A női reproduktív rendszer egy összetett és érzékeny rendszer, amelynek működését számos hormon bonyolult összjátéka szabályozza. A ciklusok ismerete elengedhetetlen a termékenység megértéséhez és a családtervezéshez.
A női nemi fejlődés és a nemi ciklus szabályozásában több endokrin szerv is szerepet játszik: a hipotalamusz, az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenye és a petefészkek. A hipotalamusz GnRH-t (gonadotropin releasing hormont) termel, amely az agyalapi mirigy specifikus sejtjeinek a luteinizáló hormon (LH) és follikulus-stimuláló hormon (FSH) elválasztását befolyásolja. Az LH és az FSH pedig a petefészkek ösztrogén- és progeszterontermelését szabályozzák.
Az ösztrogén és a progeszteron a szaporító szervrendszer különböző részein fejtik ki hatásukat (pl. méh, hüvely stb.), valamint az emlők fejlődésére is hatással vannak. Egy negatív visszacsatolásos hurok (negatív feedback) révén általában gátolják a hipotalamusz GnRH elválasztását, kivételt képez ez alól az ovuláció időszaka.
A pubertás és a nemi érés
A pubertáskor során a kamaszkorú lányokban a nemi érés eseménysorozata következtében olyan fizikális változások történnek, melyek hatására kialakulnak a felnőtt nőre jellemző alkati sajátosságok, valamint a reproduktív szerveikben kialakult változások eredményeképp fogamzóképessé válnak.
A születéskor magasabb LH és FSH szintje néhány hónapon belül csökken, és a pubertásig alacsony marad - kamaszkorig kevés változás történik a reproduktív szervekben.
A serdülőkor kezdete és a testi változások
Serdülőkor kezdetén a kamaszkorú fiatal szervezetében kialakuló változásokat és azok sebességét megannyi faktor szabályozza. Az utóbbi 150 évben, feltehetően a javuló életszínvonalnak köszönhetően (különös tekintettel az emberek egészségügyi állapotára és a táplálkozási tényezőkre) a pubertás egyre alacsonyabb életkorban kezdődik a gyermekeknél.
Gyakran kezdődik az átlagnál korábban az enyhén túlsúlyos, és az átlagnál később a súlyosan sovány és alultáplált lányoknál. Mindezek arra engednek következtetni, hogy egy bizonyos kritikus testtömeg vagy zsírszövetmennyiség jelenléte szükséges a pubertás megkezdéséhez. Más tényezők is befolyásolják a serdülőkor kezdetét, pl. a méhen belüli fejlődés és a születést követő táplálás, de a tanulmányok szerint az anya első menstruációjának ideje, a földrajzi és a környezeti faktorok is hatást gyakorolnak a pubertásra.
A kamaszkorban jellegzetes fizikai változásokon is keresztülmegy a szervezet: a mellek növekedésnek indulnak, a kamaszlány növekedésében hirtelen ugrás következik be (növekedési ugrás), majd megjelenik a nemi szerveken a szeméremszőrzet, és a hónaljak is szőrösödni kezdenek. A menarche (az első menstruáció) általában 2-3 évvel a mellek növekedésének megkezdését követően jelenik meg.
A menstruációs ciklus kezdetben szabálytalan, akár 5 évbe is telhet, amíg szabályossá válik. A menarchét követően a növekedés üteme lassul. A test alakja megváltozik, a medence és a csípők kissé kiszélesednek, a szervezet zsírtartalma is növekszik, elsősorban a csípők és a combok területén.
A menstruációs ciklus fázisai
A női ciklus egy hónapról hónapra ismétlődő folyamat, amelynek során a női szervezet felkészül a fogamzásra és a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ha ez nem történik meg, akkor a feleslegessé vált petesejt felszívódik, a beágyazódásra felkészült méhnyálkahártya pedig elkezd lelökődni. Ez a menstruációs vérzés.
A ciklus kezdetének mindig a menstruáció első napját tekintjük. A vérzés normálisan 3-5 napig tart. A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába.
A folyamatot irányító hormonok az ösztrogén és a progeszteron. Az ösztrogénszint növekedése segíti elő a ciklus elején a petesejt érését, majd a tüszőrepedéssel a petefészekből való távozását. Ezt hívják ovulációnak. Ezután a progeszteron hatására a méh nyálkahártyája megvastagszik, így felkészül arra, hogy a megtermékenyített petesejt, vagyis az embrió megtelepedhessen.
