Anyaságról szóló filmek, amiket látnod kell

Hamarosan elérkezik az anyák napja, amelyet megkoronázhatsz egy közös filmezéssel anyukáddal. Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük, amiért életet adtak nekünk, és általuk azzá az emberré válhattunk, akik ma vagyunk. Nincs is ilyenkor jobb, mint eltölteni egy csodás napot az anyukánkkal, a közös programba pedig belefűzni egy jó kis filmezést. Az alábbiakban igazi gyöngyszemeket válogattunk össze nektek, amelyek nemcsak ezen a jeles napon, hanem az év bármely szakában felmelegíthetik a szíveteket.

Anyák napi klasszikusok és könnyed szórakozás

Anyád napja (Mother's Day)

A tűzrőlpattant Sandy (Jennifer Aniston), a sikeres Miranda (Julia Roberts) és az odaadó feleség (Kate Hudson) izgalmas, és egymástól nagyon különböző karakterek, egy azonban közös bennük: mindhárman édesanyák. A történet több szálon fut, és mindegyikük élete más és más - nézőként ezekbe kaphatunk betekintést. Egy film az édesanyák szemszögéből, amivel anyukád biztosan tud majd azonosulni, te pedig - ha még nem vagy szülő - sokat tanulhatsz belőle.

Nő előttem, nő utánam (Because I Said So)

A Diane Keaton-rajongók számára ez a film biztos, hogy telitalálat lesz, akik pedig még nem ismerik annyira a színésznőt, ezután garantáltan megkedvelik majd. Nála jobb választást el sem tudtunk volna képzelni erre a szerepre, annyira hitelesen alakítja az igencsak kontrollmániás, ugyanakkor rendkívül melegszívű édesanyát. A történet szerint a Keaton által megformált Daphne arra vágyik, hogy mindhárom lánya révbe érjen. A legkisebbik (Mandy Moore) azonban még keresi az útját, és eszében sincs megállapodni - ezért Daphne maga veszi kézbe az ügyet, és a lánya nevében felad egy társkereső hirdetést. Ez az a vígjáték, amit nem lehet elégszer megnézni!

Nem félek a szex-től (Freaky Friday)

Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis a valaha volt legjobb anya-lánya páros, a film pedig csak úgy ontja magából a viccesebbnél viccesebb poénokat. Adott egy lázadó tinédzser, aki él-hal a rockzenéért, és arról álmodozik, hogy a kiszemelt srác végre elhívja randizni. Anyja egy, a karrierje csúcsán lévő pszichiáter, aki most adta ki új könyvét, és épp az esküvőjére készül. A kettejük közötti ellentétek folyamatos veszekedésekbe torkollnak - egyikük sem érti a másikat, és mindig elbeszélnek egymás mellett. Míg egy nap egymás testében ébrednek, és kezdetét veszi az a nap, amikor egymás bőrébe bújva kell megtapasztalniuk, hogy mit is él át pontosan másik.

Mamma Mia!

Egy musical, ami ahogy megérkezett a mozikba, megdobbantotta, majd egy életre el is rabolta a szívünket. Meryl Streep és Amanda Seyfried játéka azt az érzést kelti bennünk, hogy egy anya-lánya kapcsolat olyan kötelék, amelyet sem az idő, sem a távolság, sem pedig a különbözőség nem tud elszakítani. A fiatal Sophie épp az esküvőjére készül, amin szeretné, ha az apja is jelen lenne. Igen ám, de nem tudja ki az, viszont anyja naplójából kideríti: három férfi is esélyes az apaszerepre. Titokban meghívja hát mindannyiójukat, majd szépen el is kezdődnek a bonyodalmak. A film egyszerűen telitalálat: mulatságos jelenetek, festői szépségű görög tájak, fülbemászó ABBA slágerek, pazar színészfelhozatal és egy szeretetteljes anya-lánya kapcsolat. Napfény, tengerpart, ABBA slágerek. Csupa-csupa jókedv és vidámság! Igazi könnyed, télűző kis film, amitől akár még táncra is perdülhetsz!

