A nem várt terhesség, mint a lelki bántalmazás egyik formája

Panka szíve hevesen dobogott, ahogy a szobája sarkában kucorogva hallgatta a szülei között zajló heves vitát. Minden egyes kiabálás, minden dübörgő lépés egyre közelebbinek tűnt, amíg végül meghallotta azt az ismerős, de annál rémisztőbb hangot: egy csattanás, majd anyja fájdalmas kiáltása. Anna jól tudta, mi következik ezután. Nem merte kinyitni az ajtót, hogy segítsen, mégis képtelen volt elzárkózni attól, ami a vékony falon túl történt. Ez a jelenet sajnos sokak számára ismerős lehet. A családon belüli erőszak egy olyan csendes, ám romboló erő, amely számos család életét megmérgezi. Az erőszak különböző formái - legyen az érzelmi, szexuális, pénzügyi vagy fizikai - mindegyike súlyos hatással van az áldozatokra és a velük élőkre. Közülük a fizikai bántalmazás az, ami a legnyilvánvalóbb nyomokat hagyja maga után, mind testi, mind lelki értelemben.

Miért fontos beszélnünk erről? Mert a fizikai bántalmazás jeleinek felismerése és a probléma nyílt megvitatása életet menthet. A bántalmazásról való beszélgetés nemcsak az áldozatoknak nyújthat reményt és kiutat, hanem segíthet a társadalomnak is abban, hogy felismerje a problémát, és közösen tegyünk lépéseket annak megszüntetésére. A fizikai bántalmazás a családon belüli erőszak legnyilvánvalóbb és egyben legfélelmetesebb formája, amely során az erőszaktevő közvetlenül a testi épséget fenyegeti. A fizikai bántalmazás alatt minden olyan cselekedet értendő, amely az áldozat testén okoz sérülést, fájdalmat vagy szenvedést. Ezek a tettek gyakran egy hatalmi dinamika részét képezik, ahol a bántalmazó az áldozat fölötti kontroll megszilárdítására törekszik.

A nem várt terhesség, mint a lelki bántalmazás egy formája

Van úgy, hogy a hatalommal felruházott férfiak bele akarnak szólni abba, mi történik a méhünkben - hány gyereket hordjon ki, vagy folyamodhatunk-e abortuszért. De olyan is van, hogy a méhünk a mi kezünkben válik hatalommá, mégpedig akkor, amikor „véletlenül” fogan meg benne egy élet. Szándékosan használjuk az idézőjelet, mert természetesen léteznek valódi nem várt terhességek is. De olyanok is, amik mögött a nő tudatos döntése áll, amivel egy másik embert hoz lépéskényszerbe. Valójában azonban ez is a lelki bántalmazás egy formája lehet.

„Három éve elváltam, azóta részben Budapesten dolgozom, beindítottam itt egy kis vállalkozást. Mivel nem ismertem sok embert a városban, és az estéket gyakran egyedül töltöttem egy hotelszobában, ezért letöltöttem egy olyan appot, amin keresztül beszélgetni lehetett másokkal, de nem feltétlen társkeresési céllal. Cseteltünk filmekről, könyvekről, vagy csak azért, hogy gyakoroljunk egy nyelvet - én például ezért mentem fel rá, hogy fejlesszem az angolomat. Néhány virtuális beszélgetés után megbeszéltünk egy találkozót. Megittunk egy italt, aztán az egyik dolog követte a másikat… az ágyban találtuk magunkat. Nem alakult ki belőle kapcsolat, később még körülbelül háromszor találkoztunk - de az alkalmak között mindig hónapok teltek el. Az első együttlét során még használtam óvszert, de a második alkalommal minden nagyon gyorsan történt, csak megkérdeztem, ő használ-e fogamzásgátlót, mire azt válaszolta, hogy igen, spirált. A harmadik alkalom után elkezdtem úgy érezni, hogy ő valami többet lát a kapcsolatunkba. Ami nekem pillanatnyi örömszerzés volt, abból ő további reményeket szőtt. Úgy döntöttem, tisztázom a helyzetet, de mivel a legközelebbi utazásomig egy hónap is hátravolt, egy üzenetben írtam meg neki, hogy szeretném befejezni. Azt hittem, ezzel elintéztük a dolgot, mert úgy tűnt, elfogadta, de mielőtt legközelebb Budapestre jöttem volna, újra megkeresett, hogy találkozni szeretne velem. Gondoltam, további magyarázatot vár, de kiderült, hogy egész más céllal érkezett a kávézóba. Bejelentette, hogy terhes.”

