Az anya-lány kapcsolatról általánosságban beszélni nem könnyű, hiszen mindenkinél más és más tényezők formálják ezen kötelék kialakulását. Mégis, alapjában véve egy olyan kapcsolatról van szó, ami már gyerekkorban kialakul. Egy anya, a születéstől kezdve a gyerekkel van. Segíti, támogatja, s az élet összes szakaszában mellette áll. Persze az élet rögös útjai kifürkészhetetlenek, s nem mindenki mondhatja magáénak a filmekből már jól ismert, szoros anya-lánya kapcsolatot. Ennek a köteléknek a kialakulását minden embernél más és más tényezők befolyásolják. Mégis, a lányok több mint 50%-nak az anyukája a legjobb barátnője. Temérdek vizsgálat, s persze tapasztalat szerint, a lányok énképe és önértékelése, s még a saját magáról alkotott kép is mind-mind összefügg az anya-gyermek kapcsolattal. Az, hogy valaki mennyire elégedett a külsejével is sokban összefügg azzal, hogy az anya mennyire tartja fontosnak a vonzó megjelenést. Ennek, s talán az egész kapcsolatnak az első legfontosabb lépcsője a serdülőkorban jelenik meg, amikor a kislány szépen lassan felnőtt nővé érik, s ez egyfajta közös problémákat is hozhat magával, amik akár erősíthetik a kapcsolatot.
Meg kell érteni, hogy egy anya is csak ember. Furcsán hangzik, de ha elszakadunk a számonkérő, fegyelmező szülő szereptől, akkor meglátjuk benne azt a lányt, aki egyszer ő is volt. Minden anya egyszer lány volt, s most megtapasztalja, hogy milyen is a másik szerepben lenni, s megvívni ugyanazokat a harcokat, amiket régen. Hisz, egyszer mi is átkerülhetünk az ő oldalára. Fontos, hogy meglássuk, s emberszámba vegyük azt, hogy egy anyának is vannak érzései, szükségei, vágyai, akárcsak nekünk. Persze senki sem tökéletes, és lehetnek buktatók, sőt, kisebb vagy nagyobb veszekedések egyaránt. Ilyenkor meg kell próbálni szem előtt tartani, hogy az anya csak a legjobbat akarja nekünk, hiába tűnik úgy, hogy ezzel korlátoz, vagy éppen irányít. A másik oldalról is számos buktatóval, s jellemhibával találhatjuk szembe magunkat. Az egyik legfontosabb, hogy az anyának el kell fogadnia lánya felnőtté válását, s néhány esetben hagynia kell, hogy a saját hibáiból tanuljon. Minden esetben erősítenie kell lánya függetlenedési törekvéseit, hiszen így válik majd teljesen felnőtté. A másik legfontosabb, hogy nem szabad önmaga tükrének tekintenie a saját lányát. Ha jó a kapcsolat anya és lánya között, akkor bármit megoszthatnak egymással, az úgy is megértő fülekre talál. Egy ilyen kapcsolatban az anya nem fogja kímélni a lányát a rossztól sem, ugyanúgy megmondja a véleményét, legyen szó egy pocsékul álló farmerról, vagy éppen párkapcsolatról. Mindenképpen meg kell becsülni együtt töltött időt, és észrevenni, hogy minden érzés, gondolat, ami arról szól, hogy mi kik vagyunk, az anyukánktól ered.
Biztos lehetsz benne, hogy remek úton jársz, ha elég jól ismered a gyermekedet. Mert egy jó anya nem tökéletes, hanem figyelmes.
A közösségi médiában nap mint nap azt látjuk, hogy más anyák tökéletesek: mindig türelmesek, kreatívak, stílusosak, és persze a gyerekeik is mosolyognak. Ilyenkor könnyű elbizonytalanodni: vajon elég jó anya vagyok? A válasz egyszerűbb, mint hinnéd. Ha figyelsz a gyermekedre, ha ismered az ő kis világát, akkor máris sokkal többet teszel, mint hinnéd.
