A játékbaba mindig is a gyerekek egyik kedvenc játéka volt. A gyerek a babában saját magát látja, babázás közben feldolgozza megélt élményeit, kifejezi érzelmeit, különböző szerepviselkedéseket tanul és gyakorol. Fontos a baba érzelmi funkciója is, a gyerekek valóságos érzelmekkel ragaszkodnak a babáikhoz.
A babázás minden gyermeknek, még a neurodivergens vonásokkal, autizmussal élő gyermekeknek is segíteni tud szociális képességeik fejlesztésében - a Cardiffi Egyetem vizsgálati eredményei szerint. Azaz akkor teszünk a legjobbat a kisgyerekkel, ha minél többet hagyjuk őt önfeledten babázni.
A három évig folytatott tanulmány első évében a kutatók megállapították, hogy a bábozás, illetve babázás aktiválja a gyermekek agyának azon területeit, amelyek az empátiáért és a szociális információk feldolgozásáért felelősek. A Cardiffi Egyetem végzett kutatást a Mattel felkérésére, amelyben négy és nyolc év közötti fiúkat és lányokat vizsgáltak, miközben Barbie babákkal játszottak egyedül, illetve más gyerekekkel együtt. A vizsgálat alatt a gyerekek egy különleges készüléket viseltek, amely egy úszósapkához hasonlított, és segítségével a tudósok a gyerekek agyi tevékenységét mérhették.
Játék közben az agy bizonyos területe aktiválódott minden gyereknél, függetlenül attól, hogy egyedül vagy csoportban babáztak. Míg a babázás mozgósította az empátiáért felelős agyi területet, a tablet nyomkodása sokkal kevésbé aktivizálta az agy ezen régióját. Az agyi válasz akkor sem volt erősebb, ha kreatív elemeket tartalmazó játékot játszottak a gyerekek a képernyő előtt.
Az empátia kulcsfontosságú a gyerekek közötti társas érintkezésben. A babázás egyfajta gyakorlási lehetőség azokra a helyzetekre, amelyekben az életük során később szükség lesz az empátiára. A tanulmány eredményei bizonyítják, hogy a bábozás, babázás arra ösztönzi a gyerekeket, hogy gyakorolják és alkalmazzák a szociális készségeiket - akár játszótársak nélkül is.
„Tanulmányunk azt bizonyítja, hogy a bábozás, babázás elősegítheti a gyermekek szociális információfeldolgozását, függetlenül az idegrendszeri fejlődési profiljuktól. Azt is bizonyítja, hogy minden gyermek - beleértve az autizmussal általában összefüggésbe hozott neurodivergens vonásokkal rendelkezőket is - használhatja a babázást olyan szociális készségek fejlesztésére, mint az empátia” - magyarázta a kutatást vezető neurológus, Dr. Sarah Gerson.
A kutatás legújabb, harmadik szakaszában olyan gyerekeket is bevontak a megfigyelésbe, akiknél autizmusra utaló viselkedésformákat észleltek, vagy nehezen kommunikálnak másokkal és beilleszkedési problémákkal küzdenek. „Tanulmányunk kimutatja, hogy a babákkal való játék ösztönző lehet a gyermekek szociális feldolgozási folyamataira nézve, függetlenül az idegrendszeri fejlődési típusuktól. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a gyermekek hatékonyan képesek használni a babajátékot a szociális forgatókönyvek gyakorlására és a szociális készségek, például az empátia fejlesztésére, még abban az esetben is, ha az adott gyermeknél az autizmussal általában összefüggésbe hozott idegrendszeri különbségekre (neurodivergens) jellemző vonások figyelhetők meg” - fejtette ki dr. Sarah Gerson.
A babázás szerepe a gyermek fejlődésében
Mindig van ezért egy-két kitüntetett, kedvenc baba, ezek „személye” idővel változik, de a hozzá fűződő érzelmek, ragaszkodás intenzitása nem. A babák szerepe persze a gyermeki psziché fejlődésével változik.
Csecsemő- és kisgyerekkorban inkább anya-pótlék, ún. átmeneti tárgy szerepét töltik be. Az átmeneti tárgyak (lehet puha párna, takaró, kendő vagy plüss is) hivatottak segíteni a leválást az anyáról. Ilyenkor fontos, hogy a baba puha legyen, hogy hozzá lehessen bújni, elég nagy legyen, hogy könnyedén meg tudják fogni őket, és elég könnyűek ahhoz, hogy hurcolni tudják magukkal. Fontos, hogy a baba arca kedves, kifejező legyen.
Az ovis korba lépő kislányok a babáikat már a szerepjátékok kellékeiként is használják. Ekkor már az élethűbb, jobban kidolgozott, kifejező arcú rongybabákat, hajas babákat kedvelik. A babával való játék során a gyerek a felnőttek világát utánozza, átéli vele a saját életének rendszeres napi rituáléit, tevékenységeit, szokásait. Játékosan megtanulja és gyakorolja a törődés, gondoskodás, felelősségvállalás, odafigyelés, empátia készségét is.
