Munkám során egyre több anyuka keres azzal a problémával, hogy már mindent kipróbáltak, de állandó nyugtalanság jellemzi a babát. Ilyenkor az anyukákban elsőként az a kérdés vetődik fel, vajon jól csinálok mindent? A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak.
Több okot is ki kell zárni először, mint pl, emésztési problémák, pszichés ok - egy új személy jelenléte vagy környezeti - egy megváltozott környezet, és egyéb újszerű dolgok, melyekre érzékenyen reagálhat a csecsemő. Ha minden okot kizártunk és mégis probléma áll fent, akkor érdemes tovább kutakodni.
A sírás a csecsemő természetes és ösztönös kommunikációs eszköze. Így mondja el, hogy fáj valamije, éhes, álmos, unatkozik, vagy egész egyszerűen csak rossz napja van. Csakhogy egészen kicsi korban vannak olyan babák, akikkel látszólag bármit csinálhatunk, nem nyugszanak meg. Az első néhány hétben, amikor a baba még nagyon kicsi, néha bizony látszólag ok nélkül is órákat sírhat. Ez az ún. „hasfájós” sírás, aminek vajmi kevés köze van a hasfájáshoz, ám nagyon megterhelő lehet a szülők számára.
A csecsemőkori nyugtalanság lehetséges okai
Számos tényező okozhatja a babák ok nélküli sírását és nyugtalanságát. Ezek lehetnek fizikai, érzelmi vagy környezeti eredetűek.
Fizikai okok
- Hasfájás: Elsőként mindig ez szokott felmerülni, mint lehetséges ok. A hasfájás okai szerteágazóak lehetnek. Van olyan baba, akinek szimplán az emésztés folyamata kellemetlen érzés (3-4 hetes korig gyakori jelenség). Van, aki túleszi magát és azért sír (ilyenkor büfizés és egy alapos bukás után csillapodik a fájdalom). És van olyan is, hogy a kakilás esik nehezére (ők még nem tudnak tudatosan és erősen nyomni, ezért 3-6 hetes kor között gyakori a kakilás előtt jelentkező erőlködik, lábhuzigálás és sírás, ami a puki vagy a kaki távozása után enyhül).
- Reflux: Ha a baba gyakran és sokat bukik, nyugtalanul alszik, hasfájós, felmerülhet a reflux gyanúja.
- Éhség: Hiába írják azt a könyvek, hogy 3 óránként kell ennie a babának: az újszülött nem gép, hanem saját emésztése van, és a saját tempójában éhezik meg, akár 2 óránként is. Az első hetekben akár anyatejes, akár tápszeres a baba, mindenképpen igény szerint kell etetni, akkor, amikor kéri az ennivalót.
- Alvásigény: Az első pár hétben még legfeljebb csak 30-60 percet tud éberen, nyűgösködés nélkül fentlenni a baba, utána már nagyon álmos lesz.
Érzelmi és környezeti okok
- Túlingerelt: A mai modern világban egy lakás rengeteg ingerforrást biztosít a baba számára, aki egyre többet és többet észlel ezekből az információkból, ez túlterheli az idegrendszerét.
- Feszültségek: Ha a szülők feszültek, idegesek, stresszesek még akkor is kihat a csecsemőre, ha nem hall kiabálást vagy veszekedést maga körül.
- Unalom: Érdeklődőbb babáknál már néhány hetesen előfordulhat, hogy egy darabig nézelődik aztán unatkozni kezd.
- Testközelség hiánya: A baba akkor elégedett és boldog, ha biztonságban érzi magát. A legtöbb baba számára pedig a biztonságérzet egyben a testközelséget is jelenti.
- Szeparációs szorongás: A baba hirtelen elkezd sírni, amikor anya leteszi, vagy, ha kimegy a szobából, éjszaka csak anya teheti le aludni, nehezen válik el anyától - rögtön felmerül a szeparációs szorongás, mint a viselkedésének oka. A szeparációs szorongás félelem az anyától való elválástól. Az anyától való függetlenné válás első jelei 5-6 hónapos korban kezdődnek.
Mit tehetünk a nyugtalanság enyhítéséért?
A csecsemő nyugtalanságának enyhítésére számos módszer létezik, melyek közül a legfontosabbak a következők:
- Szoptatás: A baba számára a legmegnyugtatóbb a testközelség, a dédelgetés és természetesen a szoptatás. Ez utóbbihoz sokan nem mernek folyamodni, mert félnek, hogy talán éppen ettől hasfájós a baba. Pedig a szoptatással több problémát is elhárítasz, hiszen nem csak megnyugszik a baba, hanem jól is lakik, ha melege van, a szomját is oltja és fájdalomcsillapító hatása is van. Gyakran azért nem szoptatják meg az állandóan síró babát, mert az orvos szerint elég csak 3 óránként ennie. Holott ha hagyják a babákat, hogy maguk döntsenek, akkor az első pár hétben 2-3 óránként esznek és egy-egy etetés akár 1 órát is eltarthat. Előfordul, hogy a komfortszopit is leszólják kéretlen tanácsadók, holott a legtöbb csecsemő számára ez nagyon fontos szükséglet. Ha tápszert kap a baba akkor testi közelséggel, dédelgetéssel és cumival lehet megoldani ezt a helyzetet. Vannak olyan babák, akik szinte egész nap csak cumiznának, ez nyugtatja meg őket.
