Az abortusz egy mélyen személyes és gyakran traumatikus élmény, amelynek pszichológiai és érzelmi következményei sok nő életét befolyásolhatják, néha évtizedekkel a beavatkozás után is. Bár a társadalom gyakran elbagatellizálja vagy tabuként kezeli a témát, fontos beszélni az abortusz utáni szindrómáról (Post Abortion Syndrome, PAS), annak tüneteiről és a gyógyulás lehetőségeiről. Ez a cikk az abortusz utáni lelki fájdalomról, a gyógyulás útjáról és a segítséget nyújtó programokról szól, különös tekintettel a vallásos támogatásra.
Az abortusz valós következményei
Az abortusz védelmezői gyakran azt állítják, hogy ez egy egyszerű beavatkozás, amelynek nincsenek következményei. Azonban sok nő számára ez a döntés fájdalmas és megrázó volt, és a szívükben lévő seb talán még be sem hegedt. A társadalom azt közvetíti a fiatal nők felé, hogy az abortusz megoldja a problémájukat, de nem beszél azokról a problémákról, amelyeket az abortusz okoz. Azok a nők pedig, akik ezt jobban tudják, nem beszélnek róla, legalábbis nyilvánosan nem, hogyan befolyásolta negatívan az abortusz az életüket. Szégyellik tettüket, és szégyellik azt is, hogy ők képtelenek voltak „egyszerűen megbirkózni vele”, ahogy azt a többi nő szerintük tette.
Isten a nőt lelkileg és testileg is felkészíti az anyaságra. Amikor egy nő várandós, másként érzi magát. A foganás után néhány nappal, még mielőtt a pici embrió beágyazódna a méhfalba, egy korai terhességi faktor nevű hormon jelenik meg a vérében, amely a sejteket a terhességre figyelmezteti. Ilyenkor az anya kívánós lesz, több pihenésre van szüksége. Új sejtek keletkeznek a mellében, amelyek nőnek és olyan tejet termelnek majd, amely egy újszülött táplálásához szükséges. A nő látóterébe bekerül a baba. Észreveszi a csecsemőket az utcán, a boltban, a televízióban. Talán éjjel álmodik is a babájáról, nappal pedig elképzeli őt.
De ha abortuszra készül, akkor ezt a folyamatot meg kell próbálnia megállítani. Le kell tagadnia azokat az anyai érzéseket, amelyek kezdenek a tudatába hatolni. Azt kell elhinnie, hogy ami benne van, az nem igazán egy gyermek. Az esze mondhat ugyan egy dolgot, de az érzelmi élete és a sejtjei mást mondanak. Ha megtörténik az abortusz, a testének minden sejtje emlékezni fog erre a terhességre, és tudni fogja, hogy a változás, amely elindult, valamilyen természetellenes módon megszakadt. A teste és az érzései azt fogják neki közvetíteni, hogy ő egy olyan anya, aki elveszítette a gyermekét. Így hát egyáltalán nem meglepő, hogy egy mély fájdalom kezd a lelke legmélyéről feltörni. Van egy vesztesége, amelyet meg kell gyászolnia, de nem engedheti meg magának, hogy szomorú legyen.
Egy Anne Speckhard, Ph.D által végzett tanulmányból kiderült, hogy a nők 85%-a nyilatkozott arról, hogy számukra is meglepetés volt, hogy érzelmileg mennyire hevesen reagáltak az abortuszra. Ez azt jelentette, hogy nem érezték jól magukat gyerekek közelében, alulértékelték önmagukat, bűntudatuk volt, dühösek voltak, depressziósnak érezték magukat, mély szomorúság vette erőt rajtuk, alkoholizáltak, sírtak, nem tudtak megfelelően kommunikálni és öngyilkossági késztetéseik voltak. Ezeknek a nőknek a 72%-a nem is volt hívő az abortusz pillanatában.
Az abortusz utáni szindróma (PAS)
Az abortusz utáni szindróma (Post Abortion Syndrome, PAS) egy pszichológiai tünetcsoport, amelyet a poszttraumás stressz kategóriájába sorolnak. Az amerikai felmérések szerint az abortusz után a nők 65%-a szenved ebben a tünetcsoportban részben vagy egészben. Nagyon sokan nem is tudják, mi a bajuk, információ híján a felmerülő problémáikat nem is kötik az abortuszukhoz, sokszor évek, de van, hogy évtizedek telnek el, mire rájönnek, mi is áll a tüneteik hátterében.
