A 20 hónapos baba fejlődése: útmutató szülőknek

Ez a korszak az igazi totyogó időszak, gyermekükre leginkább a mozgásban levés a jellemző. Folyton cipekedik, hurcol magával valamit, tesz-vesz, rakosgat; ébren töltött ideje legjavában megállás nélkül dolga van. Fontos a rendszeres napirend kialakítása: lehetőleg ugyanabban az időben legyen az étkezés, a séta, a játék, a fürdés.

Mozgásfejlődés

Mint egy kis felhúzós játék, elesik és rögtön fel is pattan, hogy tovább szaladjon. A futás már nagyon magabiztosan megy, bár néha nagyobb az önbizalma, mint kellene, kicsit összekeverednek a lábak és orra esik, de kis vigasztalás után már megy is tovább. Irányt változtatva futkározik.

Felfelé váltott lábbal lépcsőzik, lefelé még egymás mellé lépve, kapaszkodva. Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron. Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).

Mozgásigénye hatalmas, főként a nagymozgásos, rohangálós játékok, ahol kedvére csiszolgathatja újonnan szerzett tudásait. Legyünk vele minél többet szabadban, hintázzon, csúszdázzon, motorozzon, fogócskázzon. Labdázzatok sokat, dobni, rúgni egyaránt jó szórakozás. Sajnos, egy-egy élvezetesebb játék hevében hajlamosak néha túlpörögni, ilyenkor célszerű beiktatni valami passzívabb, nyugodtabb játékot, otthon mesekönyvet, kirakót, séta közben egy kis üldögélést, a játszótéren homokozást.

Mászás

Ebben az időszakban már mindenre fel és le, lehetőleg minél magasabbra próbál mászni, ahonnan aztán nehéz lemászni, így végül ugrani kell. A kis felfedező temperamentuma határozza meg, hány ősz hajszála lesz a szülőnek. Vannak óvatosabb gyerekek, akik félénken próbálkoznak, mások mindenhonnan leesnek egyszer, de aztán megtanulják, hogyan lehet elkerülni a bajt. Az impulzív örökmozgók pedig újra és újra legurulnak ugyanazon a két lépcsőfokon, de a kudarcok, plezúrok és lila foltok nem tántorítják el őket attól, hogy újra próbálkozzanak.

Tedd egyértelművé, hová szabad mászni és hová nem. Egy örökké mászó miniatűr alpinistával szemben legyen gondod rá, hogy mindig jusson számára mászási lehetőség, pl. a játszótéren, biztonságos körülmények között.

A legfontosabb pedig, hogy ha félúton látod a gyereket a fa teteje, vagy a legfölső könyvespolc felé: maradj nyugodt! Ha nem lát téged, te pedig hirtelen felsikoltsz, rákiabálsz, megijeszted, amitől összerezzen, és egész biztosan leesik. Csendben, óvatosan osonj oda hozzá, és kapd el. Ez akkor is igaz, ha lát téged, ebben a korban ugyanis már pontosan tudja, mikor, milyen szándékkal közelítesz. Ha rémülten futsz felé, biztosra veheted, megpróbál majd felérni, mielőtt odaérsz, kapkodni kezd, amitől megint csak jó eséllyel leeshet. Ilyenkor kedélyesen mosolyogva sétálj oda, hirtelen mozdulatot csak akkor tégy, ha már kartávolságon belül van.

Kéz- és finommotoros fejlődés

Kézügyessége egyre jobb, könyvet lapozgat, nagyobb gyöngyöket leszedeget és felfűz. Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

Lendületesen és látszólag koncepció nélkül firkál, de egyre gyakrabban felfedezhető egy-egy tudatos alakzat. Használjunk zsírkrétát és ceruzát, ezekkel a legkönnyebb rajzolni.

Már egyedül is elüldögél a homokozóban, önállóan lapátolgat és formázgat.