Komolyabb hangvételű drámák és tanulságos történetek

A nővéremtől (My Sister's Keeper)

Ha egy igazán mélyreható drámára vágytok - aminél az sem probléma, ha előkerül a papírzsebkendő -, akkor mindenképpen ez a film lesz a tökéletes választás. Sztori tekintetében a film már önmagában egy igazi csemege, ugyanis olyan tabu témát boncolgat, ami nagyon komoly morális kérdéseket feszeget. Ahogy a történet halad előre, úgy száguldunk mi is egyre sebesebben az érzelmi hullámvasúton, vagy éppen változik meg a véleményünk, ahogy a karakterek lelki mélységeibe beleássuk magunkat. Sara (Cameron Diaz) és Brian (Jason Patrick) nagyobbik lánya, Kate (Sofia Vassilieva) leukémiás. Testvére mellé a szülők vállalnak egy harmadik gyermeket is, hogy ő majd donorként megmenthesse a lányt. A 11 éves Anna (Abigail Breslin) szülei ellen pert indít, hogy visszaszerezhesse jogait a saját teste felett.

Rossz anyák (Bad Moms)

Az utóbbi évek egyik legfergetegesebb és legsikeresebb vígjátéka, amiből folytatás is készült - nem véletlenül. Azon túl, hogy elképesztően vicces, néha már-már megbotránkoztató, és egy percig sem unatkozunk, nagyon fontos üzenetet közvetít: nem lehet, de nem is kell tökéletes anyának lenni. A film rámutat arra, hogy hibázni emberi dolog - igen, még az anyaságban is -, és a legtökéletesebbnek látszó életek mögött bújnak meg legnagyobb problémák. Ha már baromira eleged van abból, hogy úton-útfélen mindenki azt lesi milyen anya vagy, és ha már full ráfeszültél arra, hogy ezren ezerféleképpen próbálják megmondani neked, hogyan teljesítsd anyai kötelességeidet; és egyszercsak azon kapod magad, hogy olyan merev vagy, mint egy fakaró, nevetni pedig leginkább csak kínodban szoktál, akkor itt a neked való film! Már a cím is sokat mond. Senki nem akar rossz anya lenni, sőt mindenki inkább belegebed abba, hogy elérje, csak bármi áron elérje a tökéletes anya szintet. És itt a lényeg: a tökéletes anya szerepének hajkurászása, és a belegebedés. Ezeknél a csajoknál emiatt telik be a pohár. Elegük lesz abból, hogy erőn felül teljesítenek otthon, a munkában, a párkapcsolatban, a gyereknevelésben, mégis hibát hibára halmoznak, és cseppet sem érzik magukat boldognak, de még elégedettnek se. Úgyhogy lazára veszik a formát, és elhatározzák, hogy mostantól rossz anyák lesznek. Utólag persze kiderül, hogy attól még, hogy lazábbak, nemhogy rossz anyák nem lettek, de megtalálták önmaguknak egy sokkal jobb verzióját, amitől csak még jobbak lettek anyaként is. Mert senkinek nem kell tökéletesnek lennie, ugyanis senki sem az. Ezt a filmet minden friss és régi motoros, kezdő és tapasztalt anyának receptre kellene felírni. De vigyázat! A film mellékhatásaként fellépő felszabadító érzésért nem vállalunk felelősséget!

Philomena - Határtalan szeretet (Philomena)

A 20.századi Magdolna mosodákban történtek szolgáltatják a film háttértörténetét. Ezekbe a mosodákba küldte a családjuk azokat, akik házasságon kívül estek teherbe, vagy azokat, akik egyszerűen csak túl szépek voltak, vagyis könnyen kísértésbe vihették volna a férfiakat, de akadtak köztük prostituáltak is. Máshogy fogalmazva: ide kerültek azok a nők, akiket nem tartottak a társadalomba valónak. Az apácák szigorú felügyelete alatt éltek, akik sokszor halálra dolgoztatták szerencsétleneket. Egy ideig itt élt Philomena is, akitől az apácák elragadták a kisfiát és eladták egy amerikai családnak. Ugyan mindez 50 évvel ezelőtt történt, de az idős, kisnyugdíjas hölgy anyai szíve addig nem nyugodhat, amíg meg nem tudja mi lett a fiával, ezért úgy dönt, megkeresi. Útjára a kezdetben hideg, érdektelen, politikusból újságíróvá bukott Sixsmith kíséri el. Ők ketten, a mélyen vallásos Philomena és az ateista Sixmith remek párost alkotnak, és a kemény háttérsztori ellenére a filmet a finom humor és az őszinte szeretet járja át. És hogy megtalálta-e az idős asszony rég elveszett gyermekét? Nem, nem áruljuk el. Noha nem egy mese habbal, de mindenképpen nézd meg a filmet, mert igazi szívet melengető történet az övék.