De honnan tudhatod, hogy valóban jó anya vagy? Nem mindig egyértelmű, hiszen nincsenek piros pontok vagy bizonyítványok. Van viszont néhány dolog, amit csak egy tudatos, szeretetteljes anya vesz észre a gyerekénél , és ha ezekkel tisztában vagy, joggal érezheted úgy, hogy a helyeden vagy. Nézd meg ezt a 7 pontot: ha magadra ismersz, sokkal közelebb állsz a jó anyasághoz, mint gondolnád.
- Tudod, mi a gyereked szeretetnyelve
Lehet, hogy ő nem mondja ki, de te tudod, hogyan éreztetheted vele, hogy szeretik. Legyen szó egy szoros ölelésről, egy közösen eltöltött délutánról vagy néhány bátorító szóról, ha ráhangolódsz a szeretetnyelvére, az anya gyermek kapcsolat mélyebb lesz, mint valaha. Ez az egyik legfontosabb alapja egy erős anya fia kapcsolatnak vagy egy bensőséges anya lánya kapcsolatnak. - Tudod, mit szeret enni
Az étkezés nemcsak tápanyagbevitel, hanem érzelmi élmény is lehet. Egy jó anya figyel arra, mit szeret a gyereke, és nem büntetésként vagy jutalomként használja az ételt. Néha egy kedvenc vacsora többet mond minden szónál. - Tudod, minek örül igazán
Az ajándék egy szeretetkifejezési forma, és nem a pénz számít, hanem az odafigyelés. Ha olyan apróságot választasz, amiről tudod, hogy szívesen játszik vele vagy már régóta vágyik rá, azzal azt üzened: "Figyellek, fontos vagy." - Tudod, mit szeret csinálni
A gyereked nemcsak iskolás, nemcsak házimunkát végző családtag, hanem egy kis ember, akinek vannak hobbijai, amiket gyakran nélküled csinál. Jó anya vagy, ha tudod, miben leli örömét, és biztosítod neki az időt és a teret, hogy ezekkel foglalkozzon.
- Tudod, kik a barátai
Az anya-gyermek kapcsolat egyik kulcsa a bizalom. Ha tudod, kik veszik körül a gyerekedet, milyen hatások érik, könnyebben támogathatod őt, ha szükség van rá. Akár észrevétlenül, de hatékonyan. - Tudod, miben küzd az iskolában
Nem minden gyerek szól, ha nehézségei vannak. Egy jó anya viszont figyel a jelekre: bizonyítványra, tanári visszajelzésekre, vagy akár csak arra, hogyan viselkedik a gyerek tanulás közben. - Tudod, milyen álmai vannak
A gyerekek néha félnek megosztani a legbensőbb vágyaikat, mert tartanak az elutasítástól. Te viszont jó anya vagy, ha meghallgatod őket, még akkor is, ha az álmok néha szokatlanok vagy még gyerekesek. Az álmodozás nem időpazarlás, hanem a jövő alapja.
A jó anyaság nem arról szól, hogy mindig mindent jól csinálsz. Sokkal inkább arról, hogy jelen vagy, figyelsz, és törekszel arra, hogy megértsd a gyereked világát. Az anya gyermek kapcsolat akkor igazán erős, ha te is tanulsz a gyerekedtől, minden egyes nap. És tudod mit? Már azzal is rengeteget adsz neki, ha érdeklődsz, kérdezel, és együtt nevettek egy nagyot.
Lehet, hogy nem tudod mindig, mit kell tenned. Egy amerikai anyuka nagyszerű ajándékot talált ki kamaszlányának: évekkel 18. születésnapja előtt írt neki egy levelet, amelyben felkészíti őt az élet rá váró nehézségeire és szépségeire is. Rengeteg szülő gyermekként kezeli a már nagykorú gyerekeit is, ezúttal azonban ez az anya olyan dolgokat boncolgat írásában, amelyek nem egy kislánynak, hanem egy független és önálló nőnek szólnak.