Az abortusz utáni reakciók sajátságosak és azonosíthatóak. Ezek jobbára a tagadásból és az érzelmek elnyomásából erednek. Amikor egy bennünk lévő érzést elnyomunk, akkor az a többi érzésünkre is hatással van. A poszt-abortusz traumának ez az alapja: megtagadjuk a gyereket és megtagadjuk az érzéseinket. A tünetek néha közvetlenül az abortusz után jelentkeznek, főleg fiatal lányoknál. De a tanácsadók szerint ennél jóval gyakoribb, hogy egy nő csak 5-12 évvel vagy még később jut el odáig, hogy segítséget kérjen. Általában valamilyen kiváltó esemény hozza felszínre az elfojtott problémát - stresszes időszakok, gyerekszülés, családtag betegsége vagy halála.
A PAS leggyakoribb tünetei:
- Veszteség, gyász érzése: Érzi, hogy elveszített valakit, de nem láthatja, nem érintheti a testet, nem gyászolhatja meg nyilvánosan. Ez a feldolgozatlan gyász a bűntudattal és szégyenérzettel együtt nem múló szomorúsághoz, depresszióhoz vezethet.
- Félelem, szorongás: Pánikbetegség, állandó szorongás a következő terhesség alatt.
- Blokkolt érzelmek: Mivel nem tud szembenézni tettével és fájdalmával, sok nő inkább blokkolja érzelmeit és fásultan él tovább.
- Elidegenedés a családtól, a barátoktól: "Engem úgysem lehet már szeretni azok után, amit tettem." Sokszor megjelenik a harag, bosszúvágy is azok felé, akik nyomást gyakoroltak rá, hogy vetesse el a gyerekét.
- Üresség, bénultság: "Üresnek érzem magam legbelül, mintha a testem csak egy kagylóhéj lenne."
- Elhagyatottság, egyedüllét.
- Rémálmok: Például azt álmodja újra és újra, hogy egy kisbaba sír, de sehol sem találja, vagy hogy nem éri el.
- Alvási gondok.
- Piszkosság érzése, időnként takarítási mánia.
- Az abortusz villanásszerű újraátélése: Valami inger - egy hang (pl. porszívó, ami a szívógép hangjára emlékeztet), egy szag - kiváltja a hirtelen visszaemlékezést.
- Évfordulós problémák: Sok nő tapasztalja, hogy minden évben akkor lesz depressziós vagy beteg, amikor az abortált baba megszületett volna, vagy az abortusz évfordulóján. Gyakoriak az ilyenkor történő balesetek is.
- A gyerek nő a képzeletében.
- Haláltudat: "Végül, csak félig éltem túl a műtétet."
Az abortusz volt tavaly a vezető halálok a világban
Az abortusz hatása a családra
Az abortusz nemcsak az anyára, hanem a család többi tagjára is kihat. Johanna története, aki abortuszra kényszerült anyagi nehézségek miatt, jól illusztrálja ezt. Johanna mély szorongást és bűntudatot élt meg, haragudott az anyjára, aki "engedélyt" adott az abortuszra, ahelyett, hogy lebeszélte volna róla. Az abortusz felhívta a figyelmüket arra, hogy a családi kapcsolataik nem annyira biztonságot nyújtóak és szorosak, mint azt korábban hitték. Inkább feláldozták egy családtagjuk életét, minthogy kisegítették volna egymást egy kölcsönnel vagy egyéb módon. Az abortusz hosszabb távon megbontotta a család egységét és békéjét, mint azt egy anyagi probléma tette volna.
A gyógyulás útja
A gyógyulás útja mindenképpen a tünetek felismerése és a hallgatás megtörése. Szembe kell nézni a múlttal, akár kényszerítve volt a nő, akár saját akaratából történt a műtét. Fontos, hogy találjanak egy empatikus segítő személyiséget, akinek elmondhatják az érzéseiket, akivel mindezt át- és kibeszélhetik. Ha elfojtja a történteket, nem verbalizálja, azzal önmagában okoz belső feszültséget.