Adam valósággal sokkot kapott, ezért a találkozóról gyorsan fel is állt, és elment, hogy magában eméssze a hallottakat. „Nem tudom elfogadni, hogy esélyt sem adott. Amikor pedig megkérdeztem, hogy történhetett ez azok után, hogy azt mondta, védekezett, azt válaszolta, hogy csoda történt.” Vannak nők, akik úgy gondolják, hogy a teherbe esés kérdése az ő döntésük, főleg, ha a férfi nem figyel a védekezésre. És abban a korban, amikor a házasságok és a tartós párkapcsolatok krízisben vannak, az elköteleződéssel egyre többeknek akad problémájuk, és egyre nehezebb olyan társat találni, aki családra vágyik, sok nő érezheti úgy, hogy nincs más megoldás az anyai vágyai megélésére. Bodnár Csilla pszichológus szerint azonban ez valójában nem a mai korhoz köthető jelenség. „Most úgy gondoljuk, ezek a kérdések új keletűek, mert már nyíltabban beszélünk róluk, de valójában mindig is léteztek a világban. Talán a te ismeretségi körödben is van olyan lány, akit épp a családja idősebb nőtagjai biztattak arra, hogy „fogja meg magának azt a férfit”. Amin azt értették, hogy essen mielőbb terhebe. De nemcsak lánykérés előtt (azt mintegy kierőszakolva), hanem akár még házasságon belül is megjelenik ez a módja a kapcsolat egyben tartásának.”

Mikor nevezhetjük abúzusnak?

„Ha a teherbe esése mögött az a szándék áll, hogy így szerezzen vagy tartson meg egy férfit magának, akkor a fogantatás valójában egy abúzus, amelynek a férfi az áldozata, mert olyan felelősséget és kötelezettséget ró rá, amit nem biztos, hogy magától vállalna. Hosszú távon inkább az utóbbi. Ezt tapasztalta meg Iván is, aki pedig szerelemből került ilyen helyzetbe egy nála nyolc évvel idősebb nővel. „Én huszonhat voltam, ő harmincnégy éves. Két hónap telt el a kezdeti mámorban, ami alatt én még jobban belehabarodtam, és akkor előjött a gyerektémával. Eleinte próbáltam jelezni, hogy nekem ez még korai, érleljük kicsit a döntést, de erre szakítással fenyegetett, amitől én azonnal beparáztam, mert nem akartam elveszíteni. Azóta sokat gondolkoztam és próbáltam a saját szerepemet és felelősségemet megérteni benne, de ma végképp úgy látom, hogy ez egy bántalmazó típusú kapcsolat volt. Gyakorlatilag kizsarolta belőlem a beleegyezést, így még azt sem tudom mondani, hogy csőbe húztak, de a kapcsolatunk szempontjából ugyanolyan feszültség keletkezett, a gyerek szempontjából pedig még komplikáltabbá vált a helyzet. Még sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy három hónap együttlét után végül belementem a dologba.”

Az abúzus jelei és következményei

Előtte azonban még több jele is volt a lelki abúzusnak. „A barátnőm nem várta meg a szokásos tizenkét hetet a baba fogantatásának bejelentésével, hanem rögtön elmondta mindenkinek - még az én barátaimnak is, mielőtt én szólhattam volna róla. Ezáltal szembefordított a saját környezetemmel, ahol védekeznem kellett, hogy miért nem mondtam el én. »Aki nem büszke erre a hírre, az biztos nem is akarja igazán« - hallottam vissza. Ezek után összeköltöztünk és -házasodtunk, bár nekem az esküvővel kapcsolatban is voltak kétségeim, amire bedobta, hogy akkor - ha nem akarom igazán - elveteti a gyereket.”