A BrightSide pontokba szedte az egyébként felnőttek számára is megszívlelendő levél lényegét:
- Három éven belül kitehetlek a lakásból
Ijesztőnek hangzik, ugye? Mikor betöltöd a tizennyolcat, két lehetséges dolgot tehetsz: egyetemre mész és támogatni foglak annyira, amennyire csak tudlak addig, amíg le nem diplomázol és nem találsz munkát. Vagy pedig nemet mondasz az egyetemre (amiért én elítéllek majd, ha ezt teszed), és munkába állsz. Ebben az esetben saját magadat kell majd eltartanod. Nem támogatok egy 18 fölötti lányt, aki már nem tanul, mert szerintem ez így helyes. Három éved van dönteni... És egyébként is, mi már kitaláltuk, mire használjuk a szobádat. A mi hálónk lesz. - Csodálatos vagy. Gyönyörű vagy. Nagyon okos vagy.
Sokkal jobb vagy, mint én. Igazán csodálatos ember vagy. 15 éve ismerlek téged és sokkal hihetetlenebb vagy, mint azt valaha elképzelhettem legvadabb álmaimban. Ha valaki ezt nem érti, az ő baja (nos, ez apád problémája is egy bizonyos mértékig). - Nem vagyok számodra követendő példa
Teljesen más ember vagy, mint én. Saját személyiséggel rendelkezel. Nem kell azt szeretned, amit én. Minden jogod megvan, hogy felülírd a hatalmamat és hogy ne valld magadnak az értékeimet. Azonban ebben nincs semmi ködösítés: a saját döntéseidért felelősséget kell vállalnod. - Szabad ember vagy. Nincsenek elvárásaim
Válhat belőled gépész, üzleti elemző, háziasszony, szépségterapeuta, magas beosztású vezető vagy valaki, aki a bolt kasszája mögött ül. Nem hiszem, hogy bele kellene szólnom, milyen utat választasz ebben az életben. De mégis, el ne feledkezz az 1. pontról! - Nem tartozol nekem semmivel
Nem azért neveltelek fel, hogy visszafizesd nekem a tartozásod. Nem várom el, hogy eltarts engem idős koromban. Jogod van arra, hogy megválaszd, mi a helyes számodra, hogy mit tartasz értéknek. A te életed és a te választásod. - Van otthonod
Bármi történjék is veled ebben az életben, mellettem állok majd, ha szükséged lesz rám. Támogatni foglak, megoszthatod velem boldogságod és keserűséged, és megpróbálok segíteni, ha kéred. De nem szólok bele semmibe anélkül, hogy jeleznéd szükségét. - Saját életem van
Nem vagyok kötelezve arra, hogy egy csettintésre jöjjek és segítsek rajtad. Nem kell abbahagynom hirtelen semmit sem érted, hogy feláldozzam a teljes kényelmemet a tiedért. Megtehetem. De nem muszáj megtennem. - Saját életed van
Hogy kihez mész feleségül, vállalsz-e gyereket, milyenfajta emberekhez vonzódsz, kire szavazol - ez mind a te dolgod. Az én nézeteimnek, szenvedélyeimnek és meggyőződéseimnek nem szabad befolyásoló hatással lenniük rád. Azt kell tenned, amit a szíved és a lelkiismereted diktál. Ha így cselekszel, nem vesztesz el engem, és nem szűnsz meg a lányomnak lenni. - Senki sem akar bántani téged
