Minden, amit az antibiotikumokról tudni kell a babáknál és kisgyermekeknél

Az antibiotikumok olyan gyógyhatású szerek, melyek elpusztítják a rájuk érzékeny baktériumokat. Fontos tudni, hogy az antibiotikumok kizárólag bakteriális eredetű fertőzések esetén hatásosak, vírusok ellen nem! A témával kapcsolatban sok tévhit kering, és gyakran felmerül a kérdés, mikor indokolt az alkalmazásuk, és milyen veszélyei lehetnek a gyermekkorban történő antibiotikum szedésnek.

Miért fontos a körültekintés?

Az antibiotikumok használata nagyon nagy körültekintést igényel mind az orvos, mind a páciensek részéről. Ennek egyik oka, hogy a manapság sokszor indokolatlanul felírt antibiotikumok alkalmazása hozzájárul a baktériumok rezisztenciájának kialakulásához. Ez azt jelenti, hogy a baktériumok ellenállóvá válnak az antibiotikumokkal szemben, ami hosszú távon súlyos, nehezebben kezelhető betegségek kialakulásához vezethet.

Emellett az antibiotikumok nem csak a káros baktériumokat pusztítják el, hanem a szervezetben természetesen előforduló jótékony baktériumokat is, például a tápcsatornában. Ez felboríthatja a bélflóra egyensúlyát, és mellékhatásokhoz, például hasmenéshez vagy gombás fertőzésekhez vezethet.

Az újszülöttek és csecsemők sajátosságai

Az újszülöttek védekezőképessége éretlen, vagyis kevésbé hatékony, mint az élet későbbi időszakában. Az újszülöttek és csecsemők bélflórája is még kezdetleges, csak kevés baktériumot tartalmaz. Életük első évében a babák számára minden fertőzés komoly veszélyt jelenthet. Mivel újszülött- és fiatal csecsemőkorban rendkívül rövid idő alatt súlyos állapot alakulhat ki a fertőzés következtében, ezért fontos minél gyorsabban gyermekorvoshoz vinni a babát.

Fontos tudni, hogy anyatejjel táplált babák esetében az anyatej vírus- és baktériumellenes anyagokat is tartalmaz, és 3 hónapos korukig az anyai ellenanyagok is védik őket.

Mikor indokolt az antibiotikum szedése?

Az antibiotikumok adása elsősorban - mondhatjuk kizárólag - a baktériumok által okozott fertőzések kezelésében indokolt. Súlyos bakteriális fertőzéseket is képesek megszüntetni, mint például a tüdőgyulladás, vérmérgezés, agyhártyagyulladás. Az antibiotikumok előtti világban sok gyermeket vitt el baktérium okozta megbetegedés, és akik meggyógyultak, nem ritkán maradandó károsodással, halláscsökkenéssel, értelmi fogyatékosan élték le életüket.

Az orvos a betegvizsgálat során, a kórelőzmény és a kórlefolyás ismeretében sok esetben egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az adott megbetegedést baktérium okozza vagy sem. Jó példa erre a gennyes középfül-gyulladás vagy a tüszős mandula-gyulladás.

Mikor nem javasolt az antibiotikum?

A felső légúti fertőzések 80-90%-áért különböző vírustörzsek tehetők felelőssé. Mivel a vírusokra nem hatnak az antibiotikumok, teljesen felesleges ezeket a szereket alkalmazni, sőt a mellékhatásaik sem elhanyagolhatóak.

Sok esetben, kezdetben nem lehet elkülöníteni, hogy a fertőzés bakteriális- vagy víruseredetű. Ilyen lehet, ha az orvos számára nem egyértelmű, akkor több mindent tehet a kóreredet tisztázása érdekében. Ilyen lehet, hogy szükség esetén naponta újra vizsgálja a beteget, melyek során a diagnózis egyértelművé válhat (pl. afták jelennek meg a garat- és szájnyálkahártyán, ami vírusfertőzésre utal). Az ismételt fizikális vizsgálaton túl könnyen elérhetőek az alapellátási rendelőkben is laboratóriumi gyorstesztek, melyek szintén közelebb visznek a diagnózis felállításához. Ilyenek a vizelet gyorstesztek, a Strep A gyorsteszt, illetve a CRP vizsgálat. Utóbbi egy olyan gyulladásos fehérje, melynek a szintje jellemzően - de nem kizárólagosan - baktérium okozta fertőzések kapcsán emelkedik meg a vérben, ráadásul a fertőzés súlyosságával egyenes arányban.

Téves feltételezések és valóság

• Lázcsillapítás: Az antibiotikumok nem lázcsillapító gyógyszerek. A láz a betegség gyógyítása révén szűnik meg.
• "Hasonló tünetek": Soha ne próbálkozzunk azzal, hogy ha egy másik gyermeknek "hasonló tünetei vannak", akkor adjunk neki is ugyanabból az antibiotikumból. Ezzel csak azt érjük el, hogy egyik gyermek sem kap megfelelő dózisú és időtartamú kezelést!
• Öngyógyszerezés: Sose adjunk gyermekünknek korábbról megmaradt, ismerőstől kapott készítményt! A két betegség lehet teljesen más eredetű annak ellenére, hogy tüneteik szinte azonosak, így a megfelelő készítmény kiválasztása az orvos feladata.

Az antibiotikumok helyes alkalmazása

Fontos, hogy antibiotikumot csak orvosi utasításra, az orvos által előírt adagban és ideig szabad alkalmazni.

