A beszoktatással kezdődik a kisgyermek bölcsődei élete. Az ismeretlen új környezet megismeréséhez, bölcsődei napirend elfogadásához, a gyermekcsoport életébe való beilleszkedéshez, az anyától való elváláshoz a gyermeknek szüksége van az anya, a szülő biztonságot nyújtó jelenlétére, türelmes biztató, támogató magatartására.
A Fokozatos Beszoktatás Lényege
A szülővel történő fokozatos beszoktatás a családdal való együttműködést helyezi előtérbe. Az anya, az apa vagy más családtag jelenléte biztonságot ad, segíti a kisgyermeknevelő és a gyermek között az érzelmi kötődés kialakulását, ezzel a gyengéd átmenetet, az új környezethez való alkalmazkodást. A szülővel történő fokozatos beszoktatás módszere, hogy a gyermek bölcsődei tartózkodásának idejét fokozatosan növeljük.
A beszoktatás időtartama általában 2 hét, minden esetben alkalmazkodva a gyermekhez, hiszen minden gyermek más, illetve figyelembe véve a szülők kéréseit is. A beszoktatás időtartama a gyermek viselkedésétől függően növelhető, a hangsúly azonban mindig a fokozatosságon van. Célszerű, ha a beszoktatás 2 hétig tart, de esetenként ez a gyermek viselkedésétől függően növelhető.
A beszoktatás az első héten a szülővel történik, a második héten már a szülő állandó jelenléte nélkül. A szülő egyre rövidebb időt tölt gyermekével a csoportban, míg így a gyermek egyre hosszabb ideig tartózkodik szülő nélkül a bölcsődében. A kisgyermeknevelők a gyermek együttműködésétől függően, már az első napokban próbálkoznak a kapcsolat kialakításával, kísérletet tesznek egy-egy gondozási részművelet elvégzésére is a szülő jelenlétében (pl.: kínálás, cipő bekötése, orrtörlés, stb.).
A Beszoktatás Menete Napról Napra
A beszoktatások folyamatosan, a szülővel együttműködve, a biztonsági szabályok betartásával zajlanak. A beszoktatások időpontjának meghatározása egyénileg, a bölcsődevezetővel, kisgyermeknevelőkkel egyeztetve a szülők igényeit figyelembe véve történik. Alapelv, hogy a beszoktatást mindig előzze meg a családlátogatás.
1. nap
Eltöltött idő kb. 1-1,5 óra. A szülő és a gyermek 9 órára érkezik. A gyermek a szülővel együtt játékidőben ismerkedik a környezetével, csoporttal, kisgyermeknevelővel.
2. nap
Eltöltött idő kb. 2 óra. A szülő és a gyermek 9 órára érkezik, folytatódik az ismerkedés. A szükséges gondozást a szülő végzi a kisgyermeknevelő megfigyeli. Esetleg pár perc a szülő nélkül.
3. nap
Eltöltött idő kb. 3 óra. A szülő és a gyermek 9 órára érkezik, folytatódik az ismerkedés. A szükséges gondozási műveleteket a szülő végzi, a kisgyermeknevelő figyelemmel kíséri. A kisgyermeknevelő törekszik a gyermekkel való kapcsolatfelvételre. Rövidebb időre elmegy a szülő.
4. nap
Eltöltött idő kb. 3,5 óra. A szülő és a gyermek 9 órára érkezik. A szükséges gondozási műveleteket még a szülő végzi, de a kisgyermeknevelő is besegít, apróbb gondozási műveletek kezdeményezésével nyit a gyermek felé. A gyermek már a bölcsődében ebédel, az ebéddel a szülő kínálja.
5. nap
Eltöltött idő kb. fél nap. A szülő és a gyermek 8 órára érkeznek. A gyermek a bölcsődében reggelizik és ebédel. A kisgyermeknevelő végzi a gondozási műveletek jelentős részét. A szülő hosszabb-rövidebb időre kimegy a csoportból, de bármikor visszahívható. Ebéd után már az ágyát is megmutatják a gyermeknek. A hétvége után visszaesés tapasztalható.
6. nap
Eltöltött idő kb. A szülő és a gyermek 9 órára érkeznek, a szülő hazamegy.
