Mexikóvárostól mindössze néhány kilométerre, Xochimilco csatornáinak környékén található a világ egyik leghátborzongatóbb turistacélpontja, a Játékbabák szigete, azaz az Isla de las Muñecas.
A Mexico City közelében lévő Isla de las Muñecas, azaz a Babák szigete egyike a hatalmas ország legbizarrabb turistalátványosságainak, mivel az ide érkezők nem azért jönnek, hogy kikapcsolódjanak, hanem, hogy szellemekre vadásszanak és kapcsolatba kerüljenek a természetfeletti erőkkel.
A helyiek szerint a szelleme azóta is itt kísért. Annak idején Don Julian Santana találta meg a holttestet és úgy gondolta, készít egy babát a gyermek emlékére. Az első babát aztán több is követte: Don Julian rögeszméjévé vált a babagyártás és -vásárlás.
A helyi legendák szerint ugyanis egy nap az itt élő Julian Santana Barrera egy megfulladt kislányra bukkant, aki mellett ott volt a kedvenc babája is. A babonás férfi ezután új játékokkal próbálta kiengesztelni a lány lelkét, de az nem volt hajlandó átkelni a másik oldalra, hanem folyamatosan gyötörte Barrera-t és arra kényszerítette, hogy újabb és újabb babákat hozzon neki. Ezekbe aztán más, szintén hasonló körülmények között elhunyt gyermekek kísértetei költöztek és kedvükre parancsolgattak az erejüktől rettegő férfinek.
Don Julian Santana Barrera földműves, aki gazdálkodni jött a szigetre, egy nap egy halott kislány testét fedezte fel a közeli sziget partján. A kislány nagyon különleges körülmények között halt meg, és a farmergazda már nem tudott rajta segíteni. A kislány mellett egy játékbabát is talált, amely feltehetően az övé volt. Az elhunyt iránti tisztelet azonban idővel megszállottsággá vált, a férfi átkutatta a hulladéklerakókat bábákért, gyümölcsökre cserélte el őket, és egyre többet akasztott fel a szigeten. Azt állította, hogy a fejébenlévő hangok parancsolják ezt neki.
A sziget hírnevét egy Julián Santa Ana Barrera nevű különös alaknak köszönheti, aki a 20. század második felében, körülbelül 50 évig élt itt; állítólag azért költözött ide, mert barátnője elhagyta egy másik férfiért. Szerény, visszahúzódó, tartózkodó ember volt, aki abból élt, hogy a szigeten (csinampán) zöldségeket, virágokat és gabonát termesztett, amelyeket minden nap felpakolt talicskájára, és bevitt a közeli faluba (városrészbe) eladni, emellett az utcákon vándorolva isten igéjét is hirdette.
Egy idő után azonban az emberek észrevették, hogy Julián játékbabákat kezdett el gyűjteni a szemétből, ezzel párhuzamosan pedig fokozatosan eltűnt a város közösségi életéből. Unokaöccse, Anastasio azt mesélte, a babákat azért gyűjti, hogy elriassza vele azokat a furcsa jelenségeket (női hangokat, jajgatásokat és léptek zaját), amik állítólag azóta jelentkeztek, hogy egy fiatal lány belefulladt az egyik közeli csatornába.
Az egyik verzió szerint Barrera ötven év után megunta, hogy a korai haláluk miatt haragvó-megkeseredett túlvilági entitások rabszolgájaként tengesse mindennapjait és már csak árnyéka egykori önmagának. Ezért, hogy véget vessen a szenvedéseinek, ugyanabba a tóba ölte magát, mint az életét tönkretevő lány. Mások szerint azonban bármilyen nyomorultul is élt a férfi, nem akart meghalni, ám a nélkülözés, a rejtélyes erők jelentette pszichikai nyomás és hajlott kora miatt testileg-szellemileg leépült.
2001 áprilisának elején Julián lement a csatorna partjára horgászni, oda, ahol állítása szerint egy szirén el akarta őt vinni. Eközben Anastasiónak más dolga volt, de mire visszaért a csatornához, Juliánt holtan találta: infarktust kapott és beleesett a vízbe.
