A gyermek születése és az azt követő időszak, beleértve a csecsemő- és kisgyermekkort, kiemelten fontos nemcsak a gyermek testi, hanem lelki fejlődése szempontjából is. A szoptatás ebben az időszakban kulcsfontosságú szerepet játszik, hiszen nem csupán az anyatejes táplálásról van szó, hanem egy összetett helyzetről, amely kielégíti a kisbaba testi és lelki szükségleteit, támogatja az anya jóllétét, és elősegíti a család új helyzethez való alkalmazkodását.
Az anyatej és a szoptatás jótékony hatásai a babára
Az anyatej összetétele dinamikusan változik a gyermek életkorával és változó szükségleteivel összhangban, így biztosítva az optimális fejlődést. Az első fél évben kizárólag szoptatott csecsemők körében ritkábban fordulnak elő a felső légúti fertőzések, a középfülgyulladás, az asztma és a gyomor-bélrendszeri megbetegedések. A szoptatás hosszabb távon is védőfaktort jelent számos krónikus betegséggel szemben. Igény szerinti szoptatás esetén a tejmennyiség rugalmasan alkalmazkodik a kisbaba, kisgyerek aktuális szükségleteihez.
Az anyatejes táplálásról már régóta ismert, hogy jótékonyan hat a baba egészségére és fejlődésére. Az anyatejnek rengeteg pozitív egészségügyi hatása van a csecsemő számára: többek között csökkenti a gyermekkori elhízás és az asztma kialakulásának kockázatát, valamint összefüggésbe hozható az agyi fejlődéssel is. Noha ma már egyre jobb csecsemőtápszereket lehet kapni, ezek egyike sem nyújt az anyatejhez hasonló előnyeket.
A szoptatás élettani és hormonális háttere az anya szervezetében
Gyakori tévhit, hogy a szoptatás túlságosan igénybe veszi, lemeríti az édesanya szervezetét. Valójában pont ellenkezőleg, az anya egészségére is pozitív hatással van, az ő oldaláról is csökkenti számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát. A szoptatás növelheti az anya stressztűrő képességét, csökkentheti a szorongást, elősegítheti az anyai szerepre való ráhangolódást. A szoptató édesanyák több és jobb minőségű alváshoz juthatnak, mint a nem szoptató édesanyák, különösen, ha csecsemőjükkel szoros közelségben alszanak.
A várandósság ideje alatt a mell felkészül a szoptatásra, a tejtermelő sejtek elkezdenek burjánzani és átveszik a zsírpárnák helyét. A mell megnagyobbodik. Az anyatej a szülést követően termelődik, eltekintve a kis előtejtől, amely a terhesség végén már előfordulhat. A szülés után drámai módon lecsökken az ösztrogén és progeszteron hormon szintje, ez a csökkenés váltja ki az agyalapi mirigyben a prolaktin kiválasztódását.
A prolaktin nevű hormon hatására a tejtermelő sejtek tejet választanak ki az emlőben. A prolaktin termelődését viszont a csecsemő szopása serkenti azáltal, hogy stimulálja a mellbimbóban lévő idegvégződéseket, és ezek üzenetet küldenek az édesanya agyába. Az agy veszi ezeket az üzeneteket és prolaktint választ ki. A tejleadási reflex a „let-down” továbbítja az anyatejet a tejcsatornákban oly módon, hogy az oxitocin nevű hormon hatására összehúzódnak a mellben a simaizmok, és ez a tejet a tejöblökbe juttatja. Az oxitocin felszabadulását is maga a szoptatás idézi elő.
A szoptatásban, tejtermelésben résztvevő hormonok, a prolaktin és az oxitocin, a kötődésre is hatással vannak, elősegítik az anyai gondoskodást, az odafordulást. Ez az alap teszi lehetővé később, hogy a csecsemő, illetve kisgyermek elkezdje biztonsággal felfedezni a világot.