Nem könnyű megérteni, de ez az igazság: mindenki magára gondol. Én is. Minden egyes ember a világon, függetlenül a körülményeitől, egyszerűen úgy viselkedik, ahogyan azt ő helyesnek gondolja. Senki sem akarja szándékosan rosszabbá tenni az életedet. Csak egyszerűen aszerint cselekszenek, ahogyan azt a legjobbnak tartják, ahogy ők látják és semmi több. Csak annyi, hogy a te és az ő élettérképük nem teljesen egyezik. - Az élet igazságtalan
Nincs garantált út arra, hogyan legyél sikeres vagy hogyan kerüld el a szerencsétlenségeket. Nem irányítod a világot. Csinálhatsz mindent jól, de mégis találhatod magad kellemetlen helyzetben. Csinálhatsz mindent rosszul, de élheted nagyon sikeresen az életed. Az egyetlen dolog, amiért aggódnod kell az, hogy legyél becsületes. Ne hazudj magadnak. Tanuld meg megérteni magad. Próbáld meg teljesen elérni valódi szükségleteidet és érzéseidet. És gondolj arra, mi lenne a legjobb számodra. - Ami neked jó, valaki másnak rossz lesz
Amikor munkát kapsz vagy felvesznek az egyetemre, valaki más elveszti az esélyt. Amikor valakivel randizni mész, valószínű, hogy valaki első szerelmével találkozol, vagy valakinek az első szerelme lehetett volna a srác vagy a lány. Lehet, hogy elfoglalod valaki más kedvenc helyét a moziban. De ne aggódj ezen, mert ami rossz, másnak jó, és így cserélődik. - Az egyetlen személy, akinek 100 százalékig hihetsz, az te vagy
Nem, még csak nem is én. Csak te. Nem juthatok be teljesen a fejedbe, és mindig elhallgatsz majd vagy elbújtatsz dolgokat, mindenki elől. Tudom, mert én is ezt csinálom. Nekem is van anyukám. Csakis te ismersz MINDENT magadról. Vagyis kizárólag te tudod, mire vagy képes. - Ne hárítsd át a felelősséget másra!
Tizennyolc éves korodtól te leszel a felelős azért, hogy mi történik veled az életben. Neveld fel a saját gyerekeidet, ha azt gondolod, meg tudod tenni magadtól. Vállald el az állást, ami kivhívást jelent, ha azt gondolod, képes vagy teljesíteni az elvárásokat. Költözz el külföldre, ha azt hiszed, túlélsz majd egyedül egy másik országban. EGYEDÜL. Ha szerencsés vagy és találsz embereket, akik segítenek neked, könnyebb lesz. De senkinek sem KÖTELEZŐ segítenie téged. Ne felejtsd el! - Légy felkészült!
Minden cselekedetnek megvan a maga következménye. Sanszos, hogy nem láthatod mindet előre. De legalább próbálj meg fontolóra venni annyit, amennyit csak tudsz. Minél több lehetséges következményre tudsz gondolni a cselekedeteid következményeit illetően, annál racionálisabb lesz a viselkedésed. - Nem kell rám hallgatnod
Felajánlottam neked 14 pontot, amelyekről azt hiszem, jobbá tehetik az életed, mint az enyém valaha volt. De, mint ahogy azt már fent is említettem, te nem én vagy. Ne hasonlítsgasd magad hozzám. Ne hidd azt, hogy az életünknek muszáj vagy lehetséges összehangolódnia minden módon. Mindig is egy olyan embert akartam a világra hozni, aki a SAJÁT életét éli. Szóval menj, és éld! - Csak ne gyere vissza panaszkodni róla!
- És soha nem kapcsold ki a telefonod. Aggódni kezdek.
