Az abortusz, vagyis a terhesség művi megszakítása, világszerte az egyik legmegosztóbb és legkomplexebb társadalmi, etikai és jogi kérdés. A latin abortio szóból eredő kifejezés koraszülést jelent, de ma már leggyakrabban a terhesség mesterséges megszakítására utal, míg a spontán abortuszokat általában vetélésnek nevezik. A probléma megközelítése komplex szemléletet igényel, figyelembe véve a biológiai, orvosi, pszichológiai, társadalmi-szociális és jogi vonatkozásokat.
A terhesség mesterséges megszakítása minden esetben veszélyezteti az anya egészségét, és komoly érzelmi, pszichológiai terhet jelenthet számára. Emellett a beavatkozásnak lehetnek fizikai szövődményei is, bár a modern orvosi eljárások révén ezek kockázata minimálisra csökkent. A tizedik terhességi hétig alkalmazható a manuális vákuum aspiráció, amely során a méh tartalmát a méhnyakon keresztül vezetett apró csövön át távolítják el. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart, és igen hatékony (99,5%), viszonylag kevés (1% alatti) szövődménnyel. Hátránya, hogy a kicsiny mennyiségű magzati szöveteket nem mindig sikerül eltávolítani.
A magyar szabályozás és társadalmi megítélése
Magyarországon a terhesség művi megszakításának jelenlegi szabályozásáról a magyar állampolgárok ritkán látott arányban gondolják, hogy jó úgy ahogy van (60 %-uk szerint megfelelő, további 5 % szerint még túl szigorú is). A válaszadók ugyancsak több mint fele (60 %) válaszolt úgy, hogy az abortusz végső soron egyéni döntés kérdése. Minden második magyar egyetért azzal, hogy a magzatnak a fogantatástól joga van az élethez, ugyanakkor a többség mégis megfelelőnek tartja a jelenleg hatályos törvényt és egyéni kérdésnek tekinti a terhességmegszakítást. A megkérdezettek 50 százaléka szerint a magzatnak a fogantatás pillanatától kezdve joga van élethez. Minden ötödik magyar gondolja, hogy csupán a terhesség 12. hetétől, illetve szintén ugyanennyien vannak, akik szerint csak a születéstől illeti meg a magzatot az élethez való jog.
A megengedőbb nézetet, miszerint mindenkinek saját döntése, hogy megtartja-e magzatát, illetve akár gazdasági akár családi körülmények megléte esetén indokolt lehet az abortusz, a megkérdezettek csaknem háromnegyede osztja. Az előbbi számokat erősíti az is, hogy a többség (60%) szerint az abortusz főként egyéni kérdés. Az interjúalanyok csupán 16-15 százaléka gondolja úgy, hogy a terhességmegszakítás erkölcsi, illetve orvosi döntés elsősorban. A megkérdezettek csaknem fele (45%) nem tudja, hogy a terhességmegszakításnak van-e jogi feltétele. Mindössze minden negyedik válaszadó említette, hogy vannak bizonyos szabályok és ezeket többnyire helyesen sorolták fel: a legtöbben a válsághelyzetet, 12 hetes korig fennálló önkéntességet és az orvosi indokot emelték ki. Azt, hogy a terhesség hányadik hetéig végezhető abortusz Magyarországon különösebb indok nélkül, csupán a megkérdezettek alig több mint fele tudta (56%).
A törvényi háttér
Az új Alkotmányba, illetve Alaptörvénybe bekerült a magzati élet fogantatástól kezdődő védelméről szóló rendelkezés - hozzákapcsolva az élethez való jogról szóló mondathoz. Az állam objektív, életvédelmi kötelezettsége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is, ez a kötelezettség azonban nem abszolút. Az Alkotmánybíróság joggyakorlatában két alaphatározatában foglalkozott a terhességmegszakítás kérdésével, amelyekben a testület megállapította, hogy a terhességmegszakítás alkotmányjogi megítélése szükségképpen a magzat jogalanyiságáról szóló döntés, amely nem dönthető el az Alkotmány (Alaptörvény) rendelkezései alapján, ezért az jogalkotói hatáskörbe kell, hogy tartozzon.