Iván (persze igazából nem így hívják) végül több hónapnyi őrlődés után félretette a kétségeit. Mire megszületett a baba, már örömmel várta, hiszen maga is szerető családból jött, és a gyerekekkel mindig megtalálta a közös hangot. „Bár a kapcsolatunk nagyon fiatal volt, de bekebelezett minket az élmény, hogy családdá váltunk. Aztán egyszer csak elkezdtem magam nagyon rosszul érezni. - noha már addig is sok időt töltöttünk kettesben a fiammal, mert az anyja az elejétől fogva el-eljárt otthonról. Mégis, valamiért az volt bennem, hogy a gyerek az ő tulajdona - talán mert ő ezt később változatos módon érzékeltette is. „Ha a nő célja nem a férfi megszerzése, hanem pusztán az anyává válás, akkor más a helyzet, különösen, ha tényleg egyedül vállalja annak minden terhét - folytatja a pszichológus. - Amennyiben az apát be sem avatja (csak kvázi természetes spermadonornak tekinti), akkor azt gondolom, ehhez joga van, mert ez egy biológiai szükséglet. Ha pedig a nő úgy esett teherbe, hogy ehhez nem is kérte a férfi hozzájárulását, akkor a férfi felelőssége nem a születésnél, hanem a közösülésnél volt jelen. Ha mégis kivonta - és meg sem kérdezte, hogy védekeznek-e bármilyen módon -, onnantól nincs joga a döntéshez, mert a terhesség következményeit elsősorban a nő viseli. Ez számára egy lehetőség, amitől nem lehet megfosztani. Ezek után azonban már nemcsak ketten vannak a sztoriban, hanem egy gyerek is, akinek a személyiségfejlődésében fontos szerepet játszanak a fogantatása és a születése körülményei. Iván ezt ma már tapasztalatból is tudja. „Szerintem minden feszültség, ami egy gyerek körül van, leképeződik benne. Márpedig az átverés, a zsarolás vagy az igazságtalanság hatalmas feszültséget kelt a felnőttekben. De nemcsak a bántalmazás elszenvedőjében, hanem a bántalmazóban is. Bármit állítson is magáról, valójában van lelkiismeret-furdalása, csak azt nem direktben éli meg, hanem valahogyan transzformálja, például üvöltözik vagy megalázza a másikat.”

A gyermek jogai és az apai szerep

„És a mai napig megesik, hogy ha bármilyen vitába kerülünk, ő egyszer csak előjön azzal, hogy »Akkor holnap nem megy hozzád a gyerek«. Hogy a gyereknek mennyi joga van az apjához - aki ugyan eleinte nem akarta őt -, az másképp is felmerülhet, veszi sorra a lehetőségeket Bodnár Csilla. „Ha a nő elmondja a férfinak, hogy »váratlanul« teherbe esett, de nem vár semmilyen közreműködést a gyerek felnevelésében, akkor a kérdés innentől a gyerekkel szembeni moralitásra helyeződik át, ugyanis neki is vannak jogai. Többek között joga van tudni, hogy ki az apja - például akár egészségi okokból, ami bizonyos esetben életmentő lehet, de az identitása szempontjából is - véli.”

Adammel végül is ez történt: „A lánnyal kapcsolatban maradtunk, de nem túl intenzív kapcsolatban. A terhesség során néha megkérdeztem, hogy van, és egyszer találkoztunk is úgy a hetedik hónap környékén, de ő sem erőltetett többet. Megkérdeztem, elvár-e tőlem valamit, és azt mondta, én döntöm el, mennyire szeretnék részt venni a dologban. Ha akarom, teljes értékű apja lehetek a gyereknek, de ha nem szeretnék szerepet játszani az életében, azt is elfogadja. Anyagilag sem kell támogatnom, ő megoldja ezt a részét. A megoldásban végül az kezdett segíteni, amikor megszületett a kislány. Bár Adam igyekezett úgy intézni, hogy Magyarországon legyen a szülés idején - két hétig maradt a kiírt időpont körül -, de végül később érkezett a baba, így a szülésnél nem volt jelen. „Ott voltak épp a lány szülei is… a kezembe adták a csecsemőt, és fogalmam sem volt, mit kezdjek vele. Most viszont alig éreztem valamit, csak a rettenetes zavart. Szörnyű volt. Fél óráig bírtam maradni, aztán eljöttem. Két hónap múlva látogattam meg őket újra, de akkor is ugyanolyan rosszul éreztem magam. Másfél órát ültem az anyjával egy szobában, de legszívesebben elmenekültem volna. Nála ismertem fel, hogy a lánnyal szembeni bizalmam annyira megrendült, hogy ez megakadályozza, hogy kapcsolatban legyünk. Úgy érzem, kihasznált és átvert, hiszen hazudott nekem, és így nem tudok vele kommunikálni. Márpedig amíg a gyerek olyan kicsi, hogy teljesen rá van utalva, csak hárman találkozhatunk, kénytelen vagyok vele beszélgetni, amit nem szeretnék.”