Szoptatás - Lehangoltsági reflex
A szülés utáni időszak - A terhesség „negyedik trimesztere”
A szülést követő normális élettani állapot a szoptatás lenne, amit a terhesség negyedik trimeszterének is szoktak nevezni. A szoptatás babára gyakorolt pozitív hatásai miatt szakértők az első hat hónapban kizárólagosan anyatejes táplálást javasolnak, majd hozzátáplálás mellett a szoptatás folytatását legalább a gyermek egy éves koráig. Statisztikai adatok szerint ennek ellenére szülés után az anyáknak csak mintegy háromnegyede kezd el szoptatni, a gyermek fél éves korára csak 42%-uk szoptat valamilyen szinten, és mindössze 12%-uk táplálja kizárólag anyatejjel gyermekét.
Fiziológiai változások az anya testében
A szoptatás folyamata:
- visszahúzza a méhet az eredeti méretére,
- csökkenti a szülés utáni vérzést,
- segíti visszanyerni a szülés előtti testsúlyt,
- valamint csökkenti a mellrák esélyét.
A szoptatás zsírbontó hatású
A szoptatás egyik nagy előnye, hogy segít lebontani azt a zsírt, ami a terhesség során halmozódik fel a női szervezetben. Az anyák egy része aggódik az alakja miatt, mivel a gyermekvállalás általában a has- és combtájék megvastagodásával jár. Ennek teljesen természetes oka, hogy a szervezet tartalékolni kezd, hogy a fejlődő magzatot és majd a születendő gyermeket megfelelően el tudja látni. Bár hosszú távon egészségügyi szempontból nem optimális, de az extra súly a terhesség alatt és a szoptatási időszak során fontos evolúciós funkciót lát el. Kutatások szerint a szoptatáshoz napi 480 extra kalória szükséges, és számos tanulmány bizonyítja, hogy a szoptatás hozzájárul ahhoz, hogy a kismama hamarabb visszanyerje szülés után az alakját.
A Pittsburghi Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy az általuk vizsgált, szülés után nem szoptató nők derékbősége átlagosan mintegy 7.5 cm-rel volt nagyobb, mint a szoptató nőké. A terhesség során felhalmozódó zsírréteg főként zsigeri zsír, mely a szervek körül helyezkedik el, és növeli a szívbetegségek és egyéb típusú megbetegedések kockázatát. Az általuk vizsgált 45-58 év közötti nők esetén a nem szoptatóknál 28%-kal több volt a zsigeri zsír, mint azoknál, akik annak idején következetesen szoptattak. A szoptató nők, úgy tűnik, jobban mozgósítják ezeket az új zsírraktárakat.
Szoptatás és a cukorbetegség kockázata
Ráadásul azoknál, akiknek nem sikerül leadni a terhességi extra kilókat, a későbbi terhességek során nő a különböző szövődmények, valamint a metabolikus szindróma és cukorbetegség kockázata. Maga a terhesség csökkenti a glükóztoleranciát és növelheti az inzulinrezisztenciát, így a terhességi cukorbetegség kockázatát. Kutatások szerint azonban minél többet szoptat egy nő a termékeny évei alatt, annál kevésbé valószínű, hogy 2-es típusú diabéteszben szenvedjen később. A terhességi cukorbetegségben szenvedő nőknél fokozott a kockázata a diabétesz későbbi kialakulásának. Ám a legújabb kutatások szerint azoknál, akik legalább 9 hónapig szoptatnak, ez a megnövekedett kockázat jelentősen csökken.
Szoptatás és a szív egészsége
A szoptatás hozzájárul a kardiovaszkuláris rendszer egészségéhez is! Posztmenopauzális nők vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy azoknál a nőknél, akik korábban több mint 12 hónapon át szoptattak, 10%-kal kisebb a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata. A stroke, szívinfarktus és egyéb kardiovaszkuláris problémák kockázata jelentősen magasabb azoknál, akik nem szoptattak, mint azoknál, akik legalább 3 hónapon át anyatejjel táplálták gyermeküket!
