Az abortuszhoz való jog és a terhességmegszakítás szabályozása régóta vitatott téma világszerte, és mind Oroszországban, mind Magyarországon jelentős társadalmi és politikai diskurzus tárgyát képezi. A két országban eltérő történelmi és kulturális háttérrel, de hasonló demográfiai kihívásokkal szembesülve születtek és születnek abortuszellenes intézkedések, melyek célja a születési arány növelése és a magzati élet védelme. Azonban ezek az intézkedések gyakran heves ellenállásba ütköznek a civil szervezetek és a nők jogaiért küzdő csoportok részéről.
Abortuszellenes törekvések Oroszországban
Oroszországban az abortusz kérdése különösen összetett, hiszen a szovjet időkben a népességszabályozás bevett módszere volt. Az ENSZ adatai szerint még 2004-ben is Oroszországban volt a legmagasabb az egy nőre eső abortuszok száma. A kormány most abortuszellenes kampányba kezd az alacsony születési ráták miatt, felismerve, hogy a kommunizmus öröksége demográfiai összeomlás szélére sodorta az országot. A Világbank szakértői szerint a kedvezőtlen demográfiai trendek miatt a gazdaságilag aktív orosz populáció 2050-re 25 millióval csökkenhet.
A Kreml az ország túléléséért küzdve számos intézkedést vezetett be. 2013-ban Vlagyimir Putyin orosz államfő aláírta azt az új törvényt, amely megtiltotta az abortusz reklámozását és támogatását, függetlenül attól, hogy modern orvosi eljárásról vagy hagyományos módszerekről van szó. Ez a tilalom az átfogó állami törvények részeként lépett hatályba, amelyek a nyilvános reklámokat kívánják szabályozni. A kormány által kidolgozott jogszabály nemcsak a művi beavatkozás, hanem a terhesség korai szakaszában alkalmazott gyógyszeres beavatkozás népszerűsítését is betiltotta.
Egy 2011-ben életbe lépett törvényi rendelkezés értelmében már „csak” a terhesség első 12 hetében engedélyezett az abortusz. Ez nagy előrelépésnek számít a korábbi gyakorlatot tekintve, ugyanis az országban mint megelőzési módszert alkalmazták a terhességmegszakítást. Az egészségügyi minisztérium adatai alapján Oroszországban évente egymillió meg nem született gyermek életét oltják ki abortusszal.
Jelenlegi viták és tervek
Az orosz demográfiai mutatók 2024-ben és 2025 elején történelmi mélypontot értek el, ezért a Kreml kétségbeesetten küzd a születések számának növeléséért, nem ritkán anyagi ösztönzőkkel is. Tavaly március óta több régióban a középiskolás lányoknak 100 ezer rubeles (kb. 380 000 HUF) támogatást adtak gyermekvállalás esetén.
2026 márciusában az orosz Állami Duma egy olyan törvényjavaslatot tárgyal, amely jelentősen módosítaná a terhességmegszakítás szabályozását. A tervezet szerint a házas nőknek értesíteniük kellene férjüket, ha abortuszt terveznek, bizonyos esetekben pedig még a volt házastárs tájékoztatása is kötelező lenne. A javaslat indoklása szerint a rendelkezés hozzájárulhat az abortuszok számának mérsékléséhez Oroszországban. A javaslat támogatói szerint más országokban is léteznek hasonló szabályok, például Japánban és Törökországban, ahol a partner beleegyezése is szükséges. Világszerte mintegy tizenöt országban írnak elő hasonló feltételeket, ezek jelentős részében az iszlám a többségi vallás.
Azonban a nemzetközi egészségügyi és emberi jogi szervezetek, mint például az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hosszú ideje bírálják az ilyen jellegű korlátozásokat. A WHO szerint a nőknek harmadik fél beavatkozása nélkül kell dönteniük reproduktív kérdésekben. Szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a családon belüli erőszak gyakran szerepet játszik abban, hogy egy nő a terhességmegszakítás mellett dönt. Egyes országokban - például Japánban - ezért kivételeket vezettek be az ilyen helyzetekre. A kritikusok szerint az orosz törvénytervezet különösen azokat a nőket hozhatja nehéz helyzetbe, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, éltek, illetve akik számára eleve nehézséget okoz a válás és a független élet megteremtése.
Az orosz ortodox egyház is támogatja a kormány törekvéseit, évek óta folytat küzdelmet az abortusz ellen, és a jubileumi püspöki szinódus 2000-ben elfogadott dokumentuma szerint az abortusz súlyos bűn, és a kánonjog szerint gyilkosságnak számít. Vitalij Milonov kormánypárti képviselő még azt is javasolta, hogy a meg nem született gyermekek a fogantatás pillanatától orosz állampolgárok legyenek, így jogi értelemben a megszületett emberekkel egyenlő jogok illetnék meg őket is. A megszólított nők többsége azonban ellenzi a tervezett tilalmat, egyikük szó szerint azt mondja, hogy ez egy gusztustalan ötlet.
Abortusz szabályozás Magyarországon
Magyarországon is több alkalommal felmerült az abortusz szabályainak szigorítása. Pintér Sándor belügyminiszter 2022. szeptember 12-én társadalmi egyeztetés nélkül módosította a művi terhességmegszakítás szabályait. A rendelet értelmében az egészségügyi szolgáltatónak „az állapotos nő számára a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon” kell bemutatnia.
