A pszichológia korunk egyszerre népszerű tudománya és köznapi életünket alakító hivatása. A modern lélektan számos fogalmat, megközelítést és módszert használ, melyek segítenek megérteni az emberi elme működését. A pszichológia megértéséhez és műveléséhez sok szakág és szakma együttműködésére van szükség. Az ember lelki világát az ember természeti, biológiai kereteiben értelmezzük, ugyanakkor feltételezzük, hogy az ember biológiai természetének része a másokra való odafigyelés, a társas építkezés, a kultúraalakítás és a kulturális érzékenység.
Ez a cikk a pszichológia különböző területeit egy újfajta szemléletben és elrendezésben mutatja be, négy fő szempontot követve: a társadalom, a neurobiológiai aspektusok, a fejlődés és az evolúció. Különös figyelmet fordítunk a csecsemők fejlődéspszichológiájára, az innátizmus fogalmára, és a nyelvfejlődés elméleteire.
A fejlődéspszichológia gyökerei és Piaget elmélete
A fejlődéspszichológia történetében elsőként Jean Piaget hívta fel a figyelmet arra, hogy a csecsemők kiszolgáltatottságuk és látszólagos ügyetlenségük ellenére nagyon is aktívan munkálkodnak azon, hogy környezetüket minél jobban megértsék, és egyre hatékonyabban érvényesüljenek benne.
Piaget úgy gondolta, hogy a gyermekek több, minőségileg eltérő fejlődési szakasz mentén jutnak el a felnőttekre jellemző absztrakt gondolkodásig. A gyermek világképét az adott szakaszban elérhető képességek határozzák meg. A képességek bővülésével a gyermek gondolkodása is egyre komplexebbé válik (Piaget-Inhelder, 2004).
A pszichológia főbb nézőpontjai és területei
A pszichológia számos nézőpontból közelíti meg az emberi viselkedést és gondolkodást:
- Biológiai nézőpont: A viselkedés idegi alapjai.
- Behaviorista nézőpont: A tanulás és a környezeti hatások szerepe.
- Kognitív nézőpont: A mentális folyamatok, mint a gondolkodás, emlékezet, problémamegoldás.
- Pszichoanalitikus nézőpont: A tudattalan folyamatok és a korai tapasztalatok hatása.
- Szubjektivista nézőpont: Az egyéni élmények és a szubjektív valóság hangsúlyozása.
A pszichológia legfontosabb területei:
- Fejlődéslélektan
- Szociálpszichológia
- Kognitív pszichológia
- Klinikai pszichológia
- Neuropszichológia
A nyelvfejlődés elméletei
Az innátizmus és Chomsky generatív nyelvtana
Noam Chomsky kezdeményezte generatív nyelvtan nyomán fél évszázad során alakult az innátizmus fogalma. Chomsky kezdetben kategoriális ismeretelméleti érvelést használt az innátizmus mellett. Azt emelte ki, hogy a tapasztalat esetlegességei ellenére minden gyermeknél egyetemes elveket mutató nyelvtan fejlődik ki körülbelül ugyanolyan fejlődési menetben. Ráadásul ez a gyors kibontakozás a környezettől származó visszajelzések és az irányítás szegényes volta mellett megy végbe (az ingerszegénység és a nincsen negatív adat elve).
Az innátizmus érvei Chomsky szerint
Chomsky korai innátista felfogása három érvet sorol fel amellett, hogy felújítsa a nyelvre nézve azt a hagyományos értelmezést, melyet Leibnizre hivatkozva idéz: "Az eszmék és az igazságok úgy születnek velünk, mint a hajlamok, a képességek, a testalkat, vagy a természetes adottságok […] A tapasztalat ezeknek a veleszületett struktúráknak az előhívására, nem pedig a létrehozására szolgál."
- A nyelvhasználat kreativitása: A korabeli tanuláselméletben használt gyakorlási és tanulási elvek empirikusan nem magyarázzák a nyelv használatát és a nyelvelsajátítást.
