A terhesség alatti szövődmények és a vetélés kockázata

A várandósság egy csodálatos és egyben rendkívüli időszak az életünkben, tele örömmel és várakozással. Azonban ez az állapot nem csupán az édesanya életében, de a testében is nagy változásokat okoz, ami teljesen normális. Ebben az időszakban többnyire élettani változások és veszélytelen egészségügyi problémák aggasztják a leendő anyákat, ám vannak olyan esetek is, amikor vagy elővigyázatosságból, vagy a közvetlen veszélyhelyzet elhárítása érdekében orvosi segítséget kell kérni.

Az aggodalomra okot adó tünetek a várandósság bármely szakaszában jelentkezhetnek. Általános érvényű szabály, hogy ha a kismama nem is biztos a tüneteiben - néha csak „úgy érzi”, hogy valami nincs rendben a gyermekkel vagy vele magával -, értesíteni kell a kezelőorvost, aki dönt a továbbiakkal, akár az esetleges kivizsgálással kapcsolatban.

A szövődmények jelei

A lehetséges szövődmények sora rendkívül hosszú. Az alábbi tünetek egyértelmű jelei a várandósság alatti szövődménynek, ezért bármelyik fennállása esetén orvosi segítségre van szükség!

A várandósság során bármikor jelentkező tünetek:

• elhúzódó vagy súlyos hányás;
• hüvelyi vérzés;
• szokatlan vagy a szokásosnál bőségesebb hüvelyi folyás;
• súlyos vagy hosszan tartó fejfájás, vagy szédülés;
• folyamatos fogyás;
• láz vagy hidegrázás;
• fájdalmas vagy égő érzés vizeléskor;
• állandó légszomj, gyengeség vagy szívdobogásérzés;
• ha a hasat ütés (trauma) érte (esés, baleset, erőszakos incidens);
• ha hosszabb ideig tartó, jelentősebb érzelmi probléma áll fenn.

A várandósság korai szakaszában (a 20. hét előtt) jelentkező fájdalom, illetve vérzés bizonyos típusai vetélés vagy méhen kívüli terhesség jelei lehetnek. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, sürgős orvosi segítségre van szükség - ha más (gyorsabb) lehetőség nincs, hívja a 112-t és kérjen mentőt!

Mielőbb kérjen orvosi segítséget, ha a várandósság korai szakaszában:

• tartós vagy erős fájdalom jelentkezik a has egyik oldalán, vagy az egyik vállban;
• erős alhasi fájdalom vagy görcs jelentkezik;
• hüvelyi vérzést tapasztal.

A várandósság későbbi (20. hét utáni) szakaszában általában gyakoribbak a kellemetlenségek, amelyek egy része a várandós állapot normális velejárói. Néhány tünet azonban orvosi kontrollt igényel:

• látászavarok (villogó fények, szikralátás, homályos látás) - ezek a preeklampszia jelei lehetnek;
• hirtelen fellépő, súlyos, akár fájdalmas ödéma a kézen, a lábon vagy az arcon;
• erős bőrviszketés;
• ha a magzat mozgásában változás áll fenn (a kismama úgy érzi, hogy a szokásostól eltérően mozog, kevesebbet mozog, vagy nem mozog);
• máj táji fájdalom;
• bevérzések jelentkezése a bőrön;
• vérnyomásmérés során magasabb vérnyomásérték mérése;
• hüvelyi vérzés.

A vetélés okai és típusai

A vetélés a terhesség elvesztése a 24. terhességi hét előtt, vagy mielőtt a magzat elérte volna az 500 grammos súlyt. Az esetek többségében az anyán kívül álló ok(ok) miatt következik be. Sor kerülhet rá a terhesség egészen korai szakaszában, ilyenkor a nők többségének még nincs is tudomása arról, hogy gyermeket várt. Az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet, és a nők gyakran nem tudják, hogy terhesek, vagy ez a menstruáció kihagyása előtt következik be. Azonban az ismert terhességek közel 15-25%-a vetéléshez vezethet, és a terhességek több mint 80%-a az első három hónapon belül véget ér.

A vetélések hátterében álló ok sokszor nem egyértelmű, azonban a legtöbbször a gyermek fejlődési vagy kromoszóma-rendellenessége okozza. A terhesség első trimeszterében az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. Alatt termékenyítés, amikor a petesejt és a spermium összeér, két kromoszómakészlet is egyesül. Ha azonban egy petesejtnek vagy spermiumnak több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet. Ahogy a megtermékenyített petesejt magzattá fejlődik, sejtjei többször osztódnak és szaporodnak, és előfordulhatnak rendellenességek. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.