A szülés körüli és a gyermekágyas időszakban az újdonsült anyának a babájáról kell gondoskodni éjjel és nappal. A nem-nyugati kultúrákban általában a nőrokonok feladata ez: etetik, masszírozzák, „kényeztetik” az anyát a gyermekágyas időszakban. A hat hét gyermekágy leteltével általában könnyebbé válik az élet, de annyira mégsem, hogy innentől kezdve az anya egyedül maradjon a babagondozás és a háztartás kihívásaival. Éppen ezért a fiatal anyákat támogató élő és online csoportokban sok szó esik arról, hogy mi okoz nekik stresszt a mindennapokban. És mi segíthet ennek a kezelésében? Nagyjából ugyanazokat, vagy nagyon hasonló stresszfaktorokat szoktunk összeszedni. Persze ez nem is annyira meglepő, hiszen az anyai kihívások nagy része univerzális! Az édesanyák elsők között szokták említeni, hogy stressznek élik meg, ha a babájuk sírdogál, nyűgös, panaszkodik, nehezen nyugtatható. Ez abból a szempontból rendben is lenne, hogy a természet pont erre „találta ki” a babasírást: vészcsengőnek, hogy a gondviselő ne tudjon nem reagálni! Ehhez szokott kapcsolódni az, hogy az anyák kialvatlansága, állandósult fáradtsága is hozzájárul a rosszabb idegállapothoz. A nehézségek felsorolásában hamar szokott az következni, hogy a baba, kisgyerekek mellett fut a háztartás, halmozódik a mosatlan edény, a teregetni- hajtogatni való ruha és így tovább. És bizony sok családban sajnos csak az anya feladata ezzel megbirkózni. Kérjetek segítséget a nagycsaládban vagy a szomszédoktól! Vagy régi barátoktól, esetleg egy ismerős nénitől, pótnagyitól. Akár zsebpénzért egy egyetemistától! Mert nem szabad egyedül maradni a terhekkel!
A kultúránk, a média, kollektív tudatunk tele van az anyákkal és az anyasággal kapcsolatos elképzelésekkel, mesékkel, ideálokkal, hiedelmekkel, elvárásokkal, intelmekkel. Maga az “ANYA” szó is már a kimondásával hozza ezt a fajta, érzelmekkel teli gondolati kört. Aki csak ma él, van valami kapcsolata az anyasággal, akár a saját édesanyjára gondolva, saját anyaságának megélésével vagy éppen az anya és az anyai szerep hiányának megtapasztalásával kapcsolatban. Mégis felmerülhet a kérdés, ki az, aki anyának számít? Elsőre intuitívnek tűnik a kérdés, mégis messzire vihet.
A nyugati társadalmakra jellemző, hogy nagyon nagy elvárásokat fogalmaznak meg az anyasággal (és szülőséggel!) kapcsolatban, hiszen ez egy idealizált szerepkör. Ezek az elvárások származhatnak egyrészt külső térből (média, társadalom, közvetlen környezetünk), másrészt pedig lehetnek belső elvárások, amiket saját magunkkal szemben támasztunk. A szülőség minden területén maradéktalanul meg kell felelni, hiszen, ha nem így történik, akkor annak maradandó következményei lehetnek a szeretett gyermek egész életére. Érezhetjük a súlyát, a tökéletesség iránti vágyat. Az anyaság, anyává válás egy önmagában transzformatív, azaz átalakító élmény, úgynevezett identitásváltó állapot. Onnantól, hogy anyának érezzük magunkat, ez az identitásunk, énképünk részévé válik, része lesz annak, hogy hogyan gondolkodunk magunkról. És ha úgy érezzük, hogy az anyasággal kapcsolatos külső-belső elvárásoknak nem felelünk meg maradéktalanul, akkor nemcsak mint anya bukunk el, hanem mint ember, mint személy is. Gondolhatjuk, hogy muszáj tökéletesnek lenni, maradéktalanul megfelelni, máskülönben elbuktunk, hisz nagy a tét; a szeretett gyermek boldogsága. Ezzel a hozzáállással a gyermek és a család jóléte és igényei az anya jóléte és igényei fölé helyeződnek. Ezt a gondolatiságot egyes kutatók „intenzív anyaságnak” nevezték el, vagyis az anyaság mint központi életcél jelenik meg. Eszerint az anyák a fő (és gyakorlatilag egyetlen) felelősei a gyermek gondozásának, és magukat teljes egészében ennek a feladatnak szentelik a személyüket háttérbe szorítva. Ez pedig egy hatalmas teher, amitől gyakran érezhetjük úgy, hogy az életünk más területein sem tudunk megfelelni, és semelyik elvárásból sem engedhetünk.