Ha nem történik megtermékenyülés, a petesejt felszívódik, az ösztrogén és a progeszteron szintje pedig csökkenni kezd, aminek a hatására a méh nyálkahártyája leválik és beindul a menstruációs vérzés.
Menstruáció
A menstruáció (menzesz, menstruációs vérzés) a méh belső rétege, az endometrium vérzés kíséretében történő periodikus (ciklikus) leválását és a hüvelyen keresztüli távozását jelenti, ami terhesség hiányában a petefészkek gyorsan csökkenő progeszteron- és ösztrogéntermelése következtében jön létre. A menstruáció a nők reproduktív életszakaszában jelentkezik periodikus jelleggel.
A menstruációs vérzés átlagosan 4,5-8 napig tart, melynek során átlagosan 30 ml vérveszteség történik (5-80 ml közötti mennyiség), a vérzés általában a menstruáció 2. napján a legerősebb.
Follikuláris fázis
A menstruáció első napjával egy időben kezdetét veszi a follikuláris szakasz is és a 13-14. napig tart, az ovulációig. A petefészkekben található tüszőkben fejlődnek ki a petesejtek. A tüszőérés már az első napon elkezdődik, általában 2-3 tüsző is érik, de a végén csak egy marad.
Ebben a fázisban az alacsony LH- és FSH-szintek miatt az ösztrogén- és a progeszterontermelés is alacsony. Az FSH-termelés kissé fokozódik, melynek következtében a follikulusok is növekedésnek indulnak. Az FSH emelkedését 1-2 nappal az LH enyhe emelkedése követi. A növekvő follikulusok ösztrogéntermelése is megindul, ami stimulálja az LH- és FSH-szintézist, de gátolja azok elválasztását.
A késői follikuláris fázisban az tüszőrepedésre kerülő follikulus tovább érik, növekszik. Az FSH-szint csökken, az LH-szint kevésbé változik - mindez részint az eltérő ösztrogén-érzékenységnek köszönhető, valamint annak, hogy a növekvő follikulus inhibin nevű hormont termel, amely gátolja az FSH szekrécióját, az LH-szekrécióra azonban nincs befolyással. Az ösztrogénszint exponenciálisan növekszik.
Ovuláció
Az ovuláció a tüszőrepedést jelenti. Az ösztrogénszint tetőzik az ovulációs fázis elején, és a progeszteronszint is emelkedésnek indul. A tárolt LH nagy mennyiségben a véráramba kerül, ún. LH-csúcs (LH surge) jelentkezik, mely 36-48 órán át fennáll - kisebb mértékben az FSH-szint is emelkedik.
Az LH-csúcs a magas ösztrogénszint hatására alakul ki, de szerepet játszik benne a GnRH és a progeszteron is. Az LH-csúcs következtében enzimhatásra lebomlik a follikulusok fala, valamint ezzel párhuzamosan genetikai változások is végbemennek a petesejten belül.
28 napos ciklus esetén a 14. napon az érett tüsző megreped és megtörténik az ovuláció, ami a ciklus legtermékenyebb szakasza. A tüszőből kilökődött érett petesejt ilyenkor elindul a méh irányába. Az ovuláció során a nők egy része tompa fájdalmat is érez az alhas egyik oldalán, mely néhány percig, de akár néhány óráig is tarthat. Kilökődés után a petesejt nagyjából 12-24 órán át marad életben és készen áll a megtermékenyítésre.
Luteális fázis
A domináns tüsző sárgatestté (corpus luteum) alakul a tüszőrepedést követően. A luteális fázis hossza a legállandóbb, általában 14 nap, melyet követően - amennyiben nem jön létre a petesejt megtermékenyülése - a sárgatest elsorvad.
A corpus luteum elsődlegesen progeszteront termel, amely az endometrium szekretoros átalakulását segíti elő, ami elengedhetetlen az embrió beágyazódásához. A progeszteron hormon termogén, vagyis hőt termelő hatással is bír, ezért a testhőmérséklet 0,5 Celsius fokkal megemelkedik a luteális fázis alatt.
A magas keringő ösztrogén-, progeszteron- és inhibinszintek miatt a luteális fázisban az LH és az FSH szintje csökken. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a luteális fázis végén csökken az ösztrogén- és a progeszteronszint, a corpus luteum pedig corpus albicans-szá (fehértestté) sorvad.
Ha a petesejt megtermékenyül, a sárgatest nem sorvad el, hanem a terhesség első szakaszában aktív marad és progeszteront termel, amely a fejlődő embrió által termelt humán chorio-gonadotropin mellett a terhesség fennmaradásáért felel.