A habituális vetélés (ismétlődő vetélés) nem önálló betegség, hanem számos betegség következménye lehet. Az alapbetegségeket 5 csoportba sorolhatjuk:

1. Sárgatest-elégtelenség: A magzat beágyazódásáról a megrepedt tüsző helyén keletkező sárgatest gondoskodik progeszteron termelése révén. Amennyiben a progeszteron termelése elégtelen, a méhnyálkahártya alkalmatlan lesz a beágyazódásra, és a magzat a terhesség 6-10. hete között tünetek nélkül elhal ("missed ab.").
2. Fertőzött ondó: A nyakcsatorna a fertőzött ondót felismeri, heveny nyakcsatorna-gyulladás (ld. akut cervicitis) alakul ki. A méhszájat lezáró genny megakadályozza a méhüreg fertőződését. Rendszeres óvszerhasználat esetén a nyakcsatorna immunrendszere gyanútlanná válik, a fertőzött sperma méhüregbe jutásának vetélés lesz a következménye. E jelenségnek tudható be, hogy a rendszeresen óvszert használó párok esetén gyakoribb a habituális vetélés.
3. Nőgyógyászati betegség: Többnyire méhfejlődési rendellenesség (kétszarvú méh, egyszarvú méh, méhüregi sövény, a méh erős fejletlensége, stb.), méhizom-daganat (ld. még leiomyoma uteri), a méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis), nyakcsatorna elégtelenség, a méhüreg falainak szállagos összenövései, stb.
4. Kromoszóma rendellenesség valamelyik szülőnél: Előfordul, hogy az egyik kromoszómából letörik egy darab és ráragad egy másikra ("transzlokáció"). A génhiba hordozó nem beteg, mert sem génhiánya, sem génfeleslege nincs. Az ivarsejtek osztódásakor azonban előfordul, hogy az utód géntöbbletet vagy génhiányt mutató kromoszómát örököl. Génhiány esetén a magzat biztosan elhal. Géntöbblet esetén a terhesség végződhet spontán vetéléssel, de többnyire súlyos, az élettel ritkán összeegyeztethető többszörös fejlődési rendellenességgel is.
5. Immunológiai összeférhetetlenség: Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik és a magzat elpusztul.

A vetélés típusai lehetnek:

• Elkerülhetetlen vetélés: Vérzés és görcsök figyelhetők meg, a méhnyak kitágul.
• Veszélyes vetélés: Ha vérzik és a vetélés veszélye áll fenn, a méhnyak nem tágul.
• Ismétlődő vetélés (RM): Ha egy nő az első trimeszterben három vagy több terhesség egymást követő elvesztését tapasztalja, visszatérő vetélésnek nevezik.
• Hiányos vetélés: Ha egy nő elvetél, előfordulhat, hogy az embrió teljes szövete nem hagyja el a testet.

A terhességi szövődmények megelőzése és kezelése

A terhességi szövődmények egy része nem előzhető meg, mivel sok esetben eleve kockázatot jelent, ha a kismamának a fogantatás előtt súlyosabb egészségügyi problémája volt, vagy ha része volt már komplikált terhességben, netán vetélésben. Családi halmozódás sem kizárható. Éppen ezért még a családtervezés fázisában, a fogantatás előtt érdemes lehet az életmódbeli tényezőket rendezni, ezzel csökkentve a szövődmények kockázatát.

Az anya és a gyermek biztonságát nagyban szolgálja, ha az anya rendszeresen részt vesz a várandósgondozáson és betartja a védőnő utasításait. A várandós nőnek ezen felül tartózkodnia kell:

• az alkohol és a drogfogyasztástól;
• a dohányzástól (a passzív dohányzástól is);
• a nehéz fizikai megterheléstől;
• a stressztől és a lelki megpróbáltatásoktól (lehetőség szerint).

A terhességi vérszegénység azt jelenti, hogy túl kevés a vörösvértest (és a hemoglobin) a várandós nő szervezetében ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént szállítson a fejlődő magzat számára. Ilyenkor általában nem áll szervi ok a háttérben, egyszerűen arról van szó, hogy a terhes nők szervezetében az átlagosnál jóval több vér kering, és a többlet előállításához nagyobb mennyiségű vasra, B12-vitaminra és folsavra van szükség. A várandósság alatti vérszegénység enyhébb fokozatát a legtöbb anya a fáradékonyság formájában megtapasztalja, de a probléma jól kezelhető megfelelő táplálkozással vagy - az orvos által előírt mennyiségben - étrendkiegészítők szedésével.