A Fény az óceán felett (The Light Between Oceans)

Anyává válni nemcsak úgy lehet, hogy a kezedbe fogod a gyermeked. Anya vagy akkor is, ha örökbefogadtál, akkor is, ha valaki más gyermekét neveled, és akkor is, ha meg nem született gyermeked elvesztetted. A Fény az óceán felett egy olyan anya és apa története, akiknek nem születhetett saját gyermekük. A fiatal házaspár, Tom (Michael Fassbender) és Isabell (Alicia Vikander) élete csodás is lehetne, de nem teljes, mivel gyermeket szeretnének. Isabell azonban kétszer is elvetél. Az óceán azonban egy nap különös ajándékot ad nekik. Egy partra sodort csónakban találnak egy élettelen férfit, mellette pedig egy tündéri kisbabát. Úgy döntenek, felnevelik a kislányt saját gyermekükként. Ám a kicsinek él valahol az édesanyja (Rachel Weisz), aki egyre közelebb kerül a gyermeke eltűnésének megoldásához. Tom nem tudja magában tartani, hogy él a kislány, Isabell pedig nem akarja elárulni, hiszen saját kislányaként gondol a gyermekre. Vajon ki számít egy gyerek valódi szülőjének? Aki kihordta, és életet adott neki? Vagy aki teljes szeretetben nevelte annak ellenére, hogy nem ő a biológiai szülő?

Elrabolva (Changeling)

Amikor már olyan sok Peppa malac ömlik rád, mintha intravénásan nyomnák beléd a rózsaszín állatka és családja történeteit, akkor elérkezett az ideje valami komolyabbnak. Ez a film igaz történet alapján készült, és nem egy könnyű, felteszem a lábam és elszürcsölök közben egy limonádét film. Ez inkább egy whiskey-t ide, és hagyjatok bőgni alkotás. Erős anyáknak egy hihetetlenül erős és kitartó anyáról. Húszas évek, Los Angeles, egyedülálló anyuka, aki a munkája miatt néha kénytelen magára hagyni kisfiát, Waltert. Egy átdolgozott szombat után pedig Christine Collins igazi rémálomba csöppen: arra ér haza, hogy üres a ház, a fia eltűnt. A rendőrség öt hónapig sikertelenül keresi Waltert, majd hirtelen lezárják a nyomozást és közlik az anyával: megvan a gyermek. Csakhogy Christine megdöbbenve látja, hogy az a gyermek nem Walter. A rendőrség és a média ezt nem ismeri el, szerintük az anya elvesztette az eszét és nem ismeri meg a saját gyermekét. Elmeháborodottnak állítják be, és a közvélemény előtt is meghurcolják a nyomás hatására összezavarodott nőt. A helyzet szürrealitását fokozza, hogy az idegen kisfiú tökéletesen játssza Walter szerepét. Az anyai szív azonban nem nyugszik bele a csalásba, Christine nem adja fel harc nélkül. Egyetlen segítőjével, a tiszteletessel önálló nyomozásba kezd, hogy megtalálja gyermekét és fény derüljön az igazságra. Miután megnézted a filmet, valószínűleg egy cseppet sem fog már zavarni az újabb dózis Peppa, sőt minden bizonnyal te leszel a világ legboldogabb embere, hogy az aprónéppel összebújva, együtt énekelheted: maaa-lac-kák.