Az Alkotmánybíróság döntésének következményeként az Országgyűlés megalkotta a magzati élet védelméről szóló törvényt a terhességmegszakítás jogi kereteinek szabályozására. E törvény alkotmányos alapját az emberi méltóság feltétlen védelmét megfogalmazó II. cikk biztosítja. A magzatvédelmi törvény rendelkezései szerint a terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, a törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg (súlyos válsághelyzet az, ami testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz). A terhesség a 12. hétig, különösebb indok nélkül megszakítható. A fenti körülmények valamelyikének fennállása mellett, amennyiben az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, illetve terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12. hetet, abban az esetben a terhesség a 18. hétig megszakítható. Kivételesen a 20. hétig végezhető el a terhességmegszakítás, ha 50 %-ra tehető a magzatnál a genetikai rendellenesség vagy teratológiai (fizikai-kémiai) ártalom valószínűsége. Ha a diagnosztikai eljárás elhúzódik, a terhességet a 24. hétig megszakítható.
A 2012. évi C. törvény (Btk.) 163.§-a alapján, aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ez a büntetőjogi tényállás az ún. jogellenes magzatelhajtásra vonatkozik. A magzatelhajtás bűncselekményének fogalma alá kizárólag a terhességnek mesterséges és jogellenes megszakítása tartozik.
Kampányok és ellentmondások
A kormány kampányt indított a kiegyensúlyozott családi életért, aminek célkitűzése a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének elősegítése és a családbarát munkahelyek fontosságának tudatosítása. A kampány egyik igen hangsúlyos eleme az elhíresült, abortusz helyett örökbefogadásra buzdító plakát (amelyről időközben kiderült, hogy nincs összhangban az azt finanszírozó EU program szabályaival).
Az alkotmányozás során és azóta is kettős beszéd hallatszik a kormánypártok felől a terhesség megszakítást illetően. A miniszterelnök elmondta, hogy nem tervezik a hatályos törvények szigorítását, ugyanakkor a kisebbik kormánypárt képviselői rendre a magzatok élethez való jogának megadása mellett szólalnak fel.
Hol törvényes az abortusz az EU-ban és hol tiltják?
Nemzetközi kitekintés és statisztikák
Ismert, hogy Európában egyedül Írország alkotmánya rendelkezik a születést megelőzően meglévő élethez való jogról. Lengyelországban hasonló tendenciát figyelhetünk meg: a szigorú szabályozás következményeként még olyanok sem kapják meg például az ún. lelkiismereti klauzula miatt a szükséges ellátást, akik a drákói törvények szerint jogosultak volnának az abortusz mellett döntetni. A lengyel társadalom évi 200.000 illegális - otthon vagy fekete klinikákon zajló - abortuszra, arra, hogy nők ma is halnak meg vagy szenvednek egészségkárosodást, mert nem keresnek ellátást a nem jogszerűen elvégzett terhesség-megszakítás után, nagyszámú, a szomszédos német kórházakban a jogaik érvényesítését kereső nőre, ún. abortusz-turizmusra van felkészülve.
