A TORCH betűszó azokra a kórokozókra utal, amelyek a várandósság alatt károsíthatják a magzatot: Toxoplasma gondii, „Others” (egyéb mikrobák), Rubeola vírus, Cytomegalovírus, Herpes simplex vírusok. A kialakulóban lévő szervek, szövetek, illetve az éretlen immunrendszer miatt a terhesség alatt, illetve a születés körüli időszakban bekövetkező fertőzések gyakran súlyosabb következményekkel okoznak, mint egyéb esetekben. Amennyiben a magzat a születés előtt fertőződik, kongenitális vagy intrauterin infekcióról beszélünk. Az újszülött vagy a magzat fertőzését természetesen megelőzi az anyai infekció. Az anyai fertőzés sok esetben tünetmentesen vagy aspecifikus tünetekkel zajlik, ebben az esetben csak a szűrővizsgálatok deríthetnek rá fényt. Az anya fertőzése nem minden esetben okozza a magzat vagy újszülött fertőzését. A kongenitális vagy perinatális fertőzések megelőzése és felderítése érdekében bizonyos szűrővizsgálatokat már a terhesség előtt vagy a várandósság korai szakaszában célszerű elvégeztetni.
A terhesség időszaka egy csodálatos, ugyanakkor kihívásokkal teli időszak minden nő életében. A kismamák számára különösen fontos, hogy a várandósság során a lehető legjobb egészségügyi ellátást kapják, hiszen ezzel nemcsak saját, hanem születendő gyermekük egészségét is biztosítják. A gyermekáldás elé néző párok gyakori félelme a kritikus 12. hét, sokan eddig az időpontig nem is tudatják a hírt környezetükkel. A magzat elvesztésétől való félelem sajnos nem alaptalan, a 6. és 12. hét között bekövetkező spontán vetélés természetes és mesterséges úton létrejött terhesség esetében is előfordulhat.
A TORCH fertőzések részletei
Toxoplasma gondii
A Toxoplasma gondii parazita macskaszéklettel szennyezett porral, esetleg nem megfelelően kezelt disznó- vagy birkahússal juthat a szervezetbe. Egészséges immunrendszerű felnőttek fertőzése általában tünetmentes, vagy mononucleosis-szerű tünetekkel jár. Anyáról gyermekre a fertőzés transzplacentalis úton terjedhet, amennyiben az anya közvetlenül a terhesség előtt vagy a terhesség alatt fertőződik. A kórokozó méhlepényen való átjutásának valószínűsége a terhességi korral nő. Ha az infekció az első trimeszterben történik, abban az esetben spontán vetélés, méhen belüli elhalás, központi idegrendszeri tünetek alakulhatnak ki.
VZV (varicella-zoster vírus)
A primer fertőzés (bárányhimlő, varicella) más klinikai képpel jár, mint a reaktiváció (övsömör, zoster). A várandósság alatti VZV fertőzés következményei korai terhesség esetén vetélésben, vagy a súlyos fejlődési rendellenességekkel járó congenitalis varicella szindrómában nyilvánulhatnak meg. Amennyiben az anyai fertőzés a szülést megelőző 5 napban vagy az azt követő 2 napban történik, abban az esetben nagy valószínűséggel az újszülött is megfertőződik, és progresszív neonatalis varicella alakulhat ki bőrkiütésekkel, tüdőgyulladással vagy hepatitis-szel. A terhesség alatt jelentkező övsömör nem jár együtt magzati fertőzéssel.
Parvovírus B19
A parvovírus B19 leggyakrabban cseppfertőzéssel terjed, és az erythema infectiosum nevű (gyermek)betegséget hozza létre. Az általános bevezető tünetek után általában megjelenik a jellegzetes lepke formájú arcpír, illetve a kiütések. A fertőzést kísérheti polyarthralgia és tranziens aplasticus krízis, pure red cell aplasia is. A parvovírus B19 a terhesség bármely szakaszában átjuthat a magzatba. Az első és második trimeszterben a magzati fertőzés következménye vetélés, illetve halvaszületés lehet. A második trimeszterre kialakulhat hydrops foetalis is, amely magzati anaemiával és pleuralis, pericardialis folyadékgyülemmel, szöveti ödémával jár együtt.