Vallási és lelki támogatás
Az Egyház tudatában van annak, hogy rengeteg oka lehetett a döntésnek, sőt, azt is tudja, hogy sok esetben ez a döntés fájdalmas és megrázó volt. Az Egyház a gyógyulás helye, az igazat mondja el az abortuszról azoknak, akik erről akarnak dönteni: „Ne tegyétek! Helytelen, és fájdalmat fog okozni nektek és a gyermeknek is.” De nemcsak erről beszél az egyház, hanem a teljes igazságról. „Ha már volt abortuszod, akkor hidd el, hogy Isten irgalma elég nagy ahhoz, hogy ezt is megbocsássa.” Jézus megbocsátást és gyógyulást ígér. Felajánlja a feltámadás reményét és ígéretét, valamit a gyermekkel való újraegyesülést, aki a mennyben várja a szüleit.
A Rachel Program, a Katolikus Egyház kezdeményezése azon nők, férfiak és családok számára, akiket az abortusz valamilyen módon érint, több mint 15 éve nyújt segítséget. Azok, akik a Rachel Programhoz fordulnak, segítséget kaphatnak tanácsadóktól, lelkipásztoroktól, akiket arra képeztek, hogy lelki támaszt nyújtsanak, illetve, hogy kiszolgáltassák a megbékélés szentségét. Mindenki Krisztus gyógyító szolgálatának része.
A lelkigyakorlatokon oldódnak ezek a feszültségek. Végigmegyünk a gyászfolyamaton: nevet adunk a babáknak, megszólítjuk és elbúcsúztatjuk őket. A legnagyobb feladat az, hogy elérjék, hogy az anya képes legyen megbocsátani önmagának. Azt is nehezen fogadják el, hogy a bűnüket Isten megbocsátja, az pedig még nehezebb számukra, hogy önmaguknak megbocsássanak. Ha Isten így is, akkor is szeretett, akkor én is megbocsáthatok magamnak.
Önsegítő csoportok és civil szervezetek
A posztabortusz-szindrómára önsegítő csoportok, civil szervezetek is felhívják a figyelmet, mert olyan nők fordulnak hozzájuk segítségért, akik egy abortusz után összeomlottak. Magyarországon a Kiáltás az Életért Egyesület budapesti Terhesség Központjában dolgozó szakemberek egy kidolgozott módszer szerint segítik az abortusz utáni traumában lévő nőket a gyógyulásban. A Terhesség Központ feladatai közé tartozik a szexuális és párkapcsolati prevenciós munka, a krízisterhességi tanácsadás és az abortusz utáni traumával küzdők megsegítése is. Minden általuk nyújtott szolgáltatás ingyenes.
A Babasirató egy ítélkezésmentes, együttérző és támogató közösség Kárpátalján, amely a gyermeküket elvesztőket segíti. Létrehoztak egy virtuális emlékfalat is, amely önsegítő módon indítja el a látogatót a gyászfeldolgozásban. A csoportok legfontosabb üzenete, hogy fel lehet dolgozni ezt a traumát, lehet megbékélést találni.
Singer Magdolna, veszteségekkel foglalkozó terapeuta egyéni beszélgetéseken foglalkozik a nőkkel, és gyászfeldolgozó csoportot is tud ajánlani a hozzá fordulóknak. Tanácsa szerint a segítés lényege a csendes jelenlét, az elfogadás, a szívből adni a jelenlétünket, az időnket, a szeretetünket.
A kelenföldi Szent Gellért templomban működik egy gyászfeldolgozó csoport, amelynek tagjai között olyanok is vannak, akik meg nem született gyermeküket gyászoló nők vagy férfiak. Az átlagéletkor 55-60 év, ami azt mutatja, hogy a poszt-abortusz szindróma tünetei sokkal később jelentkeznek. A csoportok segítenek a harag feldolgozásában és abban, hogy a gyászoló megbocsásson saját magának. Ajánlják, hogy adjanak nevet az elveszített gyermeknek, így könnyebb meggyászolni, bocsánatot lehet kérni tőle.