Kilenc hónap (What to Expect When You're Expecting)

Ha a várandósságod mindhárom trimesztere egy csillámpónikkal és édes vattacukrokkal teli, sűrű rózsaszín köd leple alatt telt, akkor neked való ez a film. De akkor is meg kell nézned, ha a terhesség számodra tényleg terhes volt és legszívesebben inkább mesterséges kómában élted volna át az egészet. Miért? Mert a film alkotói szent küldetésüknek érezték, hogy minél sokszínűbben mutassák be azt a bizonyos kilenc hónapot. Szinte nincs olyan, aki ne tudna azonosulni valamelyik szereplővel, vagy akár többel is. Adott öt teljesen különböző élethelyzetben lévő nő: A celebkismami Jules, aki még a szülés beindulása előtti pillanatokban is a kamera előtt próbálja fittebb életmódra téríteni az elveszett lelkeket. Wendy kénytelen szembesülni azzal, hogy a várandósság egyáltalán nem olyan, mint ahogy ő azt korábban elképzelte, sőt a gondosan megírt szülésterve is max gyújtósnak lesz jó szalonnasütéshez. Van még a tarsolyban örökbefogadásra készülő pár, tökéletes kirakatfeleség tökéletes terhességgel (pfujj ide a keresztet), illetve nem hiányozhat egy fülledt éjszaka sem, ami motorháztetős szexben és pozitív tesztben végződik. És persze ott vannak a pasik: egy csapat apuka, akik szombatonként babakocsik, cumisüvegek és az utódok gyűrűjében bandáznak a játszótéren. A sokszínű társaságnak köszönhetően mindannyian megtalálhatunk önmagunkból egy kicsinyke (vagy jó nagy) szeletet, ez pedig már bőven elég ahhoz, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül a várandósság és az anyaság útvesztőjében.

Mama (Mama)

Nagy horrorrajongó vagyok, és mindig örülök, amikor egy olyan filmbe futok bele, amin nemcsak borzongani lehet másfél órát, hanem valóban filmélményt nyújt, mondanivalóval rendelkezik. Nem hazudok, ez a film is ijesztő. Egy űrszörnyekről szóló film indítja a listát? Hogy is van ez? Hát úgy, hogy az Aliens csak a felszínen szól arról, hogy egy csapatnyi kommandós egy idegen bolygón reked, ahol vérszomjas lények vacsorájává válnak. Ez csak a máz, ami miatt a srácok is jegyet váltanak rá. James Cameron mozija valójában az anyatigris-ösztönről szól. Arról, hogy egy igazi anya akár az élete árán is megvédi a csöppségét. És ez még akkor is igaz, ha ez a csöppség nem a sajátja. A lányát vesztett Ripley ugyanis az idegen bolygón talált árva lányt, Newtot szinte azonnal a sajátjaként kezdi szeretni.

A szoba (Room)

Egy édesanya aprócska kis szobában él a kisfiával, és mindent elkövet azért, hogy varázslatossá tegye a gyerek napjait öt négyzetméteren. A kisgyerek nem is sejti, hogy voltaképp foglyok a számára az egész világot jelentő szobában, amit soha nem hagytak el. Hogyan próbálja az anya a gyereke számára széppé tenni az életet úgy, hogy évek óta bezárva tartja őket az elrablója, akitől a fiú is született? Joyt (Brie Larson) hét éve tartja fogva egy férfi egy kerti fészerben. Az öreg Nick (Sean Bridgers) rendszeresen átjár hozzá, élelmiszert és néhány alapvető holmit visz neki. Jack ötéves. Az anyjával, Joy-jal egy szobában élnek, amiről Jack azt hiszi, ez maga a világ. Joy elhitette a kisfiúval, hogy amit a tévében lát, csak kitaláció. Egy férfi évekkel ezelőtt elrabolta Joyt, és sorozatosan megerőszakolja a nőt. Ő Jack apja is. Joy és a kisfiú „Patás”-nak hívja a férfit. Amikor Jack életében először lát egy egeret, Joy úgy dönt, hogy elárulja neki, hogy a világ bizony nemcsak ennyi, a szobán kívül is folytatódik. Joy szerint Jacknek meg kell szöknie, de ehhez egy jó tervre lesz szükség, amellyel ki tud jutni a szobából.A film második felében Anya és Jack már otthon vannak, próbálnak beilleszkedni, ami nem könnyű egyiküknek sem. Joy nem az a klasszikus anyatípus. Nem olyan, amilyennek a mesékben és a filmekben látunk egy anyát. Ő nem tudja, milyennek kéne lennie, ösztönösen tesz mindent. Ösztönösen szereti, ösztönösen védi a fiát. Nem mérlegel, hogy jól tesz-e dolgokat… az élete egy kis térben zajlik.