Rubeolavírus
A védőoltás bevezetése előtt a rózsahimlő tipikus, maculopapuláris kiütésekkel járó, enyhe gyerekbetegség volt. A rubeolafertőzés jelentősége a terhesség alatt a legszámottevőbb. Amennyiben a fertőzés a 16. terhességi hetet megelőzően történik, és a magzat is megfertőződik, kialakulhat a kongenitális rubeola szindróma (CNS). Ez a tünetegyüttes súlyos fejlődési rendellenességekkel, értelmi fogyatékossággal jár együtt, mivel az így bekövetkező infekció érinti a magzati keringési- és idegrendszer fejlődését. A terhesség későbbi szakaszában bekövetkező magzati fertőzés már nem jár ennyire súlyos tünetekkel.
Cytomegalovírus (CMV)
A primer fertőzés egészséges immunrendszer esetén gyakran tünetmentes, vagy enyhe, nem specifikus tünetek (láz, gyengeség, izomfájdalom) képében jelentkezik. Kialakulhat mononucleosis infectiosa is bőrkiütésekkel. A magzat fertőzése bármely trimeszterben előfordulhat. Az első két trimeszter alatt létrejövő primer anyai fertőzés következtében cytomegaliás zárványbetegség alakulhat ki, az így született csecsemőkben hepatitis, kiütések és a központi idegrendszert érintő fejlődési rendellenességek jelentkezhetnek. A terhesség későbbi szakaszában bekövetkező fertőzés esetén az újszülött többnyire tünetmentes, később jelentkezik a vírusfertőzés hatása (pl. hallás-és látáskárosodás). CMV fertőzés bekövetkezhet a szülőutakon történő áthaladáskor is, amely a koraszülött babákat súlyosabban érinti.
Herpes simplex vírusok (HSV-1, -2)
Az a korábban elterjedt megállapítás, miszerint az ajakherpeszt a HSV-1, míg a genitális herpeszt a HSV-2 vírus okozza, már idejétmúlt. Ma már egyértelmű, hogy a szexuális szokásoktól függően mindkét betegség kialakulásában szerepe lehet mind a HSV-1, mind a HSV-2 vírusnak. Terhesség alatt bekövetkező primer fertőzés esetén ritkán a magzat is érintett lehet (transzplacentáris vagy aszcendáló úton). Ez a 20. terhességi hét előtt vetéléshez vagy koraszüléshez vezethet. Az újszülött a szülőcsatornán történő áthaladáskor is megfertőződhet, ebben az esetben pl. bőrtünetek, keratokonjunctivitis, idegrendszeri érintettség, májmegnagyobbodás, pneumonitis jöhet létre.
Immunológiai tényezők és a terhesség
Az immunrendszer szerepe a terhességben rendkívül összetett. A magzatot felerészben apai, az anya számára idegen sejtek alkotják, melyek génállományát az apa határozza meg. A terhesség alatt ezért az anya immunrendszere elnyomja a saját működését, hiszen az „idegen test”, a magzat megtartására törekszik. Ha ismétlődő vetélések esetén még nem történt immunológiai irányú kivizsgálás, akkor azt javasolt az újabb tervezett teherbeesés előtt elvégeztetni. Az első konzultációra vigyük magunkkal a korábbi leleteinket, az addig elvégzett vizsgálat eredményeit. Az immunológus ezek alapján és a személyes beszélgetést követően további vizsgálatokat kérhet. Vérvizsgálatból fény derülhet például a fel nem ismert autoimmun betegségre, ami adott esetben immunszupresszív (az immunrendszer működését elnyomó) készítményekkel tünetmentessé tehető. A már diagnosztizált autoimmun betegeknek is javasolt immunológussal konzultálni, hiszen már a tervezett terhesség előtt szükség lehet a korábban beállított gyógykezelés módosítására. A vérvizsgálat az alloimmun vetélések okait és a kezelés módját is felfedheti. „Az eredményektől függően kezelésként szóba jöhet, hogy az apai sejtek felhasználásával végzett oltással az anyai immunrendszert megtanítjuk, hogy bizonyos sejteket ne tartson most már idegennek, ill.
