Az arcuált méh és más méhfejlődési rendellenességek: Tények és tudnivalók

A női reproduktív rendszer fejlődése rendkívül bonyolult és összetett folyamat, melynek során fellépő hibák számos rendellenességhez vezethetnek. Sok ilyen eltérés észrevétlen marad, sőt, kezelést sem igényel. Azonban nőgyógyászati vizsgálatok és ultrahang során felmerülhetnek a rendellenességek, amelyekre érdemes odafigyelni.

A méhen belüli fejlődés és a rendellenességek eredete

A megtermékenyülést követő körülbelül nyolcadik hétig mind a hímnemű, mind a nőnemű embrióban azonos módon fejlődnek a húgy- és ivarszervek. Nőknél a méhen belüli fejlődés során a két Müller-cső egymáshoz közel kerül, majd eltűnik az egymás felé eső faluk, és üregük összeolvad. Ha azonban a szervek fejlődése valamilyen külső vagy belső tényező miatt zavart szenved, a Müller-csövek egyesülése elmarad, vagy csak részlegesen történik meg. Attól függően, hogy a Müller-csövek összeolvadása mely ponton és milyen mértékben károsodott, különböző súlyosságú elváltozások jöhetnek létre.

Méhfejlődési rendellenességek típusai

A méh fejlődési rendellenességei 6 fő elváltozást takarnak, melyek a következők:

• Arkuált méh (uterus arcuatus)

  Az arkuált méh esetén a méh teteje kissé benyomott, résnyi ürege a normálistól eltérően szív alakú. Emiatt ugyan kihordható a terhesség, bár fekvési rendellenesség (harántfekvés), koraszülés illetve vetélés gyakrabban lép fel. Ez egy veleszületett méhrendellenesség, amelyet a méhüreg tetején található enyhe bemélyedés jellemez. Bár a méhfejlődési rendellenességek egyik legkevésbé súlyos formájának tekintik, jelentőségének megértése kulcsfontosságú a nők reproduktív egészsége szempontjából. Az arkuált méh egyfajta méhfejlődési rendellenesség, amelyben a méhnyálkahártya üregének normális külső kontúrja van, de a méh felső részén (a fundusnál) egy kis bemélyedés található. Ez az állapot az Amerikai Fertility Society osztályozása szerint I. osztályú méhrendellenességnek minősül. A súlyosabb méhrendellenességekkel, például a szeptum vagy a kétszarvú méhrel ellentétben az arkuált méh általában nem befolyásolja jelentősen a termékenységet vagy a terhesség kimenetelét. Az arkuált méh pontos oka nem teljesen ismert, de úgy vélik, hogy a Müller-csatornák hiányos összenövéséből ered a magzati fejlődés során. Jelenleg korlátozott bizonyíték van arra, hogy a fertőző ágensek vagy környezeti tényezők közvetlenül összefüggésbe hozhatók az arkuált méh kialakulásával. A legtöbb eset feltehetően a magzati fejlődés során alakul ki, amikor a méh a Müller-csatornák összeolvadásából alakul ki. Genetikai tényezők szerepet játszhatnak a méh rendellenességeinek kialakulásában, beleértve az arkuált méhet is. Egyes tanulmányok szerint a méh rendellenességeinek családi előfordulásával rendelkező nők nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Bár az életmódbeli és táplálkozási tényezők nincsenek közvetlenül összefüggésben az arkuált méh kialakulásával, az egészséges életmód fenntartása támogathatja az általános reproduktív egészséget.

  

• Kettéválasztott méh (uterus septus és subseptus)

  A kettéválasztott méh esetében a Müller-csövek összeolvadásának zavara, elégtelensége miatt a méh közepén egy részleges (subseptus) vagy teljes (septus) sövény helyezkedik el, ami így a méhűr kettéosztottságához vezet. Az elváltozásra általában középidős vetélések fellépte hívja fel a figyelmet, mely főleg uterus subseptus esetén jelentkezik, ugyanis a teljes sövény lehetővé teszi a terhesség kiviselését.