A terhesség idején a vérzés viszonylag gyakori tünet, és nem minden esetben ad okot aggodalomra, ettől függetlenül minden esetben jelezni kell a kezelőorvosnak, fontos ugyanis a háttérben álló ok felderítése. A kivizsgálás általában hüvelyi vagy kismedencei vizsgálattal, ultrahang-, illetve vérvizsgálattal történik - utóbbit a hormonszintek, máj- és vesefunkciók és a teljes vérkép ellenőrzése érdekében végzik.

A vérzés a terhesség alatt sokféle lehet. Előfordulhat pecsételő vérzés - ez a terhesség korai szakaszában jelentkező enyhe, barnás vérzés, ami általában csak a megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását jelzi. Gyakran a következő menstruáció esedékességének időpontja körül következik be.

A terhesség első 12 hetében a hüvelyi vérzés lehet vetélés vagy akár méhen kívüli terhesség jele is, azonban sok esetben nincs szó ilyen súlyos következményekről, és az anya sikeresen kihordja gyermekét. Előfordulhat viszont, hogy a vérzés miatt - a gyermek és a saját maga biztonsága érdekében - az anyának a várandóssága jelentős részét kórházban, megfigyelés alatt kell töltenie.

Speciális szövődmények

Méhlepény-leválás

Ez a szövődmény igen súlyos, az anyai és a magzati életet is veszélyeztető állapot, amely - ahogy a neve is utal rá - azt jelenti, hogy a méhlepény elkezd leválni a méhfal belsejéről. A méhlepény-leválás általában a méh tónusfokozódásával, az érintett területen hasi fájdalommal jár, de nem minden esetben kíséri vérzés (általában barnás vérzés jellemzőbb, ritkább esetben bő és friss piros vér távozik). Burokrepedés esetén a magzatvíz vérrel festenyzett lehet. A magzati szívműködés monitozorása során oxigénhiányra utaló jelek lehetnek. Ha a leválás időpontja közel esik a szülési időponthoz, lehetséges, hogy a baba idő előtt megszületik.

Krónikus lepényi elégtelenség

Előfordul, hogy a méhlepény nem látja el megfelelően a funkcióját, ami azt jelenti, hogy a fejlődő magzat nem kapja meg a szükséges oxigént és tápanyagokat. Ez kiválthatja a magzat fejlődésében való visszamaradását, vagy koraszülést, a szülés során fellépő oxigénhiányt, alacsony vércukor- vagy kalciumszintet az újszülött vérében, de halva születést is okozhat. A lepényi rendellenesség megnyilvánulhat a placenta kis méretében vagy rendellenes formájában is. Ennek a terhességi szövődménynek nincsenek szubjektív tünetei, általában úgy derül ki, hogy a baba keveset mozog, vagy várandósgondozás során végzett rutinvizsgálatok derítenek rá fényt. Ilyenkor a 37. hét előtt az anyát szoros megfigyelés alatt tartják, de ha már közeli a szülés időpontja, előfordulhat, hogy az orvos a szülés idő előtti megindítása mellett dönt.

Placenta praevia

Előlfekvő méhlepényről beszélünk, ha a lepény nem a méh megfelelő szakaszán tapad. A méhszájtól való távolság alapján soroljuk őket kategóriákba, legrosszabb esetben a méhlepény a méhszáj fölött helyezkedik el. Általában a tünetek a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében. A harmadik trimeszter előtt pecsételő vérzések előzhetik meg. A vérzés életet veszélyeztető mértékű is lehet, így felismerése és időben történő kezelése elengedhetetlen fontosságú. Egyértelmű diagnózist ultrahang kép alapján lehet felállítani. Általában azonnali császármetszés indikációi közé tartozik.

Placenta accreta

A placenta accreta a méhlepény-beágyazódási egy ritka, de súlyos rendellenessége, ami életet veszélyeztető terhességi szövődményt okoz. Általában kizárja a hagyományos szülés lehetőségét. Olyankor alakul ki, amikor a méhlepény túl mélyen ágyazódik be a méh falába (esetleg a méhszájba), de előfordulhat, hogy a méh külső oldalán is megjelenik. Ilyenkor a szülés után nem távozik a méhlepény - ahogy normálisan -, hanem a méhhez tapadva marad. Ez súlyos vérzést okozhat, de koraszülés oka is lehet. A betegséget a gyanút követően - pl. vérzés a harmadik trimeszterben - általában ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal igazolják, de előfordul, hogy csak a gyermek születése után derül rá fény. A szövődmény miatt súlyos esetben méheltávolításra is sor kerülhet. A rendellenesség valószínűségét fokozza minden műtét, amely után heg marad a méhnyálkahártyán - ilyen például a korábbi császármetszés is.

