Ez a cikk Rimler Károly, Nagyvárad egykori rendőrfőkapitányának és helyettes polgármesterének életét és pályafutását mutatja be, kitérve családi hátterére, hivatali érdemeire és a korabeli társadalmi eseményekben játszott szerepére. Megvizsgáljuk a lelkész édesapa, id. Rimler Károly hatását a fiára, és a politikai, társadalmi környezetet, amelyben ifj. Rimler Károly felemelkedett.
Családi háttér és kezdetek
A felvidéki, Pozsony melletti Nagylévárdról került Békéscsabára a német eredetű, de magyarrá nevelt id. Rimler Károly, az édesapa, aki ott szolgált evangélikus lelkipásztorként. Békéscsabán vette nőül a békéscsabai tanítónőt, Sztraka Emíliát. Elsőszülött fia, a későbbi polgármester szintén a Károly nevet kapta a keresztségben.
Az édesapa 1863-ban családjával Nagyváradra költözött, mint az itteni evangélikus gyülekezet megválasztott lelkésze. Hatéves gyermekével és feleségével érkezett. Itt az évek során még öt gyermekük született, de egyikük csak két évet élt meg. Idősebb Rimler Károly, aki nemcsak a szószéken, hanem egész áldásos életén át tetteivel és nemes működésével példázta, mi az igaz élet, és hogyan kell önzetlenül dolgozni a közjó javára, hosszú és tevékeny életet élt. Negyvennégy évig állt egyháza élén, és csak pár évvel ezelőtt vonult nyugalomba, amikor aggkora és betegsége már kényszerítette.
Körülbelül ennyi időn át szolgálta Nagyvárad közügyeit is, mint a város törvényhatósági bizottságának tagja. Egyházát hűen szolgálta, fáradozott, gyűjtött hazánkban és külföldön, ahonnan tetemes segélyt szerzett a Gustav Adolf egylettől. Szerető, gondos családapa volt, aki számos tagú családját a legkitűnőbb nevelésben részesítette. Az elhunytban Rimler Károly rendőrfőkapitány édesatyját siratja, rajta kívül szeretett hitvese, Gyula, Pál, Irén és Mariska (férjezett Szabó Ákosné) és gyermekei. Az 1900. január 16-i Nagyváradi Napló részletesen beszámolt a temetési szertartásról, „Megemlékezés az előző nap délutánján eltemetett Rimler Károlyról” címmel.
A ravatalt az evangélikus templomban állították föl. Nemcsak a templom, de már egy órával a temetési szertartás megkezdése előtt a templomudvar is megtelt a gyászoló közönséggel. A templomban Maternyi Lajos tiszavidéki főesperes tartotta a gyászistentiszteletet. Az udvarra kivitt és újra felállított ravatalt körülálló tömeg meghallgatta az újvárosi református énekkar igen megható gyászdalát. Két oldalt sorfalat álltak égő gyertyákkal a rendőrség és a munkásegylet tagjai, akik végig kísérték a koporsót egymást felváltva vivő presbitereket. A gyászoló közönség nagyrésze gyalog és a kocsik hosszú sora kísérte a drága halottat nyugvóhelyére. A két lelkész búcsúimája és az énekkar új gyászdalának elhangzása után lebocsájtották a nagyváradi ág. evang. nyugvóhelyére.
Nagyvárad város közgyűlése 1900. február 9-én, dr. Beőthy László főispán elnöklete alatt tartott rendes közgyűlésén, melyen dr. Bulyovszky József polgármester, Rácz Mihály főjegyző, ifj. Rimler Károly rendőr-főkapitány és mások is jelen voltak, a polgármester bejelentette id. Rimler Károly elhalálozását. Kiemelte, hogy az elhunyt fáradhatatlanul működött egyházának és városának javára, és működése mind az egyházi, mind a közügyekben áldásos volt. Ezért a törvényhatósági bizottság az elhunyt érdemei elismeréséül emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg.
Ifj. Rimler Károly pályafutása
A lelkész Rimler Károly szerető és gondos családapa volt, aki mind az öt gyermekét a legkitűnőbb nevelésben részesítette. Károly fiát is arra nevelte, hogy felnőve Nagyvárad városának álljon szolgálatára. Tanulmányait ő már itt kezdte az evangélikus iskolában, majd a premontrei gimnáziumban és a jogakadémián végezte. Ügyvédi pályára készült, de édesapjának és báró Dőry József főispánnak tanácsára a közigazgatás munkásainak sorába lépett.