Etikus döntéshozatal és a gyermek jóléte

„Bár a gyerekvállalásnak nem ez az ideális formája - ezt mindannyian tudjuk -, de azt gondolom, azért lehet etikusan csinálni. Az anyának tudnia kell, hogy a gyereknek akkor is családra van szüksége, ha ő egyedül vállalja a nevelését, a családnak ugyanis nagyon sok funkciója van, és ezeket egyedül nem lehet ellátni.” Adam végül megmondta a lánynak, hogy egyelőre évente kétszer szeretné látni a lányát. „Meglátjuk, később hogy alakul - ha a gyerek nagyobb lesz, és igénye lesz rá, én nyitott vagyok arra, hogy egy külön kapcsolatot építsek vele. Amióta ezt eldöntöttem és kimondtam, elmúlt a bűntudatom. A lehetőség nyitva áll, hogy az itt született gyerekemmel szorosabb kapcsolatunk legyen, de az anyjával való kapcsolatot lezártam. Még nem tudom, hogy fogjuk tudni elmondani ennek a kislánynak, hogy milyen helyzetbe született. Írtam neki egy levelet, amiben a magam oldaláról elmeséltem, mi történt, de nem tudom, odaadom-e neki valaha. Lehet, hogy túl sok volna neki, bármikor olvasná is el. És mivel az anyjával nő fel, nyilván hozzá lesz majd lojális. „Biztos van olyan, hogy egy kapcsolat megmarad ilyen indulás után is, de az szerintem rettenetes lehet.”

Szakértői vélemény és a kapcsolati dinamika

A pszichológus is azon a véleményen van, hogy a párkapcsolat szempontjából a másikat kész helyzet elé állítani nem ígér fényes jövőt, mert egy kapcsolatban kölcsönösségre van szükség. „A praxisomban azt látom, hogy ezek a kapcsolatok nem tudnak jóvá alakulni. Annyi minden változik egyszerre, hogy a »véletlenül« érkező gyerek nem teheti jobbá.” Bodnár Csilla inkább azt javasolja, egymásra figyeljünk, ne csak magunkra. „Nagy szükség van arra, hogy beszéljünk a kapcsolatokat erősítő és gyengítő pszichológiai tartalmakról, mert manapság az emberek mintha főleg arra figyelnének, hogy mit várnak egymástól, nem pedig a kapcsolati dinamikára. Én az elmúlt harminc évem gyakorlatában ezt látom az egyik legnagyobb problémának. Párt is úgy keresnek maguknak, mint ahogy egy kabátot: ilyen legyen, olyan legyen stb., és nem veszik észre, hogy a másikkal jó-e a játék, tudnak-e egymásra figyelni. Ehelyett a tündérmeséket követve azt várják, hogy belovagoljon az életükbe Mr. Tökéletes. Azoknak pedig, akik már a tündérmesében sem hisznek, és éppen ezért vágnak bele egyedül a gyerekvállalásba, azt üzeni: „Vegyék figyelembe a gyerek szempontjait is. Vizsgálják meg, hogy tudnak-e neki olyan környezetet teremteni, amiben egzisztenciálisan, szociálisan és lélektanilag is egészségesen fejlődhet. Ha ezeket számba vették és biztosítani tudják, akkor beszélhetünk érett döntésről. Ha csak a saját szempontjaikat nézik - például azt, hogy mindjárt kifutnak az időből -, akkor éretlen döntést hoznak.” Adam ma már nem látja tragédiának a történteket, de ezért meg kellett küzdenie, és levonnia a tanulságokat: „Visszagondolva tökéletes áldozat voltam: külföldi vagyok, nem élek Budapesten, könnyű természetem van.”