Kommunikáció és nyelvi fejlődés

Szókincse 70-100 szóból áll, ezek többnyire még ragozatlan főnevek. Passzív szókincse ennek többszöröse, majdnem mindent megért, amit közölni akarunk vele. Kétszavas mondatokat használ, sok „saját” kifejezéssel megtűzdelve. A saját maga által kreált kifejezések hasznosak és fontosak, de a felnőttekre jellemző gügyögést és affektálást próbáljuk a minimálisra csökkenteni.

Az egyszerű kérdésekre (hol van? mi ez? ki ez?) felel, mesekönyvben képeket felismer, megnevez, megmutat, és különösen felerősödik most a közös meseolvasás szükségessége, hiszen minden elmondott, meghallgatott mese új szavak és tudás egész tárháza.

A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára. Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.”

Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja. Megérti és élvezi, hogy a beszéddel ki tudja fejezni kéréseit, kívánságait. Enni- és innivalót kér.

Szociális és érzelmi fejlődés

Más gyerekekkel még mindig a párhuzamos játék a jellemző, bár már egyre gyakrabban kezdeményez kapcsolatot a korosztályának tagjaival, általában valamilyen konkrét játék érdekében. Továbbra is nehezen osztozik, főként a szívének legkedvesebb játékoktól esik nehezére megválni, akár csak pillanatokra is, ezt nem is érdemes erőltetni.

Felbukkannak a szerepjáték korai formái, a babák etetése, fürdetése, gondozása formájában. A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is.

Dackorszak és akaratérvényesítés

Akaratukat határozottan érvényesíteni akarják, ha kell erőszakkal, sírással, toporzékolással. Egyre kevésbé tolerálják a korlátokat, épp ezért egyre fontosabb, hogy ezeket következetesen betartsuk. Ez persze nagyon bölcsen és szépen hangzik, de kivitelezése korántsem egyszerű feladat, egy sírva könyörgő másfél éves a legkeményebb kőszívet is meghatja. Hagyjunk neki alkulehetőséget, legyen sikerélménye, legyen inkább kevesebb szabályunk és próbáljunk azok betartására koncentrálni.

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel.

A dackorszak embert próbáló időszak, kötélidegeket kíván, és van úgy, hogy néha elszakadnak a kötelek, ne boruljunk ki attól, ha néha kiborulunk, nem attól leszünk rossz szülők, ha néha kicsit határozottabb hangon szólunk rá a gyerekre (vagyis leüvöltjük a haját…).

Nagyon könnyen izgalomba jönnek, könnyű megzavarni a lelki békéjüket, ehhez esetenként elég az, ha nem értjük meg maradéktalanul, amit közölni akarnak, ilyenkor frusztráltak lesznek, dühös indulattal reagálnak. Nehezen, de annál gyorsabban fáradnak el, ami azonnal érzékelhető, mert látszólag még töretlen lendülettel rohangálnak, de igazából már nyűgösek, sírósak lesznek, az megmagyarázhatatlan hisztik hatalmas részének ez a felelőse. Ilyenkor próbáljunk higgadtak maradni, a fáradtságtól felpörgött gyerek még izgatottabb lesz, ha türelmetlenek vagyunk vele.

Az ilyen korú gyerekek gyakran idegesek, frusztráltak vagy sírósak. Mintha azt kiáltanák: segítség, túlterhelődött a rendszer! Idegrendszerük sokkal hamarabb fárad el, mint a miénk, felnőtteké, hiszen ők még mindent magukba szívnak, az érkező ingerek között nem szelektálnak. Mivel kíváncsiak, próbálnak mindent befogadni: mindent látni, hallani, fogni egyszerre. Több éves tanulási folyamat eredménye lesz, mire a „háttéringereket” el tudják különíteni attól, amire koncentrálniuk kell, most azonban még minden érdekes és figyelemre méltó. Ez hamar lefárasztja őket nemcsak fizikálisan, de fejben is. A hisztik, dührohamok azt jelzik, hogy ideje pihentetni egy kicsit a rendszert, ami nem feltétlenül alvást jelent.

