Az abortusz rejtett következményei a férfiakra: egy komplex társadalmi dilemma

Amikor az abortuszról beszélünk, leggyakrabban a nőkről esik szó, a jogukról a testük feletti rendelkezésre, és a magzat élethez való jogáról. Azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül az a kérdés, hogy mi van a férfiakkal: a társakkal, az apákkal? Mennyi joguk van beleszólni az abortuszba, és ha megtörténik, hogyan élik meg, milyen lelki folyamatokon mennek keresztül? Ez a cikk az abortusz férfiakra gyakorolt hatásait vizsgálja, rávilágítva egy gyakran elhallgatott, de annál fontosabb társadalmi és pszichológiai problémára.

Az abortusz mint női kérdés: a férfiak peremre szorulása

Sok férfinak azt mondják, nincs joguk beleszólni az abortusz kérdésébe, mert nincs méhük. Ez rendkívül frusztráló lehet, különösen egy odaadó és védelmező apának. Az abortuszban és az azt követő regenerálódási időszakban is a nő teste érintett, vagyis testi oldalról nézve a terhesség és annak elvetetése valóban csak a nőt érintő kérdés. Ha egy lépéssel tovább megyünk, s ehhez hozzávesszük, hogy a várandósság és annak megszakítása - ahogy minden, a testben zajló folyamat, változás és beavatkozás - befolyásolja a pszichés működést, még mindig kezelhetnénk az abortuszt kizárólag női témaként.

Pszichológiai oldalról nézve ugyanakkor a művi abortusz egy olyan speciális élethelyzet, amely mindig egy konkrét döntés hatására áll elő, és visszafordíthatatlan következményekkel jár. Ilyen értelemben (függetlenül attól, hogy ezt a döntést ki és milyen okból hozta meg) a terhességmegszakítás nemcsak a nőt, hanem a várandósságban részes férfit is érinti, neki is dolga van az apaság elvesztésének lelki értelemben vett feldolgozásával, és ez - hasonlóan a nőkhöz - a férfiaknál is járhat nehézségekkel, lelki problémákkal, akár mentális zavarokkal is.

Mivel női témaként kezeljük, keveset is tudunk a művi abortuszról az érintett férfiak olvasatában. Az esetek döntő többségében a párok együtt döntenek a nem várt várandósság vállalásáról vagy megszakításáról, ebben a férfiak szerepe és véleményük súlya elsősorban a kapcsolat jellemzőinek függvénye. Sajnálatos módon nagyon keveset tudunk arról, hogy mit élnek át a férfiak ezekben a helyzetekben, mint ahogy arra vonatkozóan is kevés adatunk van, hogy milyen gyakorisággal kísérik negatív reakciók az apaság elvesztését.

A férfiak érzelmi és pszichológiai reakciói az abortuszra

Nagy Beáta Magda felnőtt klinikai szakpszichológus és szociológus hangsúlyozza, a férfiak is elveszítenek valamit, nem csak a nők. Ők is érezhetik rosszul magukat, de ez a mai napig meghökkenést vált ki, pedig nekik is kellene szakmai segítség. Vásárhelyi Dorottya szexuálpszichológus magyarázza, hogy egy abortusz egy férfinak is stressz, sokan elkezdenek szorongani utána. És miközben a nőknek kötelező az abortusz előtt kétszer is tanácsadáson részt venniük, a férfiaknak nem.

A Care Net felmérése szerint a férfiak több mint fele legalább havonta egyszer járt templomba abban az időben, amikor partnerük az abortusz mellett döntött, mégis csak 5 százalékuk kért tanácsot bárkitől is a templomi közösségben. Sok keresztény férfinak azt mondják, nincs joguk beleszólni az abortusz kérdésébe, mert nincs méhük. Ez frusztráló lehet, különösen egy odaadó és védelmező apának. A várandós apának az a legjobb beleszólása, amikor azt mondja a partnerének: „Én veled vagyok, és végig tudjuk csinálni.”

Az abortusz után a férfiaknál jelentkezhet (akár a felszabadultság, megkönnyebbültség érzése mellett) bűntudat, lelkiismeret-furdalás, szégyen, harag, feszültség, lehangoltság, esetleg alvásproblémák, még akkor is, ha az abortusz választását jó (vagy szükséges rossz) döntésnek tekinti. Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó hangsúlyozza, a férfiaknál is létezik az úgynevezett poszt-abortusz-szindróma, amikor később alkohol, házasságon belüli, pszichés problémák jelentkeznek. A házaspár elmeséli egy felnőtt férfi történetét, aki 20 évesen abortuszra küldte akkori barátnőjét, később, amikor megházasodott, ezt a felesége előtt eltitkolta. Végül, amikor felesége a második babájukkal volt terhes, de elvetélt, akkor összeomlott, és bevallotta neki, mi történt évekkel korábban.