Ez érződhet csapdának. A tökéletesség hajszolásában megjelenik érzelemként a bűntudat, a szégyen, mikor szembesülünk azzal, hogy sosem leszünk azok az ideális szülők, akik vágyunk lenni. A szülőkön a tökéletesség terhe egyenesen a szülői kiégés fele vezet, aminek következtében tapasztalhatjuk, hogy még kevesebb türelmünk, erőnk és energiánk van a családi színtéren való megfeleléshez, nőhet az érzett stressz, a szorongás, csökken a mentális jóllét.
Hogyan lehet akkor ezt feloldani? Hisz lehet, hogy akár saját bőrünkön tapasztaltuk meg, milyen egy elhanyagoló, tekintélyelvű vagy akár bántalmazó szülővel felnőni. Az elvárás magunk felé, hogy nem ilyenek akarunk lenni, hogy szeretnénk mindent megadni gyermekünknek és minden szülői területen megfelelni, normális és TERMÉSZETES. A gond nem ezzel a vággyal van, A probléma ott kezdődik, mikor túlzottan nagy elvárást támasztunk magunk felé, mikor a tökéletességet hajszoljuk. El kell fogadnunk, hogy tökéletes szülő nem létezik, hiszen erre senki sem képes. Emberileg lehetetlen még akkor is, ha feláldozzuk más szerepeinket, és a saját jóllétünket. Még ekkor is érezhetjük azt, hogy nem elég, amire képesek vagyunk, mi magunk nem vagyunk elegek.
Az eddigiek alapján talán már elkezdhettük megérezni, hogy a tökéletesség nem járható út, úgyis mondhatjuk, hogy a tökéletesség egy magunk felé támasztott irreális elvárás.
Az elég jó anya, elég jó szülő
Lehetünk azonban elegek, elég jók. Ugyanis mire van szüksége a gyermeknek? Biztonságra, stabilitásra és egy jelen lévő, szerető szülőre. Az „elég-jó anya” és „elég-jó szülő” koncepciója pont ezt foglalja magába. Vannak bizonyos dolgok, amiket tudunk kontrollálni, és vannak olyanok, amiket nem. Ugyanígy van a szülőséggel, nem tudunk mindent kontrollálni, ami a gyermekünk életében történik. A nehézségek, fájdalmas élmények, traumák sajnos elkerülhetetlenek, nem tudjuk megóvni a gyerekeket sem mindentől, akármennyire igyekszünk. Amit tehetünk, az az őszinte jelenlét biztosítása saját érzéseinkkel, gondolatainkkal, és a gyermekünk megismerése iránti vágy. Nem cél a tökéletesség, a gyerekeknek sem tökéletes szülőre van szüksége, hanem elég jóra.
Szeretnék egy példát hozni szemléltetés végett. Sok anyában van saját magával kapcsolatban egy elvárás, hogy újszülött gyermekét képesnek kell lennie szoptatni. A szoptatás azonban sokaknál jelenthet kihívást, akár a tej mennyisége vagy bármi más nehézség miatt. Mégis rengeteg szoptatni kívánó anyában ekkor is ott van maga felé az elvárás, hogy csak akkor lehet jó anya, ha képes erre, nehezen engedi el a szoptatás iránti vágyat és elvárást, ami rengeteg stresszt, bűntudatot, szorongást és frusztrációt okoz, mikor nem sikerül. A szoptatás pozitív hatásai vitathatatlanok, mégse felejtsük el, hogy sokkal fontosabb az, hogy a gyermek táplálása megtörténjen, mint ennek a táplálásnak a módja. Ha a szoptatás valami okból kifolyólag nem sikerül, akkor is lehet tökéletesen egészséges, boldog és kiegyensúlyozott a gyermek. Mi magunk pedig nem leszünk kevesebbek vagy kevésbé jó anyák. Akár magunkban átkeretezve felfoghatjuk úgy is, hogy a szoptatás nehézsége lehetővé teszi azt, hogy a csecsemő táplálásában az apa is jobban részt vegyen, hisz így nincs teljesen az anya testéhez kötve. Vagyis nincs szükség arra, hogy tökéletesek legyünk, elegendő, ha elég jók vagyunk. Ha ki vagyunk békülve magunkkal, önazonosan tudunk jelen lenni, ha szeretjük gyermekünket és megadjuk neki a szükséges biztonságot és teret a növekedéshez, akkor elég jó anyák, elég jó szülők vagyunk. A gyereknevelés egy rettentően nehéz feladat, nem érdemes még magunk felé támasztott irreális elvárásokkal is megkeseríteni az életünket.