• Kettős méh - kettős hüvely (uterus és vagina duplex)

  Akkor jön létre, ha a Müller-csövek egyesülése teljesen elmarad. Ilyenkor két méh alakul ki, és a hüvelyben is létrejön egy sövény, mely a közösülés során jelenthet gondot, bár nem mindig derül rá fény, mert általában nem okoz panaszt. Ez szexuális együttlét során esetlegesen zavaró lehet. Bármelyik méh képes teherbe esni.

• Egyszarvú méh (uterus unicornis)

  Akkor jön létre, ha csak az egyik Müller-cső fejlődik ki. Az ezzel érintett páciensek sokkal nehezebben esnek teherbe és nagyobb is a vetélés, illetve a koraszülés kockázata.

• Kétszarvú és kétnyakú méh (uterus bicornis bicollis)

  Ekkor a méh szinte teljesen kettőzött. Kétszarvú egynyakú méhről (uterus bicornis unicollis) akkor beszélünk, ha a Müller-csövek a méh legfelső része kivételével összeolvadtak, a méhnyak nem osztott és a méh is csak részben kettőzött, gyakran az egyik fele csökevényes is.

• Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser-szindróma

  Ez a súlyos elváltozás akkor jelentkezik, amikor a méh és a hüvely felső kétharmada egyáltalán nem alakul ki, a petevezetékek és a petefészkek azonban épek.

A hátrahajló méh

A hátrahajló méh nagyjából minden negyedik nőnél előfordul. Teljesen normálisnak számít, legtöbb esetben semmilyen problémát vagy kellemetlen tünetet nem okoz. Sokan mégis úgy hiszik, hogy ez valamilyen rendellenesség vagy betegség, pedig ez egyáltalán nincs így - legtöbben nem is tudják, hogy hátrahajló méhük van és így is boldogan, panaszmentesen élik a napjaikat. A közhiedelemmel ellentétben a hátrahajló méh a teherbeesést sem befolyásolja és a terhesség, illetve a szülés során is csak rendkívül ritkán jelent problémát.

A hátrahajló méh fogalma és okai

A legtöbb nőnél a méh előrefelé dől, ráfekszik a húgyhólyagra, így a méhtest felső vége (a fundus vagyis méhfenék) a hasfal felé néz. Egyes nőknél a méh egyenes pozícióban helyezkedik el, így a méhfenék pontosan felfelé néz. Hátrahajló méhről pedig akkor beszélünk, amikor a méh hátrafelé dől, a méhfenék a gerincoszlop és a végbél irányába néz.

Számos tényező szerepet játszhat a méh hátrahajlásában, például:

• Genetikai adottságok: Egyes nők hátrahajló, mások pedig előrehajló méhhel születnek, ez a kismedence normális anatómiai variációjának számít.
• Menopauza: Az életkor előrehaladtával az ösztrogénszint csökken, aminek eredményeképp a méhet tartó szalagok meggyengülhetnek, a méh pedig hátrafelé dőlhet.
• Terhesség: A terhesség hatására megnyúlhatnak a méhet tartó szalagok, ettől pedig a méh hátrafelé dőlhet. Az esetek többségében a méh szülés után visszatér előredőlő helyzetbe, de néha ez nem történik meg.
• Összenövések: A kismedencét érintő műtétek után előfordul, hogy szervek, szövetek között összenövések (adhéziók) jönnek létre. Ezek hátrafelé hajló pozícióba húzhatják a méhet.
• Endometriózis: Endometriózis esetén a méhnyálkahártya sejtjeihez hasonló sejtek a méhen kívül kezdenek növekedni. Ezek a sejtek „hozzáragaszthatják” más szervekhez a méhet, ami ettől hátrafelé dőlhet.
• Mióma: A miómák a méhizomzat jóindulatú daganatai, amelyek a méh alakját és méretét is megváltoztathatják, illetve hátrafelé dönthetik a méhet.
• Kismedencei gyulladás: A kismedencei gyulladást bakteriális fertőzés okozza, rendszerint nemi úton terjedő betegség szövődménye. Hegszövetet és összenövéseket eredményezhet, ezek pedig hátrafelé dönthetik a méhet.