Bizonyos autoimmun betegségek megnehezítik a teherbeesést, illetve a magzat kihordását is. Lupusz esetén például féléves tünetmentes időszak után javasoljuk a teherbeesést, ilyenkor van a legkisebb esély a tünetek fellobbanására és a legkedvezőbb a terhesség kimenetele. A fel nem ismert lisztérzékenység - ami szintén autoimmun betegség - és a nőknél gyakori autoimmun pajzsmirigy-gyulladás is meddőséget okozhat, de a vetélések kockázatát is növeli. Az antifoszfolipid szindrómára sajnos az esetek többségében csak az ismétlődő vetélések hívják fel a figyelmet.
Véralvadási zavarok és terhesség
A terhesség véralvadási zavarral egy nehezített feladatot jelent, ám korántsem lehetetlen! Sok odafigyeléssel, rendszeres kontroll vizsgálatokkal és a terápiás pontos betartásával egészséges gyermek születhet. Az immunológiai és endokrinológiai problémák mellett a véralvadási zavarok is gyakori okai annak, hogy nem sikerül a teherbeesés. Ilyen esetekben részletes kivizsgálást követően fény derülhet a problémára. Sokan elkeserednek, ha azt hallják, hogy véralvadási zavaruk vannak és megijednek, hogy lehetetlen lenne a terhesség véralvadási zavarral. Ez azonban nem igaz! Az vitathatatlan, hogy nehezebb a terhesség véralvadási zavarral, de nem lehetetlen! Sok odafigyeléssel, szorosabb kontrollvizsgálatokkal és speciális terápiákkal igenis vállalható és kihordható a terhesség véralvadási zavarral. Az első és legnehezebb lépés a probléma felismerése. Ha tudjuk, hogy a véralvadási zavar volt eddig az akadály, akkor innentől kezdve arra koncentrálva a szakorvosok hatékonyan tudják támogatni a terhességet. A modern orvostudománynak köszönhetően több ezer, véralvadási zavarral küzdő nőnek született már egészséges gyermeke.
A várandósság egy igen bonyolult állapot, amiben a szervezet biológiai működése szinte minden területen megváltozik. A test óriási változáson megy keresztül, nem csak kívül, hanem belül is. Hormonok szintjén főként a progeszteron és az ösztrogén hormonok szintje növekszik, de nő a szív és a tüdő teljesítménye is, illetve a vesék is nagyobb terhelés alá kerülnek. A változások a vérképzést és a véralvadási rendszert is érintik, méghozzá olyan módon, hogy a véralvadás felé tolják el az egyensúlyt. Ennek alapvetően védelmi oka van: a szervezet a véralvadás révén korlátozza a szülés körüli nagyobb vérvesztést. A vérplazma térfogatának növekedése, a vörösvérsejtek számának növekedése, a hemoglobinszint növekedése, a vasszint növekedése és a vérlemezkék számának emelkedése mind részei ennek a folyamatnak.