- Testközelség: Az első hetekben a baba nagyon idegenül érezheti magát a külvilágban, de megnyugtatja, ha az anyaméhben megszokott szívverést hallgathatja, ezért segíthet, ha a mellkasodra fekteted, vagy ha hordozókendőbe teszed, de ugyanemiatt nyugtatja meg a ringatás, a simogatás, a dédelgetés is.
- Ritmus: A dúdolás, a ritmikus zene, az ütemes ringatás, a babakocsiban való ütemes rázás, az egyenletes ún. fehér zajok (pl. porszívó, ventillátor stb.) egyaránt megnyugtathatják a vigasztalhatatlanul síró babát.
- Megfelelő környezet teremtése: A gyermek e problémák miatt társaihoz képest általában jobban fél kipróbálni új dolgokat, mert nem mindig tudja, hogy a teste hogyan reagál. A hirtelen, gyorsan változó élethelyzetekre rugalmatlanul reagál, nehéz alkalmazkodás jellemzi. Az anyaméhhez hasonló állapot megteremtése segíthet: testközelség, "anya legyen velem mindig" állapot.
Az idegrendszeri éretlenség és a viselkedészavarok
Az idegrendszerben az érési folyamatok részben genetikusan kódoltak, másfelől a környezetből származó ingerek hatására indulnak meg. Normális esetben az érés egyet jelent azzal, hogy az adott gyermek életkorához és kortársaihoz képest kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt motoros, pszichés-kognitív és szociális területen egyaránt. Eltérő (lelassult, megkésett, stagnáló) fejlődés esetén okként merülhet fel az idegrendszer eltérő szerkezete, sérült, másképpen működő kapcsolatrendszere. Ebben az esetben idegrendszer éretlenségéről beszélünk.
Az idegrendszeri éretlenség egészen kiterjedhet arra a helyzetre is, amikor a gyermek nehezebben alkalmazkodik környezetéhez. Később az iskolában előbukkanhatnak figyelmi, tanulási, alkalmazkodási problémák. Sajnos, nem tűnik el a probléma, nem növi ki az egyén, mint ahogyan ezt gyakran hallhatjuk akár szakemberek szájából is.
A gyermekkori viselkedészavarok mögött gyakran neurológiai vagy pszichés tényezők állnak. A viselkedészavar egy gyűjtőfogalom, mely olyan állapotokat takar, melyekben a gyermek magatartása hosszabb időn keresztül jelentősen eltér a kortársai viselkedésétől olyan mértékben, hogy az nehezíti az iskolai beilleszkedést és a szociális életét. A viselkedészavar nem egy-egy alkalmi dühkitörés vagy hiszti, hanem ismétlődő viselkedési minták, melyek a gyermek életkorának megfelelő normákat túllépik.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Az idegrendszeri éretlenség nagy hatással van a képességeinkre, ez több problémát is tud okozni a későbbi életünk során. Az első és legfontosabb teendő, hogy a figyelmeztető, gyanús jelenségekre korán figyeljünk fel, beszéljük meg szakemberrel.
A szakember képes felmérni a baba idegrendszeri státuszát, fejlettségét, érettségét, észleli az esetleges eltérő fejlődés tüneteit, felderíti ezek okát, és segít a megfelelő kezelés megválasztásában. Ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat javulást, érdemes lehet felkeresni egy gyermekorvost vagy gyógytornászt.
A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni.
A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. gyógytorna, fejlesztő foglalkozások) segíthet a gyermek fejlődésében. Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket.
A gyermekkori viselkedészavarok és szorongás
A gyermekkori viselkedészavarok gyakran dühkitörésekben, agresszióban, szabályszegő vagy destruktív viselkedésben nyilvánulnak meg. Ezek mögött sokszor mélyebb érzelmi, családi vagy környezeti problémák húzódnak.
A gyermekkori viselkedészavarok kialakulásának kockázatát növelhetik az agy fejlődési rendellenességei, koraszülés, oxigénhiányos állapotok. Az idegrendszer működésének zavara befolyásolja, hogy a gyermek mennyire képes szabályozni a viselkedését és értelmezését.