Ha azt érezzük magunkon, hogy állandóan fáradtak vagyunk, kevés a türelmünk, sokszor vagyunk feszültek és ingerültek a gyerekeinkkel kapcsolatban, akkor érdemes egyet hátra lépni és reflektálni, mi lehet a háttérben. Emlékezzünk arra is, hogy a gyermekek érzelmi fejlődése szempontjából nem az a lényeg, hogy sose találkozzanak negatív élményekkel, hanem hogy ezeket az élményeiket egy megfelelően nyitott, biztonságos és ítélkezésmentes térben fel tudják dolgozni. Főleg, amikor már nagyobbak, a gyerekek felé való nyitottságra és kommunikációra való hajlandóság többet jelent az idealizált, tökéletes szülői viselkedés vágyálmánál. Többet jelent a makulátlan háztartásnál, mindig hibátlan leckénél, mindig a legújabb gyereknevelési trend tartásánál.
Valamint ne felejtsük el, hogy két ember kell egy gyermek megszületéséhez, ugyanígy a felneveléséhez is. Ideális esetben a gyerekekkel kapcsolatos teendők megoszlanak a két szülő között, ha mind a ketten dolgoznak, akkor közel egyenlő mértékben. A gyereknevelés túl nagy feladat ahhoz, hogy egy ember vállán nyugodjon. De amennyiben az egyik szülő kiesik, nem tud vagy nem akar részt vállalni a nevelésből, az ebben egyedül maradt szülő számára is fontos, hogy empátiával forduljon magához, hisz így is elég nagy terhet cipel.
Anya-magzat kapcsolat a várandósság idején
Végezetül szeretnék pár inspiráló ötletet adni, hogyan tudunk magunkon segíteni, ha úgy érezzük, hogy vannak területek, ahol fejlődnünk kell. Ez lehet, hogy a saját magunkkal való kapcsolatot takarja, vagy akár határhúzásban szeretnénk erősödni, esetleg érezzük, hogy a szülővé válás hatására több automatikus sémánk aktiválódott, ami nem kívánt viselkedést hoz magával. Vagy a stressz- és szorongáskezelésben szeretnénk jobbak lenni, vagy a magunk felé támasztott, sokszor irreális elvárások rengetegében szeretnénk jobban eligazodni és megérezni azt, hogy mi az igazán fontos számunkra. Először is az anyasággal, szülőséggel kapcsolatos sokszor pozitív, sokszor negatív élményeink más szülőkkel való megosztása során közösségi érzést élhetünk át, aminek hatására érezhetjük kevésbé egyedül magunkat. Sajnos több kutatás rávilágított, hogy a szülők sokszor hajlamosak egyedül és elszigetelve érezni magukat, azt a hiedelmet erősítve magukban, hogy az adott problémával csak ők küzdenek. Akár párunkban, szülőbarátainkban vagy személyes és online szülőcsoportokban, ebben a témában íródott ismeretterjesztő könyvekben is lelhetünk támogatásra.
Ha pedig úgy érezzük, hogy ennél többre van szükségünk, vagy szeretnénk jobban megismerni a mélyebb dinamikákat, amik a háttérben dolgoznak bennünk egy-egy elvárásnak való megfelelési vággyal kapcsolatban, vagy szeretnénk felderíteni saját szülői szerepünkkel összefüggő kérdéseinket és válaszainkat, esetleg a terhekkel és ezáltal a stresszel és szorongással szeretnénk jobb eszközökkel megküzdeni, akkor érdemes lehet egy mentálhigiénés szakember, pszichológus vagy nevelési tanácsadó felkeresése is.
tags: #anya #szol #magzatahoz