Tévhitek a fogamzásgátlásról és a tinédzser terhesség okai

A megkérdezett fiatalok többsége ugyan számos korszerű fogamzásgátlási módról hallott már, ám úgy vélte, vannak más tuti módszerek is. Az egyik fiú szerint, ha karóráját a pénisze köré csatolja, akkor annak "radioaktivitása" megöli a spermákat. Sokan esküsznek az aktus utáni meleg sós fürdőre, nagymennyiségű vodka elfogyasztására, vagy a Coca-Colával való mosakodásra is. A legmegdöbbentőbb fogamzásgátlási tévhitek közül talán az aktus utáni telefonkönyvre állás, tejivás illetve kiadós köhögés módszerét emelhetnénk ki. Vajon honnan szerzik be a tinik ezeket az elképesztő "ismereteket"?

A megkérdezett háziorvosok szerint a tinik szégyenlősek, nem mernek kérdezni. Talán attól is félnek, hogy kitudódik, milyen problémával fordultak szakemberhez, pedig a családorvost és a nőgyógyászt egyaránt köti az orvosi titoktartás. Sok gyerek nem szívesen kérdez, az úgynevezett "szexuális felvilágosítás", ha egyáltalán sor kerül rá, csak a legritkább esetben tisztázza a tinik számára legfontosabb, praktikus kérdéseket is. A hatékony fogamzásgátlás és a nemi betegségek kivédésének módja helyett ezért leginkább csak szégyenlős, homályos általánosságok hangzanak el test és lélek kölcsönös harmóniájáról, és a Nagy Ő-ről, akire még sokáig várni kell. A szexuális érdeklődéséről hallgató fiatal ártatlannak tűnhet ugyan, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy csak azok mernek igazán konkrét kérdéseket feltenni, akik már javában élik szerelmi életüket, és a praktikus problémák mindennapjaik részét képezik. Ezért bármennyire kínosan érezzük is magunkat, az igazi szerelem, intimitás és felelősségvállalás valóban fontos elvi megfontolásai mellett, az óvszerek, az intim higiénia és a rendszeres orvosi vizsgálat gyakorlati kérdéseit is még idejében végig kell beszélnünk gyermekünkkel. Ne várjuk, hogy kiskamasz lányunk magától felkeres majd egy nőgyógyászt, ha szükségét érzi!

A tinédzserkori terhesség mögötti okok

A terhes kislányok egy jó része azonban egyáltalán nem véletlenül esik teherbe. Meglepő, de sokuk valóban nagyon vágyik egy kisbabára. Ennek számtalan félig-meddig tudatos lelki oka lehet. A gyermek utáni vágyat gyakran az motiválja, hogy a kamasz csonka családban, anya, apa vagy testvérek nélkül nőtt fel, és szeretne magának "egy igazi családot". Sok fiatal lány számára a teherbeesés se nem véletlen, se nem tudatos választás, inkább amolyan sodródás-féle. Az iskolát befejezték, továbbtanulni, dolgozni nincs kedvük, az anyaság viszont vonzó alternatívának tűnik. Ezeknek a lányoknak gyakran meglehetősen alacsony az önértékelésük. A fiatalon gyereket vállaló lányok sokszor érzelmileg elhanyagoltak, magányosak. A szüleik szeretetére nem számíthatnak, barátaik nincsenek. Megtiszteltetésnek veszik, ha egy fiú kikezd velük, és mindenáron maguk mellett akarják tartani a leendő apát. Megint mások azért vállalnak gyereket még iskoláskorban, mert a szüleikkel való fojtogatóan szoros, állandó veszekedésektől terhes viszonyból menekülnek. Más lehetőséget nem látván az önállósodásra, családot alapítanak. A tinédzser kismamáknak azonban, bármilyen elszántak legyenek is az anyaság vállalásával kapcsolatban, általában meglehetősen illuzórikus elképzeléseik vannak a szülői életformával kapcsolatban. Ritkán vannak világos elképzeléseik arról, hogy pontosan hol és miből fognak élni a gyerekkel, mivel fognak telni a napjaik az első években, milyen mértékben korlátozódik majd a társas életük, mennyi idejük marad egy gyerek mellett saját magukra.

