Miért sírnak a babák? A sírás okai és a megnyugtatás módszerei

Idővel minden nőben felébred a rejtett anyai ösztön a tündéri, ölelni és puszilgatni való babák láttán. Amikor azonban megszületik a saját babánk, szembesülünk azzal, hogy a helyzet nem (mindig) ilyen egyszerű. Néhány baba a többinél jóval többet sír, ráadásul olyan helyzetben is, mikor már mindent kipróbáltunk és egyszerűen nem tudunk rájönni, mi lehet a baj. Szülőként ez a helyzet nagyon is embert próbáló, mivel arra vágyunk, hogy a babánknak mindent meg tudjunk adni, amire csak szüksége van. Frusztráló érzés, amikor úgy érezzük, akármit próbálunk, ez nem sikerül.

Nem kell azonban beletörődnöd a helyzetbe, mert - bár vannak alapvetően sírósabb babák - sokszor egészen egyszerű ok is lehet, amiért a pici szünet nélkül hisztizik. Ne feledd azonban, hogy kudarc esetén azzal biztosan nem segítesz a helyzeten, ha ideges leszel, és kapkodni kezdesz: ha szeretnéd megnyugtatni a picit, higgadtan gondold végig, mi lehet a baja, és próbáld megnyugtatni ringatással vagy mesével.

A sírás mint kommunikáció és fejlődési szakasz

Minden egészséges baba sír. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a babák szoktak sírni, mivel leginkább így tudják kommunikálni a külvilág felé a szükségleteiket: hogy éhesek/szomjasak, pihenésre vagy megnyugtatásra, anya vagy apa közelségére vágynak. Ne gondold, hogy azért, mert téged bosszantani szeretne vagy éppen megmutatni, hogy ő a főnök. Sírásának evolúciós okai vannak.

Nincs annál rosszabb, mint amikor valakibe egy Duracell-nyuszi energiája szorul, mert fizikai korlátai miatt képtelen azt levezetni. Az izomerő és a koordináció még kevés ahhoz, hogy lehetővé tegye a helyváltoztató mozgást, vagy, hogy a baba megragadhassa kedvenc csörgőjét. Egy pici baba ugyanis mindig akar valamit látni, hallani, megérinteni vagy megízlelni, azonban az ő szemszögéből nézve folyton elérhetetlen célokért küzd, ha pedig nem vagy mellette, hogy segíts neki, csalódnia kell.

Sok anya panaszkodik arra, hogy első gyermeke sokkal sírósabb volt, mint a második. Ennek hátterében az állhat, hogy újdonsült kismamaként még minden nő tapasztalatlanabb, ezért nehezebben jön rá, hogy mi baja a picinek, míg a kistestvérnél már az első pillanatban érti a legapróbb szusszanást is.

Az első sírás jelentősége: a születés és az adaptáció

Már a születés pillanatában megkezdődik az újszülött adaptációja a külvilághoz, melynek során a légutak és a gázcsere azonnali változását a későbbiekben a keringés, a hőháztartás, valamint az anyagcsere átalakulása követi. A fentiekből következik, hogy amennyiben a légutak és a gázcsere azonnali változása nem jön létre, akkor a baba nem sír fel születése után.

Mindezt okozhatja vagy a légutak elzártsága, ami elsősorban mechanikai akadályát jelenti az első légvételeknek, vagy az, ha a magzat oxigénhiányos állapotban születik meg. Az első ok megértéséhez tudnunk kell, hogy a magzat méhen belüli fejlődése során a folyadékkal telt magzati tüdőben már a 10-12. héten megfigyelhetőek a légzőmozgások, melyek a várandósság előrehaladásával egyre erőteljesebbé válnak. A szülés folyamán ez a folyadék a szülőfájások során és a magzat szülőcsatornán való áthaladásakor kipréselődik a tüdőkből és nem képezi akadályát a magzat első légvételeinek. Amennyiben ez nem következik be, akkor a magzati légutak szabaddá tétele - a nyák eltávolítása szívással - az ellátás legsürgősebb mozzanata kell, hogy legyen a szakemberek számára. Szerencsére a szülések döntő többségében ezen elsődleges mechanikai beavatkozással - a légutak szabaddá tételével - az újszülött akadálytalan légvétele megoldódhat és felhangzik a baba sírása.