A terhesség alatt nő a koleszterinszint, és a nem szoptató anyáknál kb. 3 hónappal tovább tart a triglicerid értékeknek a terhesség előtti szintre való visszaállása, mint a szoptató anyáknál. A szoptató kismamáknak emellett magasabb a HDL-, az úgynevezett jó koleszterin szintjük a szoptatás alatt. A szoptatás hosszú távú szívvédő hatása a vérnyomás értékeinek vizsgálatánál is megmutatkozik. A vérnyomás szignifikánsan magasabb azoknál a nőknél, akik nem szoptattak. Kutatók szerint a posztmenopauzális magas vérnyomásos esetek jelentős része megelőzhető lenne, ha a nők legalább 12 hónapon át szoptatnának a termékeny éveik alatt.
Mivel a fent említett kutatási eredményeknél a BMI-értékektől függetlenül jelentős volt a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázata a nem szoptató nők esetén, a kutatók szerint a szoptatás nemcsak a zsigeri zsírok csökkentésével járul hozzá a szív egészségéhez, de a hormonális változásoknak is vannak ilyen irányú pozitív hatásai. A szoptatás során felszabaduló oxitocin ugyanis segít az újdonsült anyának megbirkózni a szülővé válással járó stresszel. A gyakori szoptatás által felszabaduló hormon segít a későbbiekben is a paraszimpatikus idegrendszer aktiválásában és a stresszel való megbirkózásban.
A szoptatás és a rák kockázata
A szoptatás talán legismertebb hatása az anyai szervezetre, hogy segít csökkenteni a mell- és petefészekrák kialakulásának kockázatát. Egy új kutatási eredmény szerint minden szoptatással töltött egy év 4.3%-kal csökkenti a mellrák kockázatát, azoknál a nőknél pedig, akiknek a családjában öröklődik a betegségre való hajlam, a szoptatás 60%-kal csökkenti a kockázatot. A petefészekrák 18 hónapnyi szoptatás után másfélszer kevesebbszer fordul elő, mint azoknál, akik nem szoptattak. A szoptatás védő hatása a betegséggel szemben még erősebb, ha az anya a legutolsó gyermekét is szoptatta.
| Hatás (Anya) | Leírás |
|---|---|
| Méh összehúzódása | A méh gyorsabban visszanyeri eredeti méretét. |
| Vérzés csökkenése | Csökkenti a szülés utáni vérzés mértékét. |
| Testsúlykontroll | Segít leadni a terhesség alatt felszedett kilókat. |
| Rák kockázatának csökkentése | Csökkenti a mellrák és petefészekrák kockázatát. |
| Cukorbetegség kockázatának csökkentése | Csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét. |
| Kardiovaszkuláris egészség | Csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. |
| Stressz-tűrő képesség növelése | Az oxitocin segít megbirkózni a stresszel és szorongással. |
| Jobb alvásminőség | A szoptató anyák több és jobb minőségű alváshoz juthatnak. |
| Anyai szerepre való ráhangolódás | Segíti az anyai kötődés kialakulását. |
Mentális és érzelmi hatások
A szoptatás az anya és gyermeke közötti bensőséges kötelék megerősítését is szolgálja, a már említett stresszcsökkentésen túl. Egy, az USA-ban végzett áttekintő tanulmány eredményei szerint, mely 55 korábbi vizsgálatot analizált, a szoptatás pozitívan hat az anya lelki egészségére abban az esetben, ha szoptatási nehézségek nem állnak fenn. Egyértelműen látszik, hogy a szoptatás csökkenti a szülés utáni depresszió kockázatát. Azonban, ha a szoptatás nem az anyuka elvárásainak megfelelően történik, a szoptatási élmény nem olyan, ahogyan azt elképzelte vagy nehézségek adódnak a szoptatással kapcsolatban, az nem meglepő módon negatív hatással lehet az anyuka mentális állapotára.
Ezek a problémák azonban orvosolhatók, ezért mielőbb érdemes segítséget kérni védőnőtől, szoptatási tanácsadótól vagy a kezelőorvostól. Fontos, hogy a kismamák már szülés előtt halljanak azokról a problémákról, amik esetleg felmerülhetnek, hogy felkészülhessenek azokra. A szoptatási szokásokat minden esetben egyedileg kell kialakítani, ahogyan az a kisbabának és a kismamának a legmegfelelőbb.