Beszélnünk kell Kevinről (We Need to Talk About Kevin)

Ha létezne tiltólista filmekről azoknak, akik épp elindulnak a szülővé válás rögös útján, az első helyen jó eséllyel Lynne Ramsay mozija, a Beszélnünk kell Kevinről szerepelne rajta. A film az anyaság legsötétebb oldalát mutatja be: azt, hogy az anyai szeretet még akkor is képes kitartani, ha maga az anya is tudja, hogy a gyermeke egy igazi szörnyeteg. Kevin már gyerekként se volt százas, de tinédzserként egy iskolai és egy otthoni mészárlással intézi el, hogy egész életében börtönben rohadhasson. Hogy képes ilyesmit feldolgozni egy anya? Milyen életet lehet élni azután, hogy a közösség elkönyvelte őt egy gyilkos szörnyeteg anyjaként? Olyan súlyos kérdésekre keresi ugyanis a választ, hogy mi van akkor, ha egy anya képtelen szeretni a gyerekét, aki kétségkívül furcsa. Ha végignézted ezt a filmet, akár száz vígjátékot is ledarálhatsz utána, semmi sem fogja feloldani benned a szorongást.

Erin Brockovich - Zűrös természet (Erin Brockovich)

Egyedülálló anya két kamasz lánnyal megáldva, az összes ezzel járó örömmel és konfliktussal, próbál önmaga maradni a férfiak uralta hatvanas évek Amerikájában. Eközben a lányai is keresik magukat, főleg az idősebb, aki menekülni próbál anyja szabados életmódjától. Valahogy mindig is így képzeltem el egy anya-lánya kapcsolatot.

Lorelei Gilmore (Gilmore Girls)

Lorelai Gilmore 16 évesen teherbe esik, és úgy dönt egyedül neveli fel gyermekét: nem megy hozzá kislánya apjához és szüleitől is elköltözik. Egy kisvárosban, Stars Hollow-ban talál kettejüknek otthont. A helyi szálló vezetője, Mia fogadja be őket. Lorelai itt kezdetben szobalány, később igazgató lesz. Lánya, Rory 16 évesen bekerül egy elit magániskolába, amit azonban Lorelai nem tud finanszírozni, ezért kénytelen a szülei segítségét kérni. Ők beleegyeznek abba, hogy finanszírozzák unokájuk tanulmányait, cserébe anyának és lányának minden pénteken náluk kell vacsorázni. Ez azért így elsőre nem tűnik olyan nagy dolognak, egy vacsi a nagyszülőkkel azért még nem a világvége -gondolhatnánk. Aztán ahogy egyre inkább megismerjük a karaktereket, és egyre jobban belelátunk Lorelai és anyja kapcsolatába, rájövünk, hogy a péntek esték túlélőtúraként is megállnák a helyüket. Mégis az egész légkör, amit a sorozat ad, Stars Hollow és rendkívül furcsa, ám szeretnivaló lakói, a kissé szarkasztikus, sokat beszélő, mégis fantasztikus Lorelai egy pillanat alatt képesek belopni magukat a szívedbe, úgyhogy ne csodálkozz, ha végül abszolút függője leszel a Gilmore lányoknak. Ha magadba szívtad mind a 7 évadot, de még mindig nem elég belőlük, akkor van egy jó hírünk! A sorozat ugyan véget ért 2007-ben, de a Szívek szállodája nemrég visszatért Egy év az életünkből álnév alatt négy friss és ropogós résszel.

Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies)

Volt idő, amikor sorozatot nézni még ciki volt, köszönhetően az ezer részes brazil szappanoperáknak, és az olyan lelkes megmozdulásoknak, mint amikor például tömegek gyűjtöttek pénzt Esmeralda szemműtétjére. Aztán eltelt húsz év, és az igényes sorozatok gombamód kezdtek elszaporodni. Igazi minőségi példányok születnek az anyasággal kapcsolatos témákban is, ezért lehetetlen lenne a sorozatokat kihagyni egy ilyen top összeállításból. Ilyen például a remek színészi gárdát is felvonultató Hatalmas kis hazugságok. A csajok- élükön Nicole Kidman-nel- igazi ászok, a pasik táborát pedig nem más, mint a viking félisten, Alexander Skarsgard erősíti. Azt pedig valljuk be, hogy bármi, amiben ő benne van, képes a világ összes nőnemű egyedét a képernyő elé szegezni. Ami a történetet illeti: szokásos amerikai kertvárosi környezetben szokásos tökéletes családok. Erről a szirupos álomvilágról szép fokozatosan emelkedik fel a kendő, és kapunk betekintést a rothadásba. Mert mindenkinek van valamilyen kis titka, amire idővel úgyis fény derül. De addig is alaposabban megismerhetjük a főszereplő anyukákat, akik közt egyre mélyebb és őszintébb barátság és összetartás alakul ki. Ahogy egyre inkább haladunk az évadzáró felé, úgy veszik át a vészjósló pillanatok az irányítást, hogy az utolsó részben kiteljesedve, tetőfokára hágjon a hangulat. Az örök klasszikus. Ki ne ismerné a Lila akácköz lakóit, azok történetét? És ki az, aki képes akár többször is végignézni mind a nyolc évadot? (Jelen!) Régi ismerős ez a négy feleség, akik hol megnevettettek minket, hol erőt adtak nekünk, számos esetben pedig vígaszt nyújtottak. Bebizonyították, hogy a legnagyobb hősök nem álarcban rohangálnak a város sötét utcáin, hanem köztünk élnek. Bennünk, hétköznapi nőkben, anyákban. Felejthetetlen pillanat volt az, amikor Lynette besokallt, eltűnt, barátnői pedig egy focipályán találtak rá az éjszaka közepén. Zokogva vallotta be nekik, hogy ő feladja, mert már túl nagy a nyomás, nem érzi magát jó anyának, nem bírja ezt tovább csinálni. Ekkor a többiek sorra vallották be neki, hogy ők sincsenek a helyzet magaslatán, ők is sokszor bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy vajon jó-e az, amit csinálnak. Soha előtte nem voltak még ilyen őszinték egymással. Ekkor beszélték meg azt, hogy nem csak a szép dolgokat fogják megosztani a másikkal, hanem a nehézségeket, a küzdelmeiket is. Mert az élet maga is ilyen. Sötétség nélkül ugyanis fény sem létezne. És épp ez adja a sorozat sikerét: hogy ők épp olyanok, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Hasonló gondokkal küzdenek, és az örömüket is sokszor a sajátunknak érezhetjük, ráadásul egy cseppet sem tökéletesek. És ez pont így van jól.

A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale)

A környezetszennyezés és a nemi betegségek miatt drasztikusan visszaesett a születések száma szerte a világon. Az egykori USA romjain épült diktatúra, Gileád egy olyan hely, ahol a születésszabályozást a nők helyzetének ellehetetlenítésével próbálják befolyásolni. Nincsenek jogaik, nem olvashatnak és írhatnak, nem tölthetnek be értelmiségi szerepet, de még társasjátékot sem játszhatnak. A még megtermékenyülésre képeseket szolgálólányként dolgoztatják az uralkodó osztály tagjainál, egyetlen feladatuk pedig, hogy minél több gyermeket szüljenek a ház urának. A disztópikus világot bemutató sorozat bombaként robbant 2017-ben. Ezidáig két évadnyi termést arathattunk le belőle, és szerencsére még nincs vége, júniusban érkezik a harmadik. Azt hihetnénk, hogy a Margaret Atwood regényén alapuló szériában előforduló brutális események mind az írónő fejéből pattantak ki, ám az igazán hátborzongató az, hogy Atwood csak olyan dolgokat írt meg a könyvében, amik valójában már mind megtörténtek a történelem folyamán. A nők jogfosztottsága, szexuális rabszolgaságba bocsátása és az, hogy megmondják mikor szüljenek és kinek, ugye mind ismerősen csengenek? Offred, a főszereplő szolgálólány története számos morális problémára világít rá, melyek elől nem fordíthatjuk el a fejünket. Felkavaró történet, csak erős idegzetűeknek.