A peteérést követően a luteális vagy más néven sárgatest fázis következik. Ez a 15-28. napig tart és a menstruációval ér véget, amennyiben nem következik be megtermékenyülés. Miután a petesejt kiszabadult, a megrepedt tüsző záródik és az agyalapi mirigy által kibocsátott lutenizáló (sárgatestserkentő) hormonnak köszönhetően hormontermelésbe kezd, ezáltal a progeszteronszint megemelkedik.
Tüszőérés a petefészkekben
Az FSH (nevéből fakadóan) a petefészkek tüszőérését serkenti. Minden menstruációs ciklusban 3-30 tüsző (follikulus) indul növekedésnek, melyekből általában egy tüsző jut el a tüszőrepedésig (ovulációig).
A domináns follikulus (domináns tüsző) megreped, a petesejt útjára indul a petevezetéken keresztül a méh felé, mellyel párhuzamosan - a domináns follikulus repedésének hatására - a többi, növekedésnek indult tüsző sorvadásnak indul.
A petefészkekben lévő tüszőkben fejlődnek ki a petesejtek. A tüszőérés már az első napon elkezdődik, általában 2-3 tüsző is érik, de a végén csak egy marad.
A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.
A primordiális tüszők <0,03 mm-esek, a primer tüszők 0,05-0,1 mm közöttiek, a szekunder tüszők 0,2-0,4 mm-esek. Az antrális tüszők 2-10 mm-esek, már ultrahanggal láthatók, míg a domináns tüsző 16-25 mm-re nő az ovuláció előtt.
A domináns tüsző az lesz, amelyik a leggyorsabban növekszik, a legtöbb ösztrogént termeli és a legérzékenyebben reagál az FSH-ra. A többi tüsző visszafejlődik, miközben a kiválasztott tovább érik.
A menstruációs ciklus rendellenességei
Minden hónapban előfordulhatnak eltérések a ciklusban. A nem kóros elváltozások általában 1-1 alkalommal fordulnak elő, majd a ciklus időtartama ismét normalizálódik.
Ezek kiváltó okai lehetnek: stressz, gyógyszerszedés, életmódbeli változások, nem megfelelő táplálkozás, erőteljes fizikai aktivitás.
Vannak azonban olyan rendszeresen fennálló tünetek, melyeket a hormonrendszer problémái okozhatnak, ilyen esetben mindenképpen javasolt szakorvoshoz fordulni. Az elváltozások többsége a megfelelő kezelés és életmódváltás mellett sikeresen helyreállítható.
Vérzési rendellenességek tünetei
- 21 napnál rövidebb vagy 35 napnál hosszabb ciklus
- ciklus kimaradása legalább 3 hónapon át
- a menstruációs vérzés sokkal erősebb vagy gyengébb a megszokottnál
- a vérzés 7 napnál tovább tart
- a menstruáció alatt a megszokottnál nagyobb fájdalom (pl. endometriózis esetén), hasi görcs, hányinger, hányás fordul elő
- köztes vérzés két menstruáció között
- vérzés szexuális együttlét után
Családtervezés előtt mindenképpen javasolt felkeresni a nőgyógyászunkat, aki elvégzi a szükséges szűrővizsgálatokat, vér- és vizeletvizsgálatra is elküld. Ezenkívül tájékozódik esetleges betegségeinkről, vagy a családban előforduló betegségekről. A nőgyógyászati vizsgálatot, laborvizsgálatot nem érdemes kihagyni a teherbeesés előtt.
A menstruációs ciklus ismertetése: Útmutató a 4 fázishoz és a hormonokhoz
A női ciklus körforgása minden nő számára megtanulható folyamat. Némi odafigyeléssel, tudatosan felkészíthető testünk a termékenységre és a babavárás időszakára. A tervezés időszakában, még egy pontosan működő ciklus esetén is, a megfelelő szakember segítségével elvégzett vizsgálatokkal megelőzhetők az esetlegesen felmerülő problémák. Ebben az időszakban különösen fontos a nyugalom és a stresszmentes életmód, hogy az együttlétek a termékeny napok alatt se a kényszerűségről szóljanak, hanem boldogságot okozzanak a nő és a férfi számára is.
A menstruációs ciklus, a tüszőérés és az ovuláció folyamatának megértése kulcsfontosságú a női egészség szempontjából. Ez az összetett hormonális rendszer teszi lehetővé a reprodukciót, és számos testi és lelki folyamatot befolyásol.