- A mondatértelmezés elveinek elvontsága: A nyelvi viselkedést a mondatelemzés elveinek megfelelően kell értelmeznünk. Ezek az elvek viszont meglehetősen elvontak, nem vezethetők le a fizikai struktúrából.
- A nyelvi struktúra egyetemessége: A gyermek a szegényes és rossz minőségű adatokból egy egyetemes, mindenhol érvényes struktúrát alakít ki.
Chomsky ingerszegénységi koncepcióját modern etológiai érvelés váltja fel, amelyben az ingerszegénység helyett a gyermek és a környezet együtt alakít ki egy tanító- és tanulórendszert. Maga az elsajátítási folyamat lesz veleszületetten szerveződő.
Az örökléselvű érvelés két típusa az 1960-as években
Az 1960-as évekre az innátizmus koncepcióját két módon kérdőjelezi meg az öröklés előtérbe állítása. Az egyik koncepció - Chomsky és követői ebbe a táborba tartoznak - univerzálisan, az emberi nem egészére állítja előtérbe azt a koncepciót, hogy éppen legérdekesebb tudásaink eleve adottak. Innát, készen kapott rendszerek működéseképpen bontakozik ki a legtöbb magasabb kognitív teljesítmény, így kitüntetetten az emberi nyelv is.
A kor másik velünkszületettségi felfogása viszont az emberi különbségek értelmezéséből indul ki. Bármilyen sokat költsünk is a szegény gyerekek és például az Egyesült Államokban a feketék korai iskoláztatására, a különbségek az értelmi képességekben mégis megmaradnak (Jensen 1969). Ez a koncepció az öröklés problémáját elsősorban az emberi különbségek értelmezésére vezeti be.
| Univerzális felfogás | Különbségek magyarázata | |
|---|---|---|
| Magyarázandó | A tudás egyetemessége | A teljesítmény különbségei |
| Jellegzetes témák | A nyelv egyetemessége | Az intelligencia és a személyiség variabilitása |
| A tanulás szerepe | Nyersanyag szolgáltatása | Genetikai különbségek a tanulásban |
| Képviselők | Chomsky, Block | Jensen, Eysenck |
A genetikai innátizmus
Chomsky innátista érvelésének másik következménye Eric Lenneberg úttörő munkái nyomán a nyelvi zavarok genetikájának koncepciója. A nyelv mint rendszer innátista koncepciója a mai szaktudományos körülmények között genetikai értelmezést kap: ami innát, annak valójában a genomban kell kódolódnia. Miképp a viselkedésgenetikai kutatás stratégiájában általában, a szakma elkezdi keresni a csak nyelvi zavart mutató gyermekeket.
Ennek a kissé naiv genetikai determinizmusnak azonban vannak gondjai: mind a specificitás, mind a genetikai alap megkérdőjeleződött. Chomsky maga ambivalens az általa ihletett fél évszázados természettudományos fejlődés értelmezésében. Az utóbbi években újra visszatér egy olyan felfogáshoz, amely túllép a genetikai innátista stratégián. Visszatér oda, hogy az innátizmus tulajdonképpen az univerzum szerkezetére vonatkozó fizikai megszorításrendszerből következne, a szó fizikalisztikus értelmében lenne naturalista elmélet.
Kutatási módszerek a pszichológiában
A pszichológiai kutatások során többféle módszert alkalmaznak:
- Hipotézisek megfogalmazása: A kutatás kiindulópontja, ahol egy feltételezést tesznek a vizsgált jelenséggel kapcsolatban.
- Kísérletek: Ellenőrzött körülmények között vizsgálják az ok-okozati összefüggéseket.
- Korreláció: Két vagy több változó közötti kapcsolati erősséget és irányt vizsgálja.
- Megfigyelés: A viselkedés és a jelenségek természetes környezetben történő rögzítése.
- A szakirodalom áttekintése: A meglévő tudásanyag rendszerezése és elemzése.
A pszichológiai kutatás etikai kérdései kiemelt fontosságúak, különösen, ha gyermekek bevonásával történő vizsgálatokról van szó.
tags: #az #en #babam #smith #pszichologia