7. nap
Eltöltött idő kb. 6 óra. A szülő a gyermekkel 8 órára érkezik. A szülő kimegy a csoportból, a kisgyermeknevelő végzi a gondozási műveleteket. Ebéd után az anya altatja el a gyermeket, és ébredéskor szintén jelen van. A szülő a gyermekkel 8 órára érkezik, a szülő hazamegy, a gyermeket reggelivel kínáljuk.
8., 9., 10. nap
Eltöltött idő kb. 7-8 óra. A gyermek reggelire érkezik és uzsonna után hazamegy. A szülő délelőttönként már egyre több időt van távol, végül már nincs is jelen. A gondozási műveletek a kisgyermeknevelő végzi.
Fontos Szempontok a Beszoktatás Során
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az elválás nem csak a gyermekek számára jelenthet nehézséget. Az anyáknak, szülőknek ugyanúgy fel kell dolgozniuk azt, hogy gyermekükre most már más figyel, más gondoskodik róla napközben. Szoktatni kell saját magukat is, és gyermeküket is - szép fokozatosan - arra, hogy egyre több ideig lesznek külön egymástól, de a nap végén újra együtt játszhatnak majd.
Fontos, hogy a szülő bízzon a választott nevelőben, magabiztosságot sugározzon gyermeke felé, így benne is biztonságérzetet kelt, megkönnyítve ezzel a beszoktatást. A szülőnek bíznia kell a gyerekében és önmagában is, hogy annyit pakol a gyerek „tarisznyájába”, amivel boldogul. Az oviban kicsiben történik meg az, ami majd eljön akkor, amikor elköltözik otthonról: a szülő útjára bocsátja gyermekét. Nehéz és félelmetes feladat, de ez az első pillanattól benne van a pakliban. Tudomásul kell venni. Ráadásul a szülőnek bízni kell az óvónőben is.
Mielőtt óvodás lesz a gyerek, fel kell készíteni arra, hogy megváltozik a napi rutin, új helyzetbe fog kerülni. Nem csak arról kell beszélni, hogy új barátokat szerezhet, új játékokkal játszhat, hanem arra is, hogy az oviban fog enni és aludni is, és akkor nem lesz ott se anya, se apa, de ha felébredt és kicsit játszott, akkor megyünk érte - célszerű megmondani, hogy ki fog érte menni -, és utána megyünk haza. A gyerekeknek azt is el lehet mondani, hogy azért kell oviba járniuk, mert már nagyok, és nekik most ez a munkájuk, ahogy anya és apa is megy dolgozni.
A Sírós Gyermek és a Szülő
Bármilyen jól is készítettük fel a gyerekünket az ovira, az új környezetet, az új helyzetet traumaként élik meg a gyerekek. A sírás a szülőnek rossz, a gyereknek viszont jó. Segít feldolgozni a traumát. A könnyekkel együtt a feszültség is kijön. Tulajdonképpen a sírás gyógyít. 3-5 hét alatt azonban beszokik a gyerek, és a sírás elmarad.
Szinte hihetetlen, de amíg az anya ott áll az ajtóban, ölelgeti a gyerekét és arra vár, hogy a gyerek abbahagyja a sírást, a gyerek a lehető legritkább esetben nyugszik meg, és mindennek az a vége, hogy már az anya könnye is kicsordul és már ketten sírnak. Sok családban úgy oldják meg ezt a problémát, hogy az apa viszi az oviba a gyereket, és akkor nincs sírás. Az anyának rossz úgy elmenni, hogy egy síró gyereket hagy az oviban, de aki már látta, hogy mi történik ilyen esetben, nem kételkedik, hogy az anyának tényleg mennie kell, nincs értelme húzni a búcsúzást. Amikor az anya elment, az óvónők elterelik a gyerek figyelmét és 2-3 perc múlva már a könnyeknek semmi nyoma.
Szülőként nem célszerű az érzelmi képmutatás, azonban az óvodai beszoktatás nem az a terep, ahol az anyák sírhatnak. Ha az elszakadás a szülőnek nehezebb, akkor a szorongást és a bánatot a gyerek is átveszi. Sírni lehet, miután otthagytuk a gyereket a csoportban és beültünk az autóba, vagy éppen hazafelé sétálunk.