Az „aranyóra” fontossága
Az aranyóra ideális esetben nem is egy, hanem akár két óra hosszúságú is lehet és zavartalan, ami azt jelenti, hogy az újszülöttet csak ezután mérik meg és öltöztetik fel. Ebben a nyugodt, egymásra figyelő állapotban jó, ha bőr-bőr kontaktusban van anya és baba, azaz a kicsit a megszületése után azonnal az anyuka meztelen hasára vagy mellkasára teszik. Ha ez az egy-két órányi ráfordítás, odafordulás meg tud valósulni, akkor az újszülött könnyebben képes adaptálódni, egyértelmű vegetatív válaszokat adva.
Ha az aranyóra 9 fázisa háborítatlanul zajlik, akkor a babának nem esik le a vércukorszintje, kevesebbet sír, jobban kötődik, stabilabb a hőháztartása, és sikeresebb lesz a szoptatása is. Az, hogy hogyan telik az első óra, nem csak a babára, de az anyára is hosszú távú hatással van. Utánkövetéses vizsgálatok alapján azok a babák és anyák, akik békében megélhették az aranyóra kilenc fázisát, egy évvel később jobban értették egymást, harmonikusabb volt a kapcsolatuk, mint azoknak a baba-anya párosoknak, akiknél nem történt meg az aranyóra.
Az aranyóra fázisai:
- Relaxációs fázis: A kisbaba rövid pihenőt tart (kb. 5 perc).
- Aktivizálódás: A baba kinyitja a szemeit, fokozódó szájmozgásokat végez, gyakran néz az anyukájára (kb. 20 perc).
- Kúszás: A kúszási fázisban (kb. a 35. perctől) a kisbaba aktívan mozog az anya testén, igyekszik a mell irányába.
- Ismerkedés: A kisbaba nyalogatni kezdi a mellbimbót és a bimbóudvart (kb. 45. perctől). Eközben kezével masszírozza a mellet. Ennek hatására az anyánál oxitocin hormon szabadul fel, ami méhösszehúzódásokat okoz, és serkenti a tejfolyást.
- Szopási fázis: A baba önállóan szopni kezd.
- Alvási fázis: A szopási fázis után a baba elégedetten mély álomba merül. Ez az alvási fázis kb. 90-120 percig tart.
A kisbaba a megszületését követő fél-egy órában már önállóan szopik, ha biztosított a háborítatlan aranyóra. Az újszülött ekkor jut hozzá az előtejhez, azaz a kolosztrumhoz, ami egy sűrű, sárga anyag, elképesztően magas kalóriatartalommal és immunanyaggal.
Szoptatás - Lehangoltsági reflex
Az apák szerepe és az oxitocin hatása
Három igen figyelemreméltó eredménnyel szolgált egy új kutatás a kötődési hormonként is ismert oxitocinnal kapcsolatban: egyértelművé vált, hogy a gyermek születése után az apák szervezete sem marad közömbös. Nyolcvan szülőpár vizsgálatával sikerült kimutatni, hogy a kötődésért felelős hormon szintje az apákban is az anyákéhoz hasonló szintet ér el, miután megszületett a baba. Ilanit Gordon és munkatársai a Biological Psychiatry című folyóiratban közölték új tanulmányuk eredményeit, amelyből több, elsőre igen meglepő dolog derült ki a kötődési hormonként is ismert oxitocinról. A hormon az anya-utód kapcsolat és más szociális kötődések kialakulásában játszik szerepet, és feltételezik, hogy egy másik hormonnal együtt az oxitocin váltja ki a békesség és az összetartozás érzését is, amelyet például szeretkezés után éreznek a párok.
Az oxitocin szintje annak hatására is megnő, ha kézenfogva sétálunk párunkkal, vagy csak mélyen a szemébe nézünk. Gordon és kollégái szintén a férfiak hormonszintjeire voltak kíváncsiak, és a connecticuti Yale Egyetemen végzett kutatásban többek között azt vizsgálták, hogy összefügghet-e bármilyen módon az oxitocin szintje és az, hogy valaki apa lett.