Proxima

Az európai űrprogram óriási kihívás előtt áll, javában zajlik űrhajósaik felkészítése egy egy évig tartó űrutazásra, az ún. Proxima küldetésre. Sarah boldogsága azonban hiányos. Az anyai szeretet az egyik legerősebb kötelék a világon, és jópár film is alapul vette ezt a megható témát, amiből gyönyörű alkotások születtek. Ha valaha úgy érezted, hogy csődöt mondtál anyaként, mert sehogy sem tudtad a gyereked rávenni arra, hogy jól tanuljon, akkor nézd csak meg ezt a sci-fit, és máris jobban fogod magad érezni. A történet egy posztapokaliptikus világban játszódik, egy bunker mélyén.

A legszebb dolog (Beautiful Thing)

Ha egyetlen őszinte filmet szeretnék mutatni az anyaság kezdeti szakaszáról valakinek, mindenképp A legszebb dolgot választanám. Ez a film ugyanis nem próbálja szebbnek mutatni ezt a szakaszt, mint amilyen, és esze ágában sincs megúszósra venni, átugrani azt, hogy egy nő életében milyen változásokat hoz, ha a testében egy újabb életet kezd hordozni, és mennyire nehezen viseli az ezzel járó kompromisszumokat, lemondásokat. Ugyanakkor A legszebb dolog a családdá válásról szól, és arról, hogy a nehézségek ellenére igenis megéri a sok szenvedést. Első ránézésre egy könnyed francia filmnek tűnik, ám a mozi olyan mélységekbe viszi el az embert, hogy utána jólesik megnézni egy böfögős Adam Sandler-vígjátékot. A történet nagyon szimpla: egy fiú és egy lány egymásba szeret, gyerekük születik (az egyik legszebb szülésjelenet, amit valaha filmben láttam), ami megtépázza a kapcsolatukat. Helyre tudják hozni, meg tudnak birkózni azzal a tengernyi változással, ami egy kisgyerekkel együtt jár?

Anyám a pácban (Tully)

Az anyaság egyik legfontosabb kérdése a „Biztosan bírni fogom ezt?” És ilyenkor nem csak a babák által átsírt éjszakákra kell gondolni, mert egy gyerek bizony kamasszá válva is rengeteg probléma okozója lehet. A filmbeli, megözvegyült Diane-nek egyedül kell elbírnia nagy, erős, ráadásul figyelemhiányos hiperaktivitással küzdő kamasz fiával, aki a legváratlanabb pillanatokban törhet, ráadásul igencsak erőszakos, mondhatni közveszélyes módon. Anyának lenni nem egyszerű dolog. Tele van aggódással, frusztrációval, szorongással, önértékelési problémákkal, kérdésekkel. Ó, nem csak ezekkel… van benne rengeteg öröm és büszkeség is, ami minden apró és nagyobb bizonytalanságot helyretesz. Ebben a filmben egy teljesen átlagos háromgyerekes anyuka egy napját követhetjük végig. Akinek van gyereke, az mindennap ebben él, és pont emiatt nincs legalább egy olyan jelenete a filmnek, amit ne élt volna át. Akinek nincs gyereke… - hát, nem biztos, hogy annak ez a film hozza meg a kedvét az anyasághoz.

Juno

Az ember szüzességének elvesztése általában nem egyenlő a gyermeke megfogantatásának pillanatával, de a tinédzser Juno McGuff esetében pont ez a helyzet.

Bunny Lake hiányzik (Bunny Lake Is Missing)

Minden szülők legnagyobb rémálmával szembesít minket a film: mi van akkor, ha eltűnik a gyerekünk, és sehol sem találjuk? Ráadásul a Bunny Lake hiányzik eggyel még ennél is tovább megy: mi van ha ez az eltűnés egy idegen városban, idegen környezetben történik, ahol az anya nem számíthat családi segítségre? A kis Bunny Lake-et az első óvodai napján nyeli el a föld, és a helyzet odáig fajul, hogy a rendőrség számára a lány anyukája, Ann Lake válik gyanússá.