Sokkal összetettebb azonban az a folyamat, melynek során a magzat oxigénhiányos állapotban születik meg és emiatt akadályozott a légvétele és a sírása. Lehet mondani, hogy ennek elkerülése (időben való felismerése, helyesen megválasztott terápia alkalmazása) jelenti a sikeres szülészeti tevékenység csúcspontját. Ez az oxigénhiányos állapot létrejöhet - lassan kialakulva - már méhen belül, illetve gyorsan (akut módon), ez utóbbi viszont már inkább a szülőfájások megindulásával a vajúdás tágulási, illetve kitolási szakára jellemző.

A várandóság második felében (a 16. hét körül) jön létre az a harmonikusan működő foetoplacentáris egység - anya, lepény, magzat -, mely a későbbiekben biztosítja a magzat méhen belüli zavartalan fejlődését. Ettől az időtől kezdve a lepény irányítja úgy az anyai, mint a magzati szervezetet, és a lepényi vérkeringés az, amely a köldökzsinóron keresztül eljuttatja az oxigénben és a szükséges tápanyagokban gazdag vért a magzathoz, illetve eltávolítja az anyagcsere-végtermékeket, így a lepényi keringésben beállott bármilyen változás a foetoplacentáris egység zavartalan működését gátolja, illetve a működés egyensúlyát veszélyeztetheti.

Ennek oka lehet:

• Anyai részről: cukorbetegség (diabetes mellitus), preeclampsia, Rh-összeférhetetlenség, nikotin-, alkohol- vagy drogfogyasztás.
• A lepény részéről: lepényi elégtelenség, idő előtti lepényleválás.
• A magzat részéről: koraszülöttség, ikerterhesség, medencevégű fekvés, köldökzsinór okozta komplikációk, rohamos szülés, szülési trauma.

A fentiekben felsoroltak mindegyike veszélyeztetheti a foetoplacentáris egység működésének egyensúlyát és gyorsan (akutan) vagy lassan kialakulva (krónikusan) vezethetnek a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulásához. Végeredményben az egész terhesgondozási rendszer ezen állapotok időben történő felismerésére, kiszűrésére jött létre, és így érthető meg a rendszeres terhesgondozáson való részvétel jelentősége is, hiszen a krónikus oxigénhiányos állapotok időbeni felismerésével és a szülés időbeni terminálásával egészséges újszülött jöhet a világra. A szülés időbeni terminálása alatt időben elvégzett császármetszés értendő, mely kényszerlépés ugyan, de a fentiek ismeretében az ilyen veszélyeztetett magzatok hüvelyi szülésbe való bocsátása végzetes tragédiához vezethet és még napjainkban is ezen döntés meghozatala jelenti a szakemberek számára a legnagyobb kihívást.

A 40. gesztációs hét körül a szülőfájások megindulásával a fájások hatására bekövetkező lepényi keringésváltozás miatt a magzat oxigénellátása is ingadozik, csökken a magzat vérének oxigéntartalma és növekszik a szén-dioxid-tartalom, ami a légzőközpont izgatásával a születés utáni első légvételek megtételében már nagy segítséget jelenthet. Akár az elhúzódó tágulási szak, akár az elhúzódó kitolási szak azonban már a magzat életét is veszélyeztető akutan létrejövő oxigénhiányos állapothoz vezethet, mely a folyamatosan monitorizált szülés során a magzati szívhangok változásában jelentkezik és végső soron a tágulási szakban a császármetszés, a kitolási szakban pedig az időben elvégzett fogóműtét végrehajtása biztosítja, hogy a magzat jó általános állapotban szülessen meg. Mindkét esetben rendkívül fontos a légutak mielőbbi szabaddá tétele (a légutakból a folyadékot szívással eltávolítani), hogy a magzat felsírhasson.