Egyelőre nincsen olyan törvénymódosítási javaslat, amely a terhesség megszakítására vonatkozó szabályokat szigorítaná. Ugyanakkor nem csak a tényleges jogszabály-módosításnak, hanem a kormányzati hozzáállásnak is lehet a megszerzett jogok gyakorlását megnehezítő, „chilling” hatása. A nők szabadságjogait megkérdőjelező, a legszemélyesebb döntésekbe beleszólást igénylő politikának kihatása lehet a terhesség megszakítás előtt kötelező tanácsadás irányára vagy akár a lelkiismereti klauzula alkalmazásának terjedésére. Természetesen, egy egészségügyi dolgozónak ma is joga van úgy dönteni, hogy az ő világnézetébe nem fér bele egy terhesség megszakítása, ugyanakkor a széles körben, mögöttes szabályozás nélkül alkalmazott kimentés hatásai tragikusak lehetnek, mint Lengyelországban.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a világon évente körülbelül 73 millió mesterséges abortuszt végeznek. Ez naponta körülbelül 200 000 abortusznak felel meg. Az USA-ban, ahol a terhességek közel 30%-a nem tervezett, és ezek 40%-át abortusszal szakítják meg, naponta 1500-2500 abortuszt végeznek. Az USA-ban az összes terhesség (a vetéléseket nem számítva) közel 20%-a abortusszal végződik. A Guttmacher Institute 2020-ban 930 160 abortuszt jelentett az Egyesült Államokban, ami 14,4/1000 nő aránynak felel meg. A CDC 2019-ben 629 898 abortuszt jelentett, 11,4 abortusz/1000 nő aránnyal (kivéve CA, MD, NH).
Bár az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent az abortuszok száma, az Európai Unióhoz képest még mindig nagy az ezer élveszületésre jutó abortuszok száma, a legutóbbi statisztikai adatok szerint (2009) ez a szám közel 450. A magyar lakosság a magas szám okai között legfőbb indokként a tudatlanságot, illetve tájékozatlanságot emelte ki, az említések negyede kapcsolódott ezen témakörhöz. Szintén ekkora az egzisztenciális problémákat hangsúlyozó válaszok aránya is. Minden ötödik említett tényező a felelőtlenségre vonatkozó utalás volt. A biztonságos fogamzásgátlók magas árát főként a nők, az 55 év alattiak és az abortuszon túlesettek emelték ki. Az erkölcsi beállítódásra a vallásos válaszadók „panaszkodtak”, míg az anyagi problémákat az 55 év felettiek, az abortuszon átesettek hangsúlyozták.
Arra kérdésre, hogy kinek a feladata a felelősségteljes szexuális élettel, gyermekvállalással illetve a fogamzásgátló módszerekkel és azok helyes használatával kapcsolatos felvilágosítás, legtöbbször a családot (94%) és az államot (82%), mint az iskolai oktatást működtető tényezőt emelték ki! Emellett az állami felvilágosító médiakampányok (39%) és nőgyógyászok (41%) felelősségét említették leggyakrabban. Az állam szerepét kevésbé, a nőgyógyászokét viszont erősebben hangsúlyozták a 35 év alattiak és az abortuszon átesettek. A terhességmegszakítások magas aránya kapcsán arra is választ kaptunk, hogy mit gondolnak a megkérdezettek az állam felelősségéről. 86 százalékuk szerint az államnak igenis van felelőssége a jelenlegi állapotban. A három legtöbbet emlegetett kritika a szexuális nevelés, a támogatási rendszer elégtelensége, valamint a részmunkaidős foglalkoztatás hiánya volt.
Az abortusz etikai megközelítései
Az abortusz erkölcsi aspektusa természetesen nem választható el a kérdés biológiai, orvosi, pszichológiai, társadalmi-szociális és jogi vonatkozásaitól. Ehhez a problémához csak komplex szemlélettel lehet közelíteni.
Thomson érvelése: az anya önrendelkezési joga
Thomson híres tanulmányában akként érvel, miszerint az abortusz etikai szempontból elfogadható. Gondolatkísérlete szerint egy híres csellista olyan vese-elégtelenségben szenved, melyet csupán egyetlen másik személy vércsoportja képes meggyógyítani, így ezt a személyt elrabolják, és akarata ellenére arra kényszerítik, hogy 9 hónapon vagy 9 éven keresztül, szó szerint egymáshoz legyenek kötve, hogy az elrabolt személy veséjét használhassa, máskülönben a csellista meghal. Felteszi a kérdést, miszerint ez morálisan elfogadható-e? Jogosan várhatja-e ezt el tőle akár a csellista, akár a társadalom?