Életem értelme (The Blind Side)

Michael Oher (Quinton Aaron) az egyik legnagyobb amerikai futball-játékos, de a sikerekhez göröngyös út vezetett. Michael lézengő kamaszként egy nap találkozik Leigh Anne-nel (Sandra Bullock). Még akkor sem, ha az igazi anya hamarosan meghal egy betegségben. De vajon mindenképpen a helyére kell lépni? Meg kell-e felelni ebben az anyaszerepben úgy, hogy az mindenkinek jó legyen?

Anyák napja

Milyen könnyen és hamar el tudjuk felejteni azt, hogy mi anyák is önálló, érző egyéniségek vagyunk saját vágyakkal, ambíciókkal. Képesek vagyunk akár évekre beletemetkezni a gyereknevelésbe. Megszületik az utód -esetleg utódok (hajrá ikres anyukák!)-, akár több is egymás után, mi pedig kivonjuk magunkat a forgalomból. Simán eltelik 2-3 év, de lehet, hogy még több is, mire észbe kapunk: azon kívül, hogy gyermekeink életét menedzseljük, kik is vagyunk mi valójában? Mit is szeretnénk az élettől? A film főszereplője, Eliza kétgyermekes anyuka. Minden percét a gyermekeinek szenteli, állandó rohanás, szervezés az élete, ráadásul többnyire mindent egyedül kell csinálnia, mert a férje kevés időt tölt otthon. Aztán egy nap jelentkezik egy pályázatra, amit úgy gondol, a kisujjából fog kirázni: 500 szóban kell megfogalmaznia azt, mit jelent számára az anyaság. Miért is ne tudna erről írni -gondolja-, hiszen imádja a gyerekeit. A dolgok azonban szép lassan kicsúsznak a kezei közül: a fia kishíján kiesik az autó ablakán, a kislánya szülinapi tortáját elrontják, az autóját elszállítják, és még a legjobb barátnője is megharagszik rá. Ekkor jön rá arra, hogy az anyaság ebben a formában számára nem boldogító, semmi jót nem tud írni róla. Ezért úgy dönt otthagy csapot-papot, nem megy haza. Elhatározása ugyan nem tart sokáig, mégis rádöbbenti arra, hogyan kell az anyaságban rejlő nehézségeket könnyűszerrel úgy átformálni, hogy azok ne elvegyenek belőle, hanem hozzátegyenek a boldogságához.

Az anya (Mother)

Ez a film számomra kihagyhatatlan a listáról, egyrészt nyilván sírok rajta, másrészt nagyon életszerű története van. Ja, a gyerekek is idegesítőek benne, végre! Elképzelted valaha, hogy mi lenne a gyerekeitekkel, a családoddal, a férjeddel, ha elragadna egy baleset vagy egy betegség? Ez a film éppen ezt a témát fejtegeti úgy, hogy nincs az az ember, aki ne sírná magát lázasra tőle. Egy édesanya megtudja, hogy halálos betegségben szenved, és csak néhány hónapja van hátra.

A Rosemary gyermeke (Rosemary's Baby)

Sokak számára már a gondolat is riasztó, hogy egy idegen élet foganjon meg a testükben, ami kilenc hónapon át ott növekszik. Erre a félelemre játszik rá Roman Polanski klasszikus thrillere, amiben a főhősnő a fejébe veszi, hogy a gyermek, akit a hasában hordoz, valójában a Sátán fia, a szomszédjában élő két nyugdíjas sátánista, valamint a velük feltűnően szimpatizáló férje táplálta belé.

Szakítópróba (Boyhood)

A film, ami azzal került be a köztudatba, hogy tizenkét éven át forgatták, így a szereplők változása nem a sminkesek csodás munkáját, hanem az eltelt idő öregítő hatását dicséri. A filmbéli Masont hattól tizennyolc éves koráig követhetjük, és az ő szemszögéből látjuk az édesanyját, aki sokáig mindig a rossz pasikba lesz szerelmes, de bármilyen bajt okozzanak is a szívügyei, mindent megad a két gyermekének, hogy normális, jó fej emberkékké váljanak az életben.

tags: #anyasagrol #szolo #filmek