Az Apgar-teszt: az újszülött állapotának felmérése

Napjainkban az újszülött állapota az első és ötödik életpercében tapasztalt alap életfunkciók (szívfrekvencia, légzés, reflexingerlékenység, tónus, bőrszín) alapján Apgar-séma (Virginia Apgar, 1940) szerint ítélhető meg és ez szabja meg az újszülött körüli további teendőket is. A paraméterek 0-1-2 pontokkal jellemezhetők. Az Apgar 9-10-et kapott újszülött életfrissen felsír, de általánosan elfogadott, hogy ezen Apgar-séma szerint az újszülött állapota:

A 40. gesztációs hétig zavartalanul működő foetoplacentáris egység - egészséges anya, jól működő lepény, érett magzat - a szülőfájások megindulásával óriási és csodálatos kihívásnak igyekszik eleget tenni, melynek eredménye ezen egység felbomlása, és a lepény távozását követően két rettenetesen fáradt ember, anya és újszülött találkozása, melyet az utóbbi sírásával is jelez.

Amikor a sírás mögött több van: betegség és emlékezeti sírás

Mivel egy kisbaba még nem tudja jelezni, ha fáj valamije, gyakran csak akkor veheted észre, hogy beteg, ha felszökik a láza. Ha tehát a picinél szokatlan nyűgösséget tapasztalsz, mindenképpen próbáld meg kideríteni, hogy mi állhat a hátterében: ha nem kemény a hasa, és nyomásra sem érzékeny, ugyanakkor a szokásoshoz képest fáradékonyabb, és egyáltalán nincs kalandozó kedvében, akkor érdemes betegségre gyanakodnod.

Matthew Appleton, egy amerikai pszichológus és kranioszakrális terapeuta, az Integratív Baba Terápia módszer kifejlesztője egy nagyon érdekes és fontos dologra jött rá. Mégpedig arra, hogy a babák a szükségleteik kifejezésén túl még egy okból sírnak. Mégpedig azért, hogy feldolgozzák az őket a méhben és a születésük során ért stresszt vagy nehéz élményeket. Ezt Appleton „emlékezeti sírásnak” nevezte el. Azt is megfigyelte, hogy a babáknak van egy egyetemes testbeszéde, amire ha odafigyelünk, mi is észrevehetjük. A méhen belüli élet és különösen a megszületés folyamata a baba számára tartogathat olyan megtapasztalásokat, amiket nem tud az adott pillanatban teljesen feldolgozni. Erről senki sem tehet, az élet része, de szerencsére tudunk nekik segíteni túljutni ezen a nehézségen. A természetes öngyógyító folyamat része, hogy ezek az élmények időnként sírás formájában újból elő-előkerülnek annak érdekében, hogy ezt biztonságos környezetben - egy felnőtt szerető és gondoskodó karjaiban - újra tudják élni és fel tudják dolgozni.

Appleton szerint a baba ilyenkor újraéli az élményt, és ha jól figyelünk, a mozdulataiból következtethetünk arra, miről mesél éppen. Például egy baba, akinek a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór és ez számára valamilyen nehézséget okozott, a nyakához kapkodhat sírás közben, mintha valamit le akarna szedni onnan. Vagy ha a szülés egy bizonyos stádiumban elakadt és a kicsi sokáig volt „beszorulva” egy pozícióba, akkor azt a testrészét érinti, ahol a legjobban nyomódott/fájt neki (pl. a lábukkal is végeznek mozgásokat, például mintha próbálnák áttolni magukat valahol).

Nagyon fontos, hogy ilyenkor nem az segít a legtöbbet, ha a sírást mindenképpen elhallgattatjuk, hiszen éppen az élmény megdolgozása és a nehéz érzésektől való megszabadulás jelenti a kiutat ebből a helyzetből. Ha tehát meggyőződtünk arról, hogy biztosan nincs kielégítetlen szükséglet a háttérben, a legjobb, amit tehetünk, hogy szeretettel és türelemmel meghallgatjuk a baba „panaszát”, a teljes figyelmünket neki szentelve. Ha viszont ez sikerül, akkor mindannyian nyerünk a dologgal.