Szolgálatát 1880. november 11-én kezdte, mint tb. aljegyző. Rendkívül szorgalmas, szakavatott tisztviselőnek bizonyult, így csakhamar önálló ügyosztály vezetésével bízták meg. A katonaügyosztály vezetője volt, amikor 1890. március 27-én Serényi Kálmán nyugalomba vonulása után rendőrfőkapitánnyá nevezték ki. Nagy érdemeket szerzett a rendőrség újraszervezésében, tulajdonképpen ő rakta le a korszerű városi rendőrség alapjait. Közben törvényhatósági testületi tagként hozzájárult a közigazgatás és városvezetés fejlesztéséhez is. Bulyovszky polgármester bizalmas barátjaként kezelte.
A színházépítés és a munkásmozgalmak
A színházépítésre felügyelő bizottság tagjaként 1900. május 7-én személyes közbelépésére volt szükség, hogy az erőszakosan terjeszkedő és agitáló építőipari sztrájkmozgalom ne veszélyeztesse az épülőfélben álló színháznak a kitűzött időre való befejezését. Rimler Károly rendőrfőkapitány rendeletére letartóztatták Baranyi Miklóst, a sztrájkmozgalom egyik vezérét, aki az épülő színházban agitált a bécsi gipszmunkások körében. A letartóztatás miatt a sztrájkolók elkeseredése nőtt.
A házelnöki szék várományosa: Kicsoda valójában Forsthoffer Ágnes? - HírTV
Érdekes dokumentum, hogy Rimler Károly a színházzal kapcsolatos döntésben nem a tanács javaslatára szavazott. A bizottsági tagok névszerinti szavazással döntöttek a Szigligeti Színház elnevezésről. A tanács határozatilag kimondta: „miszerint a városközönsége által a Bémer téren épített színházat a színműirodalom terén kiváló érdemeket szerzett férfiú, Szigligeti Ede, városunk szülöttje emlékére Szigligeti Színháznak nevezzük el. A feliratot a vakolatba mélyített és megaranyozott betűkkel készítteti el, s a tanácsot a további intézkedésekkel megbízza.”
Rimler Károly felemelkedése a városvezetésben
Rimler Károly nem sokkal ezután, 1900 nyarán, illetve szeptemberében a főjegyző betegsége alatt annak helyettesítését is vállalta, ezzel kezdődött közigazgatási pályafutása. Bulyovszky József gyógykezelés miatt szakította meg városvezetési tevékenységét, ekkor szintén Rimler Károlyt bízták meg a helyettes polgármesteri tisztséggel. 1901 májusában a városi közgyűlésen már mint főjegyző szerepel, s a rendőr-főkapitányi tisztben pedig Gerő Ármint találjuk. 1901. november 28-án már helyettes polgármesterként és főjegyzőként szerepel a dokumentumokban, ugyanis Bulyovszky József egyre súlyosbodó betegsége miatt végleg lemondott a polgármesteri tisztéről.
A Rimler-ház és a szabadkőműves páholy
Az 56. számú fólia Rimler Károly telekvásárlásának jóváhagyását tartalmazza: „Rimler Károly a város tulajdonában lévő 3174 számú telekkönyvi betétben 4594 helyrajzi szám alatt felvett ingatlanra vonatkozólag négyszögölenként 7 korona 19 fillér vételár mellett megkötött szerződés felolvastatván ezen szerződés jóváhagyatik”. A következő, 57. fólián pedig az alábbi szöveg olvasható: „A László király páholy képviseletében Schütz Albert ügyvéd a gázgyár melletti 42. számú telekre 5205 korona vételár mellett megkötött szerződés jóváhagyatik - 1901. május 9.” Tehát a fenti két szöveg arról tanúskodik, hogy egyidejűleg került két telek az új tulajdonosok kezére. Az akkor éppen virágkorát élő szabadkőműves páholynak két neves budapesti építész, Jámbor és Bálint (akik szintén szabadkőművesek voltak) ingyen készítették el a páholyház tervrajzát, „olyan beosztással, ami minden szempontból megfelel a szabadkőművesi munkák és ceremóniák gyakorlására”.
Azt, hogy az egykori páholyház (ma a Járulék és Vámügyek Területi Igazgatósága található benne) szomszédságában álló, ma tégláig lekopasztva, üresen vevőre vagy bérlőre váró Rimler-házat mikor és kinek a tervei alapján építették fel, nem sikerült kideríteni, de a fentebb idézett dokumentum cáfolja azt a váradi legendát, miszerint a ház Rimler Károly feleségéé, illetve későbbi özvegyéé lett volna. Azt viszont tudjuk, hogy az 1900-as évek elején már Rimler Károly is tagja volt a páholynak.