Azt, hogy a hátborzongató történetből mi igaz, nem tudni. Az azonban tény, hogy rengetegen állítják, hogy a fákra felakasztott babák integettek, vagy végig követték őket a tekintetükkel, illetve, hirtelen feléjük fordították a fejüket. A parajelenségek szerelmesei szerint ez ékes bizonyítéka annak, hogy a gyermekek lelkei még mindig a szigeten vannak.
A helyi legendák szerint a babákban ma is a gyermek lelke lakozik, teljes szélcsend idején is néha megmozdulnak, és suttognak az arra járóknak.
A szigetnek pár éve saját honlapja is lett, ahol mindenféle információt meg lehet találni a történetével kapcsolatban.
Bizarr látvány fogadja az Isla de las Muñecasra lépő látogatót: több ezer játékbaba mindenütt - a fákra akasztva, farönkökre téve, karóba húzva, a földön heverve.
Amellett, hogy egyre többen visznek új babát a szigetre, a korábbiakat nem kíméli az idő vasfoga: így a rengeteg mosolygós baba mellett a számos szem és végtagok nélküli pókhálós baba félelmetes látványt nyújtanak.
Ugyanakkor racionálisabb hangok szerint három okra vezethetőek vissza a hideglelős jelenetek. Egyrészt, a többség olyannyira felfokozott idegállapotban érkezik az ijesztő, torz babák közé, hogy önkéntelenül is hallucinál. Másrészt, az érintettek nem veszik figyelembe a kisebb-nagyobb szélmozgások erejét.
A mexikói-medence jelentős részét foglalta el hajdanán a Xochimilco-tó. Később a tavat lecsapolták, mesterséges szigeteket hoztak létre, amelyeket csatornák választanak el egymástól. A csatornákon hajózni rendkívül népszerű a helyiek és a turisták között egyaránt.
A területet csinampának nevezik, ami úszó kertet jelent. Ez egy ősi módszer szerint épített mezőgazdasági terület, amelyeket sekély vízű tavakon hoztak létre.
A sziget neve szó szerint lefordítva Babák szigetét jelent, és szomorú történet fűződik hozzá.
A Babák szigete (spanyolul Isla de las muñecas) egy bizarr turisztikai látványosság Mexikóváros Xochimilco kerületében. A kis sziget fáira a 20. század közepétől kezdve akasztottak játékbabákat.
Koordináták: é. sz. 19° 16′ 22″, ny. h. 99° 05′ 17″
A szigetnek pár éve saját honlapja is lett, ahol mindenféle információt meg lehet találni a történetével kapcsolatban.
A babák sosem fognak eltűnni, mert a legenda szerint átok száll arra, aki elvisz onnan egyet is.
Bár nem mindenki hisz a természetfeletti jelenségekben, ez a legenda hat az emberek hozzáállására, így a babák tényleg nem tűnnek el, hanem épp ellenkezőleg: gyarapodnak - néhány turista új babákat hoz.
„Ugyanolyan szülés, csak nem sír fel a baba” | Miért tabu a vetélés, és ki segíthet?
A helyszínt rejtélyek övezik a mai napig. Számos turista állítja, hogy a sziget körül hajózva a babák a partra csábítanak, csevegnek, suttognak és összekacsingatnak.
Annak ellenére, hogy a babák és a hozzájuk fűződő történetek nyomot hagynak a természet szépségén, még így is gyönyörű helyről beszélhetünk.
A legtöbbjük hétvégén és az ünnepek alatt érkezik, tehát ha magányosan szeretnéd bejárni az erdőket, a legjobb egy hétköznap lehet a látogatásra.
Eljutni a szigetre meglehetősen bonyolult, a legjobb megoldás egy hajó és egy idegenvezető bérlése. Egy másik lehetőség a csatorna több szigete közötti, hosszabb utazás. Ezek a kirándulások meglehetősen vidámak - hajókázás a szigetek között, szól a zene és a hajók tele vannak étellel.