Nagyon fontos, hogy lényeges különbség van az évtizedekkel ezelőtt Ferber által javasolt sírni hagyás és e között a módszer között. A sírni hagyás lényege ugyanis abban állt, hogy a felzaklatott, síró babát a szülőknek magára kellett hagyniuk és úgy várták meg, hogy a sírás abbamaradjon (esetleg időnként bementek hozzá, majd újra ott hagyták egyedül). Ilyenkor a baba nem azért hagyja abba a sírást, mert megnyugodott, hanem mert beletörődött abba, hogy hiába hív segítséget, senki nem jön, nem segít. Feladja és azt tanulja meg, hogy nem érdemes a világtól kérnie. Kutatások bizonyították, hogy ilyenkor a kicsi stresszhormon, azaz kortizol szintje magas marad, tehát valóban nem egy békés pihenéshez jut el. A sírás meghallgatásakor ezzel szemben ott vagyunk vele, biztosítjuk arról, hogy nem hagyjuk magára és ha közben bármilyen szükséglete felmerül, gondoskodunk róla. Egyébként pedig teret tartunk ahhoz, hogy megdolgozza a nehéz élményét és „elmesélje” nekünk a testbeszédével és a sírásával a történetét.

Táplálkozás és sírás: mit üzen a baba?

A csecsemő a szoptatás ideje alatt tulajdonképpen azt eszi, amit te. A leggyakoribb problémák a tehéntejjel kapcsolatban szoktak fellépni, ennek egyes összetevőit ugyanis sok baba képtelen megemészteni. Ha azt veszed észre, hogy a tünetek megszűnnek, amikor nem iszol tehéntejet, akkor jobb, ha kiiktatod azt étrendedből. Azonban nem csak a tejre lehet allergiás a pici. Előfordulhat, hogy nem szereti, ha kávét iszol, csípőset eszel, vagy egyéb, karakteres ízű ételekre is rosszul reagálhat.

A legtöbb anya kicsinye sírásából arra következtet, hogy éhes. Sok anyuka nyúl a tápszerhez, mert a sírásból azt feltételezi, hogy a szoptatás ellenére a baba éhes maradt. Kísérletek tanulsága szerint, melyek a sírás és az éhség közötti összefüggést vizsgálták, az éhes babák is nyugodtabban várnak az etetésre, ha felveszik őket, míg a szondán át tápláltak tele hassal is sírnak, ha nem teszik ezt meg velük. Megfigyelések szerint az a legjobb, ha a babát felveszik és érezheti a testmeleget, ha cumizhat és ha nem csak az éhsége miatt, de a testkontaktus biztosításáért is etetik - vagyis ilyenkor nem elsősorban a táplálék a fontos.

A táplálás kapcsán pedig azt figyelték meg, hogy leginkább a gyakoriság és nem a mennyiség számít. Az igény szerinti gyakoriságú és az időre végzett szoptatás összehasonlítása ugyanis azt mutatta, hogy azok a csecsemők sírtak kevesebbet, akiket gyakran etettek, és akiknek a jelzéseire gyorsan reagáltak. A negyedik hónap táján, amikor a városi anyák nagy része elkezdi bevezetni a szilárd táplálékot az ajánlások alapján, az én kislányom visszatért újszülöttkori szokásaihoz, és minden órában szopni szeretett volna. Ez engem tökéletesen sokkolt. A nagymamám kacagva kérdezte, hogy újból könyveket kezdtem-e olvasni. Majd elmagyarázta, hogy a szoptatás nem lineáris. Így hát az életem lelassult, és úgy éreztem magam, mintha újból várandós lennék.

Ha a hasfájás az ok, a hasfájós babák ismertető jegye a kitartó, vigasztalhatatlan sírás. Elnevezésével ellentétben a hasfájós sírást többnyire nem a táplálkozás okozza - erre bizonyíték, hogy ugyanannyi a problémával küzdő szoptatott baba, mint a tápszeres -, hanem a sírás közben lenyelt levegő. A hordozás azonban bizonyítottan segít a hasfájás enyhítésében. Anyák egy csoportját megkérték, hogy az etetéseken kívül még legalább három órát hordozzák csecsemőiket és jegyezzék fel, mennyit sírnak. A hordozós csoport anyái jóval kevesebb sírásról számoltak be, mint „normál”, azaz nem hordozós társaik. Igaz, hogy ugyanez a kutatás kimutatta azt is, hogy a módszer csak akkor használ, ha már újszülött kortól alkalmazzák, mert később, a már hasfájós piciknél hiába kezdték többet hordozni őket, nem sírtak kevesebbet.