A polgármesterválasztás 1902-ben
A Tiszántúl konzervatív, nemzeti elkötelezettségű katolikus napilap 1902. február 26-i számában „Ki legyen a polgármester” címmel igen visszafogottan számolt be olvasóinak a kérdésről: „Amióta Dr. Bulyovszky József polgármester egészségi állapota komolyra fordult, s elveszett a remény a teljes felgyógyulására az a kérdés uralja a polgárság nagyrészét, hogy ki legyen a polgármester.” A cikk mindkét jelöltet alkalmasnak tartotta a legfőbb városvezetői tisztre. Február 23-án a Tiszántúl arról adott hírt, hogy a város törvényhatósági bizottságának függetlenségi és 48-as párti tagjai kijelentették: a választást nem tekintik politikai kérdésnek és egyedül a város érdekeit tartják szem előtt. Azt várják, hogy a polgármester-választásnál a város igazi érdeke diadalmaskodjék.
1902. március 14-én a törvényhatósági bizottság a betegsége miatt lemondott Bulyovszky Józsefnek évi 1000 korona kegydíjat szavazott meg, úgy, hogy ezt az összeget neje és gyermekei is élvezhessék halála után is. Március 16-án a Tiszántúlban újabb cikk jelent meg „Ki lesz a polgármester?” címmel. A Tiszántúl munkatársa felkereste Komlóssyt, a függetlenségi és 48-as párt jelöltjét, hogy igaz-e, hogy a főispán Rimler mellett korteskedik. Komlóssy azt mondta, hogy a főispán Rimler mellett szólt, de kijelentette, hogy ezzel az óhajjal semmiféle befolyást nem akar gyakorolni, s egyik mellett sem kíván korteskedni. Komlóssy jog- és gazdasági tanácsnokot is teljesen alkalmasnak tartotta.
A választási eredmények és Rimler Károly polgármesterré válása
A Nagyváradi Napló számolt be a legrészletesebben az eredményről, amelynek felelős szerkesztője ekkor a szabadelvűek egyik vezéregyénisége, dr. Dési Géza volt, szerkesztőként Fehér Dezső és Ady Endre neve állt a címlapján. „A hosszú interregnum után Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága megválasztotta új tisztikarát. Sajnáljuk, hogy Komlóssy József a fölajánlott paktumban nem ment volt bele. A fölajánlott alpolgármesterség megfelelő honorárium lett volna dicséretes munkásságáért.” A választási közgyűlésen zsúfolásig tömve volt a nagyterem, az izgalmas szavazások egész sorozata 9 órakor kezdődött. Tíz órakor már harsány éljenzés hangzott fel: Éljen Rimler Károly! Aztán a főjegyző választás következett.
A Napló nemcsak a polgármester és a város új vezérkarának választásáról számolt be részletesen, hanem belső oldalain terjedelmes részleteket közölt az új polgármester székfoglaló beszédéből. Ennek közlése a korabeli olvasót, idézése a ma emberét is közelebb hozza a város e jeles személyiségéhez, szándékainak megismeréséhez, megértéséhez. Íme néhány részlet a beszédből: „Életemnek egyik legszebb, de egyszersmind legnehezebb napja virradt most reám. A tekintetes törvényhatósági bizottság kitüntető bizalma e neves város tisztikarának élére állított. Második és nem kevésbé fontos törekvésem leend a tisztviselőkart kitartó munkára sarkalva a legjobb közigazgatást megteremteni. (…) Különösen kérem a tekintetes törvényhatósági bizottságot, munkálkodjanak vállvetve a tisztviselői tekintély fenntartásában, amely abból áll, hogy a tisztviselő becsületes munkája elismerésre, a hanyag tisztviselő pedig szigorú elbírálásra találjon.”
A Nagyvárad, a függetlenségi és negyvennyolcas párt napilapja, és egyben az akkori Várad legrégebbi, legnagyobb múltú és legtekintélyesebb újsága Sas Ede felelős szerkesztői irányítása alatt szintén határozottan kiállt Rimler Károly mellett. Az 1902. március 18-i számában megjelent cikk kiemelte: „Mi is aránylag fiatal embert ültettünk a polgármesteri székbe, és a polgármesteri szék méltósága tekintélyt fog kölcsönözni Rimler Károlynak, úgy hogy ő városunk ügyét megfelelő módon előbbre fogja vinni tudással és jóakarattal, amint ezt a város polgársága megérdemli. (…) Legyen a vezetés öntudatos és céltudatos, mely minden megalkuvást, klikkeket, családokkal, felekezetekkel, avagy a felső hatalommal kizár, és ridegen visszautasít. És mi ezt reméljük is, mert Rimler Károlyt egyéb tehetségei mellett különösen az jellemzi, hogy igaz, jó ember, hogy szíve van! A szív pedig az a forrás, melyből fakad az erő, az ambíció, az ideál, a lelkesedés, az emberszeretet.”