Ahogy beszélget a babával, az serkenti a fantáziáját, fejleszti a szókincsét, kifejezőkészségét. Ezáltal fejlődik a személyisége és a szociális készségei is, a baba öltöztetésével pedig a kézügyessége, a finommotorikus készségei is. Ezzel együtt persze megmarad a baba lelki társ és alvótárs-funkciója is, amelynek révén a baba vigaszt és társaságot nyújt, megnyugtat, segít feldolgozni és oldani a feszültséget.
Milyen legyen a baba?
Ugyanaz az elv vonatkozik a babákra is, mint az olvasás/meseolvasás vs. tévézés/filmnézés/számítógépes játékok kérdéskörben. Minél inkább kidolgozott egy inger, túltechnikázott egy élmény, annál kevesebb a lehetősége a gyereknek arra, hogy a saját fantáziáját használja. Ha készen kapja, akkor a fantázia és a kreativitás lehetősége eltűnik. Ez vonatkozik az ún. interaktív babákra is, amelyek sírnak, beszélnek, énekelnek, pisilnek, stb. A baba arca legyen éppen csak annyira kifejező, hogy a gyerek saját maga képzelhesse bele a baba érzelmeit, hangulatát, attól függően, hogy milyen helyzeteket, érzelmeket, hangulatokat játszik el.
Sokszor tapasztalható, hogy nagy nehezen kikönyörgött, gyönyörű, profi módon kidolgozott, mindentudó, méregdrága babákra a gyerek hamar ráunnak, és a szekrény mélyén kötnek ki. Legyen a baba egyszerűbb, viszont kedves arcú, jó érzést keltő. Egyébként általános szabályként a legjobb a gyerekre bízni a babaválasztást: vegyük meg azt, amelyik első ránézésre megtetszik neki, az biztos nem fog a szekrény mélyén kikötni.
A fiúk és a babázás
Megfigyelések szerint már az első életévtől kezdve megfigyelhető a nemi szerepeknek megfelelő játékpreferencia, még akkor is, ha a gyerekek nem látnak külső mintát a játéktevékenységre. A kisfiúk inkább ösztönösen a “lányos”, a kislányok pedig inkább a “fiús” játékokhoz vonzódnak. Óvodás kortól, a szerepjátékok időszakától kezdve azonban bonyolódik a helyzet. A gyerekek ekkortól játékaikban különböző szerepeket próbálgatnak, utánozzák a felnőttek tevékenységeit, kommunikációját, szófordulatait.
Ebben az életkorban teljesen természetes a különféle szerepek cserélgetése és kipróbálása. A játék során már nem határolódik el olyan élesen a fiús és a lányos tevékenység, fiú és lány is eljátszhat doktor bácsit/nénit, közértest, buszvezetőt. A lányok is kipróbálják a fára mászást, a labdajátékokat, az autózást, sofőrködést, szerelést, de a fiúk is játszanak papás-mamást, ringatnak vagy öltöztetnek babát, plüssállatot.
Ezek a játéktevékenységek nagyon fontosak a személyiségfejlődés és a szocializáció szempontjából, ezért a gyereket hagyni kell szabadon játszani, szabadon megválogatni a játékaikat. Nagy hiba lenne ebbe beavatkozni, „jobb belátásra bírni” a túl fiúsnak vagy túl lányosnak ítélt gyereket, vagy bizonyos játékokat megtiltani. A lányok focizás közben pl. sportszerűséget és csapatszellemet tanulnak, a fiúk pedig a babázás által a felelősségtudatot és az érzelmek kifejezését, megélését sajátítják el.
Érdekes, hogy ha egy fiú lányos játékot játszik, arra általában a közvélemény sokkal negatívabban reagál, mint ha egy lány játszik fiús játékokat. Főleg az apák hajlamosak jobban szívükre venni, ha kisfiuk babázik. Tudni kell, hogy a nemi szerepek csak később, kisiskolás korban szilárdulnak meg és különülnek el élesen. Egyébként is, a nemi szerep egészen más, mint a szexuális orientáció, amely csak serdülőkorban szilárdul meg, abból tehát, hogy az óvodás gyerek milyen jellegű játékokat szeret, vagy milyen ruhát visel szívesen, nem lehet a későbbi homoszexualitásra következtetni.
