Az anyaságot gyakran egyoldalúan, idealizált képként mutatja be a társadalom. A várandósságot és a szülést sokszor kizárólag örömteli, felemelő eseményként ábrázoljuk, miközben a valóság ennél sokkal összetettebb.
Már a babavárás idején is megjelenhetnek az ambivalens érzések: a kétely, a szorongás, a félelem az ismeretlentől, a megfelelési kényszer és a bizonytalanság. Ezek teljesen természetes reakciók egy olyan élethelyzetben, amely pszichológiai értelemben normatív krízisnek számít. A normatív krízis azt jelenti, hogy ez az időszak az életünk természetes velejárója, a fejlődésünkkel járnak ezek az élethelyzetek, hasonlóan a kamaszkorhoz vagy az életközéphez. Ám egyáltalán nem mindegy, hogyan éljük meg, valóban tudunk-e fejlődni általa.
A szülésélmény feldolgozásának fontossága
A szülésélmény-feldolgozás ezért nem luxus, hanem alapvető lelki szükséglet. Olyan közösségekben, ahol a nők élvezik a közösség támogatását, sokszor természetes módon megvalósul.
A szülés sok esetben eltér attól, amit a kismamák előzetesen elképzelnek. A váratlan helyzetek, az orvosi beavatkozások, a kontrollvesztettség érzése vagy az ellátás során átélt negatív tapasztalatok mély nyomot hagyhatnak. Nem ritka, hogy a szülés után poszttraumás stressz tünetei jelennek meg, melyek hosszú időn keresztül befolyásolják az anya közérzetét és önbizalmát.
Ehhez társulhat a hormonális változás miatti hangulatingadozás, az alváshiány, valamint az a teher, hogy hirtelen egy 24 órás felelősséggel kell megbirkózni, amit az újszülött gondozása jelent. Angéla Murinai szerint az anyaság olyan, mint egy élethosszig tartó aggódás, önismereti lecke, kétkedés és hit magadban. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre.
A szülés nemcsak fizikai, hanem mély lelki esemény is. Ha a történések, az érzések és a traumák nem kapnak teret, hosszú távon hatással lehetnek:
- az anya önértékelésére,
- a párkapcsolatra,
- a babához való kötődésre,
- valamint a későbbi gyermekvállalási döntésekre.
A szülésélmény feldolgozása segít abban, hogy az anya megértse saját érzéseit, feldolgozza a veszteségeket és megerősödjön az anyai szerepében - ítélkezés nélkül, biztonságos közegben.
A feldolgozás egyik legfontosabb eleme a valódi, megtartó támogatás. Ítélkezésmentes és elfogadó. Egyszerűnek tűnik, de sokszor nehezen álljuk meg, hogy ne mondjuk el a véleményünket, ne adjunk tanácsot, ne akarjuk átkeretezni az élményt, és ezzel ne bagatellizáljuk, vagy tegyük semmissé a negatív érzéseket.
A biztonságos tér, ahol kimondhatók a nehéz érzések is - a csalódás, a harag, a félelem, a bűntudat - önmagában gyógyító hatású.
Szülés utáni poszttraumás stressz (PTSD)
A "jó anya" mítosza és a társadalmi elvárások
A „jó anya” képe ma rengeteg, egymásnak gyakran ellentmondó elvárásból áll össze. Egyszerre kell ösztönösnek és tudatosnak, karrierorientáltnak és a családban állandóan jelenlévőnek, következetesnek és maximálisan rugalmasnak lenni.
A közösségi médiában sokszor nem a támogató légkör, hanem a versengés és ítélkezés alakul ki, ami tovább növeli az anyák belső bizonytalanságát. A nők gyakran saját személyes kudarcukként élik meg az anyasághoz kapcsolódó nehéz érzéseiket, miközben ezek társadalmilag is erősen meghatározottak. A modern társadalomban az anyagi függetlenség és a karrier kiemelt értékké vált, miközben a hagyományos női szerepelvárások továbbra is jelen vannak.
A nőknek szerepeik között őrlődve egyszerre kell helytállniuk anyaként, párként, dolgozóként és háztartásvezetőként. Ez a többes elvárás gyakran belső konfliktushoz, bűntudathoz és kimerüléshez vezet.
Angela Murinai „Anya szív: Anyának lenni egy macsó világban” című könyve foglalkozik ezzel a problémával. A könyv rávilágít, hogy a nők elvárások, tévképzetek és normák fullasztó kényszerei közt vergődnek: sokan a gyerekvállalás miatti lesújtó gazdasági helyzetben, mások a lakhatási válság és félbe maradt karrierek terhe alatt élik életüket.
Murinai kutatása bizonyítja, hogy noha szinte minden anya szeretné gyermekének a legjobbat, ennek megélésére és létrehozására nagyon sok esetben nincs módja, lehetősége, képessége. Az állam gyakorlatilag egyre minimálisabb szerepet és pénzt szán a közjóért végzett feladataira, miközben a nők végzik el az alulfizetett és fizetetlen gondoskodási, nevelési, ápolási, élelmezési és érzelmi munkák javát. Ez a helyzet ahhoz vezet, hogy anyának lenni feszültségekkel teli, fáradtságos feladattá válik, jóval többé és nehezebbé, mint szeretni, táplálni és óvni egy gyermeket.
