A pulzusszám változásai a beágyazódás és a korai terhesség idején

A pulzus vizsgálata az egyik legrégebben alkalmazott orvosdiagnosztikai módszer, mely a szív hallgatózásával, a vérnyomás mérésével együtt végezve a mai napig nélkülözhetetlen része az általános betegvizsgálatnak. A pulzus tapintásával indirekt adatot nyerünk a vérnyomásról, következtethetünk érszűkületre, illetve bizonyos szívbillentyű-betegségekre, valamint fontos információt kapunk különböző ritmuszavarok esetén.

A női testben már a megtermékenyülés pillanatától kezdve jelentős változások kezdődnek, megváltozik a hormontermelés, az anya szervezete elkezd felkészülni a következő kilenc hónapra. Ebben az időszakban a pulzusszám is megváltozhat, jelezve a szervezet alkalmazkodását az új állapothoz.

Mi a pulzus és hogyan mérhető?

A pulzus megmutatja, hogy a szív 1 perc alatt mennyiszer pumpálja ki a vért a testünkbe. Normál pulzus esetén az artériák a szívveréssel megegyező ritmusban, periodikus lüktetéssel továbbítják a vért.

A hétköznapi ember a legegyszerűbben a pulzus gyakoriságot, az egy perc alatt tapintott pulzusszámot tudja mérni. Számolhatjuk egy teljes percig is, de megfelelő, ha a fél perc alatt számolt pulzusszámot kettővel szorozzuk. Készülék nélkül is bárki megmérheti magának: a legkönnyebb a csukló hüvelykujj felé eső részén kitapintani az itt futó ütőeret, és annak ütésszámát vizsgálni, de jól tapintható még a halántéktájon és a nyak két oldalán futó ütőér is. Aktív sport végzése közben egyre több helyen van lehetőség a pulzusszám műszeres mérésére.

A normál pulzusszám és befolyásoló tényezői

A pulzusszám értékelése számtalan tényezőtől függ. Nyugalomban, illetve aktív mozgás vagy stressz szituáció kapcsán, egészséges egyén esetében is más-más értékek mérhetők. Számos egyéb tényező, például láz, pajzsmirigy működési zavarok, alacsony vörösvértest szám, tüdőbetegségek, szívizom betegségek, speciális ritmuszavarok, gyógyszerek is befolyásolják a szívritmust. A pulzus szaporaságát befolyásolhatja továbbá a kor, a nem és az edzettség is.

Az általánosan elfogadott, normál pulzus felnőttek esetén 72/perc nyugalmi állapotban, de pontosabb, ha a 60-80 ütés/perc közötti tartományt jelöljük meg. Sportolók, aktív fizikai munkát végző embereknél a nyugalmi normál pulzus alacsonyabb lehet, mivel az edzett, erős szív egy ütés alatt több vért tud az artériákba pumpálni.

Az életkornak megfelelő maximális szívfrekvenciát kiszámolhatjuk, ha 220-ból kivonjuk az életkorunkat. Például egy 40 éves beteg maximális pulzusszáma 220-40=180/perc. Ezt az értéket nagy terhelést jelentő fizikai aktivitás, például intenzív sportolás kapcsán érhetjük el. A fizikai aktivitástól és a környezeti tényezőktől függően a nyugalmi és a maximális szívfrekvencia közötti bármilyen pulzusszám-tartomány lehet normális egészséges egyéneknél is.

Amennyiben azonban már kisebb fizikai terhelés hatására is megugrik a szívfrekvencia, az kivizsgálást igényel abban az esetben is, ha a nyugalmi pulzusszám megfelelő.

A normál pulzusszám értékek életkoronként

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk az életkor szerinti normál pulzus értékeket. Fontos megjegyezni, hogy ezek csak általános iránymutatások, és az egyéni eltérések lehetségesek.

A beágyazódás folyamata és hormonális változásai

A várandósság egyik legjelentősebb pillanata a beágyazódás (implantáció), amikor a folyamatosan osztódó megtermékenyített petesejtből embrió válik. Ennek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó.

A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. Ez az út akár 5-7 napon át is tarthat, ami alatt a zigóta folyamatosan osztódik, míg végül eléri a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotot. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódással egyidőben megkezdődik a köldökzsinór, a magzatburok és a méhlepény fejlődése.

Hogyan változik a pulzusszám a beágyazódáskor és a korai terhességben?

A fő kérdésre válaszolva: a terhesség 4. hetétől megemelkedik a pulzusszám. Ez annak köszönhető, hogy a terhesség alatt egyre több oxigénre van szükség, így a szív jobban dolgozik. A hormonális változások, különösen a progeszteron és ösztrogén, valamint a hCG hirtelen emelkedése, jelentős hatással vannak a szervezetre, beleértve a szív- és érrendszert is. Ezek a változások a szívfrekvencia növekedéséhez vezetnek, hogy a megnövekedett vérvolumen és az embrió növekvő oxigénigénye kielégíthető legyen.