Vannak olyan gyerekek, akik inkább gondoskodó beállítottságúak, ők azok, akik “gondoskodó” típusú játékokat szeretnek játszani. Ide tartozik a babázás és bizonyos szerepjátékok. Más gyerekeket inkább a világ működése érdekel, azaz a tárgyak, szerkezetek, műszaki-technikai dolgok. Ők inkább járművekkel, autókkal, traktorokkal, építőkockákkal, konstruktív játékokkal szeretnek játszani. A lányok többnyire gondoskodó beállítottságúak, de közöttük is vannak olyanok, akik kevésbé, míg a fiú között is vannak gondoskodóbbak is. Ha egy fiúnak lánytestvérei vannak, többet babázhat, egy lány pedig, fiútestvérei mintájára, többet autózik, építőzik. Ugyanígy meghatározó a látott szülői minta, vagy a család alapbeállítódása, légköre is.
A legjobb pszichológiai játék - így tudj meg öt perc alatt a legtöbbet bárkiről!
A játékok típusai: vannak az úgynevezett fejlesztőjátékok, mint például a kirakós és az az építőkockák; vannak a mozgásos játékok, amilyen a labda, a kisautó vagy a babakocsi; illetve van a szerepjáték, ahova a babakonyha vagy a szerszámos láda tartozik. A mondókák, versek, mesék is nagy szerepet töltenek be a kisgyermekek életében, már a megszületésük pillanatától, sőt, már pocaklakóként olvashatunk kisbabánknak. Az olvasóvá nevelés kisgyermekkorban gyökerezik, eleinte a ritmusos mondókáknak, egyszerű gyermekdaloknak, ölbéli játékoknak van nagy szerepe, mely megismerteti a kisbabát anyanyelve hangzóival és dallamával.
A kisgyermekeket minden érdekel, ami a felnőttek használati tárgyaira emlékezteti őket. A klasszikus értelemben vett „apás játékok” gyakran vadabbak, mint amilyeneket az anyukák játszanak csemetéikkel - tisztelet a kivételnek -, de ez így is van jól. A gyermekeknek szükségük van a babusgatós, összebújós, csendesebb közös elfoglaltságokra ugyanúgy, mint a szilajabb birkózásra, párnacsatára vagy éppen ágyon ugrálásra.
Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a játék kiemelten fontos szereppel bír minden kisgyermek életében. A játékra neveléshez tehát fontos szempont, hogy játsszunk együtt gyermekünkkel minél többet, ugyanakkor támogassuk az önálló játékot is. Mindig a gyermek életkora és személyisége szerint válasszunk játékot és figyeljünk a napszakra is, eltérő típusú játékok kerüljenek elő az aktív délelőtti játék és a lecsendesítő esti játék alkalmával. Egyszerre sose legyen elől túl sok játék és váltogassuk gyakran az elől lévő játékokat. Sose erőltessük a játékot, de bátorítsuk és dicsérjük sokat gyermekünket!
A gyerekkor jó játékai, például a babázás vagy a mesehallgatás fejlesztik a képzelőerőt, a társas érzelmi készségeket, így az empátiát. A szituációs játékok, szerepek eljátszása a babákkal lehetőséget adhat a gyerekek számára, hogy a saját életükben zajló társas élményeket újra átgondolják, feldolgozzák, valamint megélhessék és megérthessék a szereplők szempontjait. A fejlettebb szociális érzékenység és a társas élet információinak részletgazdagabb feldolgozása mélyebb megértést, jobb konfliktustűrést, konfliktuskezelést eredményezhet. Az ilyen gyerekek elfogadóbbak a többiekkel, segítőkészebbek és képesek mások érdekeit is képviselni, például egy iskolai helyzetben, amikor meg kell védeniük egy társukat mások zaklatásával szemben.
A babázás során a gyermek egy másik lény (a baba) szükségleteire figyel: eteti, altatja, vigasztalja. Kisfiúknak is ajánlott a babázás? Természetesen igen! A gondoskodás és az érzelmek kifejezése nem nemfüggő. Bár a gyerekek már korábban is ölelgetik a puha babákat, a valódi, történetmesélős szerepjáték általában 2-3 éves kor körül kezdődik. Igen, a babázás kiváló eszköze a feszültségoldásnak.
A modern pszichológia ma már egyértelműen azt vallja, hogy a gyereket nem érdemes nemi szerepek mentén korlátozni. Ha a fiút a babázás érdekli, engedjük meg neki. A játék ilyenkor nemcsak szórakozás, hanem az érzelmi fejlődés egyik legjobb formája. Egyre több márka kínál különböző bőrszínű, testalkatú vagy éppen érzelmeket kifejező babákat, hogy a gyerekek minél természetesebben találkozzanak a diverzitással.
A legfontosabb, amit szülőként tehetünk, hogy hagyjuk a gyereket szabadon játszani. Nem kell megmondani neki, mit csináljon, vagy hogyan játsszon. Elég, ha csendben figyeljük, észrevétlenül jelen vagyunk mellette. Gyakran egy-egy játék alatt sokkal többet árul el magáról, mint amikor kérdezgetjük.
tags: #babakkal #jatszott #pszichologia