Kulturális különbségek és evolúciós tanulságok

A tévhitekkel ellentétben a fiúk nem sírnak többet, mint a lányok. Az, hogy a fiúk alapvetően zűrösebbek, szófogadatlanabbak, erőszakosabbak, mint a lányok, csupán egy téves társadalmi sztereotípia.

A koreai babák közismerten nem hasfájósak és alig sírnak. Ennek pedig nem más a titka, mint az, hogy ők naponta mindössze két órát töltenek egyedül, vagyis anélkül, hogy valaki testkontaktusban lenne velük, míg például az amerikaiak több mint tizenhatot. A koreai babákat közel kétszer annyit hordozzák, vagy tartják ölben naponta, mint az amerikaiakat. Egy átfogó kutatás szerint míg a koreai anyák gyakorlatilag mindig azonnal reagálnak a babasírásra, az amerikaiak az első három hónapban a sírásoknak majdnem felére szándékosan nem válaszolnak. Ez a nem reagálás pedig már rövidtávon is megzavarja a piciket: egy kísérletben már hárompercnyi közömbösség után fél óra normál kommunikációra volt szükség, hogy a bizalmatlanná vált csecsemők újra felengedjenek.

Többször is azt olvastam, hogy az afrikai gyerekek kevesebbet sírnak, mint az európaiak. Amikor hazatértem, megfigyeltem az anyákat és gyermekeiket. Az első, amire felfigyeltem, az volt, hogy bár mindenhol jelen vannak, mégis nagyon nehéz kenyai kisbabát „látni”. Általában hihetetlenül bebugyolálják őket még mielőtt az édesanyja (néha édesapja) magára köti. Még a nagyobb, háton hordott babákat is nagy takaróval védik az időjárás viszontagságai ellen. Nagy szerencse, ha sikerül megpillantani egy kicsi kezet vagy lábacskát, az orról vagy a szemekről már ne is beszéljünk. A csomag az anyaméhet mintázza. A második megfigyelésem kulturális jellegű volt. Az Egyesült Királyságban az a feltételezés, hogy a kisbabák sírnak. Kenyában ennek pont az ellenkezője igaz. Azt feltételezik, hogy a kisbabák nem sírnak. Ha mégis - akkor valami rettenetesen rossznak kellett történnie; amit azonnal meg kell oldani. A nagymamám számára a megoldás nagyon egyszerű volt „Nyonyo!” (Szoptasd meg!). Hirtelen megtanultam, mi az afrikai gyermekek boldog nyugalmának nem túl bonyolult titka. A kielégített igények egyszerű összjátéka, miközben tökéletesen megfeledkezem arról az erőfeszítésről, hogy tudjam, hogy az adott pillanatban mi történik.

Aludjatok együtt. Sokszor még azelőtt kínálhatod neki a melled, mielőtt teljesen felébredne. A szoptatást elsődleges feladatodként értelmezd, (legfőképp a fejlődési ugrások idején). Engedd meg a körülötted lévőknek, hogy megtegyenek érted mindent, amit csak tudnak.