Sok kisgyerek agresszív lesz ebben az időszakban: üt, csíp, harap, rugdalózik. Ebben az időszakban támad föl a gyermek érdeklődése a nemi szerve iránt, és szívesen játszik vele. Nem szabad dühösnek lenni emiatt, de minden esetben célszerű valamiféle egyéb tevékenység irányába terelni az érdeklődését.

Önállósodás és napi rutin

18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek. Vannak gyerekek, akik a kevert állagot (darabok a pépesben) nem szeretik, mások még váltogatják a kéz, illetve a kanál használatát. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra.

Néhány ruhadarabot célzatosan felvesz.

Megpróbál segíteni a házimunkában: porszívózik, söpör, tereget. A játékában megjelenik az utánzás: ír, főz, vasal. Kezdi felismerni, ha valami eltér a szabályostól, például, ha a rajzon a babának nincs feje. Ezzel egy időben saját szokásokat alakít ki. Ragaszkodik például ahhoz, hogy mindig ugyanabból a bögréből kapja a tejet, hogy mindig ugyanazon a párnán aludjon.

Aránylag hosszabb ideig eljátszik egyedül vagy más családtaggal. Kialakul kezdetleges időérzéke, de még nem érzékeli az időtartamot.

Alvás

Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak.

Ha gyermeked pacsirta-típus, azaz órákkal azelőtt felébred, hogy te egyáltalán a másik oldaladra fordulnál, akkor próbálkozz meg egy picit rövidebb nappali alvásokkal, illetve kicsit későbbre tolt esti lefekvéssel. Kissé sötétíts be, így is hosszabbíthatod meg a reggeli alvást. Ha pedig igazi kis bagollyal van dolgod, akit éjszaka nem lehet ágyba dugni, másnap pedig képes délig durmolni, akkor tedd mindezt éppen fordítva. Próbáld növelni a napközbeni alvás(ok) idejét, és igyekezz lefárasztani, hogy valamivel hamarabb dughasd ágyba este.

Az esti rutin - ha van már - némileg felbolydulhat, ugyanis ilyenkor jut el odáig a gyermek, hogy értelmezni tudja a máshonnan érkező zajokat. Más szóval - ha hallja a TV-t vagy a beszélgetéseteket a másik szobából - azt gondolja majd: „Én csak itt fekszem, unatkozom, miközben anya és apa mókáznak odakint nélkülem?!”. Ezeket a csatákat meg kell vívni, igyekezz estére elcsendesíteni apát és a tesókat is, semmi bömbölő akciófilm, vagy hangos kacarászás, amikor a csöppség már aludna. Mondd el mindig, mi fog következni („Most megyünk fürdeni.”), így nem éri váratlanul az esti fektetés.

Bilire szoktatás

Elképzelhető, hogy eljött az ideje a bilire szoktatásnak. Ha a kicsi érdeklődő, amikor mások a mosdóban vannak, esetleg képes jelezni, amikor épp megtölti a pelusát, valószínűleg már elég érett a próbálkozáshoz. Hogy milyen eszközt használtok, rajtatok múlik.

• Bili: Előnye, hogy a gyerek lába leér a földre, így akár önállóan is rá tud ülni.
• WC-szűkítő: Használata nehezebb, és ebben a korban még nem elég koordináltak ahhoz, hogy egyedül felmásszanak. Előnye viszont, hogy rögzül a gyermekben, hol végezzük a dolgunkat - sok kisgyermeknek jelent gondot a későbbiekben átszokni a biliről a wc-re, mely egy hatalmas, ijesztő, mindent elnyelő dolognak tűnik.

Bármelyik opciót is választjátok, fontos, hogy csak akkor kezdjetek bele, ha egyikőtöket sem terheli semmi.

Amikor szakemberhez kell fordulni

Az alábbi tünetek esetén érdemes szakemberhez fordulni:

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

Ki tud segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.

Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára?

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

tags: #szulok #lapja #20 #honapos #baba