Hegszétválás

Előzetes császármetszés után a méhen ejtett vágás hege a következő várandósság alatt fokozott figyelmet érdemel, mivel a várandósság során a hegszétválás veszélye fennáll. Ennek gyakorisága igen alacsony, azonban nyilalló, fájdalmas hegvonal, terhesség alatti vérzés, a méh (és a has) alakjának a hirtelen változása esetén gondolni kell rá.

Preeklampszia

A preeklampszia (terhességi toxémia) a terhesség második felében (a 20. hét után), vagy nem sokkal a szülés után jelentkezhet, általában a terhességi rutinvizsgálatok során derül rá fény. Csökkent véráramlás következtében alakul ki az anya szervezetéből a méhlepény felé, melynek eredménye a magzat nem megfelelő oxigén- és tápanyagellátása. Sok esetben enyhe lefolyású, de kezelés nélkül előfordul, hogy súlyos szövődményekhez vezet az anya és a gyermek szempontjából is. A betegség a gyermek születésével megszűnik, addig általában gyógyszeres vérnyomáscsökkentést alkalmaznak. Szélsőségesen súlyos esetben - megfelelő korú terhesség esetén - sor kerülhet idő előtti szülésindításra vagy császármetszésre is. Jellemzőbb tünetek: magas vérnyomás; végtag- és arcödéma; erős fejfájás; látászavarok, szikralátás; fájdalom közvetlenül a bordák alatt. A fenti tünetek minden esetben orvosi vizsgálatot igényelnek! Minél korábban megállapításra kerül a betegség, annál jobbak az anya és a gyermek kilátásai.

Terhességi cukorbetegség

A várandósság idején jelentkező cukorbetegség (a normálisnál magasabb vércukorszint) általában átmeneti állapot: a terhesség második felében jelentkezik, és a gyermek születése után legtöbb esetben megszűnik. Az ebben szenvedő nők egy részének elegendő diétát tartani, súlyosabb esetekben viszont inzulinadagolást igényelhet. A terhességi cukorbetegség nem ritka állapot, a várandósok 12-14 százalékánál alakul ki. A terhességi diabétesz leggyakoribb következménye lehet az átlagosnál nagyobb magzat, ami bizonyos esetekben császármetszést tehet indokolttá. Azonban a legtöbb terhességi cukorbetegséggel diagnosztizált nőnek egészséges lefolyású a terhessége, és normális lefolyású szülés során egészséges gyermeket hoz világra.

Vészes terhességi hányás

A hányinger és a hányás sok nő esetében a terhesség velejárója, különösen az első trimeszterben. Amikor ez az állapot túlzott mértéket ölt - a táplálék és a folyadék nem, vagy alig marad meg a várandós nőben - vészes terhességi hányásról van szó, ami akár kórházi kezelést is igényelhet. A drámai tünetek ellenére ez a betegség általában nem okoz kárt a magzatban, azonban ha az anya sokat veszít a normális súlyából, az befolyásolja a születendő gyermek testsúlyát is. Kezelése általában infúziós folyadékpótlással és hányingert csillapító készítményekkel történik.

Koraszülés

Ha a gyermek a terhesség 24. hete után, de a 37. hete előtt megszületik, koraszülésről beszélünk. Ennek - a gyermek fejlettségétől függően - vannak fokozatai: minél korábban születik meg a baba, annál több kockázattal kell szembenézni. A legtöbb koraszülött csecsemő azonban megfelelően fejlődik a kórházi, majd az otthoni körülmények között. A koraszülésre figyelmeztető jelek: tompa, „mély” hátfájás; nyomásérzés a medencében; végtag- vagy arcödéma; óránként négynél többször jelentkező összehúzódások; hányinger, hányás vagy hasmenés; homályos- vagy kettős látás, egyéb szemészeti zavarok; menstruációs fájdalomhoz hasonló hasi görcsök; a baba mozgása lelassul vagy megszűnik; folyadék vagy vér távozik a hüvelyből. Mindezek nem feltétlenül utalnak vetélésre, de jelentkezésükkor indokolt sürgős orvosi ellátás kérése. Az is előfordulhat, hogy semmilyen előjele nincs a koraszülésnek.

Minden nő pontos választ vár a vetélés után, arra a kérdésre, hogy miért következett be a tragédia, és a legtöbb ember magában és a körülményekben keresi az okot. Legtöbb esetben nincs konkrét környezeti ok, vagy hiba a terhes asszony részéről, ami a vetélést okozná. Sokszor már azelőtt is előfordul, hogy magára a terhességre fény derülne. Nem tudjuk tehát sok esetben, hogy miért következik be, de legtöbb esetben biztosan nem azért, mert az anya vagy az apa tett valamit, ami negatív hatással volt a terhességre.