Az anyaság mint fejlődési potenciál
Az anyaság számtalanszor kelti a nőkben azt az érzést, hogy kudarcot vallanak. Eleanor Moran szerint „ha úgy döntesz, hogy kimaradsz a versenyből, a társadalom azt ítéli a legnagyobb kudarcnak.”
Az anyák egyszerre boldogok és kimerültek. Egyik nap sírunk a meghatottságtól, másik nap sírunk a kimerültségtől. Egyszerre érezzük, hogy ez életünk legnagyobb ajándéka és legnehezebb időszaka. Pedig ez az állandó kettősség az anyaság természetes valósága. És nem küzdenünk kellene ellene, hanem elfogadni, és meglátni benne a fejlődési potenciált.
Az anyai agy változásai nem csak strukturálisak, hanem érzelmileg is mély hatással vannak ránk. A túlélés, a gondoskodás és a kötődés új szintjeire állítják a működésünket. Nagyon sok édesanyától hallani, hogy érzelmi hullámvasúton van. A hullámvasút formája és útvonala nem az anya hibája. Ez egy működési mód, amit csak kevesen értenek. Pedig minden édesanya átéli. És lehet vele dolgozni.
Máté Krisztina szerint „Egy nőt senki nem készít fel arra, hogy mivel jár az anyaság. A manapság nagyon népszerű "ijesztgetős könyvek" lányregények ahhoz képest, amivel időnként az ember szembesül.”
Agatha Christie megállapítása szerint „Az anya szeretete gyermeke iránt a világon semmivel sem hasonlítható össze. Nem ismer törvényt, könyörületet, mindent merészel, és lelkiismeret-furdalás nélkül eltapossa azt, ami az útjába áll.” Victor Hugo ehhez hozzáteszi: „Az anyaság érzése nem magyarázható, nem is lehet vitába szállni vele. Az anyát éppen az teszi fenségessé, hogy bizonyos fokig valami állati is van benne. Az anyai ösztön istenien állati. Az anya már nem asszony, hanem nőstény.”
„Van olyan része a szívednek, ami csak akkor nyílik ki, ha gyermeked lesz." (The Lottery c. film) „Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban." „Az anyákban van valami, ami alatta marad és fölébe emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van!"
Hogyan lehet anyabaráttá tenni a társadalmat?
Murinai könyvének utolsó fejezete olyan elvárható teendőket sorol fel, amitől a társadalom anyabaráttá válhatna. A szerző szerint „nem kell minden hülyeséget elhinni”, azaz fontos, hogy a nők tudatosan álljanak a gyerekvállaláshoz, és ne fogadják el azt a propagandát, vagy hiedelmet, hogy a nőknek kötelességük szülni.
Murinai szerint az anya gazdasági függetlenségét és erejét a gyerekvállalás előtt meg kell megteremteni. A szerző azt tanácsolja, hogy a nő csak annyi gyereket vállaljon, ahányat akár egyedül is képes felnevelni.
A párválasztást kulcskérdésnek állítja be, hiszen „egyetlen jó férj sem tudja a társadalmi egyenlőtlenségeket megoldani, de azt tudja biztosítani, hogy legalább otthon teljes értékű embernek érezzük magunkat.” Tehát bontsuk le a szerelem illúzióját, és pragmatikus tudatossággal olyan párt válasszunk, aki kellően felvilágosult és érett.
Murinai szerint fontos „kritikusan kezelni a nyomasztásokat” a gyereknevelés során. A következő pont az önismeret, és a terápia fontosságát hangsúlyozza. Szerinte ma ugyanis „nagy bátorság kell ahhoz, hogy anyaként megfogalmazza valaki a veszteségeit, nehézségeit vagy a haragját.”
Szülés utáni poszttraumás stressz (PTSD)
A láthatatlan munka elismerése
„Egy kész ember „előállítása” (a fogantatástól a társadalomba való teljes integrációjáig) iszonyatos mennyiségű munka.” „…ha a nők által végzett láthatatlan munkát piaci áron kellene megfizetni, abból államcsőd lenne.” (Murinai)
A nők által végzett láthatatlan munkák, mint a gondoskodás, nevelés, ápolás, élelmezés és érzelmi munka hatalmas gazdasági és társadalmi értéket képviselnek, mégis alulértékeltek. Az alábbi táblázat Murinai könyvének adatai alapján szemlélteti a láthatatlan munka jelentőségét.
| Munka típusa | Gazdasági érték (becslés) | Társadalmi érték |
|---|---|---|
| Gondoskodás és nevelés | Államcsőd-közeli költség | A társadalom alapja, jövőjének záloga |
| Háztartásvezetés (főzés, takarítás stb.) | Jelentős háztartási megtakarítás | Egészséges és rendezett környezet biztosítása |
| Érzelmi támogatás | Nehezen mérhető, de felbecsülhetetlen | Mentális egészség és jólét fenntartása |
Ezek szerint emberszámba kell venni a nőket, több kompetenciát kell adni nekik a szülés és a gyereknevelés terén, gyerekbarát és anyabarát munkahelyekre van szükség, a férfiakkal egyenlő bérekre, nő- és gyerekvédelemre, közösségek építésére. Fontos, hogy láthatóvá váljanak a különböző anyai utak, döntések és érzések - anélkül, hogy rangsorolnánk vagy minősítenénk őket. A valódi támogatás abban segít, hogy az anyák ne egyedül cipeljék a terheiket, hanem kapcsolódni tudjanak egymáshoz és önmagukhoz is.