Amikor az anya élete nincs veszélyben, akkor felmerülhet érvként, miszerint mindenkinek joga van az élethez, ezért a magzatnak is joga van az élethez. Korábbi példájához visszatérve, az a tény, hogy a csellistának az életben maradáshoz szüksége van egy másik ember veséjének használatára, nem jelenti azt, hogy joga is lenne ahhoz, azt pedig biztosan nem jelenti, hogy követelhetné azt.
Tételezzük fel, hogy a terhesség csupán 1 órán keresztül tart, a terhes nő egészségét vagy életét nem veszélyezteti, ugyanakkor a magzat erőszak következtében fogant, a nő akarata ellenére. Ebben az esetben mondhatnánk, hogy a nőnek meg kellene engednie, hogy a magzat használja a testét arra az 1 órára, tisztességtelen lenne azt visszautasítani. Sokan azonban ebből azt vezetik le, hogy a magzatnak joga van használni a nő testét arra az 1 órára. Thomson szerint azonban ebből nem következik az, hogy a magzatnak erre joga is lenne. Thomson - az irgalmas Szamaritánus és Kitty Genovese története alapján - arra az ellentmondásra is rávilágít, hogy - legalábbis az akkori amerikai jogszabályok szerint- senki sem tehető felelőssé azért, ha nem áldozza fel az egészségét, vagy életét, vagy egyáltalán, nyújtja a tőle elvárható segítséget valakinek, hogy megakadályozza a halálát.
Marquis érvelése: a jövő elvesztése
Don Marquis ugyancsak híres tanulmányában az abortusz immoralitása mellett érvel, és kidolgozza az ún. "future-like-ours" érvet. E szerint megölni valakit elsősorban azért rossz, mert megfosztjuk az áldozatot azoktól a lehetőségektől, tapasztalatoktól, örömöktől stb., amiket máskülönben az életében megélne, vagyis a jövőjét vesszük el tőle. Álláspontja szerint ahogyan ez egyértelmű felnőtt embereknél vagy gyerekeknél, ugyanígy a magzatok vonatkozásában is egyértelműnek kellene lennie.
Marquis kritizálja mind az abortusz-pártiak, mind pedig az azt ellenzők érveit. Az utóbbiak szerint a magzat a fogantatás pillanatától élő ember, ez nyilvánvaló, ezért az abortusz morálisan a gyilkossághoz hasonló. Az előbbiek ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a magzat még nem ember, ez nyilvánvaló, ezért az abortusz nem tekinthető gyilkosságnak. Marquis szerint ugyan a magzat emberi és él, nem egyértelmű, hogy emberi lény-e. Ugyanis csak egy bizonyos fejlődés után mondhatjuk a magzatra, hogy emberi lény.
Marquis elmélete szerint ugyanakkor - szemben más, az élet szentségét hirdető elméletekkel szemben - az aktív eutanázia elfogadható olyan esetekben, amikor a beteg gyógyíthatatlan betegséggel küzd, gyógyulására nincs esély, komoly fájdalmakkal és szenvedéssel néz szembe, és meg kíván halni. Őket már nem fosztjuk meg a halálukkal egy olyan jövőtől, mint a magzatot.
A Katolikus Egyház álláspontja
A Katolikus Egyház tanítása szerint az élet-és szabadságellenes bűncselekmények között is különös súlya van az abortusznak. A kánonjog szerint, aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik. A katolikus egyház álláspontja szerint amiatt is indokolt az abortusz ilyen büntetése, mert a világi jogrendek a születendő élet büntetőjogi védelmét nem védik ilyen széles körben. A büntetés a terhesség bármely szakaszában elkövetett abortuszra vonatkozik. Az Apostoli Szentszék fenti kánonhoz fűzött hiteles törvénymagyarázata értelmében abortuszon nem csak az éretlen magzat méhből való eltávolítását kell érteni, hanem a magzat megölését, bármilyen módon és a fogamzás pillanatától kezdve bármikor is, vagyis a hangsúly a magzat elpusztításán van, történjék az akár méhen belül, akár azon kívül. Szent II. János Pál pápa az Evangelium Vitae című enciklikában határozottan elutasítja az abortuszt, de még a fogamzásgátlást is.