A dohányzás vagy a drogfogyasztás fokozza a rendellenesség kialakulásának kockázatát.

A vetélés megelőzése vagy megállítása érdekében nem lehet tenni semmit. A vetélés valószínűsége csökkenthető a fent elsorolt kockázatok - dohányzás, alkohol, koffein - kerülésével. A vetélés lehet egyszeri, de meg is ismétlődhet (habituális vetélés).

A vetélésnek az esetek többségében igen erőteljes jelei vannak: leggyakrabban vérzés és/vagy alhasi, deréktáji görcsök hívják fel rá a figyelmet. Ilyenkor mihamarabb orvoshoz kell fordulni, egyrészt azért, hogy megvizsgálják a kismamát és a magzatot, valamint, hogy ha lehet, meg lehessen tenni a szükséges intézkedéseket.

A vetélés mögött álló okok sokrétűek lehetnek, beleértve hormonális zavarokat (pl. progeszteronhiány), fertőzéseket, anatómiai rendellenességeket (pl. méhszáj elégtelenség, miómák), vagy genetikai okokat. Fontos a megfelelő intim higiénia és a legapróbb jelek esetén is orvoshoz fordulni.

A testedzés és a vetélés összefüggései ellentmondásosak. Általánosságban kimondható, hogy a szervezetet nem kimerítő testmozgás nem lehet oka vetélésnek, de a túlzottan megterhelő torna, különösen a nagy erőkifejtéssel járó gyakorlatok növelhetik a kockázatot. Azok a sportok ellenjavalltak, ahol komoly rázkódás alakul ki, illetve a haspréssel járó gyakorlatok, nem javasolt az aerobic, a kerékpározás, a lovaglás, az emeléssel járó gyakorlatok. A gyaloglás, az úszás kifejezetten javasolt.

A pajzsmirigyzavarok, különösen az alul- és túlműködés, jelentős szerepet játszhatnak a vetélés hátterében, mivel befolyásolják a peteérést, a beágyazódást és a magzat fejlődését. A pajzsmirigyfunkciók ellenőrzése és szükség esetén gyógyszeres kezelése kulcsfontosságú lehet.

A férfi spermájának nagyobb mértékű DNS-károsodása is okozhat a nőknél többszörös vetélést.

Az állati szőr allergia, más néven állatallergia, az állatok kiszáradt bőréről, szőréről, tolláról, illetve a szájüregükből és vizeletükből származó allergének okozta immunrendszeri reakciókat jelenti. Az allergének az állatok szőrén, bőrén, nyálában és vizeletében találhatók. Fontos megjegyezni, hogy sokszor valójában nem is a kutya- vagy a macskaallergia okozza a tüneteket, hanem a kedvenceink szőrébe ragadt pollenek, növényi anyagok váltják ki az immunrendszer reakcióját.

Már az első vetélés után javasolt nőgyógyászati vizsgálat. A korai kivizsgálásnak épp az a célja, hogy még időben kizárja azokat az okokat, amelyek később sorozatos veszteségekhez vezethetnek. A férfi andrológiai vizsgálata legalább ennyire fontos. A vetélés ugyanis nem „női probléma”: az esetek jelentős részében a férfi oldalon is meghúzódhat olyan eltérés - fertőzés, genetikai hiba vagy spermaképződési zavar -, amely kezelhető, és ezáltal a jövőbeni terhességek esélye jelentősen javul.

A célzott kezelés minden esetben az alapok függvénye. Hormonális eltérés esetén progeszteronpótlásra, fertőzések esetén antibiotikumra, anatómiai eltéréseknél műtéti rendezésre, immunológiai tényezők fennállásakor speciális immunológiai terápiákra lehet szükség. A lényeg, hogy az orvos a kiváltó okot célozza meg - terhesség alatt alkalmazott kezelések többnyire csak részben hatékonyak. Az is fontos, hogy sok esetben már az életmód rendezése is javíthat az esélyeken: a dohányzás elhagyása, a normális testsúly elérése, a kiegyensúlyozott hormonális környezet megteremtése mind segítik a beágyazódást és a terhesség megtartását.

A fogamzás körüli gondozás ma már nem csupán egy opcionális lehetőség, hanem a családtervezés egyik alapja. Ennek során célzott vizsgálatok történnek, amelyek feltárják azokat a - sokszor tünetmentes - állapotokat, amelyek akadályozhatják a sikeres teherbeesést és terhesség-kiviselést.

tags: #allati #szor #okozhat #vetelest