A sírás a túlélés záloga. A Harvard kutatói szerint a csecsemők sírásának evolúciós okai vannak. Az egyik az, hogy magukra vonják édesanyjuk figyelmét és ezzel biztosítsák életben maradásukat, vagyis egészséges túlélő ösztöneik vezérlik őket, amikor rázendítenek. Másrészt viszont ezzel a módszerrel szándékosan fárasztják szüleiket, hogy azoknak már se kedvük, se energiájuk ne maradjon az összebújáshoz és így csökkentsék a vetélytárs megjelenésének esélyét. A sokszor szoptatott babák édesanyja általában később szül újra, mivel a szoros testkontaktus és a gyakori szoptatás az egyik legsikeresebb természetes fogamzásgátló, mivel elnyomja az édesanya petefészkének működését. A csecsemők sírásmennyisége meghatározott minta szerint változik: az európai babák az első három héten átlagosan napi 22 percet sírnak, ez a második hónap végére 34 percre emelkedik, majd 12 hetes korra napi 14 percre csökken. Megfigyelések szerint a 6-8 hetes babák sírnak a legtöbbet és azt is megállapították már, hogy a picik este a legvigasztalanabbak. A feltételezések szerint ezzel érik el, hogy többször mellre tegyék őket és éjszakára feltankolhassanak az anyatejnek abból a zsíros részéből, melyhez csak akkor juthatnak hozzá, ha sokáig szopiznak.

A néma sírás: elhagyott csecsemők

Napok óta hangos az internet attól a borzasztóan elkeserítő adattól, miszerint Magyarországon jelenleg 300 kisbaba van, akiket a szüleik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak hazavinni, ezért heteket, akár hónapokat töltenek kórházban. Az SOS Gyermekfalvak nagyon fontos kampányfilmmel hívja fel a figyelmet a problémára. Nincs, aki felemelje, nincs, aki megölelje, nincs, aki szoptassa őket. Otthonuk a rácsos ágy.

A legnagyobb tragédia, amiről szinte mindegyik nevelőszülő beszámolt, hogy ezek a babák nem sírnak. Háborúban szokott megtörténni, hogy elhallgatnak a gyerekek, megérezve a veszélyhelyzetet, amikor jobb, ha csendben maradnak. „Aztán az ember belegondol, hogy miért nem sír. Biztos érzi, hogy bekakilt, bepisilt, éhes vagyok, fázom, vagy bármi bajom van, de valószínű azért, mert egy idő után megtanulnak nem sírni.” A magyarázat a jelenségre szívszorongató: a babák hozzá vannak szokva, hogy pusztán csak fekszenek a kórházi ágyban, s csak akkor veszik föl őket, akkor van testi kontaktusuk egy felnőttel, amikor megetetik, vagy kicserélik a pelenkájukat. A kicsik azt tanulják meg, hogy teljesen fölösleges sírni, mert úgysem segít senki.

Rácsos kiságyak Budapest utcáin, hordozókendőbe kötött játékbabák - sokakat meglepett a szívbemarkoló kampány, amely a kórházban hagyott csecsemők nehéz helyzetére irányította a figyelmet. Az akció mögött az SOS Gyermekfalvak állt. „Tudtunk róla, hogy sok baba van kórházakban, akiket nem tudnak kihelyezni nevelőszülői, illetve örökbefogadó családhoz. A pontos számot nem tudjuk. Hallottam olyan kórházról, ahol most is van 10-12 ilyen gyermek. A probléma, hogy ők miért vannak a kórházban, nagyon összetett.” Az volt a terv, hogy valahogy mutassák meg a széles nyilvánosságnak, hívják fel a figyelmet a problémára, hogy több száz újszülött állapota rendezetlen. Budapesten kilenc helyszínre vonultak ki, a köztéri szobrokra fölhelyeztek egy hordozókendőben egy-egy játékbabát. "Ezzel szerettük volna felhívni a figyelmet azokra a babákra, akiket soha nem vesznek fel, nincs érzelmi kötődés, testi kontaktus az édesanyjukkal, szüleikkel. Háborúban szokott megtörténni, hogy elhallgatnak a gyerekek: nem sírnak, mert tudják, hogy vészhelyzet van, és nem lehet jelezni. A kórházban hagyott babák ugyanezt csinálják."

Bár 2014 óta jogszabályi változások nyomán minden gyermekvédelmi gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni, ez nem tud megvalósulni, mert több ezer nevelőszülő hiányzik. Közel 24 000 gyerek él gyermekvédelmi gondoskodásban, 30%-uk gyermekotthonban, 300 baba pedig kórházakban.

tags: #babak #nek #sirnak