Bár a Belügyminisztérium hvg.hu-nak küldött válasza alapján ezalatt valóban a szívhang meghallgatását értik, a törvény szövege alapján azonban a terhesség megállapításához szükséges ultrahangos vizsgálat is egyértelműen azonosítja a magzati életet. Emiatt a rendelet módosítása nem feltétlenül jelent szigorítást, a vizsgálat menetét leginkább a nőgyógyász hozzáállása és a beteggel való viszonya határozza majd meg. Szakértők és abortuszon átesett nők szerint ugyanis a szívhang meghallgatásához kötni a terhességmegszakítást büntetés az amúgy is nehéz döntés előtt álló nőkkel szemben, és bár van, aki szerint lenne visszatartó ereje, leginkább csak súlyos lelki traumát okozna.
A Fidesz már több alkalommal is hangsúlyozta, nem terveznek szigorítani az abortusz szabályain - amelyek a 12. hétig engedélyezi a terhességmegszakítást -, feltehetőleg azért is, mert a magyarok alapvetően támogatják azokat. Az Ipsos nemzetközi kutatása szerint itthon 70 százalék gondolja úgy, hogy az abortusznak minden, vagy a legtöbb esetben legálisnak kellene lennie.
Több ezer - nagyrészt fiatal - ember gyűlt össze délután a Kossuth téren, hogy tiltakozzon a szívhang-rendelet ellen. Ide sorolják az abortusztabletta 2012-es betiltását, a műtét előtt kötelező családvédelmi konzultációk megalázó hangulatát és a kormánypárti politikusok - többek között Novák Katalin - abortuszellenes megszólalásait. A civil szervezet hozzátette, a terhességmegszakítások számának csökkentését nem tiltással, hanem mindenki számára elérhető fogamzásgátlással, a fiatalok korszerű szexuális nevelésével, valamint a gyermeket vállaló nők méltó és biztonságos életkörülményeinek biztosításával lehetne hatékonyan elérni.
A múlt árnyékában: 1952-es utasítás a terhesség megszakításáról
A terhesség megszakításának szabályozása Magyarországon hosszú és bonyolult történetre tekint vissza. Az egészségügyi miniszter 81/34/1952. EüM számú utasítása, amelyet 1952. május 29-én adtak ki, részletesen szabályozta a terhesség megszakításának feltételeit és eljárásait. Ez az utasítás rávilágít a korabeli nézőpontokra és a terhességmegszakítások társadalmi és egészségügyi vonatkozásaira.
Az utasítás szerint a nagyszámú és nem kielégítő körülmények között végrehajtott vetélések komoly veszélyt jelentettek egyrészt a terhes nő életére, egészségére, munkaerejére és további fogamzási készségére, másrészt a születések számának alakulására. Erre tekintettel szabályozták a terhesség megszakításának kérdését.
A terhességet csak az első huszonnyolc hetének tartalma alatt és csak abban az esetben volt szabad megszakítani:
- Ha a terhesség megszakítása a terhes nő életének megmentése vagy súlyos betegségtől, illetőleg annak fokozódásától való megóvása érdekében elkerülhetetlenül szükséges.
- Ha a születendő magzat életét előreláthatólag súlyos károsodás fenyegette.
A terhesség megszakítását kizárólag a terhes nő beleegyezésével, és az utasítás I. számú mellékletében felsorolt egészségügyi intézetekben, az erre a célra szervezett első-, illetőleg másodfokú bizottság engedélyével lehetett végrehajtani.
Az elsőfokú bizottságok feladata volt az említett feltételek fennállásának megállapítása és az engedélyezés. A bizottság vezetőből, egy állandó és egy meghívott tagból állt. A kérelmet írásban vagy szóban lehetett benyújtani, és a bizottság 5 napon belül döntött a benyújtott leletek és a szükséges vizsgálatok alapján. Ha a bizottság nem engedélyezte a terhesség megszakítását, a kérelmező a másodfokú bizottsághoz fordulhatott.
A másodfokú bizottságok feladata az elsőfokú bizottságok működésének irányítása és ellenőrzése, valamint végső fokon való döntés volt. A másodfokú bizottság a nem felsorolt betegségek esetében is engedélyezhette a terhesség megszakítását, ha a terhes nő életének megmentése érdekében elkerülhetetlenül szükséges volt.
Az utasítás részletes előírásokat tartalmazott a kórházak (gyógyintézetek) kötelezettségeire vonatkozóan, beleértve a terhesség megszakításának haladéktalan végrehajtását, a betegek utólagos ápolását és a nyilvántartások vezetését. Különös figyelmet fordítottak a kórházon kívül megindult vetélésekre, amelyek esetében a kórházaknak jelentési kötelezettségük volt a rendőrség felé, ha külső beavatkozásra gyanakodtak.
Az anyavédelmi tanácsadóknak is fontos szerepük volt, gondozásba kellett venniük azokat a terhes nőket, akiknek kérelmét jogerősen elutasították. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságának egészségügyi osztálya pedig felvilágosító munkát szervezett a kórházon kívüli vetélések számának csökkentésére.