A gyermekkori viselkedészavarok több típusa ismert, melyek különböző neurológiai és pszichológiai jellemzőkkel bírnak. Az ADHD talán a leggyakoribb gyermekkori viselkedészavar. Jellemzője, hogy a gyermek nehezen figyel oda, rendkívül mozgékonyak, izegnek-mozognak, nem tudnak várni a sorukra.
Az autizmus spektrumzavar esetében arról van szó, hogy a gyermek nehezebben értelmezi a társas helyzeteket. Ide tartozhat az, hogy szokatlanul kommunikál vagy éppen nem reagál másokra. Gyakran végez ismétlődő mozgásokat, érdeklődési köre szűk. Jellemző továbbá a szenzoros érzékenység.
Az oppozíciós magatartászavarnál gyakori a dacosság, a felnőttek, idősebbek szándékos bosszantása, a szabályok rendszeres megszegése, illetve a gyakran megjelenő dühkitörések.
A szülőként, nagyszülőként a legjobbat akarjuk a gyermekünknek, ezért jó, ha tisztában vagyunk azzal, milyen jelekre kell felkapnunk a fejünket, ha észre vesszük az utódunk viselkedésében. A pszichológusok és nevelési tanácsadók szerint valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, tartósan fennállnak a tünetek (általában legalább négy hétig).
Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongás, a szeparációs szorongás. A „normális szeparációs szorongástól” úgy lehet megkülönböztetni, hogy sokkal erősebb a gyermek szorongása, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza. Ha gyermekünk a korosztályától nagyon eltérő módon, túlzott mértékben reagál a számára fontos személyektől való elválásra, túlzott mértékben aggódik a hozzá közel állók elveszítésétől, vagy elutasítja az iskolába járást amiatt, mert a számára fontos személyek elvesztésétől tart, vagy az önálló lefekvést tartósan elkerüli, vagy ismételt lidérces álmokkal küzd, fizikai tünetekre (pl. hányinger, fejfájás) panaszkodik.
Egy másik gyakori gyermekkori szorongás típus a fóbiás szorongásos zavar. A gyermekeknél természetes módon is fordulnak elő félelmek, pl. pókoktól. Azonban ha ezek a félelmek nagyon felfokozódnak, tartóssá válnak és nem a normális fejlődési fázishoz köthetők, akkor fóbiás szorongásos zavarra gyanakodhatnak a pszichológusok.
Sürgősségi orvos vagyok. Egy eszméletlen gyereket hoztak be… a lányom volt, de amikor megláttam…
A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálásának célja, hogy feltárja a gyermek viselkedésének hátterében álló tényezőket. A kivizsgálás során a pontos anamnézis felvétel elsődleges, mert sok mindenben segítheti a gyermekneurológust. Elsődleges információ a gyermek fejlődési és egészségügyi előzményei; ennek része lehet a terhesség alatti és születés közbeni történések, esetleges koraszülés, idegrendszeri sérülések vagy korábbi betegségek feltérképezése. A családtagok pszichés állapota, a nevelési szokások, a gyermek társas környezete is mind hatással lehetnek a viselkedés alakulására.
A gyermekkori viselkedészavar kezelése során figyelembe kell venni, hogy milyen jellegű eltérésről van szó. Ez lehet neurológiai, pszichológiai, illetve környezeti tényező is; ezek gyakran együtt is jelen lehetnek, különösen a neurológiai és pszichológiai tényezők. Alapvetően a legfontosabb, hogy a gyermek megtanulja felismerni a saját viselkedési mintázatait, és ezekhez önszabályozó stratégiákat sajátít el.
Bizonyos esetekben, különösen ADHD vagy súlyosabb magatartászavar esetén gyógyszeres kezelés is szükséges és indokolt lehet. A megfelelően beállított gyógyszerek (stimulánsok, figyelemjavító szerek) segítenek az agyi neurotranszmitterek működésének kiegyensúlyozásában.
A csecsemőkori "ferdeségeket" sem lehet kinőni, azok nyomait egy életen át hordozzuk. Normál esetben a csecsemők mozgásfejlődése szinte azonos, ha nincsenek blokkoló, gátló tényezők, akkor a csecsemőkori reflexek beindítják a mozgásfejlődést minden babánál, mert az idegrendszer egyfajta önfejlesztésre van beprogramozva. Ha a csecsemője fejlődése az átlagostól eltérő, akkor a mozgásfejlődés lehet lassabb, gyorsabb, eltérő sorrendű vagy akár fejlődési fázisok is kimaradhatnak belőle, legrosszabb esetben pedig el sem indul.
Ha Ön is a felelős szülők táborába tartozik, akkor figyelje kisbabája mozgását és olvassa el minden hónapban a figyelmeztető jeleket! A Babamozgató segítségével TEGYEN kisbabája fejlődéséért!