A Nem Sírós Gyermek
A könnyek fájdalmasak, a sírás elmaradása viszont figyelmeztető jel az óvónőknek. Néhány gyerek sírás nélkül beszokik - főleg, akik sokat voltak korábban a nagyinál vagy már jártak bölcsibe -, és lelkesen vetik bele magukat az új kalandba, de a nem sírós gyerekeknél sokszor később jön ki a feszültség. Őket általában jól felkészítették - legalábbis elméletileg -, de a végén arra döbben rá a gyerek, hogy otthagyták. Ők napközben is sírdogálnak és az egész csoport beszoktatását befolyásolják. Szülőként az a feladat, hogy az óvónőkkel együttműködve erősítsük a gyerek biztonságérzetét, és lehetőleg elsőként - az ovi házirendje szerinti időben - menjünk érte délután. Ezeknek a kicsiknek nagyon rossz érzés, ha az egész ovi hazament már, de ők még ott vannak és egyre magányosabbak.
Bölcsis Beszoktatás - Tapasztalatok
Mit Hoz magunkkal a Gyermek?
Minden bölcsődében kérjük, hogy a gyermek vigyen magával egy alvós plüssállatot / kis takarót / rongyit. Meséljük el a szülőknek, hogy ennek mi a jelentősége, milyen legyen az otthonillatú támasz. A szülőnek ez segítség, hiszen így tudja, ez biztonságérzetet ad majd a gyermeknek, és könnyebb lesz elviselni az ő hiányát, mivel ezek az otthoni alvásnál is egyfajta szülőpótlékot jelentenek a kicsik számára.
Váltóruhát, benti váltócipőt a gyermeknek, pelenkát, vízzel töltött kulacsot, kedvenc alvókáját, plüss állatkáját érdemes magunkkal vinni.
Együttműködés a Szülőkkel és a Gyermekkel
Az óvoda és a szülő nem lehet ellenség. Az óvónő nem rombolhatja a szülő tekintélyét, és a szülő sem rombolhatja az óvoda és az óvónők tekintélyét. Fontos, hogy a szülő bízzon a választott nevelőben, magabiztosságot sugározzon gyermeke felé, így benne is biztonságérzetet kelt, megkönnyítve ezzel a beszoktatást.
A szülőnek tudniuk kell azt is, a gyermeknek fontos, hogy kötődhessen valakihez, így ne lepődjön meg, ha folyton csak a kisgyermeknevelőről beszél, rajzol, vagy épp virágot szed neki. A szülőnek ez segítség, hiszen így tudja, ez biztonságérzetet ad majd a gyermeknek, és könnyebb lesz elviselni az ő hiányát, mivel ezek az otthoni alvásnál is egyfajta szülőpótlékot jelentenek a kicsik számára.
A beszoktatások időpontjának meghatározása egyénileg, a bölcsődevezetővel, kisgyermeknevelőkkel egyeztetve a szülők igényeit figyelembe véve történik. Minden esetben a gyermek és a szülő egyéni igényeihez igazítjuk a beszoktatási tervet. A szülő munkába való visszatérése esetén érdemes a beszoktatási időszak kezdetét legalább egy hónappal a munkakezdés előttre, vagy a kiadott szabadság terhére időzíteni, ezzel is elősegítve a beszoktatás sikeres lezajlását, legalább két hetes időintervallum egybefüggő meglétét.
Fontos, hogy a beszoktatás alatt ugyanaz a személy kísérje végig a gyermeket. Betegség, váratlan helyzet miatt a beszoktatás menete meghosszabbodhat, üteme lassulhat. Tartsuk szem előtt, hogy a bölcsődekezdés nemcsak a beszoktatásban résztvevő gyermeknek nehéz, de a szülőknek és bizony a már bölcsődébe járó gyermekeknek is egy új helyzet.
A szülőnek bíznia kell a gyerekében és önmagában is, hogy annyit pakol a gyerek „tarisznyájába”, amivel boldogul. Az oviban kicsiben történik meg az, ami majd eljön akkor, amikor elköltözik otthonról: a szülő útjára bocsátja gyermekét. Nehéz és félelmetes feladat, de ez az első pillanattól benne van a pakliban. Tudomásul kell venni. Ráadásul a szülőnek bízni kell az óvónőben is.