Fontos tudni, hogy a pulzusszám emelkedésének mértéke egyénenként eltérő lehet, és más tényezők is befolyásolhatják, mint például az anya edzettségi szintje vagy általános egészségi állapota. Míg egyeseknél észrevehetően gyorsabbá válik a szívverés, másoknál ez a változás alig érzékelhető.

A beágyazódás egyéb jelei és a korai terhességi tünetek

A beágyazódást követő hormonális változások bizony okozhatnak úgynevezett beágyazódás tünetegyüttest, amelyek akár még a HCG hormon terhességi tesztekkel való kimutathatóságát is megelőzhetik. Vannak, akik arról számolnak be, hogy a fogantatás pillanatától kezdve tisztában voltak vele, hogy úton van a baba, mások azonban az égvilágon semmit nem éreztek. Fontos tudni, hogy mindkettő teljesen normális, a szervezetünk ugyanis eltérően reagál a terhességre.

Néhányan már azelőtt elkezdenek furcsa dolgokat észlelni, hogy elmaradna az aktuális menstruációjuk, mások azonban már rég túl vannak a pozitív teszten, amikor feltűnik nekik valami ezzel kapcsolatos tünet.

A leggyakoribb korai terhességi tünetek a 4-6. terhességi héten:

• Alhasi fájdalom és görcsök: Sokakat megijeszt, mert pozitív terhességi teszt után is azt hihetik, hogy mégis megjön a menstruáció. A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak.
• Túlzott fáradtság és álmosság: Klasszikus első trimeszteri tünet, ami már a 4. terhességi héten jelentkezhet. A szervezet fokozott energiát igényel a fejlődő embrió támogatására.
• Hangulatingadozás: A hormonok játékának tudható be, hogy kicsit hisztisebbnek érezzük magunkat a szokásosnál, a környezetünknek is feltűnik, hogy ingerlékenyebbek vagyunk.
• Mellérzékenység: A hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintjének hirtelen emelkedése jelentős mellérzékenységet okozhat.
• Hányinger és hányás: Jellemzően a 6-7. héten jelenik meg ez a kellemetlen tünet, és a 10-12 hétig marad, de egyénenként változó lehet. Összefüggésben van a béta HCG szintjének emelkedésével és az emésztési folyamatok megváltozásával.
• Gyakori vizelési inger: Már a terhesség elején elkezdődhet, részben hormonális hatások, részben a méh növekedése miatt.
• Puffadás: A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszert, ami kellemetlen puffadást okozhat.
• Fejfájás: A hormonszintek emelkedése, különösképpen a progeszteron, fejfájást is előidézhet a beágyazódás után.
• Testhőmérséklet-változás: A terhességet jelzi az, ha a bazális testhőmérséklet emelkedett marad az ovuláció után. Egyes nőknél a beágyazódás idején egy napra leeshet a testhőmérséklet, majd visszaáll az emelkedett szintre.
• Pecsételő vérzés: A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés halvány rózsaszín vagy barna, és általában néhány óráig vagy pár napig tart.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A tünetek bármit jelenthetnek, és tünetekből lehetetlen biztosan megállapítani a terhességet. Az elmaradt menstruáció és a pozitív terhességi teszt az, ami közel biztosat tud mondani, a teljesen biztosat pedig a nőgyógyász által végzett ultrahangvizsgálat. Ezt normál esetben elég a 6. terhességi héttől elvégezni, amikor már az embrió és a szívműködés is látható vagy hallható.

Azonban mindenképp forduljunk orvoshoz, ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk, melyek súlyosabb problémára utalhatnak:

• Szívverésünk állandóan magas, hirtelen jelentkező, és szűnő, 120/perc feletti pulzussal járó rosszulléteink vannak.
• Szívverésünk lassú és szédülés, gyengeség, esetleg eszméletvesztés is jelentkezett már.
• Gyakori melléütést érzünk, mely tartósan fennáll.
• Több mint 1 napja szívverésünk teljesen szabálytalan, "mintha morzézna a szív".
• Méhen kívüli terhesség gyanúja esetén jelentkező sápadtság, egyoldalú hasi fájdalom, bármilyen vérzés, nagyon erős alhasi fájdalom, kevesebb vérzéssel, felgyorsult szívverés, légzési nehézségek, vagy ájulás.

A pulzusváltozások olykor ártalmatlanok lehetnek, de fontos kizárni vagy kezelni az esetleges komolyabb egészségügyi problémákat.

tags: #beagyazodaskor #mennyivel #no #a #pulzusszam