Egy biztosítási ügynök meséli, hogy barátnője hormonokat szedett, hogy könnyebben teherbe essen. Nagyon örült, mert szeretett volna már gyereket. Egy fél év múlva sikerült, terhes maradt. Nem tudta megokolni miért, de elvetette a gyereket. Az ötvenéves találmányi-jogi szakértő visszaidézi a terhességmegszakítás előzményeit. A kapcsolatuk már nem volt nagyon jó, s a barátnője úgy gondolta, ha terhes lesz, talán megjavul köztük a viszony. Próbáljuk meg még egyszer - mondta. Először akarta a gyereket, aztán meggondolta magát. „Az én véleményem nem volt kétséges. A terhességmegszakításkor érzett tehetetlenségem és bizonytalanságom azóta is kísért.”

Az apaság elvesztése

A férfiakra is hatással lehet az abortusz, mert férfiként ráébrednek, hogy az ő feladatuk a családjuk védelme, a feleségükről, gyermekükről való gondoskodás, eltartásuk, vezetésük. Ezt fiúként még nem élik át, férfiként nehezedik csak rájuk igazán ennek a terhe. Amikor férfivé válnak, visszaemlékeznek arra, hogy valamikor úgy viselkedtek, mint egy cserbenhagyásos gázolás tettese. Magára hagyták a bajban terhes barátnőjüket és saját, még meg nem született gyermeküket is. Ez bántja őket, mert úgy érzik, kudarcot vallottak ebben a szerepükben és önértékelésük, önbecsülésük megszenvedi a múlt történéseit.

Hegedűs László, aki matematikusként végzett, 22 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni mind szociológiai, mind keresztény szempontból a terhességmegszakítás kérdésével. Hangsúlyozza, hogy „az abortuszt minden nő traumaként éli meg, mert nem így képzelte az életét.” Ugyanakkor a szakember tud konkrét esetekről, amikor a férfiak szerették volna megtartani a babát, és az abortusz úgy megviselte őket, hogy pszichiátriára kerültek. „A férfiak is szeretnének gyereket” - szögezi le.

Forgács Attila klinikai szakpszichológus, egyetemi docens a ‘80-as évek végén nyolc éven keresztül dolgozott a Debreceni Szülészeti Klinikán abban a csapatban, amely meghonosította az apás szülést. Akkoriban az osztályon több volt az abortusz, mint a szülés, előbbit egy lehetséges családtervezési technikaként kezelték.

A döntési folyamat és a férfiak szerepe

Egy 1000, abortuszon átesett nő körében készült felmérés szerint a döntéskor a nők leginkább a partnerükkel beszélik meg a terhességmegszakítás kérdését. Alexander Hettinga, az Apaság és család program vezetője a Care Net-nél, több száz ügyféllel vitatta meg ezt a kérdést. Az volt a feladata, hogy elbeszélgessen azokkal a férfiakkal, akik elkísérték partnerüket az ultrahangos vizsgálatokra. Közülük sokan bizonytalanok voltak az abortuszt illetően. A legtöbb férfi megpróbálta azt tenni és mondani, amit elvártak tőlük, és nem volt senki, aki őket bátorította vagy támogatta volna. Kevesen értették meg, hogy milyen nagy hatása van a szavuknak, illetve milyen nagy súlya van annak is, ha nem mondanak semmit. A férfiak gyakran azt válaszolták, hogy a partnerük kikérte ugyan a véleményüket, de tudták, hogy nem szabad elmondaniuk, amit valójában gondolnak. „Támogatni fogom, bármit is választ” - ezt a mondatot hallottam tőlük újra és újra.

„Akkor nem gondolja úgy, hogy ezen a ponton is nagyon értékes lehetne a véleménye?” - kérdezte Hettinga. Ha ez a kommunikáció elkezdődött közöttük, a nő reakciója sok esetben a megkönnyebbülés volt. Többé már nem volt egyedül a nehéz helyzetében. Most már együtt beszélhették át és hozhatták meg a döntést, úgy, hogy minden félelmüket és álmukat kitették az asztalra.

Sok lány, nő megtartaná a kisbabáját, ha nem maradna magára a döntéssel és azt érezné, van mellette valaki, aki támogatja őt. Ez legtöbbször a partnere, az apa, de tiniknél még a szülők is óriási segítséget jelenthetnek, ha nem elítélik, hanem melléállnak gyermeküknek és nem hagyják, hogy a gyermeket váró lány maradandó károsodást szenvedjen az abortusz következményei miatt.