Tünetek és kezelés

A hátrahajló méh általában nem okoz semmilyen problémát. Ha mégis jelentkeznek észrevehető tünetek, annak jellemzően valamilyen kapcsolódó betegség, például endometriózis az oka. Tünetek, amelyek jelentkezhetnek:

• hüvely- vagy derékfájdalom szexuális együttlétkor
• fájdalom menstruáció alatt
• fájdalom vagy diszkomfort tampon használatakor
• gyakoribb vizelési inger vagy nyomásérzés a hólyagban
• húgyúti fertőzések
• enyhe inkontinencia
• alhas kitüremkedése

Fontos megjegyezni, hogy a hátrahajló, de kellően mobilis méhet nem kell kezelni, hiszen a rendellenesség nem jár tünetekkel. Kizárólag akkor lehet szükség beavatkozásra, ha a méh nem kellően mobilis, illetve a hátrahajlást a belső nemi szervek vagy a hashártya gyulladása okozza. Továbbá akkor kerülhet sor operációra, ha a hátrahajló méh lenövése fájdalmakat okoz a mindennapokban - ilyenkor az orvos legfőbb feladata az összenövések megfelelő mértékű oldása.

Teherbeesés és terhesség hátrahajló méhvel

A hátrahajló méh nincs hatással a női fogamzóképességre, sem arra, hogy milyen hamar sikerül egy nőnek teherbe esnie. A meddőségnek természetesen lehetnek anatómiai okai, például a méhben vagy a petevezetékek körül kialakuló hegszövet, de a hátrahajló méh önmagában nem tartozik ezek közé. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy ha a hátrahajló méh egy betegség, például a kismedencei gyulladás, a mióma vagy az endometriózis eredménye, akkor az adott betegség okozhat meddőségi gondokat. Ha hátrahajló méhed van, nem kell aggódnod, mert rendkívül ritka, hogy bármiféle szövődményt okozna a terhesség során.

Az első trimeszterben néhány probléma azért előfordulhat a hátrahajló méh miatt:

• A babát nehezebb megtalálni ultrahanggal. A hátrahajló méh ultrahang-vizsgálata nem egyszerű feladat, mivel a baba a kelleténél kicsit távolabb van. Hüvelyi (transzvaginális) ultrahang segítségével viszont megfelelő kép alkotható.
• Felléphet hátfájás és vizelési nehézség. Ezek a tünetek ugyanakkor bármilyen terhességnél jelentkezhetnek, nem csak a hátrahajló méhhel rendelkező nőknél. A hólyagürítést segítheti az, ha vizelés közben hátrafelé dőlsz, hogy a méhed ne nyomja a hólyagodat. Ha nehezen megy a hólyagürítés, akkor növekszik a húgyúti fertőzések kockázata, mivel a pangó vizelet táptalaja a baktériumoknak. Figyelj a fertőzéses tünetekre (pl. vizelés alatti égő érzés, alhasi fájdalom) és jelezd őket az orvosodnak, hogy terhesség alatt is biztonságos antibiotikumokkal kezelni tudjon.

Ezek a lehetséges problémák az első trimeszter után eltűnnek, a növekvő méh kiemelkedik a kismedencéből és a terhesség hátralevő részében már a tipikus előredőlő pozícióban marad. Nagyon ritkán előfordul, hogy a méh beszorul a kismedencébe, ahelyett hogy kiemelkedne belőle. Ez 3000-10.000 terhességből egyszer történik meg, és a vetélés fokozott kockázatával jár. Tünetei általában a 12-14. hét között jelennek meg, fájdalmat és vizelési nehézségeket okozhat. A diagnózis idejétől függően az orvos megpróbálja manuálisan helyreállítani a méh pozícióját.

Szülés után a méh pozícióját több tényező is befolyásolja, például az is, hogy a szalagok terhesség alatt mennyire nyúltak meg, vagy hogy mennyivel nőtt a testsúlyod. De még ha a méhed vissza is tér a hátrahajló pozícióba, ez szinte garantáltan nem lesz hatással a későbbi terhességekre sem.