Az elválás nem csak a gyermekek számára jelenthet nehézséget. Az anyáknak, szülőknek ugyanúgy fel kell dolgozniuk azt, hogy gyermekükre most már más figyel, más gondoskodik róla napközben. Szoktatni kell saját magukat is, és gyermeküket is - szép fokozatosan - arra, hogy egyre több ideig lesznek külön egymástól, de a nap végén újra együtt játszhatnak majd.
A beszoktatás során felmerül, hogy a gyerek könyörög azért, hogy csak ma ne kelljen oviba menni. Nagy a kísértés, de nem szabad engedni neki. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb gyerek három hét alatt beszokik. Ha félidőben feladja, sokkal nehezebb lesz neki és sokkal tovább tart, ráadásul minden hétvége némi visszaesést hoz, mert két nap otthonlét után megint ovi. De beáll a ritmus, és nem lesz gond.
Fontos megjegyezni viszont, hogy vannak gyerekek, akiknek túl nagy stresszt jelent az óvoda. Egyes gyerekek lehet, hogy nem bírják a napjainkra jellemző nagy létszámú csoportokat. Sok esetben ez egyszerűen alkati kérdés. Ha azt látjuk, hogy a gyerek hosszú távon is nagyon rosszul érzi magát, érdemes alternatív megoldásokon gondolkodni.
Minden év eleje: Év elején nemcsak az új ovisoknak kell beszokni, hanem a nagyobbaknak is vissza kell találniuk az oviba járáshoz. Az ő beszoktatásukra is figyelni kell. Fel kell készíteni őket, hogy itt az ősz, ismét kezdődik az ovi, korán kell kelni, de ott lesznek a barátai stb. A felkészülés részeként meg lehet tervezni az ovis napokon a reggelit, együtt kiválasztani az ovis fogkefét és váltócipőt, és ha azt kéri, hogy korán menjünk érte, akkor legalább az első két hétben próbáljuk megoldani. A gyerek várni fogja, hogy mikor jönnek érte, és a biztonságérzetét növelhetjük azzal, ha nem azt mondjuk neki, hogy fél négyre megyünk érte, hanem azt, hogy ebédeltek, utána szieszta, uzsonna, pici játék, és már ott is vagyok.
Ha különböző korosztályok kerülnek egy csoportba, akkor sok szülő félelme, hogy az ő ötévese a hároméves szintre butul. Ez botorság. Az előfordulhat, hogy ellesi: ha a kicsi sír, nagyon sír, akkor az anyukája sokáig ott van, és megpróbálkozik ezzel az érdekérvényesítéssel, de ezt könnyű leszerelni. A nagyobbak úgy tudják megtalálni a helyüket a kicsik között - bár az óvónők külön foglalkoznak a korosztályokkal -, ha erősítjük bennük, hogy ők nagyok, nekik kell megmutatni az óvodai szabályokat a kicsiknek, és milyen jó, hogy ők már ennyi mindent tudnak, nem kell nekik megtanulni, több idő van játszani, mesélni.
Minden szülőnek be kell látnia, hogy nemcsak az ő gyereke jár az oviba, és bár otthon a családban a gyerek körül foroghat a világ, az oviban nem fog. A gyerekek egy csoport tagjai, és mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Ezek a szabályok megkönnyítik a gyerekek életét és segítik a szocializációs folyamatokat. Az óvodai szabályok a szülők lehetőségeiről, kötelezettségeiről és jogairól is szólnak, segítik a szülő és az óvónő együttműködését.
Ha viszont azt látjuk, hogy gyermekünk a beszoktatási időszak után is láthatóan szorong, szenved és ezeknek jeleit mutatja (például nem múló éjszakai bepisilés, visszaesés a szobatisztaságban, esetleg dadogás, vagy bármi szokatlan, ami nagyban eltér a gyermek korábbi viselkedésétől), próbáljuk meg kideríteni az okát - lehet, hogy az egyik óvónővel valóban nem jönnek ki egymással, vagy a csoportban van olyan kis gyerek, akivel folyamatos konfliktusa van -, konzultáljunk szakemberrel, és keressünk megoldásokat.
tags: #anyas #beszoktatas #jellemzo #folyamata #szakaszai