Ha antibiotikumot kell szednie gyermekünknek, fontos, hogy pontosan betartsuk az orvos adagolásra vonatkozó utasításait: annyit, annyiszor és annyi ideig adjunk a gyermeknek, amennyit a kezelőorvos javasolt. Gyermekkorban a gyógyszerek többsége esetében ugyanis az adagolást az életkor és a testtömeg alapján számolják ki, így egy adott készítmény adagolása gyermekenként eltérhet!

Az is fontos, hogy az antibiotikumos kezelést nem szabad az előírtnál hamarabb abbahagyni, akkor sem, ha gyermekünk tünetei csökkennek, és jobban van. A kórokozók tartós „kiiktatása” ugyanis időbe telik, az idő előtt abbahagyott antibiotikumos kezelés a fertőzés kiújulásához vezethet, és hozzájárulhat az antibiotikum-rezisztencia kialakulásához.

Számos gyermekeknek szánt antibiotikum szuszpenzióhoz való por formájában kerül forgalomba a hatóanyag stabilitása miatt, ezt azonban otthon kell elkészíteni felforralt és lehűtött vízzel. Az elkészítés helyes módjáról minden esetben tájékozódjunk a betegtájékoztatóból, vagy kérdezzük meg gyógyszerészünket. A helyes elkészítés ugyanis a pontos adagolás egyik fő feltétele.

A gyermekeknek szánt antibiotikumok (főleg kisebb korban) általában szuszpenzió, oldat vagy szirup formájában érhetőek el a könnyebb bevétel érdekében. Ezek azonban vízzel készülnek, így folyékony formában felhasználhatóságuk (amely az elkészítés vagy a felbontás időpontjától számolandó) általában meglehetősen rövid. Ezért érdemes mindig ráírni a készítmény dobozára, hogy mikor bontottuk fel/készítettük el, a betegtájékoztatóból vagy gyógyszerészünktől pedig tájékozódhatunk, hogy ehhez képest a megfelelő tárolási körülményeket betartva meddig használható fel egy adott készítmény.

Az antibiotikumok mellékhatásai

Természetesen egyik gyógyszer sem mentes a mellékhatásoktól, ez alól az antibiotikumok sem kivételek. Ezzel együtt, a mellékhatások ritkák és enyhék. Az antibiotikumoknak lehetnek általános mellékhatásai, mint például fejfájás, szédülés, hányinger, hasfájás, bőrkiütés, lehetnek a hatásmechanizmusukból következők, mint például hasmenés, gombás fertőzések kialakulása (szájpenész, pelenka kiütés), hiszen az antibiotikum nem csak az adott fertőzésért felelős „rossz” baktériumot pusztítja el, hanem a velünk élő jótékonyakat is. További mellékhatás lehet esetleges allergiás reakció kiváltása (csalánkiütés, ajak-, szemhéj duzzanat, gégeödéma, sokk) is.

Bélflóra és probiotikumok

Az antibiotikumok bélflóra-összetételre kifejtett hatása a legtöbbet kutatott kérdés a témában. A bélflóra összetételének megváltozása, az úgynevezett diszbiózis túlnyúlik az aktuális terápia végén, gyermekkorban a diszbiózis helyreállítása antibiotikus kezelést követően egy hónap, de egyes vizsgálatok ennél hosszabb intervallumot adnak meg.

A diszbiózis következtében megváltozik a tápanyagok lebontása, a metabolizmus, ezáltal ozmotikus hasmenés alakul ki. Elpusztulnak az adott antibiotikumra érzékeny törzsek, az addig kis számban levő rezisztens fajok elszaporodnak, illetve az addig érzékeny baktériumok rezisztenciát alakítanak ki. Emellett elszaporodnak a patogén baktériumok (Clostridium difficile), illetve az egyes antibiotikumoknak motilitást fokozó hatásuk is van.

Az antibiotikum-asszociált hasmenés megelőzése érdekében érdemes az antibiotikum kezelés időtartama alatt a terápiát valamilyen probiotikum szedésével is kiegészíteni, amely megfelelően alkalmazva segít a szervezet természetes baktériumflóráinak helyreállításában.

A probiotikumok adásának azért van jelentősége, mert ahogy azt korábban említettem, az antibiotikum nincs tekintettel a normál és hasznos bélflóránkra. A leggyakrabban használt probiotikumok a laktát termelő baktériumok (Lactobacillus spp., Bifidobacterium spp., Streptococcus spp.), az Enterococcus spp., illetve a Saccharomyces boulardii és a Clostridium butyricum.

Az ételallergia kockázata

Kutatások szerint azoknál a gyerekeknél, akik életük első 12 hónapjában antibiotikumot szedtek, az ételallergia esélye 1,21 szeresére nőtt. Minél többször kapott antibiotikumot a gyerek, ez a szám úgy nőtt. Három antibiotikum kúra esetén 1,31, négy esetében 1,43, míg öt vagy több esetén 1,64 volt a szorzószám.

Az antibiotikum-rezisztencia

Az antibiotikum-rezisztencia igen nagy egészségügyi problémára világít rá. Köztudott, hogy a baktériumtörzsek képesek úgy megváltoztatni a genetikai állományukat és kiszelektálódni, hogy ellenállóvá váljanak az antibiotikumnak. Ezt az egyébként részükről természetes folyamatot felgyorsítja a felesleges és túlzott antibiotikum használat, de az is, ha nem megfelelő dózisban és ideig alkalmazzuk azokat.

Mivel új, egyszerű és hatásos antibiotikumok kifejlesztése ezzel a folyamattal nem tud lépést tartani, ezért valós veszélyt jelent, hogy egyre gyakoribbá válnak azok a baktérium okozta fertőzések, melyekkel szemben nincs hatékony, célzott fegyverünk.

tags: #babaknak #gyakran #adott #antibiotikum