Sportolás és intimtorna hátrahajló méhvel

Természetesen a sportolást nem kell teljes mértékben abbahagynod, viszont néhány mozgásformát mindenképpen tanácsos kerülnöd. Hátrahajló méh esetén az emelő és toló mozdulatokat célszerű kiiktatni az edzéstervből, illetve a súlyzós edzést sem szabad erőltetni. Ugyanis ha a hüvelyfal gyenge, akkor nem képes megfelelő módon megtámasztani a méhtestet, ami erőfeszítés hatására még jobban a hüvelybe süllyedhet. Rendszeres intimtornával remekül erősítheted a hüvelyfalat és a méhet tartó szalagokat is, hogy minimálisra csökkentsd a méhsüllyedés kockázatát. Vedd fel bátran a kapcsolatot egy intim tornásszal, aki lépésről lépésre segít az akár otthon is végezhető gyakorlatok elsajátításában.

Méhen kívüli terhesség

A méhen kívüli terhesség kockázata minden fogantatás során fennáll, ugyanakkor a meddőségi programok résztvevői körében a komplikáció rizikója magasabb. A jó hír, hogy a lombikbébi program rendszeres orvosi felügyelet mellett történik, így a probléma időben felismerhető. Méhen kívüli terhességről beszélünk, ha a megtermékenyített petesejt nem a méh üregében, hanem annak falában, a petevezetők bevezető szakaszában, vagy a hasűrben valahol (leggyakrabban a kürtökben) ágyazódik be és indul fejlődésnek. A méhen kívüli terhesség egy életveszélyes állapot, ugyanis a méhen belüli terhességgel azonos tünetek jelentkezése mellett a hasűri vérzés miatt nagyon súlyos állapothoz vezethet.

A méhen kívüli terhesség okai és kockázatai

Szakértők szerint számos ok állhat a méhen kívüli terhesség kialakulásának hátterében. Vannak olyan tényezők, amelyek növelik az embrió méhen kívüli megtapadását. Leggyakoribb ezek között a petevezető és petefészek gyulladásos állapotai, melyek olyan változásokat hoznak létre, amely növeli a kockázatot. Hasonló reakciók állnak kialakulásának hátterében, ha az előbb említett szerveken korábbi műtét történt valamilyen okból, akkor szintén nagyobb az esély a méhen kívüli terhesség kialakulására. A méh bizonyos elváltozásai, köztük a meglévő jóindulatú miómák, polipok is szerepet játszanak a méhen kívüli terhességek etiológiájában, valamint szült nők esetében a méhen belül alkalmazott fogamzásgátló eszközök (hurok) is növelik kockázatát. Ezen okok között szerepel a lombikbébi eljárás, azaz az IVF (in vitro fertilizáció) is. Az összes terhességek tekintetében körülbelül 1 % az előfordulási gyakorisága, de a diagnosztizált esetek száma a fejlettebb meghatározási módszerek, a kismedencei gyulladások, reprodukciós technikák elterjedése miatt emelkedő tendenciát mutat. Érdekes módon kialakulása a fiatal nőknél is gyakoribb, ahol a szervek még viszonylag éretlenek, bár ez nehezebben megfogható kategória, illetve már korábbi méhen kívüli terhességek is növelik az esélyt a következő rendellenes helyen való megtapadásra.

Gyakoriság

Szakirodalmi adatok szerint természetes úton létrejövő terhességek esetében a méhen kívüli terhesség előfordulása 1-2%. IVF után a gyakorisága jelentősen magasabb, átlagosan 2-5%, de több kockázati tényező egyidejű fennállása esetén a 8-10%-ot is elérheti.

Méhen kívüli terhesség a lombikprogramok során

A lombikbébi programok során a méhbe ültetik vissza az embriót. Ennek ellenére esetenként előfordulhat a méhen kívüli terhesség az embrió transzferálása után. Felmerül a kérdés, hogyan jut az embrió a petevezetőbe, hiszen azáltal, hogy visszahelyezzük az embriót a méh űrébe, nem halad át a petevezetőn. Az IVF során ismert, hogy a méhüregbe túl magasan, vagy nagyobb erővel visszajuttatott embriók gyakrabban jutnak a petevezetőbe és implantálódnak az üregen kívül, de az ultrahang vezérelt transzfer esetén pontosan meg tudjuk határozni a visszaültetés helyét, így csökkenthetjük a kockázatot. Fontos tényező lehet a méhen kívüli terhesség kialakulásának hátterében a méh izomműködése is. Ismert, hogy a méh bizonyos pumpafunkciót is elláthat az izomműködés által, mely hormonálisan és idegrendszeri úton is szabályozott. Ezt a működést befolyásolhatják olyan elváltozások, mint miómák, méhfejlődési rendellenességek, endometriózis, és egyéb hormonális zavarok, így valószínűleg ilyen okok is vezethetnek az IVF-et követő méhen kívüli terhességhez.