A terhesség tehát alapvetően, egészséges emberekben is egy fokozott véralvadási hajlammal jár. Éppen ezért a terhesség véralvadási zavarral duplán kockázatos és még több odafigyelést igényel. Esetükben gyakoribb, hogy vérrögök képződjenek, amik elhelyezkedésüktől függően különböző problémákat okozhatnak. A terhesség véralvadási zavarral nehezített lehet már az első napokban, a véralvadási zavarok ugyanis az embrió beágyazódását is zavarhatják. Előfordulhatnak méhlepényen belüli kisebb infarktusok, korai lepényleválás és egyéb problémák, amik károsíthatják a magzat fejlődését. A méhen kívül is létrejöhetnek vérrögök, nő például a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kockázata. Mindezek miatt fokozott odafigyelésre van szükség.
Amennyiben a kismama vérzékeny, akkor jó hír, hogy a terhesség alatt több véralvadási faktor aktivitása is megnő a szervezetében, ezért az enyhe, középsúlyos vérzékenység esetén a terhesség alatt nem is kell, hogy faktorkészítményt kapjon. Úgy tekinthetünk erre, mintha a terhesség pótolná a hiányzó faktorokat. Természetesen a szüléshez, illetve a szülést követő 3-5 napban kellhet az alvadást fokozó készítmények adása, hogy elkerüljük a fokozott vérvesztést. Ezt minden esetben a kezelőorvos dönti el az aktuális vérkép, alvadási paraméterek és klinikai állapot függvényében. A hematológus ezért pontos útmutatást ír a szülésznek a faktorkészítmények, az alvadást fokozó gyógyszerek beadásával kapcsolatosan. Súlyos öröklött vérzékenység esetén a páciens rendszeres gondozásra kell, hogy járjon a haematológiai gondozóba, ahol a terhesség alatt többször is sor kerülhet a hiányzó alvadási faktor pótlására.
Azoknak a nőknek, akiknek alapvetően is genetikai hajlamuk van vérrögök kialakulására, kiemelten oda kell figyelniük terhességük alatt. Esetükben a szülész-nőgyógyász mellett hematológusnak is végig kell kísérnie a terhességet. Amennyiben a családban előfordult 40 éves kor alatt trombózis, tüdőembólia, szívinfarktus vagy stroke, úgy mindenképpen érdemes megnézetni az alvadási faktorokat és genetikai vizsgálatot végezni még a családtervezés előtt. Kiemelten fontos a szakorvosi konzultáció és gondozás akkor is, ha a kismama korábban már átesett trombózison! A hagyományos véralvadásgátlók ugyanis károsíthatják a magzatot és fejlődési rendellenességeket okozhatnak, éppen ezért már családtervezéskor konzultálni kell egy hematológussal. Már akkor át kell térni az LMWH (heparin) injekcióra, amikor elhatározza a pár a gyermek vállalását. Azt, hogy naponta 1x, 2x kell-e adni az injekciót, mindig a szakorvos dönti el. Figyelembe kell vennie a trombózis súlyosságát, hogy mennyi idő telt el a trombózis vagy tüdőembólia óta, hogy van-e genetikai hajlama a hölgynek trombózisra és, hogy vannak-e egyéb hajlamosító tényezők (túlsúly, cukorbetegség stb). A heparin injekciót a has bőre alá kell beadni, mert innen egyenletes a felszívódás. Rendszeres vérkép ellenőrzésekre lehet szükség, mert a heparin ritka esetekben thrombocytopéniát vagy allergiát okozhat.
Vércsoport- és ellenanyagszűrés a terhesség alatt
Az ellenanyag szűrés egy olyan vérvizsgálat, amelynek célja az anya vérében található antitestek (ellenanyagok) kimutatása. Az első ellenanyag szűrésre általában a terhesség korai szakaszában, a 12. héten kerül sor. Ekkor a kismama első vérvizsgálatainak egyikeként végzik el ezt a tesztet. Ha az eredmény negatív, akkor a szűrést a 28. hét körül megismétlik.