A kutatócsoport 80 szülőpárt választott ki, akiknél az első gyermek születése után hat héttel, illetve hat hónappal is megmérték az oxitocin koncentrációját. Mindeközben azt is megfigyelték, hogy a szülők hogyan viselkednek gyermekükkel: átlagosan hányszor érinti meg az újszülöttet az anya? Mennyire vonódnak bele az apák is a gyermekkel folytatott játékokba? Gordonék előtt még senki sem végzett hasonló felmérést, így ezek a legelső hosszabb távú adatok arról, hogy a férfiakban és a nőkben miként változik az oxitocin mennyisége a szülővé válás kezdeti időszakában.
Az első felfedezés, hogy az apák vérének oxitocinszintje nem különbözött jelentősen az anyákéban mért értékektől. Az már régóta ismert, hogy az anyák szervezetében a szülés és a tejelválasztás is serkenti a hormon felszabadulását, az viszont újdonság, hogy a szülővé válással párhuzamosan az apáknál is megnövekszik a szervezet oxitocinkoncentrációja. A kutatók feltételezései szerint - bár a pontos ok jelenleg még egyáltalán nem ismert - a hormonszint növekedéséért az apaság különféle aspektusai lehetnek a felelősek. Ilyen például az, hogy az apa mennyit játszik az újszülöttel, és mennyire bátorítja a babát abban, hogy felfedezze a világot - írja az egyetem sajtóközleménye.
Újdonságnak számít az is, hogy mérhető összefüggést találtak a férjeknél, illetve a feleségüknél tapasztalt oxitocinszintek között. Mivel ez a szint az emberi szervezetben meglehetősen állandó (egy bizonyos időtartamot tekintve), a felfedezés alapján feltételezhető, hogy a házastársak hormonszintjei kölcsönösen hatnak egymásra. Végül kiderült az is, hogy a szülők oxitocinszintje összefügg azzal, ahogyan a gyermekeikhez viszonyulnak. A gyengédebb anyáknál - akik többször néztek gyermekük szemébe, és jobban kifejezték a baba iránt érzett pozitív érzelmeiket, például többször érintették meg őket gyengéden - magasabb volt a mért oxitocinkoncentráció.
Ez nem meglepő, az viszont igen, hogy azoknál az apáknál, akiket feleségük jobban belevont a gyermekkel való kontaktusba, és akik inkább kivették részüket abból, hogy a babát bátorítsák az új dolgok felfedezésére, szintén magasabbnak bizonyultak a hormonszintek. „Az eredmények alapján feltételezhető, hogy igen fontos már rögtön a születést követően lehetőséget adni rá, hogy létrejöhessen az apa és a baba közötti kapcsolat. Mindez a férfiaknál is beindíthatja az emberek közti kötődést létrehozó neurohormonális rendszer működését, amiben fontos szerepet játszik az oxitocinkoncentráció növekedése” - mondta dr. Ruth Feldman, a tanulmány egyik társszerzője.
„Nagyon érdekes, hogy ugyanazon hormon koncentráció növekedése különböző szülői magatartásmódokhoz kapcsolható az anyáknál, illetve az apáknál. Ez arra utalhat, hogy az oxitocin eltérően hat a női és a férfi agyra. A párok hormonszintjei azonban ennek ellenére is kölcsönhatásban álltak egymással, ami a párok között végbemenő, ma még fel nem tárt folyamat létezésére utalhat” - mondta dr. John Krystal, a Biological Psychiatry folyóirat szerkesztője. A tanulmány eredményei a jövőben elősegíthetik, hogy a kutatók pontosabban megértsék az oxitocin felszabadulás zavarai és a gyermeket veszélyeztető szülői magatartás közötti esetleges összefüggéseket.
Összefoglalás
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a szoptatás, mint a csecsemő táplálásának, gondozásának természetes módja számos szinten hat pozitívan a kisgyermek fejlődésére - úgy testi tekintetben, az immunrendszer, az idegrendszer, az emésztőrendszer vonatkozásában, mint lelki oldalról a kötődés, a családi kapcsolatok, a stressz-kezelés tekintetében.