mivel nem megfelelő működésük hatással van a gyermek további fejlődésére (mozgás, tanulás, szociális készségek, biztonságérzet). Lényeges, hogy ezeket az érzékszervi eltéréseket (hallás-és látáskárosodás) még az első életévben felismerjék, hogy a gyermek korai fejlesztése, terápiája minél hamarabb elkezdődhessen.

Halláskárosodásra utaló jelek:

• Három hónapos korban a csecsemő nézelődés vagy aktivitás közben keveset vagy nagyon visszafogottan gőgicsél.
• Nem képes a „párbeszéd” jellegű kommunikációra, aktivitása nem változik a hozzá intézett beszéd során.
• Ha a csecsemő nem látja a szüleit, akkor csupán a hangokra (pl.: léptek, ajtónyitás) nem figyel fel és nem mutatja a szülők közeledésére az öröm jeleit.
• Nem fordítja a fejét a hangok irányába és nem figyel fel a háztartási eszközök hangjára.
• A hangok utánzása nem vagy kevéssé történik meg.
• A már megindult gőgicsélés/gagyogás egyre ritkábbá válik, változatossága beszűkül vagy elmarad.
• Nem figyel fel a nevére, vagy rossz irányba néz megszólításkor.
• Nem figyel fel a hangot adó tárgyra, nem keresi a hang forrását.
• A hangadás nem színesedik, és nem jelenik meg benne a dallam, a ritmus.

Látáskárosodásra utaló jelek:

• Feltűnő, ha a csecsemő inkább a hangokra élénkül fel, és a látvány nem vált ki reakciót.
• Nem figyeli és nem pásztázza a szülők arcát, vagy csak egy helyre tekint.
• Nem nézegeti a kezét, vagy keveset nézelődik, és rendszeresen csak egy irányba tartja a tekintetét.
• Nem követi a mozgó tárgyakat és a személyek mozgását.
• Nem nézegeti a tárgyak részleteit, vagy túl egysíkúan teszi.
• Szemmozgásai feltűnően aszimmetrikusak 6-8 hónapos korban is (kancsalít, nystagmus).
• 6 hónapos kor után nem játssza a „kukucs” játékot.

Mit tehet a szülő?

A hallás- vagy látáskárosodott gyermek esetében jellemző a kompenzációs mechanizmusok kialakulása. Egy jól fejlődő kiscsecsemő esetén, aki egyebekben egészséges, mozgása ép, nehéz észrevenni, ha a hallása vagy a látása kissé csökkentebb. A finom jelek kitartó megfigyelésére lehet szükség. A szülő fordulhat pedagógiai szakszolgálathoz, ha a hallással vagy látással észlel gyengeségeket, vagy esetleg bizonytalan ennek eldöntésében.

A figyelemfelkeltő jelek tartós jelenléte esetén a szülő konzultálhat a házi gyermekorvossal is, aki szükséges esetekben kivizsgálásokat javasol (pl.: gyermekszemészet, gyermek fül-orr-gégészet, hallásvizsgálat). Hallási problémák időben történő észlelésével és kezelésével megelőzhető a beszéd alakulásának késése és a hallásállapot romlása. Ugyanígy nagyon fontos a látás területén észlelt nehézségek minél hamarabb történő szakszerű kezelése, hiszen a vizuális információk észlelése és megfelelő feldolgozása, meghatározza a későbbi szem-kéz és szem-láb koordináció kialakulását, a téri tájékozódást, az egyensúly érzékelést.

Ha megvalósul a korai diagnózis, akkor a fiatal életkor miatt a terápia sikeressége nagymértékben a szülőtől is függ. A szakember elmondja, hogyan foglalkozzanak a gyermekkel, megbeszélik a kérdéseket, kilátásokat. Ha a kritikus időszakon belül (első életév) megkezdődik a fejlesztés, akkor sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Kései felismerés esetén az elveszett hónapokat, éveket nem lehet behozni, több idő kell a terápiához és a hatásfok is rosszabb lehet.

A beszédfejlődés serkenthető mondókázással, énekes játékokkal, meséléssel, vagy pusztán azzal is, ha sokat beszélünk a gyermekünkhöz. A mesekönyvek olvasása - még akkor is, ha a baba látszólag nem érti - rendkívül fontos. Különösen a képeskönyvek segítenek a szókincs bővítésében. Az olvasás során ne csak felolvassuk a szöveget, hanem interakcióba is lépjünk. Mutassunk rá a képekre, kérdezzünk rá a színekre vagy az állatokra, még akkor is, ha a gyermek még nem tud válaszolni.

Fontos, hogy a gyermek korának (és érdeklődésének) megfelelően válasszunk a könyvek közül, ugyanis egy 1 éves gyermeknek biztos nem lesz türelme több mondatot végighallgatni egy oldalon. Ha a gyermek 18 hónapos (fiúk 2 éves) koráig nem szólal meg, akkor mindenképpen kivizsgálás javasolt! Megkésett beszédfejlődésről beszélünk, ha a gyermek beszédkészsége az életkori átlagnak nem felel meg, tehát ha pl.: a gyermek, aki 2 éves korára nem birtokol 50 szavas szókincset, és nem alkot 2 szavas mondatokat. Ebből még hosszú távú következményeket nem lehet levonni, de mindenképpen érdemes ilyenkor kiemelten foglalkozni a gyermek otthoni fejlesztésével!

Ha csak késésről van szó, akkor általában a beszéd fejlődése ugyanazokon a szinteken megy végbe, mint normál esetben, csak kissé lassabb mértékben. Akadályozott beszédfejlődés esetén a beszéd elmaradásán, vagy megrekedésén túl egyéb kommunikációs szintekben is problémák észlelhetők. Hátterében több ok (családi öröklődés, idegrendszeri sérülés, idegrendszer lassabb érése, környezeti tényezők, oxigénhiány, kis születési súly, stb.) állhat. Ilyenkor előfordulhatnak a mozgásfejlődés különböző elmaradásai is. Az ilyen problémák maguktól vagy pusztán otthoni fejlesztéssel nem oldhatók meg, általában szakembert szükséges bevonni. Ha 3 éves kor alatti gyermek beszédfejlődését szeretnénk szakemberrel segíteni, speciálisan olyan logopédust kell keresni, aki 3 év alatti gyermekekkel is foglalkozik, hiszen általában idősebb korosztállyal dolgoznak. Ezen kívül felkereshetőek olyan korai fejlesztéssel foglalkozó intézmények, korai fejlesztő központok, ahol a megfelelő segítséget megadják ebben az életkorban is mind a mozgás mind a beszédfejlesztés szintjén.

Ha szopási nehézségeket észlelünk egy csecsemőnél, aminek hátterében nem táplálkozási tényezők állnak, érdemes gyógytornászt felkeresni az arcizmok tréningezése miatt, melyek megfelelő funkciója a normál beszédhez elengedhetetlen. A rögzült pöszeség hátterében kis százalékban állhat a fogak vagy az ajkak anatómiai rendellenessége, melynek oka akár az elhúzódó cumihasználat is lehet. A beszédhibáknál kiemelten fontos, hogy ne javítgassuk folyton a gyermeket, mert még frusztráltabbá, gátlásosabbá válnak, ha beszédről van szó és még a terápiás együttműködésük is megszűnhet.

tags: #bebior #felveszi #a #hangokat