Ellenanyag szűrés negatív eredmény: Ez azt jelenti, hogy az anya vérében nincsenek a magzat vörösvértestjei ellen irányuló antitestek. Ellenanyag szűrés pozitív eredmény: Ha az eredmény pozitív, az azt jelenti, hogy az anya vérében antitestek találhatók. Ilyen esetben további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy milyen típusú antitestek vannak jelen és milyen mennyiségben. Pozitív eredmény esetén az antitestek jelenléte azt jelenti, hogy az anya immunrendszere idegenként ismeri fel a magzat vörösvértestjeit, és támadni kezdheti azokat. Pozitív eredmény esetén az orvosok szorosabb megfigyelést és rendszeres ellenőrzést rendelhetnek el.
A negatív eredmény azt jelenti, hogy nincs jelen antitest, így az anya és a magzat közötti vércsoport-összeférhetetlenség okozta komplikációk esélye nagyon alacsony. Az ellenanyag szűrés azért rendkívül fontos, mert lehetővé teszi az orvosok számára, hogy időben felismerjék és kezeljék a potenciális vércsoport-összeférhetetlenségből adódó problémákat. Az ellenanyag szűrés egy egyszerű, de létfontosságú vizsgálat a kismamák számára, amely segít biztosítani a terhesség zavartalan lefolyását és a magzat egészségének megőrzését. Az időben elvégzett szűrés és az eredmények függvényében hozott orvosi intézkedések jelentősen csökkenthetik a vércsoport-összeférhetetlenségből adódó kockázatokat.
Miért van szükség a terhesség során vércsoport-és ellenanyag vizsgálatra?
A legismertebb és legfontosabb AB0-vércsoportrendszeren túl számos más vércsoportrendszer is létezik - ilyen az úgynevezett Rh-rendszer is. Mit takar ez? A vörösvérsejtek hordozhatnak egy bizonyos antigént (D), mely az RhD-pozitív személyeknél megtalálható, viszont az RhD-negatív vércsoportú emberek vérében nincs jelen. Várandósság során kiemelt figyelmet kell fordítani a kismama vércsoport-meghatározása során vizsgált Rh-tulajdonságra. Klinikai jelentőségét erőteljes immunogenitásának tudhatjuk be, tehát ez az antigén nagyfokú immunválaszt képes kiváltani a szervezetben.
Laikus nyelvezetre lefordítva, s leegyszerűsítve egy érintett várandós esetén ez annyit tesz: az RhD-negatív vércsoportú édesanya esetén könnyen előfordulhat, hogy a pocakjában fejlődő magzat vércsoportja eltérő, s így az anya antitestet termel a saját szervezetében jelen lévő, idegenként felismert magzat vörösvérsejtjei ellen. Egy rendkívül ritka változat az RhD variáns tulajdonság. Ilyen tulajdonsággal rendelkező kismamát vagy édesanyát RhD-negatívnak kell tekinteni. Amennyiben az újszülött rendelkezik RhD variáns tulajdonsággal, RhD-pozitívnak tekintendő. Ez az ellenanyag-termelés leginkább a szüléssel kapcsolatban ismert, tehát sokan tudják, hogy szülés után anti-D injekciót szükséges kapniuk az RhD-negatív édesanyáknak - ugyanakkor a várandósság alatt is kialakulhat ellenanyag-termelés.
Tudtad-e? Anyai-magzati vércsoport összeférhetetlenséget nem csak az RhD vércsoport okoz. Egyéb vércsoport tulajdonságok esetén is kialakulhat anyai antitesttermelés, melyek közül az IgG osztályba tartozó antitestek lehetnek a magzatra veszélyesek. Hogyan fordulhat elő, hogy egy nő vérében ellenanyag jelenik meg? Korábbi terhesség megszűnésekor (szülés, vetélés), vagy jelen terhesség során történt fötomaternális transzfúzió alkalmával, amikor magzati vér kerül az anya keringésébe. Vetélés, fenyegető vetélés, terhesség megszakítása, méhen kívüli terhesség, mola hydatidosa, magzat külső fordítása, amniocentézis, chorionbiopszia, hasi trauma, terhesség során fellépő vérzés a betöltött 6. terhességi héttől, szülés.