Jennifer Christie és Helen történetei

A 42 éves Jennifer Christie 3 éves gyermeke azután fogant meg, hogy brutálisan megerőszakolták az édesanyát. „Annyi borzalom után úgy éreztem, egy új élet valami pozitívat ad majd, amire koncentrálhatok.” „Épp visszaértem a hotelbe, amikor kinyitottam az ajtót és éreztem, hogy valaki áll mögöttem. Megfordultam, majd egy 20-as éveiben járó férfit láttam. A 4 gyermekes anya meztelenül feküdt a folyosón. „Ahogy belém hasított a fájdalom, tudtam, hogy megerőszakoltak. Azonban undor és félelem helyett úgy éreztem, most először én irányítok a támadás óta. 2017 júliusában a rendőrség felkereste az anyát, hogy elmondják: bántalmazóját, egyben Oliver apját megölték. Mint kiderült, a férfi nem csak megerőszakolt, de meg is ölt két nőt azután, hogy Jennifert megtámadta. „Nem lesz könnyű, de biztosítom majd arról, hogy a biológiai apja nem határozhatja meg azt, hogy ő kicsoda.”

„Még nem voltam nyolc, mikor anyám váratlanul úgy döntött, elhagy minket” - idézte fel élete egyik legmeghatározóbb eseményét Helen. A fiatal brit nő, akinek vezetéknevét saját kérésére - és személyazonosságának védelme érdekében - nem hozták nyilvánosságra, hosszas vívódás után döntött úgy, hogy kamera elé áll, és beszél rémálomba illő gyerekkoráról. Helen a napokban az ITV csatorna This Morning műsorában beszélt megrázó élményeiről, melyek elmondása szerint a mai napig hatással van az életre. „Anyám távozása után apám megbolondult. Hangokat kezdett hallani, üldözési mániája lett, azt hitte, hogy a boltokban vásárolható ételek és italok meg vannak mérgezve.” „5 évvel anyám távozása után, a kínzás még kegyetlenebb lett. Onnantól kezdve apám nem csak vert, de elkezdett szexuálisan zaklatni. Igen, mondhattam volna nemet, kihívhattam volna a rendőrséget, de nem tettem. Kislány voltam, aki nem ismert semmi mást, csak ezt a borzalmat. Ő volt a főnök.”

Helen 14 éves volt, mikor megtudta, gyermeket vár. „Elmondtam apámnak, aki kiborult. Üvöltött velem, hogy miért nem vigyáztam jobban. Miután megtudta, hogy Helen terhes, az apa utazgatni kezdett. „A legtöbb helyre engem is magával vitt, minden bizonnyal azért, hogy elvégeztethesse rajtam az abortuszt.” Csakhogy, mint kiderült, a lány állapota annyira előrehaladott volt, hogy sehol sem vállalkoztak a terhesség megszakítására. „Végül megszültem Saraht, aki értelmet adott az életemnek. Onnantól kezdve minden megváltozott. A most a harmincas évei elején járó nőnek végül még másfél év kellett ahhoz, hogy végleg otthagyja kegyetlen apját, és bántalmazás miatt feljelentse őt a rendőrségen. „Sose került börtönbe. A tárgyalás közben elrendelték az elmeorvosi vizsgálatát, és beszállították egy pszichiátriára. Helen, aki azt tervezte, lányának nem mondja el az igazságot a származásáról, később egy véletlen miatt kénytelen volt mindent bevallani. „Szerettem volna, ha Sarah megőrizheti a gyermeki ártatlanságát, amit tőlem apám elvett, de sajnos nem így alakult. Miután megtudta az igazat, egy időre megszakította velem minden kapcsolatát. Egyedül akart túljutni a nehezén. Szerencsére ma már újra beszélünk, de még mindig nagyon hideg és távolságtartó.”

tags: #balesetbol #teherbe #esik #a #csaj #ez