A keresztény gondolkodókat a teológia történetének kezdetétől foglalkoztatta az a kérdés, hogy mikor jelenik meg az Isten által teremtett emberi lélek a testben a fogantatás után.
A római katolikus egyház tanítása szerint az emberi élet szent, és a fogantatás pillanatától kezdve minden körülmények között védeni és tisztelni kell. Ez az álláspont az abortusz minden formájával szemben határozott elutasítást fogalmaz meg.
Ferenc pápa az irgalmasság szentévének lezárása után apostoli levelében minden római katolikus papra kiterjesztette azt a jogot, hogy a szentév vége után is feloldozást adhasson az abortuszon átesett nőknek. Ezt sokan jelentős - a pápa egyházon belüli kritikusai persze negatív - fordulatként értékelik, amely több mint egy éve kezdődött.
A bibliai példázat szerint, amelyet Ferenc pápa is felidéz, az irgalom és a szenvedés mindig együtt jár. Egy házasságtörésen kapott asszonyt vezetnek Jézus elé, akit a törvények szerint meg kellene kövezni. Jézus azonban úgy felel nekik, hogy az vesse az asszonyra az első követ, aki maga bűntelen. Erre egyedül hagyják Jézust és az asszonyt a templomban, és szétszélednek. Jézus azt mondja az asszonynak: „Én sem ítéllek el, menj, és mostantól ne vétkezz!”
Ferenc pápa utal arra, hogy „nincs olyan bűn, amelyre ne terjedne ki az isteni kegyelem, ha a bűnös szív keresi a megbékélést az Atyával”. Ugyanakkor nyomatékosítja, hogy a terhesség megszakítása súlyos bűn, mert egy ártatlan életnek vet véget.
A Katolikus Egyház Álláspontja
Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) által közzétett „Etikai és vallási irányelvek a katolikus egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozóan” értelmében az abortusz „soha nem megengedett”. A püspökök úgy definiálják az abortuszt, mint „a terhesség közvetlenül szándékolt megszakítását az életképesség előtt, vagy az életképes magzat közvetlenül szándékolt elpusztítását”.
Más szóval, a katolikus egyház minden olyan cselekvést tilt, amelynek egyetlen és közvetlen célja az emberi élet befejezése az anyaméhben. Az abortusz tilos, függetlenül attól, hogy a születendő csecsemő életképes-e - vagy képes-e túlélésre az anyaméhen kívül.
A püspökök szerint a meg nem születetteket a fogantatás pillanatától védeni kell. „Minden olyan eljárás abortusz, amelynek egyetlen azonnali hatása a terhesség életképesség előtti megszakítása, ami morális összefüggésében magában foglalja a fogantatás és az embrió beágyazódása közötti intervallumot” - tették hozzá.
A Pénzügyi Okok és az Erkölcsi Dilemmák
A magyarországi jogszabályok alapvetően a terhesség 12. hetéig engedik a megszakítást. Ennek orvosetikai és szakmai oka is van. Egyrészt a 12. hétre fejlődnek ki teljesen a magzat funkciói szerint elkülönülő szervei, vagyis a teste, és körülbelül ekkortól érez fájdalmat is. Ez előtt tehát még felfogható úgy az abortálás, mint az anya egy szervének, teste szöveteiből egy résznek az eltávolítása.
Másrészt a 12. hét után már a magzat, illetve az orvosi eszközök mérete miatt ugrásszerűen megnő a beavatkozások szövődményeinek száma. Ezért a törvények a 12. hét után csak bizonyos körülmények fennállásakor engedélyezik az abortuszt. Például ha a terhesség erőszak eredménye, vagy az anya életét veszélybe sodorná a kihordás, vagy a magzatnál azonosítanak egyértelműen élettel össze nem egyeztethető rendellenességet.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is úgy kommentálta Ferenc pápa apostoli levelét, hogy Magyarországon már évtizedes az a gyakorlat, hogy nemcsak a püspökök, hanem bármelyik pap feloldozást adhat az abortusz bűnét meggyónó nőnek, és kiközösítéssel jellemzően csak az sújtják, aki már többször esett át abortuszon, noha tisztában volt azzal, hogy az egyház ezt bűnnek tekinti.