Tünetek és megoldási lehetőségek

A megtermékenyített petesejt megtapadásának helyétől függően a méhen kívüli terhesség kimenetele lehet spontán felszívódás, esetleges kürtvetélés, vagy a legsúlyosabb esetben a kürt megrepedése, mely vérzéssel jár. Ettől függenek a kialakult panaszok, tünetek is. Korai esetben a klasszikus tünetek megjelenése előtt nagyon könnyen össze lehet téveszteni méhen belüli terhességgel, ha nem történik speciális vizsgálat. Terhesség lévén az elvégzett terhességi teszt is pozitív, de méhen kívüli terhesség esetében az erre utaló tünetek nagyon hamar és intenzív formában jelentkeznek, ekkor sürgős kórházi ellátásra van szükség. Minden esetben gyanakodnunk kell, ha a terhességi teszt pozitivitása mellett vérzés jelentkezik, mely lehet barnás vérzés is, derékfájás esetleges ájulással együtt, valamint az éles, erős, szúró alhasi fájdalom. Az utóbb említett faktorok már majdnem bizonyosan vérzés jelei lehetnek, így a lehető legrövidebb idő alatt el kell végezni a szükséges vizsgálatokat a terhesség hollétének tisztázására.

Néhány évtizede a betegek nagy része súlyos kivérzett állapotban, megrepedt petevezetőkkel került ellátásra. Manapság a diagnosztikai lehetőségek fejlődése révén sok esetben intakt, meglévő, nem megrepedt méhen kívüli terhességekkel kerülnek felismerésre, így a terápiás lehetőségek is megváltoztak, lehetőséget biztosítva a kürtök megőrzésére. Az életveszélyes állapotok sokk, vérzés kialakulása mellett bizonyos esetekben a petevezető eltávolítására kényszerülünk, vagy a petevezető funkcionális károsodása lesz a következmény. Bizonyos esetekben, ha sikerül megőriznünk a kürtöt, az összenövések miatt nem lesz átjárható. Későbbiekben hajlamosít gyulladásra is, illetve nagyobb a másik vagy ugyanazon oldali méhen kívüli terhességek kialakulására is. A lehetőségek palettáján megjelenő endoszkópos betekintéssel pontosan megállapíthatjuk elhelyezkedését, nagyságát, így konzervatív, megőrző terápiákra van kilátás, kezdve attól, hogy olyan gyógyszereket tudunk az érintett területre juttatni, melyek a terhesség elhalásához vezetnek. Ennek eredményeként szorosan kórházi körülmények között figyelve a folyamat kimenetelét, nem kényszerülünk a petevezető eltávolítására, illetve megnyithatjuk a tubát, kiüríthetjük a terhességet.

Hüvely fejlődési elváltozásai

A hüvely fejlődési elváltozásai gyakran együtt járnak a méhtest fejlődési zavaraival a Müller-csövek egyesülésének elmaradása miatt. Ennek következtében a hüvely lehet csökevényes vagy kettőzött is, valamint sövény is kialakulhat benne. A hüvely hiányára gyakran az hívja fel a figyelmet, hogy a pubertás felléptekor a fiatal lány elkezd menstruálni, de a vér hüvely hiányában nem tud a méhűrből kiürülni. Ennek következtében súlyos görcsök lépnek fel az alhasban. Az elváltozás természetesen közösülési képtelenséghez is vezet. Kevésbé súlyos elváltozás a zárt szűzhártya, mely szintén akadályozza a menstruációs vér kiürülését, így alhasi görcsökhöz vezet, mert a vér pang a méhűrben és a hüvelyben. Ha az állapot hosszan fennáll, a méh ürege és a hüvely ki is tágulhat. Kettős hüvely (vagina duplex) akkor jön létre, ha a Müller-csövek egyesülése teljesen elmarad. Ilyenkor a hüvelyben létrejön egy sövény, mely a szexuális aktus során jelenthet gondot, de nem mindig okoz panaszt.

tags: #arkualt #meh #terhesseg