Amennyiben tehát a fentiek valamelyike bekövetkezik, magzati vörösvérsejtek kerülhettek az anya keringésébe. Ha a magzat RhD-pozitív vagy ismeretlen RhD tulajdonságú, 72 órán belül anti-D profilaxisban (injekció) kell részesíteni a kismamát 6. betöltött terhességi héttől az Országos Vérellátó Szolgálat által közzétett, hatályos Transzfúziológiai Szabályzat értelmében. A betöltött 12. terhességi hétig 50 mikrogramm, azután 300 mikrogramm adandó, mely szükség esetén 6 hetente ismételhető (pl. többszöri vérzés). Amennyiben ikerterhességről van szó, 600 mikrogramm szükséges (függetlenül a babák számától).
Az anti-D oltóanyagnak számottevő negatív hatása tehát nincs, elmaradása viszont olyan súlyos következményekkel járhat, mint például habituális vetélés, újszülöttkori hemolitikus betegség (a magzat vérszegénységével, oxigénhiányos állapotával, sokszervi károsodásával, legsúlyosabb esetben a magzat halálával járhat). Az anti-D oltóanyag elmaradása, nem megfelelő időben vagy mennyiségben történő alkalmazása esetén menthetetlenül kialakul az anyai immunizáció, amely visszafordíthatatlan folyamat. A kialakult anyai antitest esetén "gyógymódról" jelenleg nem tudunk, az anya valamennyi RhD-pozitív magzata veszélyeztetett lesz (kivételt képez, ha RhD-negatív magzattal lesz várandós). Az injekcióban beadott anti-D ellenanyag hetekig jelen lesz az anyai vérben, megelőzve ezáltal azt, hogy az anya szervezete ellenanyagot termelve reagáljon a magzati vérre (azáltal, hogy az ellenanyag már "dolgozik", megelőzi az anyai immunválasz kialakulását a magzata ellen). Ugyanakkor a beadott oltóanyag egy része a placentán keresztül a magzatba kerülhet. Ez képes ugyan az RhD-pozitív magzati vörösvérsejtekre kötődni, de kis mennyisége miatt nem okoz lényeges magzati tüneteket, és megbetegedést.
Az anti-D injekciót már a kórházban megkapod, ha szükség van rá. Ellenanyagszűrés a várandósság alatt A fentiek miatt valamennyi kismamának szükséges a terhesség alatti vércsoport vizsgálatok elvégzése - optimális esetben legalább 3 alkalommal. Ha a kismama véréből ellenanyagot mutatnak ki, annak vércsoport-specifikusságát meghatározzák, és bizonyos ellenanyagok esetében mennyiségi meghatározás (titrálás) is történik. Így felmérhető, milyen kockázattal kell számolni, milyen gyakran szükséges kontrollvizsgálatot végezni. Súlyos esetben a terhesség korábbi befejezésére, vagy akár méhen belüli magzati transzfúzióra is sor kerülhet a magzat állapotát szem előtt tartva. Szerencsére ezek szélsőséges, nagyon ritkán előforduló esetek, mégis felhívják a figyelmet rá, hogy milyen fontos foglalkoznunk mindezzel.
RhD-negativitás császármetszés és hüvelyi szülés után A természetes úton vagy császármetszéssel szült édesanyák tekintetében is gondosan kell eljárni. A szülést vagy műtétet követően 72 órán belül szükséges beadni az anti-D injekciót az RhD-negatív anyáknak, amennyiben a baba vércsoportja RhD-pozitív. A születés után mintát vesznek a köldökzsinórvérből, így rövid időn belül ismert lesz az újszülött vércsoport-meghatározásának eredménye. Ennek köszönhetően nem minden RhD-negatív édesanya kap oltást, hiszen ha gyermeke is RhD-negatív vércsoportot örökölt, szükségtelen. Amennyiben viszont szükség lenne rá, mégis bármilyen okból kifolyólag elmarad az anti-D profilaxis egy kismama, édesanya esetében, 72 órán túl is fontos a lehető leghamarabb pótolni, ezzel megadva az esélyt a szervezet saját ellenanyag-termelésének csökkenésére.