„A döntés pasztorális segítségnyújtás, és kifejezi az irgalmasságot, ám a helyzet teológiai megítélésén nem változtat” - fűzte hozzá Erdő Péter.
Történelmi és Teológiai Perspektívák
A témát annyira komolyan vette a Vatikán az 1960-as években egyre hangsúlyosabbá váló túlnépesedési aggodalmak miatt, hogy VI. Pál pápa 1968-as körlevele, amely a házasságról szóló egyházi tanítás alapelveit foglalja össze, máig az egyház születésszabályozásról szóló tanításának alapja. Ezt a körlevelet még XXIII. János pápa kezdeményezte, és megszövegezésében részt vett utóda, II. János Pál is.
A körlevél egyértelműen elutasít minden olyan cselekedetet és eszközt - így a megszakításos közösülést, a fogamzásgátló eszközöket, a sterilizálást és az abortuszt is -, amely lehetetlenné teszi a fogantatást. Egyetlen módszert fogad el: ha a házastársak a női ciklus azon periódusában élnek szexuális életet, amikor a nő éppen nem foganhat meg.
Aquinói Szent Tamás a 13. században a későbbi biológiai felfogáshoz közelítve gondolkodott a magzati fejlődésről, illetve a test és a lélek viszonyáról. Szerinte az emberi, vagyis a racionális lélek nem a fogantatás pillanatától van jelen a testben, hiszen nem anyagi létező. Az embrió testének anyagát az anya teste szolgáltatja, ám ebben a kezdeti stádiumban még csak vegetatív lélekkel rendelkezik, ami a növényi élethez hasonlítható. Az apa magjával való egyesüléskor a termékenyítő erő által alakul ki a szenzitív lélek a magzatban, amely az állati létezés kategóriája. A racionális, vagyis emberi lélek kialakulása viszont nem anyagi, hanem isteni természetű folyamat, ezért az emberi lélek nem pusztul el a test romlásával sem.
Tamás azonban hangsúlyozza főművében, a Summa Theologiae-ben: mindez nem azt jelenti, hogy egy emberben három különböző rangú lélek van, hanem egyik elpusztulásával születik meg a másik, amely magában hordozza az előző természetét. Ez az egész elképzelés szinte biológiai megközelítés, persze a középkori teológia nyelvén és a tudomány akkori állásának fokán megfogalmazva.
Arról azonban, hogy a magzat kialakulása során mikor teljesedik ki a racionális lélek, amely egyedi emberré teszi őt, Tamás sem mond többet, mint hogy akkor, amikor a magzati test már alkalmas a befogadására. A Summa Theologiae szerint az a magzat, amelyik még nem telik el az emberi lélekkel, nem is üdvözülhet, és nem támad fel.
Orvosi és Társadalmi Megközelítések
A magyar törvények alapvetően a terhesség 12. hetéig engedik a megszakítást. Ennek orvosetikai és szakmai oka is van. Egyrészt a 12. hétre fejlődnek ki teljesen a magzat funkciói szerint elkülönülő szervei, vagyis a teste, és körülbelül ekkortól érez fájdalmat is. Ez előtt tehát még felfogható úgy az abortálás, mint az anya egy szervének, teste szöveteiből egy résznek az eltávolítása.
Másrészt a 12. hét után már a magzat, illetve az orvosi eszközök mérete miatt ugrásszerűen megnő a beavatkozások szövődményeinek száma. Ezért a törvények a 12. hét után csak bizonyos körülmények fennállásakor engedélyezik az abortuszt. Például ha a terhesség erőszak eredménye, vagy az anya életét veszélybe sodorná a kihordás, vagy a magzatnál azonosítanak egyértelműen élettel össze nem egyeztethető rendellenességet.