Jogi és társadalmi keretek

Vissy Beatrix, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza magyarázza, hogy az európai jogrendszerben elsősorban a nő döntése érvényesül, mivel a magzat az ő testében fejlődik. Példaként említi, amikor egy angol nő a várandósság 8. hetében közölte a férfival, hogy abortuszra megy. A férfi ezt nem akarta, az ügyet egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig (EJEB) vitte.

Magyarországon 2022. szeptember 15-én életbe lépett az úgynevezett szívhang-rendelet, amely módosította a magzati élet védelméről szóló rendeletet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az abortuszra készülő nőnek igazolnia kell, hogy meghallgatta a magzat szívhangját. A terhesség megszakításához szükséges kérőlapra rákerült egy olyan bejegyzés, miszerint a nőnek egy leletet is be kell mutatnia, amely rögzíti, hogy „az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”.

Dr. Forgács Attila klinikai szakpszichológus szerint a szívhang-rendelet a traumatizációk számát fogja növelni. Fábián Fruzsina pszichológus szerint az abortusz a férfiak körében is eltitkolt dolog. Sokszor a legjobb barátjuknak vagy a családjuknak sem mondják el.

A férfiak traumájának feldolgozása

„A Ráhel szőlőskertje” (Rachel’s Vineyard) egy lelkigyakorlatos központ, ahol az abortusz traumáját segítenek feldolgozni nőknek és férfiaknak egyaránt. A hétvégi alkalmak bizalmas és ítélkezés nélküli légkörében nők és férfiak kifejezhetik fájdalmas érzelmeiket, és elindulhatnak a megújulás és gyógyulás útján. Egy férfi résztvevő meséli: „Miután évekig egyedül küzdöttem a szégyennel és bűntudattal, amiért részt vettem barátnőmnek a gyermekünk elvetetéséről szóló döntésében, végre találtam egy szolgálatot, amely felismerte, hogy segítségre van szükségem. A Ráhel szőlőskertje egy olyan helyet biztosított, ahol hangot adhattam fájdalmamnak és bűntudatomnak egy olyan csoportban, ahol hitelesítették érzelmi válaszomat egy nagyon összetett élményre. Különösen fontos volt számomra, hogy a nők a csoportban elfogadtak, mert úgy éreztem, olyan nagyon megbántottam a barátnőmet, hogy minden nő megvetne, ha tudná, mit tettem. Az ő megértésük és elfogadásuk segített abban, hogy egy kicsit megbocsássak magamnak, és hogy jobban tudjak szeretni másokat.”

Kovács Ferenc diakónus és felesége, Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó 2009 óta tartanak lelkigyakorlatokat abortuszon átesettek, valamint a gyermeküket vetélés, halvaszületés miatt elvesztők számára. 13 év alatt közel 400 szülőt segítettek át lelki fájdalmaikon. „Meddig tudnak a férfiak úgy élni, hogy ez csak egy kis baleset volt?” - veti fel Treer Mária.

Segítségnyújtás és támogatás

Az alapvető probléma, hogy nem egyformán elérhető a fogamzásszabályozás minden társadalmi szegmensben. Az Európai Parlamenti Fórum a Szexuális és Reproduktív Jogokért minden évben készít egy fogamzásgátlási atlaszt, ahol pontozzák az intézményes kommunikációt, a családvédelmi tanácsadást, a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférést. Minden megyei kórházban van pszichiátriai gondozó, ahol elvileg rendel pszichológus is, TB-finanszírozottan. Léteznek egészségfejlesztési irodák az országban, ahol szintén térítésmentesen ellátják a pácienseket. De hiába állnak ezek rendelkezésre, ha valakinek az gondot jelent, hogy beutazzon a kistelepülésről mondjuk Miskolcra, vagy ha hosszú a várólista, de az élet nem áll meg addig sem, amíg valaki segítséghez jut.

Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, akinek kutatásai szerint az apákat ugyanúgy veszteség éri, mint az anyákat, a férfiak traumájával azonban alig foglalkozunk. Pedig bevonásuk bizonyítottan elősegíti a nők gyorsabb felépülését is. A védőnők elmondása szerint nagyon kevesen mennek be a CSVSZ (Családvédelmi Szolgálat) tanácsadására, inkább kint megvárják a párjukat, ami nagy kár, mert a férfinak is információra van szüksége a döntéshez, és nem biztos, hogy egy férfi ugyanazokat a kérdéseket tenné fel, mint egy nő. Pedig még ott is, ahol alkalmi kapcsolatból jött létre a várandósság, a nők 60 százaléka egyeztet a partnerével. Sajnos nincs meg ennek a hagyománya, nincsenek erre kampányok, amik felvilágosítanák a férfiakat.

tags: #abortusz #kovetkezmenyei #egy #ferfira