A terhesség alatti szűrővizsgálatok
A TORCH fertőzések megelőzése és felderítése érdekében bizonyos szűrővizsgálatokat már a terhesség előtt vagy a várandósság korai szakaszában célszerű elvégeztetni. Az első ellenanyag szűrésre általában a terhesség korai szakaszában, a 12. héten kerül sor. Ha az eredmény negatív, akkor a szűrést a 28. hét körül megismétlik. Amennyiben az IgM és az IgG eredmény is negatív, az szeronegativitást jelez, azaz a páciens fogékony az adott fertőzésre. Elképzelhető az is, hogy a potenciális fertőzés után korán, az ablakperiódusban történt a mintavétel, így a specifikus tünetek vagy ismert expozíció esetén ismételt mintavételre lehet szükség. Tünetek vagy ismert expozíció hiányában szeronegativitás esetén 2 opció lehet: a védőoltással megelőző fertőzések (pl. rubeola, VZV) esetében a tervezett terhesség előtt minimum 4 héttel vakcináció; más kórokozók (pl. Toxoplasma, CMV, HSV) esetén a gondozóorvos javaslatára.
Az IgM negatív-, IgG pozitív esetben múltban lezajlott fertőzésről vagy védőoltás által kiváltott immunválaszról van szó. Tünetek hiányában ebben az esetben friss fertőzés nem valószínű. Pozitív eredményű IgM ellenanyagvizsgálat esetén (IgG negativitással vagy IgG pozitivitással együtt) további vizsgálatok lehetnek szükségesek az aktuálisan zajló fertőzés megerősítésére vagy kizárására, mivel az álpozitív eredmény vagy a perzisztáló IgM lehetősége miatt ez az eredmény önmagában még nem bizonyító értékű.
A Négyes teszt (Quartett-teszt) egy vérvizsgálat, amelyet általában a terhesség második trimeszterében, a 15. és 20. hét között végeznek. A teszt négy különböző anyag - alfa-fetoprotein (AFP), humán koriogonadotropin (hCG), nem konjugált ösztriol (uE3) és inhibin-A - szintjét méri az anya vérében. Ezeknek az értékeknek az elemzésével az orvosok megbecsülhetik bizonyos genetikai betegségek, például a Down-szindróma vagy az idegcsőzáródási rendellenességek kockázatát. A vizsgálat célja annak felmérése, hogy a magzatnál megnövekedett kockázata van-e bizonyos genetikai rendellenességeknek és születési hibáknak.
A Négyes teszt leggyakrabban a következő genetikai rendellenességek és születési hibák kockázatának felmérésére szolgál: Down-szindróma (Triszómia 21), Triszómia 18 (Edwards-szindróma), Nyitott gerinc (Spina bifida), Anencefália. A teszt eredményei nem adnak konkrét diagnózist, de megmutatják, hogy a magzat mekkora kockázatot hordoz bizonyos rendellenességek kialakulására. Ha a teszt emelkedett kockázatot mutat, további vizsgálatokra lehet szükség, mint például amniocentézis vagy genetikai ultrahang, hogy pontosabb információkat nyerjenek a magzat állapotáról.
Ultrahang vizsgálatok várandósság alatt
A terhesség alatti szűrővizsgálatok, mint az ellenanyagszűrés és a Négyes teszt, kulcsfontosságúak a magzat egészségének megőrzésében és a potenciális problémák időben történő felismerésében. Bár a tesztek nem adnak 100%-os biztonságot, jelentősen hozzájárulnak a kockázatok felméréséhez és a szükséges orvosi beavatkozások megtervezéséhez.