Magyarországon a rendszerváltozás után röviddel már az Alkotmánybíróság is foglalkozott az abortusz kérdésével. A 64/1991. (XII.17.) AB határozatban előírta az Országgyűlésnek, hogy törvényben szabályozza a méhmagzat jogi természetét. Az abortusz melletti legerősebb érv ugyanis az anya önrendelkezési joga, míg a magzat melletti az állam.
A magyar jogrendszer egyébként több helyen is említést tesz a magzati élet védelméről, és leteszi a garast a fogantatástól kezdődő életvédelem mellett. Elvi szinten mondja ki Magyarország Alaptörvénye - és korábbi alkotmánya is -, a magzati élet védelméről szóló törvény pedig megerősíti, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”, sőt, a törvény úgy fogalmaz: „a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze”.
Ebből logikusan következhetne az előbb tárgyalt vita feloldása, mégsem így van: amit ugyanis a jogalkotó elmulasztott, pótolta az Alkotmánybíróság gyakorlata, mely többek között kimondta, hogy „nem hagyható figyelmen kívül a nők önrendelkezési joga sem”, ezért „az abortusz nem tiltható, de indok hiányában nem megengedhető”.
A magyar jogi szabályozás tehát a jogelvek szintjén kifejezetten életvédő álláspontra helyezkedik, a gyakorlatban azonban - elkerülendő a nagyobb társadalmi feszültségeket - kompromisszumos, és ezzel meglehetősen önellentmondásos megoldást követ.
A "Családsegítő Szolgálat" koncepciója az, hogy a családot az élet kezdetétől végigkíséri a különböző életszakaszokon. Ebbe beleillett a magzatvédelemmel és a születéssel kapcsolatos terület is. A házastársi kapcsolatokban nagyobb, az élettársi kapcsolatokban azonban sokkal kisebb a gyermekvállalási kedv, és az utóbbiakban az abortuszok száma is sokkal magasabb, mint a házasságokban.
Az 1990-es évek elején 90-100 ezer, manapság 43-45 ezer abortuszt végeznek el évente Magyarországon. Az abortuszok számának csökkenésében nagy szerepe van a Családvédelmi Szolgálat (CSVSZ) védőnőinek. A törvényi szabályozás az első beszélgetésre ad lehetőséget, de nagy lehetőség az ilyen háttér támogatásával végezni a feladatot, ahol segítséget kapnak a mélyebb válságok feloldására.
A Pápai Nyilatkozatok és az Egyházon Belüli Vita
2015 augusztusában a pápa a családról szóló püspöki szinódus közeledtével kijelentette, hogy az egyházi esküvő ellenére elvált, majd polgári keretek között újraházasodott hívőket nem szabad kiközösíteni az egyházból, bár a szentségekben nem részesülhetnek. Majd egy hónappal később Ferenc pápa gyorsabbá és kevésbé költségessé tette a templomi házasságok semmiségét kimondó egyházjogi eljárást.
Volt azonban eltérő teológiai megítélése „a helyzetnek”, mégpedig nem is akárkié, hanem Aquinói Tamásé, akit csak „angyali doktornak” neveznek a középkor óta. Aquinói Tamás szerint az emberi, vagy ahogy ő nevezi: a racionális lélek nem a fogantatás pillanatától van jelen a testben, hiszen nem anyagi létező.
A Summa Theologiae szerint az a magzat, amelyik még nem telik el az emberi lélekkel, nem is üdvözülhet, és nem támad fel. Ez az egész elképzelés szinte biológiai megközelítés, persze a középkori teológia nyelvén és a tudomány akkori állásának fokán megfogalmazva.
Az abortusz és az eutanázia erkölcsi dilemmái - Makláry Ákos parókus - Délelőtt
A Katolikus Egyház Katekizmusa összefoglalja az egyházi tanítást, és elismeri a meg nem születettek belső méltóságát és értékességét. „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell - áll a katekizmusban. - Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (KEK 2270)
Az Egyház az abortuszt „emberélet elleni bűnnek” tekinti, és az abortusz elvégzése - vagy valaki másnak az abortuszhoz való hozzásegítése - alapot ad az automatikus kiközösítésre.